Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! XVII. évfolyam 1. szám Ára 50 fillér 1970. JANUÁR Tanácskozott szakszervezetünk Központi Vezetősége Az 1969. év várható gazdasági eredménye az 1970. évi célkitűzések December 18-án szakszervezetünk központi vezetősége ülést tartott, amelyen megtárgyalta az elnökség beszámolóját. A kv ülésének három napirendi pontja volt. 1. Tájékoztató a két központi vezetőség ülése között végzett munkáról. 2. A szakszervezeti jog és hatáskörök érvényesülése, és a különböző szakszervezeti szervek munkája, egymáshoz való viszonya. 3. Tájékoztató a bőr- cipőipari vállalatok 1969. évi várható gazdasági eredményeiről, az 1970. évi termelési célkitűzésekről, valamint a vállalati tervekkel összefüggő szakszervezeti feladatokról. Móczi András elnök megnyitó szavai után Túrzó László, szakszervezetünk főtitkára röviden tájékoztatta a megjelenteket a két központi vezetőségi ülés közti időszak alatt végzett munkáról, majd a következőket mondotta: — Az elmúlt időben az elnökség megtárgyalta az 1969. év I. féléves baleseti helyzetét. Örömmel állapította meg, hogy a balesetek száma, az előző évhez viszonyítva 26 fokkal csökkent. Csonkulásos baleset csupán egy volt. Halálos baleset ebben az időben nem fordult elő. Ennek az örvendetes és gyors javulásnak az eredményét az elnökség abban látja, hogy mindenki igyekszik betartani a munkavédelmi előírásokat, szabályokat, a dolgozótól kezdve a vezetőig. Az eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról a szomorú esetről sem, amely a második fél évben a BIV Cserzőanyaggyárában történt. Mint ismeretes — a Szennyvízakna tisztítása közben — négy ember vesztette életét. Legyen ez örök tanulság valamennyiünk részére és követelőjük meg szigorúan mindenkitől a munkavédelmi szabályok betartását. — Az üzemegészségügyi szolgáltatással kapcsolatban felmértük a jelenlegi körülményeket és meghatároztuk a feladatokat. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy folyamatosan javítsuk dolgozóink egészségügyi helyzetét, és az eddigi heti 658 orvosi órát, további 268 órával növeljük az üzemeinkben. Az elnökség megállapította, hogy az új segélyezési rendszer bevált,mivel az ügyintézés egyszerűbb, gyors, és kevesebb utánjárást igényel a dolgozók részéről. Lényeges változás olyan vonatkozásban, hogy — akik jobban rászorulnak — többet kapjanak, — még nem érvényesül teljes mértékben. Előfordul, hogy gyakran a régi módon bíráljuk el, vagyis „aki kér, az kapjon”. Ma is a két-háromszáz forint a jellemző, pedig ez nem helyes és nem igazságos. Véleményünk szerint a szakszervezeti tagság 20—30%ának segélyezése nem indokolt, helyette a valóban rászorultakat kell inkább nagyobb összeggel támogatni. A továbbiakban Turzó elvtárs röviden tájékoztatta a központi vezetőség tagjait hazánk felszabadulásának 25 éves évfordulójának megünneplésére vonatkozó előkészületeikről. Felkérte a központi vezetőség tagjait, segítsék e munkát, hogy méltóképpen köszönthessük legnagyobb nemzeti ünnepünket. A főtitkár elvtárs végül foglalkozott a tagdíjbesorolással, majd így folytatta: az alapszervek az elmúlt hónapban végezték el a tagság új tagdíjbesorolását. Első ízben történt, hogy a besorolásnál figyelembe vették a nyereségrészesedést, ugyanakkor viszont nem számolták bele a túlórát és a jutalmát. Ezt az intézkedést dolgozóink megértették, de nehezen fogadták el, amely abból adódott, hogy az alapszervezetek vezetőségének egy része nem ismertette megfelelően a dolgozókkal annak jelentőségét, hogy a tagdíjból eredő évi 600 000 Ft többletbevétel az alapszervezeteknél marad és a szakszervezeti bizottság gazdálkodik belőle — fejezte be ismertetését Turzó elvtárs, szakszervezeti szervek egymáshoz való viszonyát, amelyeket az elnökség 1968. jan. 30-i határozata tartalmaz. A határozat alapján a szakszervezeti bizottságok elkészítették a műhelybizottságok, valamint a bizalmiak hatáskörét, feladatait, figyelembe véve az elnökség által kiadott irányelveket . A hatáskörök bevezetése óta közel két esztendő telt el. Éppen ezért elnökségünk — a rendszeres segítség mellett —, fontosnak tartotta, hogy konkrétan megvizsgáljuk: hogyan érvényesült a gyakorlatban a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek hatásköre, hogyan éltek a testületek a részükre biztosított jogokkal és milyen eredmények születtek a szakszervezeti tagság élet- és munkakörülményeinek alakulásában, fejlődésében, és az érdekvédelem ellátásában ? Milyen problémák jelentkeztek a jogok gyakorlásában, a testületek működésében és hol szükséges segíteni, vagy változtatni, hogy a szakszervezeti munkát még hatékonyabbá tegyék. Az 1969. évi II. fél évben 10 vállalatnál, és azok néhány gyáregységében folytattunk vizsgálatot. Széles körű és minden részletre kiterjedő beszélgetést folytattunk a szakszervezeti tisztségviselőkkel, aktívákkal, a törzsgárdatagokkal, valamint a pártos gazdasági vezetőkkel. Mindenütt őszinte, segítőkész, és kritikus véleményt mondtak a megkérdezett szaktársak a szakszervezeti munkáról. Szakszervezeti jogok és hatáskörök Ezután Bihari Sándorné a szervezési osztály vezetője igen részletesen foglalkozott a hatáskörök és jogkörök érvényesítésével, alkalmazásával, összegezte az elmúlt két év tapasztalatait, eredményeit és hiányosságait. A bevezetőben Bihari elvtársnő ismertette, hogy a szakszervezet XVII. kongresszusának határozata alapvető feladatiként tűzte ki az alapszervezeti munka színvonalának fejlesztését abból a célból, hogy még eredményesebben védjék a dolgozóik törvényes jogait, érdekeit, és elősegítsék kötelességeik teljesítését. A szakszervezeteknek adott jogot a dolgozók jogaiként kell felfogni és ezt így kell mindenkinek értelmezni. Ezt senki sem csökkentheti. Tehát, amikor a szakszervezeti bizottság a jogát gyakorolja, a dolgozók nevében teszi ezt. Természetesen itt sem lehet a jogot a kötelességtől elválasztani. Ezt mindig egységesen kell végezni és értelmezni, majd így folytatta: — Központi vezetőségünk és az elnökség az elmúlt években tervszerűen készítette elő az elkövetkezendő feladatokat, hogy szakszervezetünk egész tevékenysége, a gazdaságii mechanizmus követelményeihez igazodjon. A vállalatok önállóságával párhuzamosan növeltük alapszerveink önállóságát is. A SZOT elnökség 1967 decemberi irányelvei alapján — a szakmai sajátosságoknak megfelelően — kidolgoztuk, rendszereztük a vállalati, gyáregységi szakszervezeti tanácsok, szakszervezeti bizottságok jogkörét, hatáskörét, működését, és a különböző Szakszervezeti tanácsok helye, szerepe az alapszervezeti munkában E két év tapasztalatai azt bizonyítják hogy a szakszervezeti tanácsok létrehozása helyes, időszerű, és szükséges volt, mivel ezzel a szakszervezeti munkát demokratikusabb alapra helyeztük és tevékenységükkel erősödött, szélesedett az üzemi és szakszervezeti demokrácia. — A tanácstagok többsége megértette, hogy a hatáskörök, jogkörök fontos érdekvédelmi, és tényleges érdekviszonyokat takarnak. A szakszervezeti aktívák tisztában vannak azzal — és ezt pozitívnak tartjuk —, hogy a szakszervezeti jogkörök jogszabályai csak lehetőséget biztosítanak. A szakszervezeti munka egészét azonban nem lehet jogszabályokhoz kötni. A hatáskör ennél sokkal szélesebb. A jó helyzetismeret birtokában a meggyőzés, a politikai eszközök igénybevétele a nevelés vonatkozásában szinte korlátlan. — A tanácsok összetételét jónak tartjuk, mivel helyesen tükrözik a különböző rétegek arányait, az egyes termelőegységek képviseletét. Tagjai olyan emberek, akiket munkatársaik becsülnek és szeretnek. Ezáltal biztosítva van, hogy — a dolgozókat érintő alapvető kérdésekben —, olyan szaktársak járnak el, akik gyakorlatilag a legközvetlenebbül ismerik munkatársaik véleményét, problémáit, és azokat megfelelően képviselni is tudják. A tanácsok rendszeres működtetésének fontosságát a szakszervezeti bizottságok többsége felismerte. Ez kifejezésre jut abban is, hogy javulás van a tervszerűségben. A legtöbb alapszervben éves program és féléves munkaterv alapján dolgoznak. A szakszervezeti bizottságok mind gyakrabban beszámolnak a tanácsoknak tevékenységükről, mert igénylik, hogy a vezető testület, megerősítse munkájuk helyességét. Különösen jól alkalmazzák és természetesnek tartják ezt a módszert a Simontornyai Bőrgyár, Táncsics Bőrgyár, Pannónia Szőrme, a Minőségi Cipőgyár központi gyára, és a Szombathelyi Cipőgyárban. Kedvezően befolyásolja a szakszervezeti munkát a pártszervezetekkel való egyre jobb munkakapcsolat. A jobb együttműködés és segítés, valamint a szakszervezeti tanácsok tevékenysége jelentősen hozzájárult, hogy alapszervezeteinkben nőtt a szakszervezeti munka tekintélye, és javult az együttműködés a gazdasági vezetéssel. A gazdasági vezetők jelentős része elismeréssel nyilatkozott, hogy a szakszervezeti szervek hasznos segítséget nyújtanak a vezetés munkájához, a vállalat, a gyáregység előtt álló feladatok megoldásához. A dolgozók, a törzsgárdatagok, akikkel beszélgettünk, ugyancsak a szakszervezeti tanácsok munkáját méltatták. Úgy látják, hogy állásfoglalásaikban érvényesül a dolgozók véleménye. E mellett hangot adtak azon véleményüknek is, hogy a végzett munkáról rendszeres beszámolót várnak, továbbá az alapvető kérdésekben hallgassák meg véleményüket, javaslataikat, amelyeket még esetenként mellőznek. A hatáskörök elhatárolása, érvényesítése, a különböző szinteken Az előadó a továbbiakban vállalati és vállalati szakszerismertette az alapszervezeten vezeti tanácsok hatásköre jólként létrehozott tanácsokat, alkalmazkodik a vállalati gazerek működését, majd így folydasági hatáskörökhöz, s mivel tátta: a joggyakorlás feltételiét itt a — A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a nagy (Folytatás a 2. oldalon) Negyven év a szakszervezeti mozgalomban Mikor éreztem meg először, hogy nekünk, munkásoknak össze kell fognunk, mert csak együtt harcolhatunk a jogainkért? Jól emlékszem a napra, 1930. szeptember elsejére, arra a hatalmas tüntetésre, amit nem felejthet el, aki ott volt. Igen... ott éreztem meg igazán először, milyen ereje van a szervezett tömegnek, milyen jelentősége van a munkásosztály egységének. Azóta — negyven éve — dolgozom a szakszervezetben. A bőrösök szakszervezete a háború előtt is erős, jól működő szakszervezet volt. A szervezett műhelyekben magasabb volt a bér, biztosítva volt a nyolcórás munkaidő, az emberibb bánásmód. A szakszervezet nagy gondot fordított a munkások művelésére, oktatására. Szemináriumokat, előadásokat, kirándulásokat szervezett a tagjainak. A szervezett munkások kijártak a még szervezetlen munkások közé, segítették, felvilágosították őket. A mi szakszervezetünknek, a közös ellenzék szavának nagy súlya volt, hatalmas tömegeket tudott mozgósítani, erősen hatott a szociáldemokratákra. Nálunk is beépült a Vörös Segély, az a mozgalom, amely a bebörtönzött kommunista elvtársakat és családjukat segítette. Nekem különösen a belvárosi üzemekkel volt jó kapcsolatom, név szerint Csók Ferencen keresztül vettem részt a Vörös Segély tevékenységében. A munkások húsz, harminc fillért, egy pengőt adtak — kinek mennyi volt a keresetet, ezzel támogattuk a lebukott elvtársakat. Eljött a háború. 1944-ben engem is elvittek katonának és 1945-ben kerültem haza. Komoly munka várt akkor ránk. A zuglói cipőipari csoportban kezdtem dolgozni, itt vettem részt a kommunista párt és a szakszervezet szervezésében. 1949-ben a Könnyűipari Minisztériumba kerültem. Folyt az államosítás, a megfelelő szakemberek, káderek kiválasztása. A Minőségi Cipőgyár „C” részlegében húsz éve vagyok. Voltam művezető, 1953 óta pedig szakszervezeti titkár vagyok. Talán mond valamit az szb munkájáról az, hogy engem is, az szb többi tagját is mindig újraválasztották a gyár dolgozói. Nem örülök annak, hogy nyugdíjba megyek — bár saját elhatározásból teszem. Ilyen negyven év után, amilyen az enyém volt, nem lesz könnyű megszokni a pihenést. De az a véleményem, hogy ezalatt felnőtt jó néhány generáció, jó szakemberek, fiatalok — adjuk át nekik a helyet. Folytassák ők a mi munkánkat. Reméljük, ők is igyekeznek olyan becsülettel helytállni, ahogy mi próbáltunk. Orbán József, a Minőségi Cipőgyár „C” részlegének szakszervezeti titkára a szakszervezeti mozgalomban eltöltött negyven éves kiváló munkája elismeréseképpen nyugdíjbavonulása alkalmából a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetést kapta. Érdemei elismeréséül Munka Érdemrend bronz fokozata Herczeg László, a Rostműbőrgyár — a BIV 7/2 részlege — szakszervezeti titkára kapta a kitüntetést. Megérdemli, hogy néhány szóval megemlékezzünk arról a munkáról, ami e mögött a kitüntetés mögött van. 1935 óta dolgozik a bőriparban. 18 éve ennél a vállalatnál. 1963-ig gépkocsivezető, azóta a kéregüzem műszaki ügyintézője. A szakszervezeti munkában, amióta a gyárban van, mindig példát mutatott Először, mint a kultúrsport, később, mint termelési és bérfelelős. 1957 óta szakszervezeti titkár. A munkakör nem ismeretlen előtte, elődje betegeskedése miatt állandóan helyettesítette. 56-ban, valóban példás helytállással segítette az üzemi élet normalizálását — akkor mint főbizalmi — és a párt segítségével már 1956 novemberében termeltek. Helyreállította a szakszervezeti életet, azzal a néhány emberrel, akik abban az időkben sem féltek a párt, a szakszervezet mellett kiállni. 1957 óta a párt tagja. Azóta mindent elkövet, hogy a szakszervezet és a párt munkája összhangban álljon egymással is, a termeléssel is. EZ talán munkájának egyik legnagyobb értéke. Persze, sok minden egyebet is fel tudnánk sorolni. Például a brigádmozgalom eredményes megszervezését. 12 brigádjuk van, 10 már a cím tulajdonosa és 7 már többször is elnyerte a címet. Megemlíthetjük a gazdasági vezetőkkel való jó együttműködést, ami ma a termelés legfőbb feltétele. Ismeretes, hogy a műbőrkéreg nélkülözhetetlen a cipőiparban. S a felemelt igényeknek eleget tenni az állandó munkaerőhiány mellett — ugyancsak egész embert kíván a szakszervezeti munkában is. Segíteni a gazdasági vezetést, ugyanakkor harcolni az egészségtelen túlóráztatás ellen, ami végül is oda vezet, hogy sokan továbbállnak. Gyűlnek a gondok, a problémák és ezekkel nap nap után meg kell birkózni. A nők helyzetén kellene javítani. Vidékről járnak be és nem bírják a három műszakot. Gépek kellenének, de csak évek múlva kerül erre a sor. Valutaproblémák, amelyek ellen vajmi keveset tehet maga a gyár. Felsőbb segítség kellene. És ezekért mind meg kell harcolni, mindenben részt kell vállalni. Szerencsére, kitűnő aktívahálózata van a szb-nek — ez külön érdeme — amelyre mindenben számíthat. S amikor munkájáról beszélgetünk, soha ki nem ejti, hogy „én”. Nála csak a „mi” ismert, az érdemek a munkatársaké. Szinte restelli, hogy a háromszor kapott „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” és a SZOT aranyjelvénye mellé most ilyen magas kitüntetést kapott. Legszívesebben ezt is a munkatársak mellére tűzné.