Bőripari Dolgozó, 1973 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XX. évfolyam, írtám________________ÁRA: 50 FILLÉR_______________________1973. január Javult a szakszervezet érdekvédelmi munkája a Siklósi Kesztyűgyárban Új esztendőbe léptünk. Ilyenkor mérlegre kerül az elmúlt esztendő munkája, amelynek kettős célja van: számba venni azt, hogy mit végeztünk és meghatározni az újabb tennivalókat. Így történt ez Siklóson a Kesztyűgyár szakszervezeti bizottságában is. Tolnai Dezsőné szbtitkár, Végvári László termelési felelőssel, Képiró KálmánnalT-elnökkel és Mikola Levente munkavédelmi felügyelővel, az szb tagjaival készített mérleget 1972. év munkájáról. Előkerültek a munkatervek, az szb-ülésről készült jegyzőkönyvek, a reszortosok apró füzetei, amelyekbe valamennyien feljegyezgetik a saját területükön végzett munkát . Aktivistáink sokat fejlődtek az elmúlt évek során öntudatban, a mozgalmi és termelő munka bonyolult kérdéseiben való eligazodásban — mondja Tolnai Dezsőné szb-titkár. — A legtöbb szbtag és a bizalmiak esztendők óta végzik megtisztelő társadalmi munkájukat, s élvezik a tagság bizalmát. Nagyon jó a kapcsolat a dolgozókkal. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ismerjük a dolgozók hangulatát, gondját-baját, a termelési problémákat és eredményeket is. Egyéves tevékenységünk minden részletét egy cikk keretében nem tudnánk elemezni, azonban a főbb összefüggéseket talán sikerül munkatársaim segítségével bemutatni. Erősödött az üzemi demokrácia — A jó üzemi légkör kialakításának legfontosabb alapja a folyamatos termelés —, állapította meg Végvári László termelési felelős. — Sajnos, ezen a téren sok a gondunk. Az utóbbi hónapokban sem csökkent a munkaerő-vándorlás, pedig mindent elkövettünk, hogy az új munkaerők maradjanak. A varrónők pl. a betanulás idejére három hónapon át 700 forint fizetést, a szabászok pedig hat hónapon keresztül 1500 forint fizetést kapnak. Igaz, sok objektív ok is közrejátszik. A fiatal nők hamar férjhez mennek, utána következik a szülés, a gyermekgondozási idő. Ez is növeli a munkaerő-gondunkat. Amióta azonban a Beremendi Cement és Mészmű megkezdte az üzemelést, a férfiak is könnyebben elmennek. — Hogy miből fakad mindez? A lakásgond is egyre nagyobb. A beremendi vállalat itt Siklóson is sok házat épített, s aki odamegy dolgozni, hamarabb juthat lakáshoz, így a férfiak is elmennek még akkor is, ha ott kevesebbet keresnek, mint nálunk, mert úgy számolnak, hogy a lakás ára ma már megközelíti a négyszázezer forintot, ezt pedig megtakarítani nagyon nehéz. Hogy függ össze az üzemi demokrácia erősödésével? — kérdeztük. — Úgy, hogy a hiányzó munkaerő miatt fokozottabban támaszkodunk a törzsgárdára, a szocialista brigádokra. A szakszervezeti taggyűlések és termelési tanácskozások mellett évente két alkalommal összehívjuk tanácskozásra a brigádvezetőket, ahol a gazdasági vezetés feltárja előttük a gondokat, így érzik, hogy számítunk rájuk. Az szb pedig a maga aktivistáival segíti, erősíti a termelési propagandát. A szocialista kollektívák így valóban az üzem gazdáinak érzik magukat, bátran mondanak véleményt, bírálnak és nem fukarkodnak a javaslatokkal sem, így tudunk mindig megbirkózni a ránk háruló termelési feladatokkal. Óvjuk a dolgozók testi épségét Az átlag életkor nálunk alacsony, ezért különös gonddal kezeljük a fiatalokat — mondja Mikola Levente munkavédelmi felügyelő. — így például jelentkezett olyan igény, hogy a fiatalok úgy igazában szeretnék elmondani véleményüket. Az szb támogatta kérésüket és a múlt évben öszszehívtuk az ifjúsági fórumot. Ott aztán lemérhettük, hogy mit fejlődtek a fiatalok szakmai téren és politikai öntudatban. Ott tették szóvá többek között, hogy sok sérülés adódott a kézi varróknál, a tűszúrásokból, amely egy-két, esetleg három napig tartó fájdalommal jár. Odafigyeltünk az okos szóra. — Ez mit jelent? — Azt, hogy átszerveztük a munkavédelmi őrséget, önként jelentkezőkből kétéves időtartamra választottuk meg a munkavédelmi őröket. Elláttuk őket jelvénnyel és naplóval, amibe bejegyzik észrevételeiket, tapasztalataikat. A munkahelyek gazdasági vezetőinek pedig kötelességévé tettük, hogy a naplók bejegyzéseit aláírásukkal igazolják. Emellett az őröket kellő munkavédelmi oktatásban részesítettük. Üdültetési gondok — Menet közben gyakran foglalkoztatta a szakszervezeti bizottságot az üdültetés zökkenőmentes lebonyolítása — veszi át a szót Képiró KálmánnálT-elnök. — Ugyanis az előbb említett gondok velejárója, hogy dolgozóink tekintélyes részének kevés a szabadsága. Mások meg a sok gyerek miatt nem tudnak a kéthetes üdülésben részt venni. Nagy gond az is, három pici gyermekkel sem lehet üdülőbe menni, így aztán jobbára az egyedülállók mennek pihenni. A mi speciális helyzetünket figyelembe véve javasolnánk, hogy több egy hétre szóló beutalót adjanak és a többgyermekesek számára is jelöljenek ki üdülőt. Erősödött az egyenjogúság . Mindaz, ami eddig elhangzott, azt tükrözi — állapítja meg Tolnai Dezsőné szótitkár —, hogy munkánk minden területén értünk el eredményeket, de a megoldásra váró gondok is sarkallnak bennünket. Teljesebbé csak úgy válik a kép, ha elmondom, hogy azért a múlt esztendőben sokat léptünk előre a női egyenjogúság kérdésében is. Nem egyszerű megállapítás ez, hanem valóság. A szakszervezeti bizottság állandó feladatának tartja, hogy a nőknél is érvényesüljön az egyenlő munkáért, egyenlő bért elve. A múlt esztendőben már elértük, hogy a nők minden munkaterületen a férfiakkal azonos bérért dolgoznak. A bérfejlesztést is a feszültség feloldására használtuk fel. Nem ilyen egyértelműen jó dolog viszont, hogy a többgyermekes anyáknak gondot okoz a két műszak. Beszámolhatunk viszont néhány pozitívumról, hogy a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák egy műszakban dolgoznak. Anyagilag is segítettük a rászoruló családokat. Szeptemberben tizenhárom személy részére tanulmányi segélyt adtunk. Az A Déma Cipőgyárat 1938- ban alapították, a Szegedi Cipőgyár pedig még nagyobb múltra tekint vissza. 1951-ben egyesült e két kis üzem és 1963-ban, amikor az iparági fejlődés megkívánta a vállalatok összevonását, a budapesti Minőségi Cipőgyár gyáregysége lett Mindezeket Strasinszky Sándorné szb-titkártól tudjuk meg, aki nagy szeretettel beszél üzemükről. (Nem csoda, ha a szívéhez nőtt, hiszen 1941 óta „démás” 1958-ig társadalmi munkásként, azóta pedig függetlenített titkárként irányítja a szakszervezeti mozgalmat.) A nagy múltú gyár méltó a hírnevére. 1972-ben 1 millió 371 ezer pár lábbeli készült el és ennek több mint 90%-a került a Szovjetunióba. S ez nem kis dolog, hiszen a külföldi partnerek egyre igényesebbek a megrendelt termékekkel szemben. — Tavaly áprilisban meglátogatták üzemünket a szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői — meséli Szöllősi Sándor igazgató. — Itt a helyszínen akarták látni, hogy készül a nekik küldött cipő, csizma, s mindjárt észrevételeiket, kéréseiket is tolmácsolták. Mivel termékeink megnyerték a tetszésüket, ez évben is szinte kizárólagosan szovjet exportra termelünk. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy csak 5,6 százalékos biztonsági tartalékot használtunk fel, s ezt a szintet nemcsak tartani akarjuk, hanem még tovább csökkenteni. A visszamaradt cipőket ugyanis hazai piacon csak áron alul tudjuk értékesíteni, ez pedig a nyereségünket csökkenti. Megvalósult az üzemi demokrácia A Szegedi Cipőgyárban az üzemi demokrácia nemcsak divatos szóhasználat. Itt tartalma ,is van. Tavaly, év elején a vállalatvezetőség az összes gazdasági vezetővel megbeszélte a feladatokat, tennivalókat, s munkásgyűléseken a dolgozók véleményét is kikérte. Nemcsak meghallgatták a javaslatokat, kérdéseket, hanem feleltek is, intézkedtek is. Megértették a dolgozókkal: csak az ő helyióvodai gondok csökkentése érdekében, vállalatunk két év óta csaknem kétszázezer forintos támogatást ad a tanácsi óvodáknak, így a tanácsban méltányolják kérelmünket, s igyekeznek elhelyezni gyermekeinket. Korántsem törekedtünk mindent leírni, mégis világossá vált, hogy a Siklósi Kesztyűgyár szakszervezeti bizottsága az elmúlt esztendőben jól képviselte a dolgozók érdekét. Sikerek és megoldásra váró gondok egyformán jellemzik munkájukat. Bizakodva, reményekkel láttak munkához az új esztendőben. Kívánjuk, hogy sok siker kövesse önzetlen fáradozásukat. Abrankó Endre állásukkal lehet eleget tenni a vállalat előtt álló — főleg minőségi! — követelményeknek. — Olyan munkaversenyt szerveztünk, amelyben a dolgozók érezték, számítunk rájuk. Félévkor értékeltük az eredményeket, s a műhelyek elé célprémiumokat tűztünk ki. Mindenki igyekezett, első akart lenni! Ha szorított valamilyen kiszállítási határidő — a több termelésre ösztönöztünk. Ha valahol minőségi problémát láttunk — azok megszüntetésére hívtuk fel a kollektívák figyelmét. Fáradozásunk nem volt eredménytelen, a brigádokkal együtt a műhelyeket is mozgósítani tudtuk a versenyre. Év végén ötvenezer forintot fizettünk ki a legjobb kollektíváknak, s a művezetőknek külön tizennyolc ezer forintot. Ezeket Majoros József párt-csúcstitkár mondja. — Üzem- és munkaszervezés A legnagyobb lelkesedés sem küszöböli ki a különböző termelés-, szervezési hiányosságokat, a helytelen vezetési módszereket. A vállalatvezetés egész sor üzem- és munkaszervezési feladat teljesítését tűzte célul 1972-ben, s ezeket realizálni is tudták. Átszervezték például az aljaelőkészítő műhelyben a foglalótalpbélés készítését, s ezzel folyamatosabbá tették az alja üzemek ellátását. Saját erőből kisgépeket készítettek, segítségükkel kiiktattak egyes műveleteket, illetve megkönnyítették a munkát. Ahol szükséges volt — középszinten — személycserékre került sor. S ami inkább külső tényező volt: különösen a második fél évben lecsökkentek az ellátási gondok. A jó hírnév köteles A jó hírnév: kötelez! A szovjet piac megtartása fontos vállalati érdek ugyan, de népgazdasági jelentősége is nagy. A kollektívának ismét bizonyítani kell, s a jó minőségű termékek gyártása idén sem ró kisebb feladatot a gyáregységre mint tavaly. Két szocialista brigád vezetőjével, ezúttal még a „múltról” beszélgetünk. — A „Vörös Csillag” szocialista brigád tíz éve alakult — mondja Dóczi Jánosné brigádvezető. — Legfőbb feladatunknak azt tartjuk, hogy a szalagról ne kerüljön le egyetlen hibás felsőrész se! Tavaly, amikor összehívtak bennünket a vezetőink, jólesett, hogy beszéltek a gyár gondjairól, s a segítségünket kérték. Nem mindegy, hogy dolgozik az ember! Ha érezzük, hogy szükség van ránk, könnyebben megy a munka, s még jobban igyekszünk. Megértettük, mennyire fontos gyárunknak, s az egész országnak a szocialista kereskedelem, a szovjet piac megteremtése. Azt is tudjuk, ha többet és jobban dolgozunk, a keresetünk is emelkedik — SZÓI közbe Szentesi Verentnő a ,,’Tyereskovd” szocialista brigád vezetője. S elmeséli, hogy tavaly, amikor az alfakör felsőrészhiánnyal küzdött, a brigád túlmunkában vállalta kétszáznégy pár komplett felsőrész elkészítését. Szinte valamennyi brigádtag kulcsreszortos, így sokban rajtuk múlik a körön elkészült felsőrészek minősége. A gyráregység ez évi terve 1 millió 386 ezer pár lábbeli gyártását írja elő, s mint Szöllösi Sándor igazgató mondta, termékeik zöme is,mét szovjet exportra készül. A tavalyi eredmények ismeretében nem oktalan a bizalom, hogy a Szegedi Gyáregység cipői megőrzik, sőt, tovább öregbítik jó hírnevüket, s a magyar cipőipar hírnevét A jó hírnév kötelez Közel másfélmillió pár cipőt szállítanak a Szovjetunióba PANNONIA SZŐRME A művezetők és a munkások várják a béremelés határozatának végrehajtását Nem mondhatjuk, hogy a művezetőket, főművezetőket anyagi dotáció szempontjából elkényeztették a bőripar területén. Tegyük mindjárt hozzá, hogy általában a fizikai dolgozókat sem. Az állami iparon, sőt, a könnyűiparon belül a leggyengébb a bérezés, ami régi sérelme a szakmának. Annál is inkább, mert a bőrgyár nem a legkellemesebb munkahelyek közé tartozik, s valóban a gyár, a munkahely szeretete köti csak oda a törzsgárdát egy-egy gyárhoz. Ezek ismeretében kerestük fel Újpesten a Pannóniát, hogy néhány művezetővel elbeszélgessünk: milyen hatást váltott ki az országgyűlés, a kormány határozata, mely a fizikai munkások dotálásán kívül, külön kívánja honorálni a művezetők munkáját. Akiktől sok függ, hogy a gyár termelési grafikonjainak mutatói hogyan alakulnak. Józsa Károly művezető így nyilatkozik: — Bár ismerem a rendeletet, de nálunk még erről nem tárgyaltunk hivatalosan, nem tudjuk, hogyan kategorizálnak bennünket, az anyagi megbecsülés mennyit jelent majd forintban. Az ágazaton belül is kérdéses, hogy mennyi jut az állami dotációból a Pannóniának. Hogy jólesik-e ez a megbecsülés? Kinek ne esne jól akkor, amikor az eddigi fizetés mellett is egy célunk volt. Segíteni a gyár termelését, egyengetni a fluktuációból, vagy más akadályokból eredő akadályok elhárítását. Szeretjük a szakmát, a gyárat, de ahogy mondják, mi is a közértből élünk. Petrás József kapcsolódik a beszélgetésbe, aki szintén, mint művezető dolgozik a gyárban 20 év óta. — Szívesen vállaltuk ezt a nagyobb felelősségget akkor is, ha a fizetésünk nem ment fel többre, mint a beosztott szakmunkásoké. Sérelmes volt a besorolásunk és nagyon jólesik, hogy most anyagiakban is méltányolják helytállásunkat. Nem azt sokalljuk, hogy egy szakmunkás annyit keresett, mint mi, azt viszont kifogásoltuk, hogy ők is, mi is, rendkívül alacsony bérkategóriába voltunk sorolva. Egy művezető 2400—3400 Ft-ig kaphat. Mi csak 2650 forintért dolgoztunk, tehát minimumkörelben. Persze, hogy örömmel fogadjuk, ha az eddigi valóban megbecsült munkánkat jobban dotálják. De jó lett volna, ha a béremelést már január 1-től bevezetik. Szalóki Józsefné 1957 óta van a gyárban, 1968 óta gyártásvezető. Feltehető, a kiemelt fizetés rá nem is vonatkozik. De elmondotta, hogy nagyon örül a parlamenti határozatnak, mert beosztottjai sokszor szóvá tették a könnyűipari dolgozók, különösen a művezetők hátrányos helyzetét. Eddig a művezető valóban csak áldozatvállalásból, ügyszeretetből és a gyárunk, a munkatársak iránti hűségből vállalták megbízatásukat, amelyet szinte becsületbeli kötelességüknek tartottak. Már most csak az hiányzik, hogy az emberek ne egymásközt tárgyalják ezt az ügyet, hanem a vállalat vezetősége, a szakszervezet mielőbb adjon konkrét választ a nagyon várt fizetésrendezésre. Reméljük mielőbb meglesz. — M. L. — KITÜNTETÉS Az 1972. évi eredményes munka elismeréseként a Könynyűipari Minisztérium 67 főnek adta át a Könnyűipar Kiváló Dolgozója c. kitüntetést: BUDAPESTI BŐRIPARI VÁLLALAT Czinege Istvánná, Grósz Pál, Rákóczi János, Tarbály István, dr. Tóth Béla. DUNA CIPŐGYÁR Bartók Zoltánná, Faragó Béla, dr. Felleg Zsolt, Frankl Istvánné, Fülep Bertalanné, Gergő Mihály, Ivanics Lajos, Jakab József, Kalmár Joachim, Rántás Józsefné, Késmárki Béláné, Mázló András, Tassi Istvánné. BiviMPEx bőrgyárak KERESKEDELMI közös vállalata Kiss József, Korizsánszki Ervin. PANNÓNIA SZÖRMEKIKÉSZÍTŐ ÉS SZÖRMEKONFEKCIÓ VÁLLALAT Bujáki István, dr. Dénes István, Fodor Károlyné, Győri Györgyné, Pásztor József. ALFÖLDI CIPŐGYÁR Fekete Istvánné, Seres Miklósné, Szekeres Lajos, Szilágyi Vilmosné, Szórád Géza, BOR- ÉS CIPŐKELLÉK KERESKEDELMI VÁLLAI,AT Liegl Istvánné, Papp Sálidonné. TISZA CIPŐGYÁR Adam Imréné, Czető Tivadar, Kiss Ferenc, Kóródi Árpád, Lakó Zsigmond, Nagy Mártonná, Papp Mihály, Pasztelyák Mihályné, Pető István, Pintér György, Szőllősi László, Tábori Béla, Venyige Sándorné. SIMONTORNYAI BŐRGYÁR Bóda Józsefné, Hibácskai Ernő, Sallai László, Varga Lajos MINŐSÉGI CIPŐGYÁR Bereznai Pálné, Boronkai Károlyné, Császár András, Csizmadia Sándor, Dankó Elemérné, Fehér József, Fényszárosi Károlyné, Gábor Tivadarné, Gyuricza Tibor, Kerekes Károly, Nagy Imre. RÁKOSPALOTAI BŐR- ÉS MŰANYAGFELDOLOGOZÓ VÁLLALAT Bálik Pál, Darabos Béla, Farkas Ferencné, Orczy Gabriella, Rózsahegyi László, Sípis István, Támer Katalin.