Bőripari Dolgozó, 1973 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XX. évfolyam, í­rtám________________ÁRA: 50 FILLÉR_______________________1973. január Javult a szakszervezet érdekvédelmi munkája a Siklósi Kesztyűgyárban Új esztendőbe léptünk. Ilyenkor mérlegre kerül az el­múlt esztendő munkája, amelynek kettős célja van: számba venni azt, hogy mit végeztünk és meghatározni az újabb tennivalókat. Így tör­tént ez Siklóson a Kesztyű­gyár szakszervezeti bizottsá­gában is. Tolnai Dezsőné szb­­titkár, Végvári László terme­lési felelőssel, Képiró Kál­mánna­lT-elnökkel és Miko­la Levente munkavédelmi fel­ügyelővel, az szb­ tagjaival ké­szített mérleget 1972. év mun­kájáról. Előkerültek a munka­­tervek, az szb-ülésről készült jegyzőkönyvek, a reszortosok apró füzetei, amelyekbe vala­mennyien feljegyezgetik a sa­ját területükön végzett mun­kát . Aktivistáink sokat fej­lődtek az elmúlt évek során öntudatban, a mozgalmi és termelő munka bonyolult kér­déseiben való eligazodásban — mondja Tolnai Dezsőné szb-titkár. — A legtöbb szb­­tag és a bizalmiak esztendők óta végzik megtisztelő társa­dalmi munkájukat, s élvezik a tagság bizalmát. Nagyon jó a kapcsolat a dolgozókkal. Minden szerénytelenség nél­kül mondhatom, hogy ismer­jük a dolgozók hangulatát, gondját-baját, a termelési problémákat és eredményeket is. Egyéves tevékenységünk minden részletét egy cikk ke­retében nem tudnánk elemez­ni, azonban a főbb összefüg­géseket talán sikerül munka­társaim segítségével bemutat­ni. Erősödött az üzemi demokrácia — A jó üzemi légkör kiala­kításának legfontosabb alapja a folyamatos termelés —, ál­lapította meg Végvári László termelési felelős. — Sajnos, ezen a téren sok a gondunk. Az utóbbi hónapokban sem csökkent a munkaerő-vándor­lás, pedig mindent elkövet­tünk, hogy az új munkaerők maradjanak. A varrónők pl. a betanulás idejére három hó­napon át 700 forint fizetést, a szabászok pedig hat hónapon keresztül 1500 forint fizetést kapnak. Igaz, sok objektív ok is közrejátszik. A fiatal nők hamar férjhez mennek, utá­na következik a szülés, a gyer­mekgondozási idő. Ez is nö­veli a munkaerő-gondunkat. Amióta azonban a Beremendi Cement és Mészmű megkezdte az üzemelést, a férfiak is könnyebben elmennek. — Hogy miből fakad mind­ez? A lakásgond is egyre na­gyobb. A beremendi vállalat itt Siklóson is sok házat épí­tett, s aki odamegy dolgozni, hamarabb juthat lakáshoz, így a férfiak is elmennek még ak­kor is, ha ott kevesebbet ke­resnek, mint nálunk, mert úgy számolnak, hogy a lakás ára ma már megközelíti a négy­­százezer forintot, ezt pedig megtakarítani nagyon nehéz. Hogy függ össze az üzemi demokrácia erősödésével? — kérdeztük. — Úgy, hogy a hiányzó munkaerő miatt fokozottab­ban támaszkodunk a törzsgár­dára, a szocialista brigádokra. A szakszervezeti taggyűlések és termelési tanácskozások mellett évente két alkalom­­m­al összehívjuk tanácskozás­ra a brigádvezetőket, ahol a gazdasági vezetés feltárja előttük a gondokat, így érzik, hogy számítunk rájuk. Az szb pedig a maga aktivistáival se­gíti, erősíti a termelési pro­pagandát. A szocialista kol­lektívák így valóban az üzem gazdáinak érzik magukat, bát­ran mondanak véleményt, bí­rálnak és nem fukarkodnak a javaslatokkal sem, így tudunk mindig megbirkózni a ránk háruló termelési feladatokkal. Óvjuk a dolgozók testi épségét Az átlag életkor nálunk ala­csony, ezért különös gonddal kezeljük a fiatalokat — mond­ja Mikola Levente munkavé­delmi felügyelő. — így pél­dául jelentkezett olyan igény, hogy a fiatalok úgy igazában szeretnék elmondani vélemé­nyüket. Az szb támogatta ké­résüket és a múlt évben ösz­­szehívtuk az ifjúsági fórumot. Ott aztán lemérhettük, hogy mit fejlődtek a fiatalok szak­mai téren és politikai öntu­datban. Ott tették szóvá töb­bek között, hogy sok sérülés adódott a kézi varróknál, a tűszúrásokból, amely egy-két, esetleg három napig tartó fáj­dalommal jár. Odafigyeltünk az okos szóra. — Ez mit jelent? — Azt, hogy átszerveztük a munkavédelmi őrséget, ön­ként jelentkezőkből kétéves időtartamra választottuk meg a munkavédelmi őröket. Ellát­tuk őket jelvénnyel és napló­val, amibe bejegyzik észrevé­teleiket, tapasztalataikat. A munkahelyek gazdasági veze­tőinek pedig kötelességévé tettük, hogy a naplók bejegy­zéseit aláírásukkal igazolják. Emellett az őröket kellő mun­kavédelmi oktatásban részesí­tettük. Üdültetési gondok — Menet közben gyakran foglalkoztatta a szakszervezeti bizottságot az üdültetés zök­kenőmentes lebonyolítása — veszi át a szót Képiró Kál­mánná­lT-elnök. — Ugyanis az előbb említett gondok vele­járója, hogy dolgozóink tekin­télyes részének kevés a sza­badsága. Mások meg a sok gyerek miatt nem tudnak a kéthetes üdülésben részt ven­ni. Nagy gond az is, három pici gyermekkel sem lehet üdülőbe menni, így aztán job­bára az egyedülállók mennek pihenni. A mi speciális hely­zetünket figyelembe véve ja­vasolnánk, hogy több egy hét­re szóló beutalót adjanak és a többgyermekesek számára is jelöljenek ki üdülőt. Erősödött az egyenjogúság . Mindaz, ami eddig el­hangzott, azt tükrözi — álla­pítja meg Tolnai Dezsőné szó­­titkár —, hogy munkánk min­den területén értünk el ered­ményeket, de a megoldásra váró gondok is sarkallnak ben­nünket. Teljesebbé csak úgy válik a kép, ha elmondom, hogy azért a múlt esztendő­ben sokat léptünk előre a női egyenjogúság kérdésében is. Nem egyszerű megállapítás ez, hanem valóság. A szakszerve­zeti bizottság állandó felada­tának tartja, hogy a nőknél is érvényesüljön az egyenlő munkáért, egyenlő bért elve. A múlt esztendőben már el­értük, hogy a nők minden munkaterületen a férfiakkal azonos bérért dolgoznak. A bérfejlesztést is a feszültség feloldására használtuk fel. Nem ilyen egyértelműen jó dolog viszont, hogy a több­­gyermekes anyáknak gondot okoz a két műszak. Beszámol­hatunk viszont néhány pozi­tívumról, hogy a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák egy műszakban dolgoznak. Anya­gilag is segítettük a rászoruló családokat. Szeptemberben ti­zenhárom személy részére ta­nulmányi segélyt adtunk. Az A Déma Cipőgyárat 1938- ban alapították, a Szegedi Ci­pőgyár pedig még nagyobb múltra tekint vissza. 1951-ben egyesült e két kis üzem és 1963-ban, amikor az iparági fejlődés megkívánta a vállala­tok összevonását, a budapesti Minőségi Cipőgyár gyáregysé­ge lett Mindezeket Strasinsz­­ky Sándorné szb-titkártól tud­juk meg, aki nagy szeretettel beszél üzemükről. (Nem cso­da, ha a szívéhez nőtt, hiszen 1941 óta „démás” 1958-ig tár­sadalmi munkásként, azóta pedig függetlenített titkárként irányítja a szakszervezeti mozgalmat.) A nagy múltú gyár méltó a hírnevére. 1972-ben 1 millió 371 ezer pár lábbeli készült el és ennek több mint 90%-a ke­rült a Szovjetunióba. S ez nem kis dolog, hiszen a kül­földi partnerek egyre igénye­sebbek a megrendelt termé­kekkel szemben. — Tavaly áprilisban meglá­togatták üzemünket a szovjet külkereskedelmi vállalat kép­viselői — meséli Szöllősi Sán­dor igazgató. — Itt a helyszí­nen akarták látni, hogy ké­szül a nekik küldött cipő, csiz­ma, s mindjárt észrevételeiket, kéréseiket is tolmácsolták. Mi­vel termékeink megnyerték a tetszésüket, ez évben is szinte kizárólagosan szovjet exportra termelünk. Nem kis erőfeszí­tésbe került, hogy csak 5,6 százalékos biztonsági tartalé­kot használtunk fel, s ezt a szintet nemcsak tartani akar­juk, hanem még tovább csök­kenteni. A visszamaradt cipő­ket ugyanis hazai piacon csak áron alul tudjuk értékesíteni, ez pedig a nyereségünket csökkenti. Megvalósult az üzemi demokrácia­­ A Szegedi Cipőgyárban az üzemi demokrácia nemcsak divatos szóhasználat. Itt tar­talma ,is van. Tavaly, év ele­jén a vállalatvezetőség az összes gazdasági vezetővel megbeszélte a feladatokat, tennivalókat, s munkásgyűlé­seken a dolgozók véleményét is kikérte. Nemcsak meg­hallgatták a javaslatokat, kér­déseket, hanem feleltek is, in­tézkedtek is. Megértették a dolgozókkal: csak az ő helyi­óvodai gondok csökkentése ér­dekében, vállalatunk két év óta csaknem kétszázezer fo­rintos támogatást ad a taná­csi óvodáknak, így a tanács­ban méltányolják kérelmün­ket, s igyekeznek elhelyezni gyermekeinket. Korántsem törekedtünk min­dent leírni, mégis világossá vált, hogy a Siklósi Kesztyű­gyár szakszervezeti bizottsága az elmúlt esztendőben jól képviselte a dolgozók érdekét. Sikerek és megoldásra váró gondok egyformán jellemzik munkájukat. Bizakodva, re­ményekkel láttak munkához az új esztendőben. Kívánjuk, hogy sok siker kövesse önzet­len fáradozásukat. Abrankó Endre állásukkal lehet eleget tenni a vállalat előtt álló — főleg minőségi! — követelmények­nek. — Olyan munkaversenyt szerveztünk, amelyben a dol­gozók­ érezték, számítunk rá­juk. Félévkor értékeltük az eredményeket, s a műhelyek elé célprémiumokat tűztünk ki. Mindenki igyekezett, első akart lenni! Ha szorított va­lamilyen kiszállítási határidő — a több termelésre ösztönöz­tünk. Ha valahol minőségi problémát láttunk — azok megszüntetésére hívtuk fel a kollektívák figyelmét. Fára­dozásunk nem volt eredmény­telen, a brigádokkal együtt a műhelyeket is mozgósítani tudtuk a versenyre. Év végén ötvenezer forintot fizettünk ki a legjobb kollektíváknak, s a művezetőknek külön tizen­nyolc ezer­ forintot. Ezeket Majoros József párt-csúcstit­­kár mondja. — Üzem- és munkaszervezés A legnagyobb lelkesedés sem küszöböli ki a különböző termelés-, szervezési hiányos­ságokat, a helytelen vezetési módszereket. A vállalatveze­tés egész sor üzem- és munka­­szervezési feladat teljesítését tűzte célul 1972-ben, s ezeket realizálni is tudták. Átszer­vezték például az aljaelőké­szítő műhelyben a foglalótalp­bélés készítését, s ezzel folya­matosabbá tették az alja üze­mek ellátását. Saját erőből kis­gépeket készítettek, segítségük­kel kiiktattak egyes művelete­ket, illetve megkönnyítették a munkát. Ahol szükséges volt — középszinten — személy­­cserékre került sor. S ami in­kább külső tényező volt: kü­lönösen a második fél évben lecsökkentek az ellátási gon­dok. A jó hírnév köteles A jó hírnév: kötelez! A szovjet piac megtartása fon­tos vállalati érdek ugyan, de népgazdasági jelentősége is nagy. A kollektívának ismét bizonyítani kell, s a jó minő­ségű termékek gyártása idén sem ró kisebb feladatot a gyáregységre mint tavaly. Két szocialista brigád vezetőjével, ezúttal még a „múltról” be­szélgetünk. — A „Vörös Csillag” szocia­lista brigád tíz éve alakult — mondja Dóczi Jánosné bri­gádvezető. — Legfőbb felada­tunknak azt tartjuk, hogy a szalagról ne kerüljön le egyet­len hibás felsőrész se! Tavaly, amikor összehívtak bennünket a vezetőink, jólesett, hogy be­széltek a gyár gondjairól, s a segítségünket kérték. Nem mindegy, hogy dolgozik az ember! Ha érezzük, hogy szükség van ránk, könnyebben megy a munka, s még jobban igyekszünk.­­ Megértettük, mennyire fontos gyárunknak, s az egész országnak a szocialista keres­kedelem, a szovjet piac meg­teremtése. Azt is tudjuk, ha többet és jobban dolgozunk, a keresetünk is emelkedik — SZÓI közbe Szentesi Verent­nő a ,,’Tyereskovd” szocialista bri­gád vezetője. S elmeséli, hogy tavaly, amikor az alfakör fel­­sőrészhiánnyal küzdött, a bri­gád túlmunkában vállalta két­száznégy pár komplett felső­rész elkészítését. Szinte vala­mennyi brigádtag kulcsreszor­­tos, így sokban rajtuk múlik a körön elkészült felsőrészek minősége.­­ A gyráregység ez évi terve 1 millió 386 ezer pár lábbeli gyártását írja elő, s mint Szöllösi Sándor igazgató mondta, termékeik zöme is­,­mét szovjet exportra készül. A tavalyi eredmények ismere­tében nem oktalan a bizalom, hogy a Szegedi Gyáregység cipői megőrzik, sőt, tovább öregbítik jó hírnevüket, s a magyar cipőipar hírnevét A jó hírnév kötelez Közel másfélmillió pár cipőt szállítanak a Szovjetunióba PANNONIA SZŐRME A művezetők és a munkások várják a béremelés határozatának végrehajtását Nem mondhatjuk, hogy a művezetőket, főművezetőket anyagi dotáció szempontjából elkényeztették a bőripar te­rületén. Tegyük mindjárt hoz­zá, hogy általában a fizikai dolgozókat sem. Az állami ipa­ron, sőt, a könnyűiparon be­lül a leggyengébb a bérezés, ami régi sérelme a szakmá­nak. Annál is inkább, mert a bőrgyár nem a legkelleme­sebb munkahelyek közé tar­tozik, s valóban a gyár, a munkahely szeretete köti csak oda a törzsgárdát egy-egy gyárhoz. Ezek ismeretében kerestük fel Újpesten a Pannóniát, hogy néhány művezetővel el­beszélgessünk: milyen hatást váltott ki az országgyűlés, a kormány határozata, mely a fizikai munkások dotálásán kívül, külön kívánja honorál­ni a művezetők munkáját. Akiktől sok függ, hogy a gyár termelési grafikonjainak mu­tatói hogyan alakulnak. Józsa Károly művezető így nyilatkozik: — Bár ismerem a rendele­tet, de nálunk még erről nem tárgyaltunk hivatalosan, nem tudjuk, hogyan kategorizálnak bennünket, az anyagi megbe­csülés mennyit jelent majd forintban. Az ágazaton belül is kérdéses, hogy mennyi jut az állami dotációból a Pannó­niának. Hogy jólesik-e ez a megbe­csülés? Kinek ne esne jól ak­kor, amikor az eddigi fizetés mellett is egy célunk volt. Se­gíteni a gyár termelését, egyengetni a fluktuációból, vagy más akadályokból eredő akadályok elhárítását. Szeret­jük a szakmát, a gyárat, de ahogy mondják, mi is a kö­zértből élünk. Petrás József kapcsolódik a beszélgetésbe, aki szintén, mint művezető dolgozik a gyárban 20 év óta. — Szívesen vállaltuk ezt a nagyobb felelősségget akkor is, ha a fizetésünk nem ment fel többre, mint a beosztott szakmunkásoké. Sérelmes volt a besorolásunk és nagyon jól­esik, hogy most anyagiakban is méltányolják helytállásun­kat. Nem azt sokalljuk, hogy egy szakmunkás annyit kere­sett, mint mi, azt viszont kifo­gásoltuk, hogy ők is, mi is, rendkívül alacsony bérkategó­riába voltunk sorolva. Egy művezető 2400—3400 Ft-ig kaphat. Mi csak 2650 forintért dolgoztunk, tehát minimum­körelben. Persze, hogy öröm­mel fogadjuk, ha az eddigi valóban megbecsült munkán­kat jobban dotálják. De jó lett volna, ha a béremelést már január 1-től bevezetik. Szalóki József­né 1957 óta van a gyárban, 1968 óta gyár­tásvezető. Feltehető, a kiemelt fizetés rá nem is vonatkozik. De elmondotta, hogy nagyon örül a parlamenti határozat­nak, mert beosztottjai sokszor szóvá tették a könnyűipari dolgozók, különösen a műve­zetők hátrányos helyzetét. Ed­dig a művezető valóban csak áldozatvállalásból, ügyszere­tetből és a gyárunk, a mun­katársak iránti hűségből vál­lalták megbízatásukat, ame­lyet szinte becsületbeli köte­lességüknek tartottak. Már most csak az hiányzik, hogy az emberek ne egymás­közt tárgyalják ezt az ügyet, hanem a vállalat vezetősége, a szakszervezet mielőbb adjon konkrét választ a nagyon várt fizetésrendezésre. Reméljük mielőbb meglesz. — M. L. — KITÜNTETÉS Az 1972. évi eredményes munka elismeréseként a Köny­­nyűipari Minisztérium 67 fő­nek adta át a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója c. kitüntetést: BUDAPESTI BŐRIPARI VÁLLALAT Czinege Istvánná, Grósz Pál, Rákóczi János, Tarbály István, dr. Tóth Béla. DUNA CIPŐGYÁR Bartók Zoltánná, Faragó Béla, dr. Felleg Zsolt, Frankl Istvánné, Fülep Bertalanné, Gergő Mihály, Ivanics Lajos, Jakab József, Kalmár Joa­chim, Rántás József­né, Kés­márki Béláné, Mázló András, Tassi Istvánné. BiviMPEx bőrgyárak KERESKEDELMI közös vállalata Kiss József, Korizsánszki Ervin. PANNÓNIA SZÖRMEKIKÉSZÍTŐ ÉS SZÖRMEKONFEKCIÓ VÁLLALAT Bujáki István, dr. Dénes István, Fodor Károlyné, Győri Györgyné, Pásztor József. ALFÖLDI CIPŐGYÁR Fekete Istvánné, Seres Mik­­lósné, Szekeres Lajos, Szilágyi Vilmosné, Szórád Géza, BOR- ÉS CIPŐKELLÉK KERESKEDELMI VÁLLAI,AT Liegl Istvánné, Papp Sáli­donné. TISZA CIPŐGYÁR Adam Imréné, Czető Tiva­dar, Kiss Ferenc, Kóródi Ár­pád, Lakó Zsigmond, Nagy Mártonná, Papp Mihály, Pasz­­telyák Mihályné, Pető István, Pintér György, Szőllősi László, Tábori Béla, Venyige Sándor­­né. SIMONTORN­YAI BŐRGYÁR Bóda József­né, Hibácskai Ernő, Sallai László, Varga La­jos MINŐSÉGI CIPŐGYÁR Bereznai Pálné, Boronkai Károlyné, Császár András, Csizmadia Sándor, Dankó Ele­mérné, Fehér József, Fényszá­­rosi Károlyné, Gábor Tivadar­­né, Gyuricza Tibor, Kerekes Károly, Nagy Imre. RÁKOSPALOTAI BŐR- ÉS MŰANY­AGFELDOLOGOZÓ VÁLLALAT Bálik Pál, Darabos Béla, Farkas Ferencné, Orczy Gab­riella, Rózsahegyi László, Sí­­pis István, Támer Katalin.

Next