Bőripari Dolgozó, 1974 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Tanácskozott központi vezetőségünk Folytatás az 1. oldalról amihez segítséget is kaptunk. De ahhoz, hogy megfelelő minőséget gyártsunk, jelentős többletköltségre van szükség. Örömmel számolhatok be arról, hogy vállalatunknál az utóbbi időben javult a minőség, emelkedett a termelékenység és jobb a dolgozók hangulata. A bérezéssel kapcsolatban hangsúlyozta, Jobbágy elvtárs, hogy meg kell találni azt az igazságos megoldást, hogy az iparágazatokat nehézségi fok szerint bírálják el a könnyűiparon belül. Nem szabad megfeledkezni az alkalmazottakról sem, mert a bérezés területén 12 százalékkal vannak elmaradva a könnyűipari átlagtól. HORVÁTH JÁNOSNÉ szb- titkár Szombathelyi Cipőgyár: 1973-ban 19,2 százalékkal emelkedett a dolgozók bére, és ez mintegy 350 forintos növekedést jelent — mondotta az szb-titkár. — Nálunk Vas megyében azonban a többi könynyűipari üzemben jóval nagyobb arányú fejlesztést hajtottak végre. Egyes vállalatoknál 400—500 forinttal is emelkedett a dolgozók bére és ez bizony nagyon sok problémát, gondot okozott. A műszakiak és alkalmazottak évi 4 százalékos bérfejlesztéséből is csak mintegy 2,3 százalék valósult meg. Ez is nagy feszültséget okoz. Az alapanyag-ellátással kapcsolatban vállalatunk 1973- ban többször is kapott segítséget a minisztériumtól. Ezt a jövőben is igényeljük, mivel még ma sem zavartalan az együttműködés a kooperáló vállalatok között FISCHER JÓZSEF szb-titkár Táncsics Bőrgyár: — Év végén szokás az elvégzett munkát számbavenni. Mi is megtettük és úgy értékeljük az elmúlt esztendőt, hogy a feldolgozó ipar igényét igyekeztünk kielégíteni. Igaz, ezt nem sikerült minden esetben megvalósítani. Ennek ellenére is azt mondhatom: szoros kooperáció alakult ki az alapanyaggyártó és feldolgozó ipar között. Eredményes munka alakult ki gyáregységünknél a munka- és üzemszervezés területén is, aminek eredményeként a befejezetlen termékkészletet 42 napra lecsökkentettük, így kisebb lett a zsúfoltság az üzemrészekben és több készbőrt kapott a feldolgozó ipar. A termelési eredmények mellett azonban komoly gondokkal, problémákkal küzdünk. A bőrgyártás helyzetét ismerik az elvtársak. Nyugodtan mondhatom, hogy a bőripar a könnyűiparon belül nehéziparnak számít, ugyanakkor a dolgozók keresete mégis alig haladja meg a könnyűipari átlagot. Sajnos ez nagyban hozzájárul a munkaerővándorláshoz is. 1968—73 között évente 35 százalékkal csökkent gyárunkban a munkáslétszám. — Nagy erőfeszítéseket teszünk a jobb bérezésért is. Saját erőből évente kb. 3,5 százalékos bérfejlesztést eszközlünk. Sokat segített a márciusi központi bérfejlesztés is, ennek ellenére sem tudjuk megakadályozni a nagyarányú munkaerőmozgást. — Szó volt rekonstrukcióról és az új bőrgyár építéséről. Felvetődik a kérdés: nem lenne-e jobb egy új bőrgyárat építeni, mint a régi üzemeket állandóan javítgatni. A rekonstrukcióra nagyon sok pénz megy el, a vállalati nyereség egyre csökken, és ennek következtében a fejlesztési alap is mind kevesebb lesz, amiből a rekonstrukció és a munkakörülmények javítása is megvalósulna. SZABÓ ATTILA szb-titkár Tisza Cipőgyár: A negyedik ötéves tervre tervezett 56 millió pár cipő teljesítéséről szólt Szabó elvtárs. Véleménye szerint mind a vállalati, mind az iparági tervezés megalapozatlan volt. Ehhez járult jó néhány probléma is — anyaghiány, bérezés, fluktuáció —, ami miatt a tervezetet módosítani kellett. Most az V. ötéves terv előkészítése előtt állunk és törekedni kell a reális tervezésre — mondotta. A minisztérium intézkedéseiről a következőket mondotta: — Sok esetben „tűzoltó” munkát végzett a minisztérium, mivel nagyon sok vállalat került nehéz helyzetbe. A Tisza Cipőgyár is csak nagyon nehéz körülmények között tudott helytállni. Vállalatunknál közel ezer olyan gumigyári és vasas dolgozó van, aki valóban nehéz munkát végez, ugyanakkor a bére igen alacsony. Örömmel olvastam, hogy több gyár kapott bérpreferenciát, amivel megoldották, hogy náluk 1300 forinton aluli kereset nincs. Mi is kaptunk egymillió forintot, ennek ellenére sem tudtuk megoldani azt, hogy az 1300 forint alatti keresetet felemeljük. A törzsgárdatagokat sem tudjuk megfelelően jutalmazni, mert csak ötévenként tudunk részükre jutalmat fizetni. Részesedési alap-hiány szinte minden vállalatnál jelentkezett. Mi is olyan helyzetbe kerültünk, hogy csak 2 napi nyereséget adhattunk volna, mivel 15 millió forint bérfejlesztési adót kellett befizetni. Ezért arra kényszerültünk, hogy felosszuk a lakásépítési alapot, csak így tudtunk 8 napi nyereséget fizetni. — A másik súlyos problémánk a szociális létesítmények hiánya. Az egyik épületben például 1500 fő — amelynek 90 százaléka nő — a pincében öltözködik nagyon rossz körülmények között. Mégsem tudunk ezen a helyzeten segíteni, nincs pénzünk, hogy öltözőt, fürdőt építsünk, mert a fejlesztési hitelünk visszafizetése 1979-ig leköti a fejlesztési alapot Ezekben kérnénk a minisztérium segítségét — mondta Szabó Attila. GÁBOR ISTVÁNNÉ szb-titkár Pécsi Kesztyűgyár: — Helyes és jó módszernek tartjuk, hogy a minisztérium vezetői és a szakszervezet közösen értékelte a két év munkáját. Egyetértek azzal is, hogy nemcsak központi intézkedés, hanem a vállalatok jó hozzáállása is szükséges a jó eredményekhez A mi vállalatunk teljesíti, sőt előreláthatólag túl is teljesíti tervét. Problémaként fog jelentkezni jövő évben a juhbőr árának emelkedése, mert a 200 forintos bőrkesztyű árát már nem lehet és talán nem is szabad tovább emelni. A márciusi központi bérintézkedés nagy jelentőségű volt, de sajnos ez nem oldotta meg véglegesen a problémánkat. Dolgozóink átlagkeresete a bőriparon belül nagyon el van maradva. Ezt bizonyítja, hogy 1972-ben 302 forintos, 1973-ban 383 forintos lemaradás volt a többi iparágakhoz és ez a feszültség tovább növekedett. A minisztérium egyes vezetőinek amikor említettük helyzetünket, akkor azt a választ kaptuk: figyelembe kell venni a népgazdasági helyzetet. Mi ezt tudjuk és megértjük, mégis arra kérjük az illetékeseket: a népgazdaságon és a könnyűiparon belül a kesztyűipar is olyan elismert és megbecsült legyen, mint a többi iparág. Végül szeretnék köszönetet mondani a minisztérium és a szakszervezet vezetőinek a kapott fejlesztési hitelért, amellyel 800 dolgozót érintő nagyon komoly szociális problémát sikerül megoldani. BŐSZÉN ISTVÁNNÉ szb-titkár Tatai Cipőgyár: A központi bérintézkedésről elmondta, hogy nagy segítség volt gyáregységüknek, mert azóta csökkent a munkaerővándorlás. Majd a rekonstrukcióval foglalkozva a következőket mondotta: — Legnagyobb problémánk, hogy nincs anyagi lehetőségünk a gyáregységünk rekontsrukciójára, pedig erre nagy szükség lenne, mivel nagyon rossz körülmények között dolgozunk. Nálunk olyan rossz, elavult elszívóberendezések vannak üzemeinkben, amelyek szinte használhatatlanok. Ezért arra kérjük az illetékes szerveket, hogy a gyáregységünk részére adjanak olyan segítséget, amellyel a legsürgősebben megoldhatjuk problémáinkat. KOVÁCS JÁNOSNÉ szb-titkár Újpesti Bőrgyár: Megelégedéssel szólt arról, hogy a minisztérium és a szakszervezet vezetősége közötti jó kapcsolat eredményeként mintegy 40 000 dolgozónak javult az élet- és munkakörülménye a bőrcipő- és szőrmeiparban. Szólt a rekonstrukcióról, a munka- és üzemszervezésről, majd a munkakörülményekről ezeket mondotta: — Meg kell mondanunk őszintén, hogy a bőripari rekonstrukció elmaradt a feldolgozó ipar mögött, és jóval a cipőipar után kullog. Úgy érzem ez a helyzet kihat nemcsak a munkakörülményekre, de a bőrök minőségére is. Nálunk az Újpesti Bőrgyárban évek óta szerepel a meszes műhely munkakörülményeinek javítása. Sajnos nem tudunk ezen a helyzeten változtatni, mert nincs rá pénzünk. Sokszor előfordul, hogy dolgozóink mínusz 8—10 fokos hidegben végzik a vizes, piszkos, nehéz munkát. A hozzászólások és a miniszterasszony válaszadása után Turzó László, szakszervezetünk főtitkára foglalta össze a tanácskozáson hallottakat. — A napirend végéhez értünk — mondotta — A hozzászólásokban többen is örömmel állapították meg, hogy az utóbbi években javulás tapasztalható a minisztérium és a szakszervezet kapcsolatában, együttműködésében. Ez azért látszik így, mert az 1908—69— 70-es években kevesebb bérezéssel és gazdasági eredménynyel kapcsolatos probléma volt az iparban, hiszen ebben az időben 3—4 hetes nyereséget kaptak a dolgozók. Az elmúlt három évben viszont annál több súlyos gond és probléma merült fel, amely már a dolgozókat is érintette és szükségessé tette a szorosabb együttműködést. — Azt is meg kell mondani őszintén — mert ez a valóság —, hogy két évvel ezelőtt jeleztük a minisztériumnak: súlyos problémák vannak kibontakozóban a cipőiparban. Ekkor még nem volt közöttünk mindenben egyetértés. Ahogy azonban telt, múlt az idő, a problémák egyre jobban kikristályosodtak és a konkrét tennivalókban már javult az együttműködés. Ezt mutatják azok az intézkedések, amelyekről a miniszter asszony beszámolt. A mi számunkra természetesen a munkások jövedelmének javítása érdekében történt intézkedések a legfontosabbak. A vállalatok 20,5 millió forint jövedelemkiegészítést kaptak, bérpreferencia formájában, és 50 millió forintos béradó került elengedésre. Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt két év munkáját. Több hozzászóló is megemlítette a bőripari munkások bérének lemaradását. Meg kell mondani, hogy most a cipőipari munkásokról van szó, nem azért, mert a cipőgyári munkásokhoz húz a szívünk, hanem azért, mert a cipőipari munkások személyi jövedelme ütemét tekintve, 1968-hoz viszonyítva 7,8 százalékkal van lemaradva. A bőripar területén ez a lemaradás 1,4 százalékos. Tehát ott kell elsősorban segíteni, ahol a legnagyobb a lemaradás. Befejezésül a főtitkár az üzem- és munkaszervezésről a következőket mondta: — Véleményem szerint sokkal többet beszélünk az üzem- és munkaszervezésről, mint amennyit teszünk. Nem könynyű feladat ez, de jó példa is van előttünk: a Tisza Cipőgyáré, amely kétéves munka alapján elkészítette az üzemet munkaszervezéssel, valamint az ezzel összefüggő DH- mozgalommal kapcsolatos határozatát, amit átvehetnének a többi vállalatok is. D E néhány gondolattal kívántam a közel kétéves munka eredményeit és gondjait kiegészíteni. Az 1973-as évnek most már a végére értünk, a vállalatok is összegezik elért eredményeiket és ezeknek értékelésére, megbeszélésére s az 1974-es év feladataira rövidesen visszatérünk. A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja szakmánk valamennyi dolgozójának, kedves ügyfeleinknek és a fogyasztóknak Duna Cipőgyán Nem teszünk különbséget az export és a belföldi termékek gyártása között Elmondhatjuk, hogy a legutóbb megtartott szocialista brigádvezetői tanácskozások az üzemi demokrácia erősítésének jegyében zajlottak le. Így történt ez a Duna Cipőgyárban is, ahol Polgár Gyula igazgató, az üzemi demokrácia fontos megnyilvánulási fórumának tekintette a közös tanácskozást. Minden alapja megvolt erre, hiszen a szocialista brigádok tagjai azok, akik az első sorokban küzdenek azért, hogy a vállalat tervében szereplő kötelezettségeknek mindenkor eleget tegyenek. Ezen a fontos — és a vállalat egész jövőbeni munkáját meghatározó — tanácskozáson mondta el Jobbágy Gyula vszb-titkár, hogy a vállalat elérkezett arra a fejlődési fokra, amikor a jobb minőség jegyében kezdhetik meg az új esztendő tervfeladatainak végrehajtását. Egyformán jó terméket akarnak előállítani mind a tőkés, mind a szocialista vevők számára, de ugyanilyen magas mércével kívánják a hazai fogyasztók igényét is kielégíteni. Ennek a feltételei megértek, ami viszont nem jelenti azt, hogy megy majd minden magától akár a karikacsapás. Komoly erőfeszítésre, lelkiismeretes helytállásra van szükség. — Mi tagadás, gyakran szégyeltük magunkat, amikor különböző fórumokon szidták, becsmérelték a cipőink minőségét — válaszol kérdésünkre Vadász Jánosné, a Március 21. Brigád vezetője. — Az igazat megvallva a bírálatoknak sokszor volt is alapja. Sokat foglalkoztatta a szocialista brigádok tagjait és a gyár valamennyi dolgozóját ez a probléma. Ezért szerepel a mi brigádunk felajánlásában is a megfogalmazás: — Fa minőségről van szó, nem teszünk különbséget tőkés és szocialista export, vagy a hazai piacra kerülő cipők között. A szabászaton a csákozóban, az előkészítőben, a fűzőműhelyekben és az alfa körökön bárkivel is beszéltünk, egyöntetűen erősítették meg, hogy az utóbbi időben céltudatosan törekednek az exportkötelezettségek — mennyiség, minőség — maradéktalan teljesítésére. A minőségre való törekvés már a tervezőknél elkezdődött. Ezt szolgálta a három évvel ezelőtt alakult komplex brigád is, amely elsősorban azt a feladatot tűzte ki célul, hogy alapos elemző munkával dolgozza ki a minőség állandó javításának technológiai feltételeit. Az eredmény ma már a mindennapok gyakorlatában jelentkezik. Így vélekedik erről Szilágyi József gyáregységvezető, az Előre Brigád tagja. — Amikor a komplexbrigád erre a merész feladatra vállalkozott, valamennyi tagja tisztában volt azzal, hogy a munkát az alapoknál kell kezdeni. Ezért a legjobb műszaki szakemberek fogtak öszsze. Azt akartuk elérni, hogy híve legyen a magyar cipőiparnak úgy külföldön, mint belföldön. — Ennek már konkrét kézzel fogható eredményei is vannak — szól közbe Hrisztó József, az szb-munkaverseny felelőse. — Jó volna, ha Szilágyi elvtárs erre is említene néhány példát — készségesen, hiszen a gyakorlatban a helyzet ma már úgy néz ki, hogy az alfa műhelyekben éppen úgy, mint a tűzedékben, nem szervezünk külön export- és külön belföldre termelő szalagokat. Ennek kettős jelentősége van, egyrészt így kívánjuk biztosítani a cipők minőségének egyöntetűségét, másrészt azt a tudatot erősítjük dolgozóinkban, hogy minden munkahelyen egyformán becsületes, pontos munkát követelünk meg. Az új csarnokban például nyolc körön egyidőben készül szovjet, lengyel export és a bérkereskedelem számára is. Termékeinknek a saját dolgozóink a legszigorúbb kritikusai és a minőségnek legfőbb őrei. Nem nézik el egymás hibáját, fogyatékosságait, hanem azonnal szóváteszik azt. Különösen a szocialista brigádok tagjai azok, akik tudásuk és szorgalmuk legjavát adják ahhoz, hogy a nemzetközi piacokat megtartsuk. Ez egyaránt érdeke a népgazdaságnak, és vállalatunk valamennyi dolgozójának, — összegezi társai véleményét Szilágyi József gyáregységvezető. Kétségtelen tény, hogy a Duna Cipőgyár termelésében a technika uralkodik, de az ember legalább olyan fontos tényező, mint korábban. Néhány példával jól érzékeltethetjük ezt. A dolgozók az 1973-as esztendőben azt vállalták, hogy 92 százalékra emelik az elsőosztályú cipők részarányát. Ezzel szemben egyes kollektívák, mint például az 52/b körön a Németh Gábor vezetése alatt működő Vörösmarty Szocialista Brigád éves szinten 97 százalékos, a Kék Duna Szocialista Brigád Vida Mária vezetésével ugyancsak 97 százalékos minőségi eredményt produkált. Viszont az 56 a körön dolgozó Felszabadulás Brigád kollektívája még a vállalat által kitűzött 92 százalékos minőséget sem érte el, s a 88,2 százalékos eredményével erősen elmaradt a többiek mögött. A dolgozók véleménye alapján, s a tények bizonyító erejének hatására nyugodtan írjuk le, hogy az utóbbi időben eredményesen dolgozik a Duna Cipőgyár kollektívája. Morvai László főmérnök fehéren-feketén bebizonyította, hogy minden adottságuk megvan ahhoz; az 1974-es évet a minőségi javulás jegyében kezdjék meg. Régebben a minőségi reklamációk 66 százalék Folytatás a 6. oldalon 1974. évi költségvetés Második napirendi pontként szakszervezetünk 1974. évi költségvetése szerepelt. Az előadó, Galamb István főkönyvelő volt, aki az előre kiadott írásos anyaghoz szóbeli kiegészítést adott. A költségvetést a központi vezetőség tagjai megtárgyalták és egyhangúlag elfogadták.