Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 50 FILLÉR 1977. JANUÁR Budapesti Bőripari Vállalat: Eredményes évet zártunk Interjú Pesti Ernő vezérigazgatóval Az új esztendő első napján ke­restük fel a Budapesti Bőripari Vállalat vezérigazgatóját, hogy arról érdeklődjünk, az 1976. évi feladatokat hogyan teljesítették és hogyan rajtolhattak az új esz­tendő első napjaiban. — Hogyan értékeli vezérigaz­gató elvtárs a múlt év munká­ját? — tettük fel az első kérdést. — Most már egy kicsit nyu­god­tabb vagyok — kezdte a be­szélgetést Pesti Ernő vezérigaz­gató —, de nem elégedett. Úgy gondolom, hogy a babérokon megpihenni akkor sem tanácsos, ha egy kollektíva jó eredményt produkál. Különben is, nekünk az elbizakodottságra nincs is okunk. Az viszont igaz, hogy job­ban sikerült a vállalat múlt évi gazdálkodása, mint ahogyan arra egy esztendővel ezelőtt számítot­tunk. Mert mi tagadás, gondunk volt bőven. — Említene néhányat? — Nem szívesen tekintgetek visszafelé, néhány mondat ere­jéig azonban szükség van erre is, hogy reálisan, a ténylegesen elvégzett munka alapján értékel­jük helyzetünket. Egyik ilyen sa­játos gondunk volt, hogy a hazai hegyűétésű sertésbőrök mennyi­sége az ismert népgazdasági gon­dok következtében egyezer ton­nával volt kevesebb. Nyilvánva­ló, hogy ez a kapacitás kihaszná­lása, valamint a piacok megtar­tása szempontjából komoly gon­dot jelentett. Ugyanakkor fájó szívvel kellett lemondanunk egy BNV-díjas termékünknek — a sertéslakk —­­ gyártásáról is, amelyből a cipőipar már kétmil­lió párat legyártott. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem — veszi elő jegy­zeteit a vezérigazgató —, hogy a sertésbőrtermelés kiesését a tel­jes foglalkoztatottság biztosítása és a kapacitás kihasználása szempontjából másféle termékkel­­ kellett pótolnunk. A hagyomá­nyosnál lényegesen nehezebb és nagyobb méretű bika- és bivaly­bőrök kidolgozására tértünk rá. Ezek a termékek főleg tőkés piacokon keresettek bútorhuzatok céljaira. Aki ismeri a szakmát, az tudja, hogy ez komoly felada­tot jelent a már korábban alkal­mazott gyártási eljárásokkal szemben. Nos, a kérdés eldöntése nem tűrt halasztást, s megkezd­tük egy kis anyagi segítséggel ezen bőrök kikészítésének a meg­alapozását. Közös összefogással — Külön szeretném hangsú­lyozni, hogy gondjainkat növelte az a körülmény is, hogy a cipő­gyárak soronkívüli feladatként szovjet exportot kaptak, ennek következtében többlet mennyisé­gű bőr, bélésbőr kellett. Ugyan­így a kesztyűgyártás is bővítette piacait. Az ma már egyértelmű, hogy a cipőipar érdeke egyezik a mi érdekünkkel is, így nekünk köte­lességünk volt segíteni őket a megnövekedett feladataik ellátá­sában. Sikerült! — Ez a siker mit jelent a szá­mok nyelvén? —­ Talán elegendő megemlíte­nem, hogy előzetes számításaink alapján — végleges adat még nem áll rendelkezésünkre — ter­vünket termelési értékben szá­mítva 100,4 százalékra teljesítet­tük. Az eredeti célkitűzéseinknek megfelelően a puhabőr vonatko­zásában pedig 102,9 százalékkal zárhattuk az évet. Értékesítési előirányzatunk 2060 millió forint volt, s a várható eredmény pedig 20—30 millió forintot tesz ki. Ha részleteiben nézzük, akkor azt mondhatom, hogy az 1976-os év második felében magasabb volt az értékesítés. Például so­ron kívül 55 000 m2 bőrt adtunk át a cipőiparnak a szovjet ex­portcipők zavartalan előállításá­hoz. Ráadásul a tőkés exportunk 130,3 százalékos eredményel zá­rult. Azt is őszintén elmondha­tom, hogy az import vonatkozá­sában 1,5 millió $ megtakarítást értünk el. Szovjet export — Nem vagyok a nagy szavak embere — folytatta Pesti elvtárs —, de azt is el kívánom monda­ni, hogy soha ilyen jól nem zár­tuk az évet, s ilyen egyenletesen korábban egy esztendőben sem tudtuk teljesíteni feladatainkat. Az külön beszélgetést igényelne, hogy milyen nagy beruházást és műszaki szervezést valósítottunk meg. De az is tény, hogy a dolgo­zók, a törzsgárdatagok (60%), a szocialista brigádok, a mozgalmi szervek vezetői és a gazdasági vezetés közös összefogása ered­ményezte a gyümölcsöző munkát. Igaz, a sok kedvező beruházás mellett egy sor munkaszervezést is végrehajtottunk, s ez magával hozta olykor a munkaerő átcso­portosítását is. Bármennyire is igyekeztünk körültekintően el­járni, a dolgozók létszáma mégis 5,5 százalékkal csökkent. Ez is olyan tényező, amit nem hagy­hattunk figyelmen kívül a mun­ka végzése során. Ide kívánkozik annak a megál­lapítása is, hogy már korábban is megszoktuk, hogy a Díszmű­bőrgyár, valamint a Cserzőanyag­gyár kollektívájával nem volt különösebb bajunk. Mindig tudá­suk maximumát nyújtották. A múlt évben pedig hozzájuk zár­kóztak fel a többi gyárak dolgo­zó kollektívái: Hajdúsági Bőr­gyár, Újpesti Bőrgyár, Táncsics Bőrgyár és a Finombőrök Gyárá­nak dolgozói. Köszönet ezért minden dolgozónknak, mert az ő helytállásuk alapozta meg az idei tervfeladataink valóra váltásá­nak gondos előkészítését. Az 1977-es év feladatai — Mit hallanánk idei terveik­ről? — Erről ugyancsak vázlatosan szólhatok, de az tény, hogy gyár­tástechnológia, üzemszervezés és egy sor más intézkedés szem­pontjából folytatjuk a megkez­dett munkát. Úgy látom, hogy az előrelátás, a bátor kockázatválla­lás egyre jobban meghozza gyü­mölcsét. Ilyen többek között az, hogy folytatjuk az elkezdett re­konstrukciót, ugyanúgy, mint az elmúlt esztendőben. Folytatjuk a központosított marhabőr bedolgo­zásának a tempóját is, mert ily módon könnyebben, s rövidebb idő alatt kielégíthetjük a tovább feldolgozó vállalatok igényeit megrendeléseik alapján. A körülmény is arra kényszerít bennünket, hogy fokozzuk a ter­melékenységet, s a kapacitás ha­tásfokának növelését. — Néhány adattal talán le­hetne érzékeltetni a tennivaló­kat? —­ Természetesen. Terveinket előzetesen megvitattuk a gyárak kollektíváival. Ezt tettük azért­­is, mert a brigádok az adatok birtokában konkrétan tudják megjelölni gazdasági feladatai­kat. Már most mondhatom, hogy terveink szerint az idén a terme­lési értéket 106,3 százalékra, a puhabőrgyártást 100,4 százalékra, a tőkés exportot pedig 116,1 szá­zalékra szeretnénk növelni. Sőt, közel 10 százalékos termelékeny­ségnöveléssel is számolunk. —­ Eddig nem beszéltünk az anyagi érdekeltségről. Mit mond­hat erről az év elején? — Ha nem titok a megnöveke­dett feladatokról szólni, akkor úgy gondolom, hogy nem kell szemérmesnek lennünk, ha az anyagi vonatkozású dolgaink ke­rülnek szóba. Kijelenthetem, hogy ebben a vonatkozásban is végrehajtjuk a párt politikáját. A biztonságos termelés további szilárdítása érdekében, a múlt évben a központi bérintézkedé­sen túl még bérpreferenciát is kaptunk. Ez azt jelenti, hogy már a múlt évben személyenként és havonta 150—300 forinttal nőtt dolgozóink jövedelme. Ezen a helyzeten még­ javít valamit a várható és szerény nyereség is. Műszaki és egyéb intézkedéseink folytán az 1977-es évben is kö­vetni akarjuk az életszínvonal­politikánk végrehajtását. A teljes valósághoz tartozik, hogy tovább kívánjuk szilárdí­tani kétoldalú szerződéses kap­csolatainkat az exportérdekelt­ségben levő vállalatokkal. A Pé­csi Kesztyűgyár után sikerült az első próbálkozás a Tisza Cipő­gyárral is és talán tovább erő­södnek ilyen irányú kapcsolata­ink a Minőségi Cipőgyárral. Végezetül pedig engedjék meg, hogy felhasználjam az alkalmat és sikerekben gazdag új eszten­dőt kívánjak vállalatunk vala­mennyi dolgozójának! Minőségi Cipőgyár: * 1979 Együtt határozták meg * ^ a szociálpolitikai és gazdasági feladatokat A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉBEN a munka és a termelés a társadalmi lét alapja. Ettől függ a gazdasági előrehaladás, az életszükségletek, az igények mind magasabb színvonalú kielégítése. Ma már egyre in­kább általánossá válik az a felismerés, hogy a termelé­kenység nemcsak a munkás képzettségétől, szorgalmától függ, de jelentősen befolyásolják azt a munkahelyi körül­mények is. A munkatermelékenység emelésére tehát nem­csak anyagi eszközökkel lehet ösztönözni, fontosak az egész­séget védő munkafeltételek, a jó munkaköri légkör, a kör­nyezet általános kulturáltsága stb. A szolgáltatások alacsony színvonala is hozzájárulhat a munkaerő elvesztéséhez, a gyengébb teljesítményhez, a rossz közérzethez. Éppen ezért, már szociálpolitikai intézkedéseink meghatározásánál foko­zottabban ügyelünk ezekre a tényezőkre. Meggyőződésünk, hogy a jó szociálpolitika elősegíti a nagyobb vállalati ered­ményeket. Mindezt Pardi Kiss Tibor, a Minőségi Cipőgyár tiszt-tit­­kára mondja el, amint arról kezdünk beszélgetni, mit tar­talmaz a vállalat 1977. évi szociálpolitikai terve. — Elfogadott tervről e percben ugyan nem beszélhetek — folytatja —, viszont már összeállítottuk, hogy az öt évre ké­szített tervből milyen feladatokat kell elvégeznünk 1977- ben. Két cikk is kevés lenne felsorolni mindazt, amit egy 17 oldalas anyagban javasolt — mint legfontosabb szociálpoli­tikai célkitűzéseket — a Minőségi Cipőgyár szakszervezeti bizottsága és a vállalati szociálpolitikai osztály. — NEM IS KÖNNYŰ KIEMELNI KÖZÜLÜK A LEGLÉ­NYEGESEBBET — vallja be Pardi Kiss Tibor. — Az 1976-os évben csökkent vállalatunknál a balesetek száma, súlyossá­gukat tekintve is. Mégis, továbbra is, kiemelt feladatunk­nak tartjuk a munkavédelem javítását, a balesetelhárítást. Kidolgozhatjuk például, ennek érdekében, a gépek speciá­lis kezelési utasításait, amelyeknek tartalmazniuk kell a biztonságos munkavégzést biztosító magatartási és tevé­kenységi szabályokat. Tervbe vesszük, hogy a szigetvári gyáregységünkben az új beruházásból beérkező gépeknek már üzembe helyezéskor rendelkezniük kell munkavédelmi minősítéssel és kezelési utasítással. Tiszakeszi üzemünkbe vásárolunk néhány új típusú biztonságos orrmerevítő prés­gépet, a meglevő, védőberendezés nélküliek helyett. Javasol­juk — és bizonyosan be is kerül a tervbe —, hogy a baleset­elhárítással, munkavédelemmel kapcsolatos, újításokat soron kívül bírálja el a vállalatvezetés, és intézkedjék a kivitele­zésükről is. « — Sajnálatos tény, hogy esetenként alkoholos állapotban jönnek egyesek a munkahelyükre. Ennek megakadályozá­sára 1977-ben — a színvonalasabb propagandamunka mel­lett — az ellenőrzést­­is megszigorítjuk. Szondákat vásáro­lunk, melyekkel szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartunk. A szabálysértőkkel szemben pedig az eddigieknél sokkal szi­gorúbb felelősségrevonást fogunk alkalmazni . . . Fontosnak tartjuk, hogy valamennyi gyáregységünkben és üzemegysé­günkben felülvizsgálják a külső és belső közlekedési utakat, és elvégezzék a szükséges javításokat. AZ ANYAGMOZGATÁS GÉPESÍTÉSE, korszerűsítése nemcsak egyszerűen elhatározás kérdése, mert anyagi esz­közök nélkül csak terv marad. A Minőségi Cipőgyárban ez a feladat sem szorul háttérbe. Ezt bizonyítja, hogy több módon is tervezik a nehéz fizikai munka csökkentését. A budapesti gyáregység felsőbőrraktárába emelő targoncát, a nyírbátori gyáregységbe kézzel működtethető emelőkocsit vásárolnak; a szegedi gyáregységben a készáru mozgatásá­hoz páternoszter jellegű teherfelvonót állítanak üzembe. És egy apróságnak tűnő „biztosíték” a nők munkájának köny­­nyítésére: minden gyár- és üzemegységben könnyű, szál­lítódobozokat, ládákat szereznek be, amelyekbe — még ha akarnák — sem fér be nagyobb súlyú félkésztermék, mint amennyit a nők emelgethetnek. — A munkakörülmények állandó javítása és az üzem­­egészségügy fejlesztése az 1977-es szociálpolitikai tervben is nagy súllyal kell szerepeljék — folytatja a tájékoztatást a vszt. titkára. — Korszerűsítenünk kell az üzemrészek elszí­­vóberendezéseit, zárt rendszerű berendezéseket kell bizto­sítani a ragasztóanyagok keveréséhez, így csökkentve a ve­gyi anyag levegőbe kerülését, minden gyáregységben elvé­geztetjük a zaj­szintméréseket... — hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. MÉG 1977. ELSŐ NEGYEDÉVÉBEN fogorvosi szakren­delőt akarunk üzembe állítani a központban — tér át újabb témára Pardi Kiss Tibor —, a nyírbátori gyáregységben és a hódmezővásárhelyi üzemegységben orvosi rendelőt léte­sítünk. Tervezzük a tiszakeszi üzem orvosi rendelője felsze­relésének bővítését is, valamint a szigetvári gyáregységben biztosítani akarjuk a nőgyógyászati szakrendelést. A továbbiakban arról kaptunk tájékoztatást, hogy az ed­dig elmondottakon kívül az oktatási, továbbképzési felada­toktól — a hajszárító gépek beszerzésén keresztül — a pesti munkásszállás 1977. évi átadásáig még mi mindennel kíván­ják javítani dolgozóink élet- és munkakörülményeit. Álljon itt végül egyetlen számadat, amely igazolja, hogy a Minőségi Cipőgyárban valóban együtt határozzák meg a gazdasági és szociálpoltikai feladatokat. Az utóbbiakra 27,7 millió forintot irányoztak elő az V. ötéves tervükben. ..

Next