Bőripari Dolgozó, 1978 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Rendhagyó módon kezdődött az 1978-as esztendő a Duna Cipőgyárban. Az év első munkanapján munkásgyűlésre hívták össze a budapesti gyáregység dolgozóit. A délutános műszakra bejövő munkások már egy óra előtt szaporázták lépteiket az öltözőbe, hogy időben a műhelyben lehessenek, a délelőttösök pedig amunkával iparkodtak. Valamenynyien izgalommal várták a gyűlés kezdetét. Mire a tűzödei csarnokban Polgár Gyula igazgató, az alfakörök „új csarnokában” pedig Morvay László főmérnök szót kapott, a munkások és a közelükben dolgozó társosztályok dolgozói szorosan körbe vették a rögtönzött dobogókat. A vezetők tisztelettel köszöntötték a munkásgyűlés résztvevőit és eredményekben gazdag új esztendőt kívántak, majd rátértek a „lényegre”. Mint mondották: örömmel adhatják hírül, hogy az 1977-es év eredményes volt a Duna Cipőgyár számára. Nemcsak teljesítette a 4,9 millió párás készáru-termelési tervét, de 10 ezer párral többet is gyártottak. Ez a tízezres mennyiség csekély ugyan a százezres tételekhez képest, inkább bizonyítási erővel bír, hogy a célkitűzések feszítettek ugyan, de reálisak voltak, melyekre építeni lehet és kell is 1978-ban. A lábbelik természetesen nemcsak elkészültek, de útnak is indították őket. Örvendetes, hogy az exportkötelezettségeknek — főleg a nagy mennyiségű szovjet exportnak — időben eleget tudtak tenni. A termékek minősége is javult az elmúlt esztendőben, amit a fogyasztói reklamációk csökkenése bizonyít. Mindkét gazdasági vezető hangsúlyozta: a dolgozók nagy erőfeszítése, segíteni akarása nélkül, az 1977-ben kibontakozott munkaverseny eredményei nélkül, aligha sikerül úrrá lenni a termelés során felmerülő problémákon. Éppen ezért a gyár minden dolgozóját, de főleg a termelő munkásokat elismerés és dicséret illeti A termelési eredményeken kívül röviden arról is szóltak a gazdasági vezetők, hogy 1977-ben számottevően növekedett a dolgozók jövedelme. A vállalati bérszínvonal 11 százalékkal emelkedett, amiből 5 százalék a központi alapból biztosított, míg a 6 százalékos műszakpótlék a gyár saját erőforrásából jutott a dolgozóknak. Mindezekből kirajzolódik: eredményes évet zárt a Duna Cipőgyár. És vajon mi várható 1978- tól? A tervjavaslatot több gazdasági és mozgalmi fórum vitatta meg a — pesti és vidéki — gyáregységekben. Sőt, az üzemi lapban is megjelentették, így lehetővé vált, hogy szinte minden dolgozó megismerkedhetett a vállalat főbb célkitűzéseivel. Mégis célravezető volt az új tervidőszak első munkanapján felidézni lényeges részeit. Főleg azokat, amelyekben a munkásközösség sokat segíthet. Az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok alapján a Duna Cipőgyár 1978-ra is 4,9 millió pár lábbeli gyártását tervezi, növekszik viszont a szovjet exportra készülő mennyiség részaránya. A mennyiség tehát marad, de azzal mindenki tisztában van, hogy az eddiginél is jobban kell ügyelni a minőségre és a termelés mennyiségére. Mindkét munkásgyűlésen elhangzott az is, hogy ez az esztendő sem lesz gondoktól problémáktól, programmódosításoktól mentes, de igyekeznek jobb munkaszervezéssel ezen segíteni. A termelés ismertetése után a bértéma következett. A dolgozók megtudhatták, hogy 1978-ban 4,5 százalékos bérfejlesztésre nyílik lehetősége a vállalatnak, ami — az eddigiektől eltérően — már január 1-i hatállyal kerül elosztásra. Az előkészítő munka most folyik és rövidesen (még januárban) a vszt- és bizalmi küldöttek együttes tanácskozása elé kerül végleges eldöntésre. Ezt követően Jobbágy Gyula vszt-titkár, illetve Zubcsek Károlyné termelés és bérfelelős a szociálpolitikai célkitűzésekről szóltak. Elmondták, hogy az idén folytatják a gyermekintézmények korszerűsítését, megkezdődik az alsóörsi üdülő bővítése és a gyár leállása alatt újra üdültetnek a fizetővendég-szolgálat igénybevételével, ami tavaly nagyon jól bevált. A munkásgyűlések résztvevői előtt tehát kirajzolódott a múlt és a jövő. De a hozzászólások azt is bizonyították, hogy a dolgozók már napokkal, hetekkel ezelőtt vitatták, mérlegelték a tervben foglaltakat, melyet megvalósíthatónak, reálisnak találtak. Szavaikból az is kitűnt, hogy a Duna Cipőgyár kollektívája — a Láng-gyári munkásokhoz hasonlóan — felelősséget érez a vállalati és végső soron a népgazdasági célkitűzések megvalósításáért. Éppen ezért segítőkészségüknek adtak kifejezést. Az alsaközi gyűlésen elsőként Tóth János, az 53-as kör Április 4. szocialista brigádjának vezetője kért szót, aki több munkatársával együtt képviselte a ,,dunásokat” a december 20-i Láng-gépgyári nagygyűlésen. Az ..új csarnok” három B-műszakos köre nevében versenyfelhívással fordult a gyár valamennyi pesti és vidéki termelőegységéhez. — Műhelyünk kollektívája úgy döntött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyt 1978-ban folytatja, ezzel csatlakozva a Láng Gépgyárban született mozgalomhoz. Ennek érdekében vállaljuk... — vezette be felszólalását Tóth János, majd részletesen ismertette a vállalást. Ebben a technológiai fegyelem megszigorítása, a minőségi szint további emelése, a szabványon kívüli termékek és a biztonsági tartalék arányának csökkentése, félmillió forintos kellék- és segédanyag-megtakarítás, 400 órás társadalmi munka, valamint a „Radar” hibajelző rendszer „élővé tétele” szerepel. Majd hozzátette: — A munkaverseny sikere érdekében kérjük a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetőit, teremtsék meg a hatékonyabb termelés minden feltételét, mert csakis így tehetünk eleget vállalásainknak. Ez a segítőkészség és ugyanakkor a termelési feltételek biztosításának kérése szerepelt a tűzödei asszonyok (Barna Lajosné, Tóth Mária, Szűcs Ferencné) felszólalásában is. Az aljaösszeszerelők körében elhangzott versenyfelhívásnak rögtön lett visszhangja. Tasi Istvánná az „új csarnok” A-műszakos körök nevében, Hadanics László pedig a B-gyáriak képviseletében jelezte munkatársai csatlakozását a munkaversenyhez. A konkrét, vállalásokra pedig néhány nap múlva térnek vissza, alaposan meghányva-vetve a lehetőségeket, javaslatokat. A KISZ-fiatalok is szóltak vállalásaikról. Fazekasné Krizsó Mária és Otoltics Ottó egybehangzóan tolmácsolták az alapszervezetek szándékát. a XI. VIT tisz(Folytatás a 3. oldalon) A munkásgyűlés résztvevői Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat: Sikeres évet zártunk Interjú Malovecz Gyula vezérigazgatóval Malovecz Gyula a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat vezérigazgatója az elfoglalt emberek sorába tartozik. Ennek ellenére szívesen vette, amikor lapunk olvasói nevében felkerestük. Főleg azt a kérdéskört feszegettük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulójára kibontakozott munkaverseny mit jelentett az 1977-es év termelési eredményében. — Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni — mondja Malovecz elvtárs — hogy az idén is csatlakozunk a Lángcépgyár dolgozóinak a felhívásához. A tennivalóinkat most gyűjtjük össze, miközben az 1977-es esztendő mérlegét készítjük. Egyértelműen mondhatom, hogy a növekvő munkaerő- és anyagellátási gondokat nem lettünk volna képesek ilyen sikeresen áthidalni dolgozóink alkotókészsége nélkül. Ha csupán azt mondom, hogy a termelési értéket 105 százalékra teljesítettük, akkor már ez is sejteti, hogy sikerült némi tartalékainkat is feltárni. A termékösszetétel Aztán közös erővel elemezgetjük a véglegesnek még nem mondható számokat, s kitűnik, hogy a termékösszetétel, s a törekvés a gazdálkodásban, egybevág a párt XI. kongresszusának a határozatával. Napjainkban az oly divatosan használt kifejezés, mint a nyugati válság „begyűrűződése” nem kímélte a Pannóniát sem. Főleg azért nem, mert az alapanyag tekintélyes része származik tőkés piacról, ahol az árak bizonytalanok, állandóan növekednek. Ennek egyik legjobb ellensúlyozója viszont az export termelés fokozása. Valóban úgy igaz, az 1977. év elején nem sokan reméltük, hogy végül is egy ilyen jól sikerült évet tudunk lezárni — folytatja a vezérigazgató. — Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy dolgozóink lelkesedése, a szocialista munkaverseny adta meg a lendítő erőt. Ennek az eredménye, hogy a szovjet exportot november 7-re maradéktalanul teljesítettük, méghozzá úgy, hogy közben nem feledkeztünk meg a hazai piac kielégítéséről és a tőkés exportunkról sem. Úgy gondolom, nem szükséges különösebben bizonygatnom, hogy mennyire fontos a tőkés export és a dollárbevétel növelése. Ne értse félre senki, nem akarok dicsekedni, de dolgozógárdánk megnyugtatásaként is illik elmondanom, hogy dollártermelési tervünket mintegy 23—30 százalékkal túlteljesítettük■ Ez összefügg a jó piackutatással, no meg azzal, hogy termékeinket szeretik, keresik és szívesen viselik a földkerekség minden táján. A brigádok szerepe — Egy évzáró, illetve évnyitó nyilatkozatból nem maradhatnak ki a szocialista brigádok — folytatja Malovecz elvtárs. — Mint már az elején is szóltam, munkaerőgondunk nem enyhült még azáltal sem, hogy a párt ipartelepítési politikájának a megvalósítása során egy korszerű üzemet létesítettünk Kunszentmártonban. Az emberi akarat és értelem nem ismer lehetetlent. Ide sorolnám a szocialista brigádokat, amelyek tagjai szinte önmagukat múlták felül a munkaverseny során. Nem kívánok rangsort állítani a gyáregységek között, hiszen a munkánk jellegéből fakadóan a műveletek egymásba kapcsolódnak. Tehát, ha nem elég olajozottan forog a gépezet, akkor azt valamennyi gyáregység megérzi. Nem mondom, voltak gondjaink, nehézségeink, amelyeket azonban sikerült legyőznünk. A vezérigazgató a szocialista brigádok jó munkájával, öntudatának fejlődésével hozza összefüggésbe, hogy nem kevesebb, mint 15—30 százalékkal javult a minőség, kevesebb volt a reklamáció. Sőt, a szigorú anyagnormák ellenére, helyesen megválasztott technológiával, sikerült a felületnövekedést is elősegíteni. Ezek olyan tényezők, amelyek ugyancsak elősegítik a gazdaságosság kedvező alakulását, export és hazai terveink megvalósulását Jövedelmezőség, keresetek A vállalat valamennyi dolgozójának derekas munkáját tükrözi, hogy sikerült a jövedelmezőséget tovább növelni. Az 1976. évihez képest mintegy 35 millió forinttal több értéket állítottak elő. Természetesen ezzel egy időben a dolgozók jövedelme is emelkedett a végzett munka arányában. Központi alapokból és saját erőből mintegy kilencszázalékos bérfejlesztést valósítottak meg. Ezen belül a fizikai dolgozók fizetése nagyobb mértékben emelkedett. — Nem volna teljes a kép, ha csupán a termelési mutatókat, s a kereseti arányokat vennénk szemügyre — erősítette meg Malovecz elvtárs. — Történt néhány előrelépés a szociális terveink megvalósításában is. Kunszentmártonban jelenleg már ezer ember dolgozik. Persze, hogy szívügyünk volt, a szociális létesítmény mielőbbi tető alá hozása. Elkészült és a dolgozók birtokba vették az öltözőt, fürdőt és a konyhát. Szegeden pedig befejeződött a rekonstrukció: megtalálható ott minden az orvosi rendelőtől kezdve a korszerű öltözőfürdőn át a konyháig. Közben a termelőegységek korszerűsítését sem hanyagoltuk el. Ebben nem is kételkedhetünk, hiszen ma már az embereket csak ott lehet megtartani, ahol jó a szociális ellátottság és tudják, hogy milyen feladatokat kell megoldaniuk, s azért milyen összeg kerül a borítékba. A vezérigazgatóval folytatott beszélgetés során egyértelművé vált: őszintén beszéltek a dolgozókkal arról is, hogy a korszerű gépeken csak akkor tudnak dolgozni, ha állandóan képezik magukat szakmailag és politikailag egyaránt. Az is kiderül a beszélgetés során, hogy a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat valamennyi dolgozója jelesre vizsgázott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyben. Ennek az eredménye, hogy körülbelül 6—8 nap nyereséget kapnak az év közben kifizetett jutalmakon, prémiumon felül. Jó dolog, már azért is, mert ezt az összeget differenciáltan osztják fel, megnézve, ki mennyit tett a közös kalapba. Előrelátás Persze a beszélgetés fonala nem szakadt meg az 1977. év értékelésével, hanem egy kis pillantást vetettünk a jövőbe is. Arra például, hogy Újpesten, a központi telepen sürgősen meg kell valósítani a szennyvízderítőt, mert a környezetvédelmi okok ezt diktálják. Ugyanakkor az elmúlt évi kimagasló teljesítményt csak bázisként kezeli a vezetőség. Arra alapozzuk ezt, hogy az export vonalán például mintegy 15—30 százalékos növekedésre számítanak. Ez természetesen feladja a leckét a vezetőknek és beosztottaknak egyaránt. Mindezt különösebb beruházás nélkül, a tartalékok feltárásával, s a korszerű üzem- és munkaszervezéssel kívánják megoldani. Szép és magasztos feladat megvalósításáért érdemes a vállalat minden egyes dolgozójának sokat tenni, fáradozni.