Bőripari Dolgozó, 1980 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. január hó BŐRIPARI DOLGOZÓ 3 Mit várok az i íj esztendőtől SUVADA JÓZSEFNÉ GÉPI­­RURKOLÓ, MINŐSÉGI CIPŐ­GYÁR SZEGEDI GYÁREGYSÉ­GE. — Engedje meg, hogy a Bőr­ipari Dolgozó újság szerkesztő­sége nevében, mint friss arany­gyűrű-tulajdonost köszöntsem, melyet az itt eltöltött 27 év be­csületes munkájáért kapott. S most hadd kérdezzem meg, mit vár az új esztendőtől? — Először is köszönöm a gra­tulációt. Hogy mit várok a jövő esztendőtől? Egy új lakást fel­tétlenül, mivel a jelenlegi kicsi és nagyon sötét a konyha. — A lányunk nemrég ment férjhez, így lehetőségünk nyílik a kötetlenebb programokra is. Reméljük, régi kívánságunk 1980-ban valóra válik. Szeret­nénk a Szovjetunióba utazni, mivel oly sok szépet és jót hal­lottunk erről az országról. Sok színház- és mozilátogatást ter­vezünk, megpróbáljuk bepótolni a „lemaradást”. BURÁNYI ISTVÁNNÉ BOR­ZOLÓ, MINŐSÉGI CIPŐGYÁR SZEGEDI GYÁREGYSÉGE. — Egy aranyos, egészséges unokát. Fiam 5 hónap múlva szerel le a katonaságtól, így ket­tős örömben lesz részünk. A fia­taloknak jövőre rendeződik la­kásproblémájuk, a KISZ-től la­kást kapnak. De nekem is régi álmom egy igazán szép és mo­dern lakás. Talán ... — Nagyon sokat várok a XII. pártkongresszustól. Ez nem frá­­zispufogtatás részemről, való­ban komoly változásokat várok. A kulturált vásárlási lehetősé­geket, a munka utáni idegtépő sorbanállások megszűnését és a gazdasági problémák javítását. Magamnak, mint szakszervezeti bizalminak, kevés problémát és jó egészséget kívánok. ANTALI SÁNDORNÉ MIN­­TAMÁSOLÓ, PANNÓNIA SZŐRMEKIKÉSZÍTŐ ÉS SZŐR­­MEKONFEKCIÓ VÁLLALAT SZEGEDI GYÁREGYSÉGE. — Egy nagyon jó évet várok. Mindössze fél éve dolgozom új­ra, mivel hat és fél évet a gye­rekekkel voltam otthon. Sajnos a kisebb gyermek egészségével komoly problémák vannak, ezért érthető, ha nálam az egészség áll az első helyen. — Isz­ét sokat beszélnek ár­emelésről, hogy kezdek félni tő­le. Remélem — ha lesz is —, nem lesz túl magas, mert engem nagyon érintene, hisz másfél évig fizetetlen szabadságon vol­tam. Szeretnék anyagilag is rendbe jönni, így aztán az új esztendőtől azt is várom, hogy munkámban ne legyen fenn­akadás. Brigádtag vagyok, sike­rült beilleszkednem és igazán jól érzem magam. Szeretném, ha az 1980-as esztendő a brigá­dunk tagjainak szebb és jobb életet hozna. CSATLÓS LÁSZLÓNÉ, MUN­KAÜGYI ELŐADÓ, PANNÓNIA SZŐRMEKIKÉSZÍTŐ ÉS SZŐR­­MEKONFEKCIÓ VÁLLALAT SZEGEDI GYÁREGYSÉGE. — Az 1980-as esztendőben fontos dolgok fognak történni a családunkban. Lányom élelmi­szer-mérnöknek készül, fiam technikumba jár. Nagyon szur­kolok, hogy sikerüljön gyerme­keimnek tanulmányaikat ered­ményesen befejezni. Elégedett ember vagyok, megvan minde­nünk és itt a munkahelyemen is jól érzem magam. Jövőre sze­retnénk az olimpiára kijutni, igaz ez még csak terv. Mint munkaügyi előadó azt kívánom: több segédmunkás jöjjön a vál­lalathoz, a kisebb keresetűek lehetőségei javuljanak a vásár­lásban. Végül pedig azt, hogy jövőre a brigádmozgalom is a „helyére” kerüljön a Vállalatnál K. NAGY FERENCNÉ SZAK­­SZERVEZETI BIZALMI, A BBV FINOMBŐRÖK GYÁRA ELŐKÉSZÍTŐ MŰHELYÉBEN. Arra a kérdésre, hogy mit vár az új esztendőtől, egy kis visz­­szapillantással kezdte válaszát. Elmondta, hogy az 1979-es év lé­nyeges fejlődést jelentett a bi­zalmiak munkájában. Jobban kifejezést nyert a bizalmiak ha­tásköre, mely ugyanakkor na­gyobb felelősséggel, több mun­kával járt, de ez adta meg te­vékenységük értelmét. 1980-ban a szervezeti életben sok tennivaló lesz. Számot kell adni a választások óta végzett munkáról, elő kell készíteni az újraválasztásokat minden szin­ten és ahhoz, hogy a szakszer­vezeti tisztségviselők méltókép­pen képviselhessék dolgozótár­saikat, alapos felmérést kell vé­gezni. Saját életében mindenekelőtt jó egészséget szeretne, valamint azt, hogy a sokat hangoztatott minőség utáni bérezés fokozot­tabban érvényesüljön. SZABÓ ISTVÁNNÉ, A MI­NŐSÉGELLENŐRZÉSI CSO­PORTBAN, MINT készáru-mi­nősítő (szortírozó) dolgozik. A Finombőrök Gyárába az iskola­padból került. Betanított mun­kásként dolgozott a kikészítő műhelyben, de — mert megsze­rette a szakmát — mind többet akart tudni a bőrgyártásról. Megtanulta és megismerte a ki­készítés valamennyi műveletét, munkája és a családi problémák mellett elvégezte a szakmunkás­­képző iskolát, ahol 1979-ben szakmunkás képesítést szerzett. Dolgozótársai megbecsülik, szak­­szervezeti bizalmijuknak válasz­tották. Kérdésünkre, hogy mit vár az új évtől elmondta, hogy minde­nekelőtt a jó munkahelyi légkör megtartását, mert ez biztosítéka a minőség javulásának, a Fi­­nombőrök Gyára termékeinek világszínvonalon való tartásá­nak. Véleménye szerint 1980-ban nagyobb teret kell biztosítani a szocialista brigádok kezdemé­nyezéseinek a takarékosság és a minőség javítása területén. BŐSZÉN ISTVÁNNÉ, AZ AL­FÖLDI CIPŐGYÁR TATAI GYÁREEGYSÉG SZAKSZERVE­ZETI BIZOTTSÁGÁNAK TIT­KÁRA: — Választásokra készülünk, érthető, hogy nehezebb évnek nézünk elébe. A gazdasági célki­tűzések szem előtt tartása mellett mindent el kell követnünk, hogy a választásokat jól átgondolt munkával készítsük elő. Sokszor mondtuk, de talán soha nem volt ennyire igaz, hogy a szak­­szervezeti munka döntően befo­lyásolja az üzemi légkört, a ter­melő munkát és mindazokat a körülményeket, feltételeket, amelyek hozzájárulnak a gazda­sági célkitűzések teljesítéséhez. Nagyon lelkiismeretes káderku­tatást végzünk és nagyon meg­fontoljuk, ki lesz alkalmas a felelősségteljes szakszervezeti munkára. Az új esztendőben felül kell vizsgálnunk a munkaversenyek tartalmi vonatkozásait. A verse­nyeknek jobban kell szolgálniuk a minőség alakulását, a munka hatékonyságát, vagy éppen a ta­karékossági szempontokat. Eb­ben is lényeges változásokat vá­rok ettől az évtől. Igen, magamnak is kívánok, várok 1980-tól. A Marxizmus— Leninizmus középfokú, majd az egyetem elvégzése után, most fejezem be a gimnáziumi tanul­mányaimat. Nagyon szeretném jó eredménnyel végezni, hogy ismereteim bővülésével, nagyobb önbizalommal végezzem a továb­bi munkámat. HARAGOVICS JÓZSEFNÉ, ALFÖLDI CIPŐGYÁR TATAI GYÁREGYSÉGE. — Hogy én mit várok ettől az évtől? Egy jól felszerelt, korsze­rű raktárt, amit már évek óta ígérnek. 1942 óta dolgozom itt a gyárban, itt ismerkedtem meg a férjemmel is, aki mai napig is itt dolgozik. A készáruraktárt veze­tem már 26 éve és éppen elég panaszt hallok a nőktől. Nehéz terheket emelgetnek a zsúfolt munkahelyen, persze, hogy sok­szor zúgolódnak. Elfáradunk a műszak végére és nekünk, nők­nek otthon sem sokkal köny­­nyebb. Sokat fagyoskodunk, van olyan helyiség, ahol egyál­talán nincs fűtés. A kiöregedett kazán nem bír több megterhe­lést, a cserének meg bizonyára van valamilyen akad­álya. — De ha már megkérdeztek, kívánok egyebet is. Szeretném, ha a fiatalok jobban értékelnék azt a sok gondoskodást, amit a gyártól kapnak. Mi idősebbek, nagyon sokat dolgozunk azért, hogy nekik jobb világuk legyen. Nem szeretek erre hivatkozni, de sokszor nem nézhetem szó nélkül, amikor ímmel-ámmal végzik a munkát. Még a saját lányomra is rászóltam, pedig terhes volt, hogy meg kell csi­nálni a rábízott feladatot. Most gyesen van, talán méginkább látja, hogy minden, ami itt tör­ténik, fejlődik, amiért harco­lunk, őértük, a fiatalokért van. SZAK JÁNOS, DÍSZMŰBŐR­­GYÁR TATAI GYÁR VIZES­­MŰHELY FŐMŰVEZETŐJE. — Elégedett ember vagyok. Amit az élet a munkahelyen megadhat, azt megkaptam. A gyárban is, a magánéletemben is. 1957-ben jöttem a tatai bőr­gyárba, mint segédmunkás. Ma főművezető vagyok, s ezt csak a mi rendszerünkben érhettem el. Amikor tanulni akartam, megengedték, hogy a techniku­mi tanulmányi időre Budapesten, a Díszműbőrgyárban dolgozhas­sak 4 évig, utána természetesen visszajöttem Tatára. Most igyek­szem a sok gondoskodást jó munkával viszonozni. Ezt a gyárat már többször is „halálra” ítélték. Le akarták bontani, mert korszerűtlen. Mi mindig ellene voltunk, s meg­mutattuk, hogy ilyen körülmé­nyek mellett is gazdaságosan tu­dunk termelni. Vezetőink érté­kelték törekvéseinket és hozzá­segítettek új gépekkel, a szociá­lis körülmények megjavításával, hogy még nagyobb kedvvel, lendülettel dolgozzon az­ a 250 fős kollektíva, melynek 75 szá­zaléka már törzsgárdatag. Most kapunk új fürdőhelyiséget, a nőknek bővül az öltözője, ez mind azt bizonyítja, hogy elis­merik törekvéseinket. — Végül is mit kívánhatok az új évtől? Ne legyenek rosszabb eredményeink a múlt évinél. GYÁREGYSÉGE. — Egész sor funkcióban vár­hat, kérhet valamit az új esz­tendőtől. Az ifjúsági brigád ve­zetője, KISZ-vezetőségi tag, szakszervezeti bizalmi és a vö­­röskeresztes alapszervezetnek is vezetőségi tagja. — Szeretném, ha sokat segít­hetnénk gazdasági és társadal­mi munkánkkal a gyárnak. Ed­dig is igyekeztünk, de tudjuk, hogy ez az év sokkal többet vár tőlünk. Különösen a fiataloktól. Éppen ezért a KISZ-szel együtt brigádunk védnökséget vállalt az exporttermékek minősége fe­lett. Minthogy színes bőrökkel dolgozunk, rendkívül fontos, hogy milyen minőségben kerül ki a termék a kezünk alól. Tud­juk, sok függ tőlünk és átérez­zék ennek a felelősségét. Én el­sősorban azt kívánom, hogy valósuljanak meg elképzeléseim, vállalásaim. Brigádom már el­nyerte a bronz fokozatot, szeret­ném, ha a jó munkánkat mél­tányolná majd a vezetőség, ami­vel nem mindig voltunk elége­dettek. Nem a fizetésről van szó.­­ Szeretnénk, ha még többet tehetnénk a többi , brigáddal együtt a szociális otthon la­kóiért, erősíteni szeretnénk kapcsolatainkat nyugdíjasaink­kal és ha már megkérdezték, hogy mit várok az új évtől, bol­dog, békés esztendőt, mert úgy érezzük, érdemes itt dolgozni, és élni. — Saját magamnak egy szép lakást. Ha nagyon kívánja az ember, hátha sikerül... BAKK ZSIGMOND A DUNA CIPŐGYÁR KÖZPONTI GYÁ­RÁBAN SZAKMUNKÁS. — A munka szempontjából le­galább olyan évet kívánok, mint az 1979-es volt. Szalagunk — az 51/b — az élen végzett a műhe­lyek közötti szocialista munkaver­senyben, pedig feladataink nem voltak könnyűek, hiszen minden­féle terméket gyártottunk, férfi, női cipőt és csizmát is. Elégedet­tek voltunk a keresettel is. Min­den negyedévben megkaptuk a minőségi prémiumot, ami a jó munkánkat bizonyítja. — Brigádunk munkáját általá­ban jól végzi, bár a kulturális vállalásaink teljesítése körül van még tennivalónk. Az idén ezen a területen szeretnénk egy kicsit jobban dolgozni. — A magánéletben valamilyen lakásmegoldást kívánok. Négy éve vagyok nős, azóta a felesé­gem vidéken él a szüleinél én meg Budapesten munkásszálláson. Tizenkét éve vagyok dunos,­­sze­retem a szakmámat, a gyárat. Na­gyon szeretném, ha lakásgondom rendeződne, s akkor én lennék a világ legboldogabb embere. UDVARDI TERÉZ A DUNA CIPŐGYÁR KÖZPONTI GYÁ­RÁBAN SZABÁSZ. — Elsősorban jobb egészséget kívánok magamnak, mivel az 1979 évet betegséggel kezdtem és ki­­sebb-nagyobb megszakításokkal azzal is fejeztem be. Remélem idén sikerül az orvosoknak rájön­ni betegségem igazi okára. Nagyon szeretnék dolgozni, amit csak egészségesen lehet. — A gazdasági munka terüle­tén jó lenne, ha 1980-ban az ed­diginél megbízhatóbb lenne az anyagellátásunk, kevesebb­ hajrá­ival, kiegyensúlyozottabban tud­nánk dolgozni. Jobb minőségű bő­röket is kívánok, mert csak­ így lehet igazán gazdaságos anyagki­használást, kifogástalan szabást elképzelni. HORVÁTH SÁNDORNÉ MINŐ­SÉGI CIPŐGYÁR. — Két fontos beosztásom is van. Művezető és műhelybizottsá­­gi titkár vagyok a tűzödében, így aztán mind a két területen sok­szor azonos problémákkal talá­lom szemben magamat.­­ Az elmúlt esztendőben gon­dot okozott a rendszertelen anyag­­ellátás. Reméljük, hogy ez évben kevesebb problémánk, lesz ezen a területen és folyamatosan kapjuk az anyagot. Bízunk abban, ha megfelelő minőségű és mennyisé­gű anyaggal rendelkezünk, akkor mi is kiváló terméket tudunk ha­táridőre kiszállítani.­­ Az 1980-as esztendőre kívá­nom, hogy béke és biztonság le­­­gyen az egész földön. Ha ez meg­van, akkor az emberek is sokkal gondtalanabbul dolgozhatnak és a családokba is sokkal több boldog­ság költözik. — Mint műhelybizottsági tit­kár pedig azt kívánom, hogy ez évben száz százalékos szervezett­ség legyen. Balról jobbra: Szák János, Antali Sándorné, Burányi Istvánné, K. Nagy Ferencné, Csatlós Lászlóné, Szentendrei Emilia SZENTENDREI EMÍLIA, DÍSZMŰBŐRGYÁR TATAI Balról jobbra: Horváth Sándorné, Szabó Istvánná, Bőszén Istvánná, Haragovics Józsefné, és Suvada Józsefné

Next