Bőripari Dolgozó, 1983 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A­VÁb Világ proletárjai, egyesüljetek! XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1 FORINT 1983. JANUÁR Az elmúlt év gazdálkodásáról és az 1983-as esztendő feladatairól tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 16-án tartotta meg az év utolsó ülését, amelynek napirendjén szerepelt: 1. Tájékoztató a szakágazatok 1982. évi termeléséről, gazdálkodá­sáról és az 1983. évi főbb célkitűzésekről. Előadó: DR. SZABÓ IMRE miniszterhelyettes, CSIKÓS PÁL, a központi vezetőség titkára. 2. Javaslat szakszervezetünk 1983. évi költségvetésére. Előadó: BAGOSI LAJOSNÉ főkönyvelő. 3. Javaslat a központi vezetőség 1983. évi munkaprogramjára és az elnökség 1983. évi első félévi ülésrendjére. Előadó: SÁRKÖZY ENDI JENE osztályvezető-helyettes. A behozatallal egyenértékű legyen a kivitel PETROVICS JÁNOSNÉ alelnök köszöntötte a központi vezetőség tagjait, köztük KISS KÁROLYT a SZOT alelnökét, majd DR. SZABÓ IMRE miniszterhelyettes szóbeli tájékoztatójának bevezető részé­ben rövid áttekintést adott a nép­­gazdasági terv főbb célkitűzései­ről. Külön is hangsúlyozta, hogy kiemelt feladat volt a népgazda­sági egyensúly, valamint a lakos­ság életszínvonalának megőrzése. Az iparág várható gazdasági ered­ményeiről a következőket mondta: " A bőr-, cipő- és szőrmeipar termelési értéke várhatóan meg­haladja a tavalyit. Ezen belül je­lentősen növeli termelését a cipő­ipar, kismértékben a bőr- és bőrdíszműipar. A kesztyű- és bőrruházati ipar a tavalyihoz hasonlóan dolgozik, míg a szőrme­ipar kevesebb árut termel, mint az 1981-es esztendőben. A puha­bőr-termelés 0,4 százalékkal alat­ta marad a tervnek. A kis- és nagykereskedelem fe­lé történő értékesítésben a bőr­szőrme és cipőipar 4,3 százalékkal több terméket szállít a belkeres­kedelemnek, mint a tervezett volt. Ennek ellenére a belföldi ellátás­ban az év során meglehetősen sok kritika érte a cipőipart, főként a minőség, a nem kielégítő méret és választék, valamint az eseten­ként előforduló mennyiségi hiá­nyok miatt. A kifogások egy része jogos, ezért a cipőipari vállala­toknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy min­den vásárló réteg megtalálja a számára árban, minőségben és fa­zonban megfelelő lábbelit. Gon­dolniuk kell például az érzékeny lábúakra, évente 6-800 ezer pár olyan kényelmes cipőre lenne szükség, amelyekkel csökkenteni lehetne az ortopéd cipők iránti fokozott keresletet. Export — A rubel elszámolású export területén pozitív eredményekről számolhatunk be. Kedvezőtlen ké­pet mutat viszont a nem rubel elszámolású export alakulása. Egyedül a cipőipar az, amely­nek az exportja az előző év ha­sonló időszakához képest több mint 11 százalékkal nőtt.. Ezzel szemben a bőr-­ és szőrmeipar 15 százalékkal kevesebbet szállí­tott ki.­­ Az elmaradások okai több tényezőből tevődhettek össze. Ezek közé sorolható például, hogy a nyugat-európai piacokon általános recesszió, van, jónéhány külföldi vevő részéről fizetési nehézségek tapasztalhatók, sőt több cég tönk­rement. A leszűkült piacokon nőtt a verseny és ezen belül is az ár­verseny, a fejlődő távol-keleti országok és néhány szocialista (Folytatás a 2. oldalon) dr. Szabó Imre Az elnöki asztalnál (balról jobbra): Kiss Lajos, Sárközy Endréné, Petrák Ferenc, Petrovics Jánosné, dr. Szabó Imre, Csikós Pál és Kiss Károly Változások a bérszabályozásban ISMÉT VÁLTOZNAK A SZABÁLYOZÓK, ismét új, eddig még be nem járatott módszerekkel kell megismerkedniök a szakemberek­nek, valamint a szakszervezeti bizalmiaknak és tisztségviselőknek. A változások legjelentősebb területe a bér- és keresetszabályozás, ugyanakkor ettől tartanak leginkább a szakemberek, itt van a leg­nagyobb bizonytalanság a hatások fölmérésében és előrejelzésében. Miért ez az óvatosságra való figyelmeztetés? Mi az oka annak, hogy még szakkörökben is tartózkodnak az új rendszer várható hatásai­nak biztos előrejelzésétől. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy egy merőben új, az eddigi szemléletektől elszakadó bérszabályozási rendszer kerül bevezetésre ez évtől. A rendszer egyes elemei már több szabályozásnak is részei voltak — például a legutóbbiban is találkozhatunk bizonyos jegyekkel —, de ilyen elrendezésben most fejthetik ki először hatásukat. Az óva­tosságnak valószínűleg az is egyik oka, hogy egy-egy új jelentősebb szabályozóváltozás előtt a bevezetésre kerülő rendszer egy szűk kör­ben (például tíz-tizenöt vállalat) és egy rövid ideig (például egy év) kipróbálásra kerül. A gazdaság jelenlegi helyzetében az irányítók erre nem vállalkozhatnak, így a próba eredményei helyett csupán a széles körű vitában elhangzottakat vehették figyelembe a rendszer beindítása előtt. AZ ÚJ VÁLLALATI BÉR- ÉS KERESETSZABÁLYOZÁS legfon­tosabb vonásai: a vállalatok nem egy konstruált bérfejlesztési mu­tató (hozzáadott érték, egy főre jutó bér és nyereség stb.) növekmé­nye, hanem a valós jövedelmezőségi mutató színvonala alapján nö­velhetik adómentesen bérfejlesztésüket. A szabályozás alapja a bér­­színvonal, melybe beleágyazva működik a létszámcsökkentésre való ösztönzés. Változás történik az adóköteles bérfejlesztés értelmezésé­ben; a jövőben a bérfejlesztés és e részesedés adózt­atása együttesen történik. A vállalatok maguk választhatják meg, hogy melyik bér­szabályozási formában kívánnak működni. A LEGLÉNYEGESEBB MÓDOSÍTÁS, hogy a vállalatok a jövőben a vállalati jövedelmezőségi mutató színvonalának növelésében, illet­ve megőrzésében érdekeltek, ami azt is jelzi, hogy nem feltétlenül szükséges minden évben növelniük nyereségüket ahhoz, hogy bérü­ket növelni tudják, hiszen a változatlan színvonal az előző évhez ha­sonló bérnövelést biztosít. Lényeges módosítás az adóztatás rendsze­rének átértékelése. 1983-tól minden vállalati keresetnövekedést (bér­növelés plusz részesedési kifizetést) úgynevezett progresszív nyere­ségadó terhel, amelyet a vállalat év végi részesedési alapjából kell fizetni. A bérnövekedést háromszor akkora adó terheli, mint a részesedés­ként kifizetett összegeket (feltételezik, hogy a bér háromszor annyit ér, mint a részesedés, hiszen az bázissá válik, mindig számíthat rá a dolgozó, míg a részesedés évről évre változhat). Az új bér- és kere­setszabályozási rendszerben ugyanakkor biztosítva van, a bérnöve­kedést terhelő adók mentesítésének az eszköztára is, amely megvál­toztatja a bérszabályozás eddigi logikáját. Eddig ugyanis akkor kell a vállalatnak adót fizetni, ha túllépte a szabályok által lehetővé tett béremelést. Ez évtől viszont az adókötelesség a keresetnöveke­dés első forintjától fennáll és a vállalatok csak akkor és annyira mentesíthetik magukat az adó alól, amilyen mértékben a gazdálko­dás oldaláról ennek feltételeit megteremtették. Az eddigi hat bér­szabályozási formával szemben 1983-tól két fő bérszabályozási for­ma fog működni, amelyet alapvetően az különböztet meg egymástól, hogy milyen jogcímen kerülhet sor az adó elengedésére. A vállalati jövedelmezőség színvonalától függő bérszínvonal szabá­lyozási formában — ahová a CIPCIPAR is tartozik — a tárgyévi jö­vedelmezőségi mutató egy százalékához általában 0,12 százalék bér­színvonal-adókedvezmény tartozik. További adókedvezmény jár az éves létszámcsökkenéssel, az ebből származó megtakarítás is általá­ban 30 százaléknak megfelelő bérszínvonal-adókedvezményt jelent. (Ha például egyik cipőgyárunknál a vállalati jövedelmezőségi mu­tató 20 százalékos és a létszámcsökkenés három százalékos, akkor az együttesen 3,3 százalékos adómentes bérnövelésre ad lehetőséget.) A KÖZPONTI BÉRSZÍNVONAL-SZABÁLYOZÁSBAN — ahová a BOR-SZŐRMEIPAR került — a jövedelmezőségi mutató helyett az adókedvezmény mértékét központi előírás határozza meg. A közpon­ti előírás szerint 2,2 százalékig adókedvezményben részesülhetnek az ide sorolt vállalatok, és ezen túl a létszámcsökkenésből eredő bérmegtakarítás 30 százalékának megfelelő bérszínvonal-emelés is mentesül az adó alól. Egyes vállalatok — ahol a létszámcsökkentésre való ösztönzés nem indokolt — további fél százalékig mentesülhet­nek az adókötelezettség alól. A szabályozók lehetőséget biztosítanak arra is, hogy azok a vállalatok, amelyek a vállalati jövedemezőség színvonalától függő bérszínvonal-szabályozási formába kerültek, ön­ként a központi bérszínvonal-szabályozás kedvezményes adólehető­ségeit válasszák, de ebben az esetben egy százalékponttal kevesebb kedvezményben részesülnek. A BÉRSZABÁLYOZÁS VÁLTOZÁSAIVAL EGYÜTT módosul a bértartalékolás rendje is. 1983-ban a korábban keletkezett bértarta­lékok nem használhatók fel. A tartalékolás problémát okozó korábbi szabályai helyett viszont az adókedvezményben részesülő, de fel nem használt bér a következő év bázisába beszámít, azaz úgy kell tekin­teni, mintha felhasználásra került volna. Ezáltal a fel nem használt rész nem nyilvántartott tartalékká, hanem vállalati belső bérgazdál­kodási tartalékká válik, amelyet további külön elszámolás nélkül felhasználható. Az ez évi bérfejlesztésnek jelentős forrása lehet a megváltoztatott tőkés export fokozását szolgáló, nem rubel elszámolású automatikus bérpreferencia. E forrásból azok a vállalatok meríthetnek, amelyek képesek növelni dollárbevételüket, vagy javítani kitermelési muta­tójukat, illetve azok a vállalatok, amelyek eddig is jelentős mennyi­ségű tőkés kivitellel rendelkeztek, és azt ebben az évben is teljesíteni tudják. Az eddigi tervek alapján úgy tűnik, sok vállalatnál — főleg a cipőgyáraknál — jelentős bérfejlesztési lehetőséget fog megterem­teni a tőkés exportból biztosított bérpreferencia. ÖSSZESSÉGÉBEN MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy az 1983. évi bér- és keresetszabályozási rendszer a korábbiakhoz képest szigorúbb felté­teleket támaszt a vállalatokkal szemben. Tartalmazza ugyanakkor azt a már régóta elvárt igényt, hogy a tartósan magas színvonalon produkáló vállalatok is képesek lesznek teljesítményüknek megfelelő bérfejlesztés végrehajtására. Az ösztönzés alapvetően a tőkés export fokozására és a vállalati jövedelmezőség színvonalának emelésére irányul. A lehetőségek — ha sok helyen még korlátozottan is — adottak. A vállalati jó munka, a kollektív tenniakarás a saját képes­ségek és lehetőségek reális felmérése színvonalának emelése megte­remtheti hogy 1983-ban is a népgazdasági átlagnak megfelelő bér- és keresetnövekedés képződjék a felügyeleti bőr- és cipőiparban.

Next