Bőripari Dolgozó, 1983 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
AVÁb Világ proletárjai, egyesüljetek! XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1 FORINT 1983. JANUÁR Az elmúlt év gazdálkodásáról és az 1983-as esztendő feladatairól tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 16-án tartotta meg az év utolsó ülését, amelynek napirendjén szerepelt: 1. Tájékoztató a szakágazatok 1982. évi termeléséről, gazdálkodásáról és az 1983. évi főbb célkitűzésekről. Előadó: DR. SZABÓ IMRE miniszterhelyettes, CSIKÓS PÁL, a központi vezetőség titkára. 2. Javaslat szakszervezetünk 1983. évi költségvetésére. Előadó: BAGOSI LAJOSNÉ főkönyvelő. 3. Javaslat a központi vezetőség 1983. évi munkaprogramjára és az elnökség 1983. évi első félévi ülésrendjére. Előadó: SÁRKÖZY ENDI JENE osztályvezető-helyettes. A behozatallal egyenértékű legyen a kivitel PETROVICS JÁNOSNÉ alelnök köszöntötte a központi vezetőség tagjait, köztük KISS KÁROLYT a SZOT alelnökét, majd DR. SZABÓ IMRE miniszterhelyettes szóbeli tájékoztatójának bevezető részében rövid áttekintést adott a népgazdasági terv főbb célkitűzéseiről. Külön is hangsúlyozta, hogy kiemelt feladat volt a népgazdasági egyensúly, valamint a lakosság életszínvonalának megőrzése. Az iparág várható gazdasági eredményeiről a következőket mondta: " A bőr-, cipő- és szőrmeipar termelési értéke várhatóan meghaladja a tavalyit. Ezen belül jelentősen növeli termelését a cipőipar, kismértékben a bőr- és bőrdíszműipar. A kesztyű- és bőrruházati ipar a tavalyihoz hasonlóan dolgozik, míg a szőrmeipar kevesebb árut termel, mint az 1981-es esztendőben. A puhabőr-termelés 0,4 százalékkal alatta marad a tervnek. A kis- és nagykereskedelem felé történő értékesítésben a bőrszőrme és cipőipar 4,3 százalékkal több terméket szállít a belkereskedelemnek, mint a tervezett volt. Ennek ellenére a belföldi ellátásban az év során meglehetősen sok kritika érte a cipőipart, főként a minőség, a nem kielégítő méret és választék, valamint az esetenként előforduló mennyiségi hiányok miatt. A kifogások egy része jogos, ezért a cipőipari vállalatoknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy minden vásárló réteg megtalálja a számára árban, minőségben és fazonban megfelelő lábbelit. Gondolniuk kell például az érzékeny lábúakra, évente 6-800 ezer pár olyan kényelmes cipőre lenne szükség, amelyekkel csökkenteni lehetne az ortopéd cipők iránti fokozott keresletet. Export — A rubel elszámolású export területén pozitív eredményekről számolhatunk be. Kedvezőtlen képet mutat viszont a nem rubel elszámolású export alakulása. Egyedül a cipőipar az, amelynek az exportja az előző év hasonló időszakához képest több mint 11 százalékkal nőtt.. Ezzel szemben a bőr- és szőrmeipar 15 százalékkal kevesebbet szállított ki. Az elmaradások okai több tényezőből tevődhettek össze. Ezek közé sorolható például, hogy a nyugat-európai piacokon általános recesszió, van, jónéhány külföldi vevő részéről fizetési nehézségek tapasztalhatók, sőt több cég tönkrement. A leszűkült piacokon nőtt a verseny és ezen belül is az árverseny, a fejlődő távol-keleti országok és néhány szocialista (Folytatás a 2. oldalon) dr. Szabó Imre Az elnöki asztalnál (balról jobbra): Kiss Lajos, Sárközy Endréné, Petrák Ferenc, Petrovics Jánosné, dr. Szabó Imre, Csikós Pál és Kiss Károly Változások a bérszabályozásban ISMÉT VÁLTOZNAK A SZABÁLYOZÓK, ismét új, eddig még be nem járatott módszerekkel kell megismerkedniök a szakembereknek, valamint a szakszervezeti bizalmiaknak és tisztségviselőknek. A változások legjelentősebb területe a bér- és keresetszabályozás, ugyanakkor ettől tartanak leginkább a szakemberek, itt van a legnagyobb bizonytalanság a hatások fölmérésében és előrejelzésében. Miért ez az óvatosságra való figyelmeztetés? Mi az oka annak, hogy még szakkörökben is tartózkodnak az új rendszer várható hatásainak biztos előrejelzésétől. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy egy merőben új, az eddigi szemléletektől elszakadó bérszabályozási rendszer kerül bevezetésre ez évtől. A rendszer egyes elemei már több szabályozásnak is részei voltak — például a legutóbbiban is találkozhatunk bizonyos jegyekkel —, de ilyen elrendezésben most fejthetik ki először hatásukat. Az óvatosságnak valószínűleg az is egyik oka, hogy egy-egy új jelentősebb szabályozóváltozás előtt a bevezetésre kerülő rendszer egy szűk körben (például tíz-tizenöt vállalat) és egy rövid ideig (például egy év) kipróbálásra kerül. A gazdaság jelenlegi helyzetében az irányítók erre nem vállalkozhatnak, így a próba eredményei helyett csupán a széles körű vitában elhangzottakat vehették figyelembe a rendszer beindítása előtt. AZ ÚJ VÁLLALATI BÉR- ÉS KERESETSZABÁLYOZÁS legfontosabb vonásai: a vállalatok nem egy konstruált bérfejlesztési mutató (hozzáadott érték, egy főre jutó bér és nyereség stb.) növekménye, hanem a valós jövedelmezőségi mutató színvonala alapján növelhetik adómentesen bérfejlesztésüket. A szabályozás alapja a bérszínvonal, melybe beleágyazva működik a létszámcsökkentésre való ösztönzés. Változás történik az adóköteles bérfejlesztés értelmezésében; a jövőben a bérfejlesztés és e részesedés adóztatása együttesen történik. A vállalatok maguk választhatják meg, hogy melyik bérszabályozási formában kívánnak működni. A LEGLÉNYEGESEBB MÓDOSÍTÁS, hogy a vállalatok a jövőben a vállalati jövedelmezőségi mutató színvonalának növelésében, illetve megőrzésében érdekeltek, ami azt is jelzi, hogy nem feltétlenül szükséges minden évben növelniük nyereségüket ahhoz, hogy bérüket növelni tudják, hiszen a változatlan színvonal az előző évhez hasonló bérnövelést biztosít. Lényeges módosítás az adóztatás rendszerének átértékelése. 1983-tól minden vállalati keresetnövekedést (bérnövelés plusz részesedési kifizetést) úgynevezett progresszív nyereségadó terhel, amelyet a vállalat év végi részesedési alapjából kell fizetni. A bérnövekedést háromszor akkora adó terheli, mint a részesedésként kifizetett összegeket (feltételezik, hogy a bér háromszor annyit ér, mint a részesedés, hiszen az bázissá válik, mindig számíthat rá a dolgozó, míg a részesedés évről évre változhat). Az új bér- és keresetszabályozási rendszerben ugyanakkor biztosítva van, a bérnövekedést terhelő adók mentesítésének az eszköztára is, amely megváltoztatja a bérszabályozás eddigi logikáját. Eddig ugyanis akkor kell a vállalatnak adót fizetni, ha túllépte a szabályok által lehetővé tett béremelést. Ez évtől viszont az adókötelesség a keresetnövekedés első forintjától fennáll és a vállalatok csak akkor és annyira mentesíthetik magukat az adó alól, amilyen mértékben a gazdálkodás oldaláról ennek feltételeit megteremtették. Az eddigi hat bérszabályozási formával szemben 1983-tól két fő bérszabályozási forma fog működni, amelyet alapvetően az különböztet meg egymástól, hogy milyen jogcímen kerülhet sor az adó elengedésére. A vállalati jövedelmezőség színvonalától függő bérszínvonal szabályozási formában — ahová a CIPCIPAR is tartozik — a tárgyévi jövedelmezőségi mutató egy százalékához általában 0,12 százalék bérszínvonal-adókedvezmény tartozik. További adókedvezmény jár az éves létszámcsökkenéssel, az ebből származó megtakarítás is általában 30 százaléknak megfelelő bérszínvonal-adókedvezményt jelent. (Ha például egyik cipőgyárunknál a vállalati jövedelmezőségi mutató 20 százalékos és a létszámcsökkenés három százalékos, akkor az együttesen 3,3 százalékos adómentes bérnövelésre ad lehetőséget.) A KÖZPONTI BÉRSZÍNVONAL-SZABÁLYOZÁSBAN — ahová a BOR-SZŐRMEIPAR került — a jövedelmezőségi mutató helyett az adókedvezmény mértékét központi előírás határozza meg. A központi előírás szerint 2,2 százalékig adókedvezményben részesülhetnek az ide sorolt vállalatok, és ezen túl a létszámcsökkenésből eredő bérmegtakarítás 30 százalékának megfelelő bérszínvonal-emelés is mentesül az adó alól. Egyes vállalatok — ahol a létszámcsökkentésre való ösztönzés nem indokolt — további fél százalékig mentesülhetnek az adókötelezettség alól. A szabályozók lehetőséget biztosítanak arra is, hogy azok a vállalatok, amelyek a vállalati jövedemezőség színvonalától függő bérszínvonal-szabályozási formába kerültek, önként a központi bérszínvonal-szabályozás kedvezményes adólehetőségeit válasszák, de ebben az esetben egy százalékponttal kevesebb kedvezményben részesülnek. A BÉRSZABÁLYOZÁS VÁLTOZÁSAIVAL EGYÜTT módosul a bértartalékolás rendje is. 1983-ban a korábban keletkezett bértartalékok nem használhatók fel. A tartalékolás problémát okozó korábbi szabályai helyett viszont az adókedvezményben részesülő, de fel nem használt bér a következő év bázisába beszámít, azaz úgy kell tekinteni, mintha felhasználásra került volna. Ezáltal a fel nem használt rész nem nyilvántartott tartalékká, hanem vállalati belső bérgazdálkodási tartalékká válik, amelyet további külön elszámolás nélkül felhasználható. Az ez évi bérfejlesztésnek jelentős forrása lehet a megváltoztatott tőkés export fokozását szolgáló, nem rubel elszámolású automatikus bérpreferencia. E forrásból azok a vállalatok meríthetnek, amelyek képesek növelni dollárbevételüket, vagy javítani kitermelési mutatójukat, illetve azok a vállalatok, amelyek eddig is jelentős mennyiségű tőkés kivitellel rendelkeztek, és azt ebben az évben is teljesíteni tudják. Az eddigi tervek alapján úgy tűnik, sok vállalatnál — főleg a cipőgyáraknál — jelentős bérfejlesztési lehetőséget fog megteremteni a tőkés exportból biztosított bérpreferencia. ÖSSZESSÉGÉBEN MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy az 1983. évi bér- és keresetszabályozási rendszer a korábbiakhoz képest szigorúbb feltételeket támaszt a vállalatokkal szemben. Tartalmazza ugyanakkor azt a már régóta elvárt igényt, hogy a tartósan magas színvonalon produkáló vállalatok is képesek lesznek teljesítményüknek megfelelő bérfejlesztés végrehajtására. Az ösztönzés alapvetően a tőkés export fokozására és a vállalati jövedelmezőség színvonalának emelésére irányul. A lehetőségek — ha sok helyen még korlátozottan is — adottak. A vállalati jó munka, a kollektív tenniakarás a saját képességek és lehetőségek reális felmérése színvonalának emelése megteremtheti hogy 1983-ban is a népgazdasági átlagnak megfelelő bér- és keresetnövekedés képződjék a felügyeleti bőr- és cipőiparban.