Bács-Bodrog vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1909)

A LEGÚJABB KOR. (1867–1906) - Középponti közigazgatás - Sándor Béla

287 A legújabb kor. nemzet szívében. A vármegye rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen hazánk halhatatlan érdemű nagy fiának elhúnyta feletti mély és igaz fájdalmát a jegyző­könyvben örökítette meg, a család tagjainak részvét iratokat küldött s a teme­tésre nagyobb küldöttséget menesztett s a Kossuth szobrára gyűjtést indított. Zombor, Szabadka, Baja, Újvidék hasonlóan vettek részt a nemzeti gyászban és a temetés napján mindenfelé gyászisteni tiszteleteket tartottak. A május 31-iki közgyűlésen két nagyfontosságú ügy került végleges elin­tézésre, egyik a Rudics-hagyaték ügye, a­mely rendkívül hosszadalmas és kom­plikált volt, sokféle pörrel és érdekeltség igényével zavarva. Az alispán buzgó­ságának köszönhető, hogy közmegelégedésre ért véget. A vármegye egy tekin­télyes tanügyi alapot kapott a hagyatékból. A baja—zombor—újvidéki vasút viszont olyan állapotba jutott, hogy úgy a vármegye, mint a vonal mentén fekvő községek megtették végleges ajánlataikat s így mi sem állott tovább útjában a teljes megvalósításnak. A vasút építését csakugyan még ez évben megkez­dették. Júniusban megalakult a Tóth Kálmán-kör, Dömötör Pál elnökletével. Ez volt az első irodalmi s művészeti czélra alakult egyesület a vármegyében. Június 13-án érkezett Császka György kalocsai érsek Zomborba, hogy bérmaútját megkezdje. E alkalomból rendkívüli fénynyel ünnepelték a főpapot a vármegyében, először látva őt maguk között. Az őszi közgyűlés 46 szavazattal 1 ellenében elfogadta a tiszti létszám föl­emelésére vonatkozó javaslatot. Érdekes a tíz évi munkaszaporodást megfigyelni. 1883-ban volt 22,774 ügydarab, 1893-ban 44,402. Az árvaszéknél 1883-ban 13,314 s 1893-ban 40,820 ügydarab. És ezt a szörnyű módon megszaporodott anyagot most is ugyanaz a tisztviselői kar dolgozta föl, a­mely tíz év előtt. Messzebbmenő következtetéseket lehet levonni e számadatokból, kivált, ha érdemileg bírálnák fölül az ügyeket, az egyre jobban kifejlődő közigazgatás szempontjából. E közgyűlés tárgyai közül említést érdemel a kultúralap. Eddig a vármegyének nem volt semmi alapja kulturális czélok szolgálatára. Körül­belül tíz éve tervezték már, hogy pótadóból egy ilyen alapot állítanak föl, de az akkori terv most valósult meg. Gromon Dezső huszonötéves közszolgálati jubileumára nagyobb küldöttséget választott a vármegye s volt főispánját szere­tettel ünnepelte. Ebben csatlakozott a vármegyéhez Zombor város is. Nov. 11-én volt az ünneplés Budapesten. 1895 januárban mutatkozott be az új Bánffy-korm­ány, a­melyet a vár­megye ép oly szívesen üdvözölt, mint Szilágyi Dezsőt a képviselőház elnöki székében. A tavasz megint megfenyegette a vármegyét egy hatalmas árvíz vesze­delmével, a­melyet azonban a legnagyobb vonalon sikerült elkerülni, csak Mosorin és Vilova községeket sújtotta nagy erővel a csapás. Mosorinban 241 ház van, ebből víz alá került 164 ház, összedűlt 87. Vilován 131 ház volt víz alatt s ebből összedőlt 94. Titelen 24 házat öntött el az ár és 11 dőlt össze. Április 23-án megvált a főispáni állástól Sándor Béla. Harmincz évi köz­pálya s tizenöt évi főispánság után nyugalomba vonult és a Zombori Takarék­pénztár igazgatói állását fogadta el. A fejedelmi kegy kitüntetéssel bocsátotta el a hű és kiváló hivatalnokot, a Szent István-rend kiskeresztjével ékesítvén fel őt. A közvélemény nagy elismeréssel és nem szűnt rokonszenvvel búcsúzott tőle. Sándor Béla nagy érdemeket szerzett Bács-Bodrog vármegyének újabbkori történetében, mert az átmenet legválságosabb idejében állott annak az élén. Higgadt politikája, egyszerű, közvetetlen modora s a közügyek becsületes, buzgó szolgálata egyaránt hasznossá tették munkásságát, akár felülről, a központi or­szágos kormány, akár alulról, a nép szempontjából nézzük. Ha a vármegye fejlődését nem is lehet egy-egy ember munkásságának tulajdonítani, sőt inkább számtalan ok és fejlődési állapot eredményének, az bizonyos, hogy Sándor Béla sohasem vetett gátat az eszmék fejlődésének, a gazdasági s politikai nemes törekvések megérésének. Alatta csillapodtak le a nemzetiségi ellentétek végleg és ő sohasem szította föl ezt a veszélyes tüzet ; alatta érte el a vármegye azt az állapotát, a melyben egészen érett lett a modern élet összes vívmányainak s követeléseinek megértésére és befogadására. Tisztelet illeti meg emlékét. A vármegye közönsége igen melegen búcsúzott el tőle május 7-én. Schmausz Endre alispán, Piukovics József és gróf Széchenyi Emil biz. tagok tartottak nagy beszédeket, az eltávozott középponti közigazgatás, Sándor Béla.

Next