Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)
Bihar vármegye története - III. A szatmári békétől a szabadságharczig - Közigazgatási ügyek
519 Bihar vármegye története kitették. A Rhédeyek ellenben 1725-ben megindították a pert az új szerzeményi bizottság előtt s bár pernyeretesek lettek, az ítélet végrehajtása a sarkadiak ellenkezésén hajótörést szenvedett. Mária Terézia végre 1749-ben Siklósi Andrásy Zsigmondnak adományozta Sarkadot, majd ennek magszakadása után gr. Almásy Ignácz nyert reá adományt. Grassalkovics Antal 1729-ben 6158 frt követelése fejében Kerekegyházát, Dienest és Kakucsot veszi át, Bárányi Miklós alispán pedig 1729-ben Tamásdát kapta. Már nem voltak ily szerencsések a szalontai hajdu-nemesek, a kik a Neoaquistitica Commissio előtt ellenök megindított perben elvesztették Mező-Gyarak, Mező-Panasz, Marcziháza, Kis- és Nagy-Vásári, Bagdi, és Simonkereki pusztákat (1727—36), melyeket a fiscus még 1718-ban foglalt el tőlük. (Rozvány i. m. 101. 1.) A szabadalom-levelek felmutatását megtagadó kismarjai elöljáróság tagjai pedig, a fiscus közbenjárására, az aradi várba hurczoltattak. Csupán Tisza László mérkőzött meg sikerrel a királyi tábla előtt e hatalmas ellenféllel. Az 1759-ben megnyert per folytán neki járó zarándvármegyei jószágok helyett. 1766. augusztus 9-én Geszt és Mező-Gyán helységekre, továbbá Iklód, Mátéháza, Nagy- és Kis- Gyánté, Vátyon, Bogyiszlóháza, Kis-Geszt, Regécs, Kis-Radvány és Csegőd pusztákra nyert adományt. Míg az egyes birtokosok az egymás vagy a kincstár ellen folytatott perekkel bajlódtak, a vármegyei közigazgatás is a kezdet nehézségeivel küzdött. A vármegyének elsősorban a Debreczenbe szökött jobbágyok adtak sok dolgot, míg végre ez ügy az 1713. október 18-án Kállón, az érdekelt vármegyék és Debreczen városa által gróf Pálffy János és gróf Károlyi Sándor előtt kötött egyezség útján nyert elintézést. (Várm. levélt. F . XXVII, No 439 ) Békés vármegye kikerekítése már hosszabb ideig foglalkoztatta a vármegyét. E vármegye ugyanis 1699-ben egyenesen Benkovics püspök-főispán közbenjárására szakíttatott ki a katonai igazgatásból, de a közbejött események következtében a vármegye csak 1715. július 23-án tartotta első alakuló ülését Komáromi Csipkés György bihari alispán elnöklete alatt; első tisztikara is biharvármegyeiekből került ki. Békés vármegye kikerekítése alkalmával Szeghalom, Torda, Károly és Balkány helységek viszacsatoltattak a vármegyéhez. Bihar vármegye már 1713-ban tiltakozott e helységek visszacsatolása ellen. 1716-ban még növelte az ingerültséget az a körülmény, hogy Békés vármegye Füzes-Gyarmat, Pázmány, Nagy- és Kis-Harang helységeket és pusztákat elfoglalta, mire Békés odautasította követeit, hogyha Bihar az országgyűlésen Szeghalom viszszacsatolását követelné, ők meg Dancsházát kérjék. A viszálynak különben csakhamar vége lett, mert Szeghalom és Csökmő között egy megközelíthetetlen mocsár keletkezett, mely azután a perlekedő vármegyék közt természetes határt vont. (Karácsonyi i. m. 301. 1.) Járási beosztás tekintetében a vármegye négy járásra oszlott fel, u. m.: váradira, sárrétire, érmellékire és belényesire. 1775-ben a belényesi járás két részre osztatott fel, ekként keletkezett a szalontai járás. Ez a beosztás 1849-ig állott fenn. Az 1723: XXX. t.-cz. által létesített kerületi táblák közül az egyik Váradon helyeztetett el. Első ülését 1724. márczius 27-én tartotta Váradon gr. Szentiványi József elnöklete alatt. Csáki Imre gróf bibornok közbenjárására már a következő év (1725) elején Debreczenbe tétetett át. Az 1715. és 1725. évi országgyűléseken alkotott törvények a közigazgatás terén is számos jelentékeny intézkedést tartalmaznak, de ezeknek végrehajtása teljesen a vármegyékre bízatott. A vármegye a törvény hiányos intézkedéseit helyhatósági szabályrendeletekkel pótolta. Különösen becsesek az e korból fenmaradt statutumok, már azért is, mert a vármegye beléletére vonatkozó adatok a régibb időkből nem maradtak ránk, de másfelől, mert azok számos oly czélszerű intézkedéseket tartalmaznak, melyekkel Bihar vármegye jóval megelőzte a többi törvényhatóságokat. Az 1711. évi szabályrendeletek a jobbágyok szabad költözködését szorítják meg és a dohányzási tilalom iránt intézkednek. Az 1721-ben alkotott szabályrendelet a jogszolgáltatást tárgyazza.