Temesvár (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)

TEMESVÁR TÖRTÉNETE - VIII. Temesvár a „Temesi Bánság” időszakában - A jezsuiták megbízatása

62 Temesvár története 67 meg tehát az uralkodó a lelkipásztorság vezetésével, nemcsak Temesvár­ott, de a Temesi Bánság egész területén. A Jézus-társaság egyes tagjai már száz és néhány esztendővel azelőtt is teljesítettek Temesvárott lelkipásztori teendőket. Midőn most királyi rendelettel visszatelepítették őket, ezt olybá vették, mintha régi jogos öröküket foglalták volna el a városban. Az első jezsuita­ atya Per Lőrincz személyében 1718-ik évi febr. hó 3-án érkezett Temesvárra egy rendtag kíséretében. Minthogy a részükre kijelölt régi Szt.­György-templomot a vár visszavétele óta élelmezési raktárnak használta a katonaság, a plébániai istentiszteletet ideiglenesen a bosnyák ferencz­rend­iek templomában (az immár lebontott piarista templom helyén állott ódon templomban) kellett végezniök. Csak 1718 ápr. 7-én vehette át Pez atya a Szt.­György-egyházat, mely ettől fogva hosszú ideig plébániai temploma volt Temesvár városának. A templom fölszentelése nagy ünnepélyességgel ment végbe. Megjelentek az összes tartományi és városi hatóságok, a katonaság és nagyszámú közönség. A jezsuiták Szt.­György helyett a Boldogságos Szüzet választották védőszentül és a templomot „ad Mariam Serenam" nevezték el, mert a vár megszállásának nap­jaiban szép, derült idővel kedveskedett az ég az ostromló hadaknak, mi az ostrom sikeres eredményére döntő befolyással volt. Még abban az esztendőben három harangot is kapott a templom: az egyiket a Boldogságos Szűz, a másikat Borgia Szt.­Ferencz, a harmadikat Niger Emánuel jezsuitarendi szentnek a tiszteletére. A katonai kormányzat és a városi tanács támogatása nagyon megkönnyítette a jezsuiták feladatát, kik különben a saját benső hivatásuk érzetéből is ernye­detlen tevékenységet fejtettek ki mind az ige hirdetésében, mind az istentisztelet fényének helyreállításában. Nemcsak vasár- és ünnepnapokon, de a böjti időszakban naponként prédikáltak, délutánonként hitoktatást tartottak, erkölcsös keresztény életre és egyházi énekekre tanították híveiket. Sajnos, hogy többnyire német származásúak lévén, buzgó egyházi szolgálatukkal kapcsolatosan, Temesvár és Délmagyarország elnémetesítését is elősegítették.­ Házi naplójuk a 1719. évi újév napján följegyzi, miszerint a kilenczórai nagymisén oly nagy volt a gyónók száma, hogy három páter alig győzte az egybesereglett híveket kihallgatni, mely körülmény a város kath. lakosságának szaporodásáról is tanúskodik. Gróf Wallis tábornok és várparancsnok meghagyásából az összes helyőrség, kapitányaik vezetése alatt, évenként többször járult a gyónás és áldozás szentségéhez. A jezsuiták házról­házra járva, személyesen szedték össze és ellenőrizték a gyónóc­édulákat. A kato­naság köteles volt azokat feljebbvaló tisztjeinek bemutatni. Karácsonykor még az éjféli misén is gyóntak a hívek s éjfél után két órakor áldoztak. Vízkereszt ünnepén házszentelést végzett a páter superior (m­it thurificatum), először gróf Wallisnál, mint a vár parancsnokánál s csak azután Mercy „tábornok úr ő kegyel­mességénél", harmadsorban Rebenttsch tanácsosnál, végezetül pedig Haan kamarai biztosnál. Beszentelték azután a jezsuita atyák az összes katonatisztek és császári hivatalnokok lakásait, sőt a várbeli egyetlen zsidó­ ház is részesült a vízkereszti szentelésben. Mielőtt az említett harangok Bécsből leérkeztek, az isteni tiszteletre dobbal hívták össze a híveket. Az első harangozást egy dobbal, a másodikat kettővel, a beharangozást három dobbal jelezték. 1719 szept. 12-én tűzték fel a jezsuiták templomának tornyára a keresztet, melyet „procuravit inclyta gens rasciana catholica". Szt.­Mihály napja előestéjén pedig már az új harangokkal harangozták az „Ave Mariát". A kereszt feltűzésekor nagy örvendezés volt Temesvár . A temesvári jezsuita misszióház főnökei mind németek és szlávok voltak. Neveik, melyek itt következnek, elárulják származásukat: Per Lőrincz 1718—1719. — Pfeiffersperg Ferencz helyettes 1717—1719. — Gastager Mihály helyettes 1719—1719. — Perger Antal 1719—1726. Stummer Ignácz 1726—1729. — Bartmann Dávid 1729—1729. — Kuschlan Zsigmond helyettes 1729—1729. — Folck Pál 1729—1732. — Pámer Gottfried 1732—1734. — Halbrucker Antal 1734—1738. — Perger Ferencz 1738—1738. — Grueber Ignácz 1738—1743. — Schalk Ferencz 1743—1745. — Ertl Tamás 1745—1748. — Piayr Ferencz 1748—1751. — Kallanek József 1751—1753. — A hitszónokok és hittanárok között előfordul néhány magyar név is : Sztropkay N., Beznák Pál, Erdélyi Zsigmond, Zakariás Miklós, Vajay Imre, Hunyadi N., Szendrey N., Szádeczky János, Gyurkovics János, Zichy László, Jónás András, Tomay József, Amon Ferencz és Benyovszky János. — Élt a temesvári misszióházban 1718—1753. évig összesen 163 jezsuita atya. Ezek közül 35 év alatt csak 14 volt magyar, 149 pedig idegen származású. (Ephemerides Missionis Temesiensis Soc. Jesu.) 2 Külső czíme: Protocollum Historiae Domus RR. PP. Societatis Jesu. Belső czíme: Ephemerides Missionis Temesiensis Soc. ,Jesu 1719—1750. — (Csanádi püspöki levtr.) Ebből merítjük egykorú, hiteles adatainkat.

Next