Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-10 / 23. szám

A „Juri" (bíráló bizottmány) tekintettel arra, hogy magyarország ezen iparban rövid idő alatt oly nagyon előre haladott, magyar­országi tagokkal jön kiegészítve, s ez is egy bi­zonysága a magyarországi malom­ipar kitűnő­ségének elismerésére. A miskolczi gőzmalom őrleményei első díjjal lőnek dijazva , s míg magyarország a fi­nom őrlésre 2 dijat nyert, déli német ország egyben sem részesült. A kiállítás 14 napig tart még a bíváló bizottmány még nincs egészen készen , egye­dül az őrlemények osztályával. Az egylet elnöksége, mely bennünket ma­gyarokat kitűnő előzékenységgel, szivélyesen fogadott, töbször emliti miszerint óhajtásuk volna ha magyarország malom ipar érdeklői s gépészei ezen egyletben résztvennének— mi jobbnak látjuk azonban othon függetlenül, ha­nem is illy nagyobb mérvben, uj egyletet ala­kítani. Radvány István, Szemere Bertalan „Naplója.“ (Folytatás.) September 11. A Bosphor-canal közeledik, minden a tetőre tódul. Európa és Ázsia partjai csaknem össze­érnek. Mindkét parton török várak emelkednek. Szaporodik a házak, a paloták, a ker­tek száma. A nyári városok sorban következnek egymásután. A partok ormokból és völgyek­ből állanak, azok ridegek , kopaszok , ezek zöldellők. Mind több-több hajóval találkozunk. Kezdődnek a basák, a szultán palotái. Látjuk Skutarit az ázsiai oldalon , Lean­der tornyát, a marmorai tengert, benne a szigeteket, túl rajtuk az ázsiai hegyeket. Látjuk középen Stambult roppant mos­­héival, számtalan minaretjeivel egy hegyge­rinczen. Látjuk Perát, Galatát, Topa­hanát (?) az európai oldalon, keleti stylben épített ha­zai tengerivel. Mind­ezek előtt a tömérdek sok hajó, körülte ezrei a kaikoknak , a menny pedig el­borítva a melegnek fényködével. Mintha egy tündérvilágba jutottam volna. Nem láttam gyönyörűbb képet soha, a­­ludni kívántam , hogy ez álom örökké tartson. Képzeletem mögötte maradt a valóság­nak. De hazám , de szegény nemzetem....... Szálltam a Hotel de Bysanceba. Menvén arra, már közel hozzá feltekin­tek egy ablakba s ott látom Gr. Andrássy Gyulát. Elbámul ő. — Én bennem látja az el­ső számüzöttet. Utánam sietett. Tanácsolja, menjek el innen sietve, mert a diván ellene lévén a mi­­nisteriumnak , a magyarok kiadatását elhatá­rozza. Ma indul egy török gőzös Viddinbe, azon utasítással: ki áttér az Islamra, az jö­het vele, és innen mehet a hova tetszik. Más utat nem ismernek megmenteni a magyarokat. Sept. 12. Bebekbe kicsomnakáztam And­­rássyhoz. Ismét unszolt, menjek franczia vagy amerikai hajóra. Ghika nála volt mondani, hogy a muszka és osztrák követségnél már tudják hogy itt vagyok , és hogy a diván al­kalmasint rosszat határozott. 15-ke előtt nem megyek. Körül kell itt néznem. Azonban szállásomat változtattam. Levelet küldök Divámnak (neje, Leo­poldina.) 4 után küldöm ugyanazt. Mi sokat szenved ő. Mi rettenetes a bi­zonytalanság! A halál kínait állja ki napon­ként, Isten, légy vigasztalója! Sept. 15. Délután mentem a Telemaque franczia gőzösre, este 5-kor indulandók. De mivel a diván a magyar ügyben nem határo­zott, a hajó maradt. Sept. 16-án este mentünk el csak, azon hirrel, hogy a diván nem adja ki a magyaro­kat­, mire a muszka követ lobogóját levette,­­ és talán Stürmer is. Oct. 31. nov. 1­5. Párisba érkezvén Teleki Laczit nagy nehezen tudtam feltalál­ni.... Batthyány Lajos kötélre ítéltetett... Próbálta magát megölni ... Agyon lövetett. Egmont volt ő, élete, halála az. Ju­talmat érdemelt volna az udvartól. Volt op­ponens, de forradalmi nem volt. Csány , Jeszenák szinte kötéllel végez­tettek ki. És Aradon 13 generális... És a halálra jelöltek száma ezerekre megy. Az alkotmányt eltörölték... Az orszá­got feldarabolták nyelv szerint... Bánnak mint egy darab áldozathussal, metszik, vág­ják, osztjá­k... Meggörnyed a sziv fájdalmában. Nem tud szólni Istenhez sem. Nov. 6—10. Az ellen, hogy nevem is aláiratott azon iratnak, melyben Kossuth a dictaturát Görgeynek átadta, protestáltam. Elmondtam benne , hogy K. azt nem tehette, de meg sem kérdezte a ministériumot, hogy azt akkor tennie, mikor G.-ről hitte hogy á­­ruló , nem volt szabad. .. Tudja meg a haza, a világ, hogy el­vesztünk, mivel K. félénk és dicsvágyó volt határtalanul. Tudja meg a nemzet, hogy netalán alkalom lévén , másodszor ne higgjen annak ki egyszer elvesztette, ki felizgatni bírja a népet, de vezetni gyönge, eszélytelen, s Önző — Isten neki ha Kossuth , e lelketlen dics­­hörpölő , Irván magát teszi nevetségessé ; ez még egyszer elvesztheti a hazát, de meg­menteni nem képes, — kivéve hogy fejéül mássza fel magát mint ügyes komédiás. Ismét itt, vagy ő szólt, midőn Viddin­­ből a menekültek Sumlába vitettek. Hogy az angol, a franczia, hadat üzen a muszkának, és a török, hogy nemsokára a Dunán áll, vagy vissza­eveznek , hogy ő meg van bizva a magyarokból egy katonai testületet képez­ni... Amit mint otthon, s még mindig nem kaczag rajta Európa. Széchenyi megőrült, Kossuth szerencséjének sükere hódítá meg. Kossuth önmaga miatt fog megőrülni. A Times ugyan élesen jegyzi meg, hogy nem mutat mély lelkiismeretre, azon nem­zetről , melyet a végveszélybe döntött, egy e r­e­g­i­á­v­a­l válni meg­­érti búcsúszavát,­ és önzőnek, és egyébnek is nevezi. De ez nem elég. Őt csak mi álarczozhatjuk le. Május. Midőn az ember elveszti honát a legtöbb jót veszti el, de sok rosszat is el­veszt. Én csak amazt vesztettem el. Mennyi jó ember halt meg, sok, hóhér keze alatt. És mennyi silány, nemtelen ma­radt meg. Ha ez magul maradt meg , rette­gek a hazáért , mely ezeknek kezére kerülne. Szacsvay felakasztatott, a szerény re­publikánus , Irányi, az elbizakodott legény él.­­Mennyi szenved börtönben, — és Cser­­nátoni, a silány firkász itt van. Dessewffy, Aulich s annyi kivégezte­tett, Csányi, Jeszenák elveszett, — Mada­rász László megmaradt. És még azon haszontalan zavargó Thali. És igy a Kossuth-Madarász-féle töre­dék-párt eléggé megvan , azért is mivel gyá­va volt, és jó eleve sietett. Mi veszedelmes útja ez a sorsnak. Épen­­a gyávák, a rövidlátók, a dicsőségéhezők maradtak meg. És nevekhez a számkivetés eszméje még új tekintélyt ad. Alig tudom , jó­l kívánni a visszamehetést, ha ezek kezé­be jut a hatalom ! Nem a külföldet, a magyar nemzetet kellene felvilágosítani az egyének­ről és társaikról. Január. — Páris. Itt van az új év. Nem várok oly hamar jobbra változást a nemzetek sorsában , azok életét úgy is szá­zadokkal mérik. Legközelebbi s legfőbb vágyam volna Duna egészsége, mert az élet oly gyorsan múlik Észre sem veszi az ember módőn a ha­társzélén áll. Néha ir Kiutahiából Batthyányi, Ház­mán, Sórodi, most ir Mészáros is. A többek közt írja : „Nem tudom, hogy az a sok dii majo­rum és minorum gentium katona kevesbet angol státusférfi-e mint mi itten , azaz , hogy azok a politikus vélemény szerint osztják-e magány társalgási köröket, vagy hogy a kö­zös szerencsétlenség jobban egyesíti őket mint quondam? Mi itt derekasan megtartjuk el­szigetelésünket , bár egy kaszárnyában la­kunk — Batthyányin kívül. — Kossuth még most is uralkodik, és van udvara , mi több testőrsége , hadi tudományban neveli magát jövendőben nélkülözni akarván a vezéreket , az alvezetőknek egy útmutatást is irt. Vele Visoczki társalkodik a főbb lengyelek közt, ki lévén jelölve egy időben, ő alatta főbb ha­di szerepet viselni. Perczel nejével és testvé­rével s nejével szinte magának él, elkészít­vén memoirjait, Dembinski magának, s én magamnak annyiban hogy Kossuthtal soha sem, Perczellel keveset hanem barátilag, Batthyányval gyakrabban, Dembinszkivel pedig mindennap, együtt whistezvén. Batt­hyány mindenkivel barátságos... Költ jan. 18. 1851.“ Nagyobb csapás azonban nem érhette a jövendőt, mint Béni halála (Aleppo, decem. 9-10.) Semmi volt midőn Magyarországba jött most minden ő volt. Mészáros nem vezér — nem is tartja magát annak. Perczel nem is katona — de ő magát a legnagyobb vezérnek hiszi. Sok derék a hóhér prédája jön. Görgey homlokát a pokol bélyegezte meg. — Klapka mint alvezér van helyén. Vetter a hadministerium hivatalainak egyikébe való. Czeczet Klapka mellé sorozhatni. Guyon szinte, kevesb ismerete van mint ezeknek, de bátrabb vezér, és vállal­kozóbb. Kmetyt még ennek is elébe teszem. Dembinszki derék katona, de a falum nem engedett neki győzedelmeket, és igy ő hitele vesztett ember Magyarországon. Csak Bem volt az , ki katonai ismere­tekkel birt, ki bátor vezér volt, ki politikus is volt, kinek hite tetteken alapult. Őt mint vezért üdvözölte volna a nemzet egykor egy­­szívvel-lélekkel, nincs ki hasonlíttathassék hozzá az élők közt. És még volt egy érdeme. Ő kedveltje volt Kossuthnak, és végre átlátta, hogy Magyarország megbukott Kossuth által, és ismét meg fog bukni vele. Ezt írta ide Páris­ba. Már Viddinben és Sumlában sem látogat­ta meg. íme , ilyen szerencséje van Kossuthnak! elvesz a legjobb vezér, és a ki a legnagyobb auctoritás lett volna ellene ! Isten lelke virasszon sirod felett ott ke­leten ! A miskolczi helv. hitvallású lyceum s elemi fiiskolákban e folyó 1868/9 tanév végé­vel tartandó érettségi és közvizsgálat nap­jait és rendjét az iskolai igazgatóság követke­zőleg állapította meg: A közvizsgát megelőzőleg az érettsé­gi vizsga az e végre kinevezett küldöttség előtt folyó évi junius hó 28-án veszi kezdetét s következőleg fog tartatni. Junius 28. 29. 30-án a VIII-dik osztály növendékei írásbeli érettségi vizsgát tesznek . Ugyan ezek július 1, 2, 3-án szóbeli érettségi vizsgát teendenek. A közvizsgálat július 4-én veszi kezde­tét, a­midőn délelőtti isteni­ tisztelet végezté­vel az a­v­a­s­i nagy templomban — igazga­­tóiévi jelentés után — templomi kö­zönséges és öszhangzatos éneklés és kardalok­ból fog történni vizsgálat, s egyszersmind a nagy hallgató teremben rajz már ki áll !-

Next