Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-14 / 41. szám
Miskolcz, octóber 14 1869.___________41-ik szám, Harmadik évfolyam. Társadalmi érdekeket kép» egyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyien házhoz hordva: Fél évre . . . 2 frt • kr. Egész évre a 4 „ — Vidékre postán küldve: Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . . 4 „ — „ Előlegesen fizetendő: 50 szóig .... 50 kr. 50-től 100-ig 1art. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől. . 30 kr. Nyilt tér sorsa . . . 15 kr Megélhetésünk biztosítása ügyében. (Folytatás.) Az alföldön különben is csekély vízmennyiség hull hó és eső gyanánt, kivált a tavasz- nyári időszakban. A májusi eső ritka nevezetesség, de a májusi fagy gyakran beköszönt. És miután az esőhiány mindinkább érezhető, kivált a Tisza - Duna mellékén, bármennyi más teendőnk legyen is, előtérbe taszítja azon régóta halogatott nagy feladatot, mely által e hiányon segíthetnénk. Ez a Tisza - Duna és velük egybefüggő vizek csatornázása, mely által mintegy 22 millió hold földet, melyet az árhullámok máris meglehetősen elegyengettek, könnyedén lehetne öntözni, legalább még egyszer annyi vizet adva rájuk, mennyit az ég szokott adni a nyári s tavaszi évszakokban, t. i. 6 hüvelyknyit. Oly szükséglet ez, melynek kielégítése nélkül minduntalan ki leendéve kivált az alföld, hazánk legdúsabb vidéke, a terméshiánynak és ínségnek, holott viszont a csatornázás által nemcsak biztosabb, de megkétszerezhető, kivált a széna s takarmánytermés, melyben kiváló szükséget szenved épen az alföld. A takarmányhiány fő oka az állattartás megcsökkenésének s igy a takarmánytermelés kiható leendene az ínséges évek ellensúlyozására is. De nemcsak a vízhiány, a szárazság teheti tönkre alföldünk termését, mint említők, hanem a fagy kivált május hóban, midőn a rozs már kalászait kihányta, a búza „hasban van“ s mindkét főbb vélemény sokkal érzékenyebb a hideg iránt, mint kisebb korában s egyik sem képes netalán lesarlozás után teljes termésű kalászokat hajtani. A csapás eleme oly nagy mérvű s oly elkerülhetlen, hogy ellenében lilában keres segélyt az ember az ilymódon látogatott földön. Fagyás ellen nem egyes társulat, de egy ország sem volna képes biztosítani a másikat. Azon népeknek, melyek megélhetése ily esélyeknek ki van téve, külföldi öszszeköttetéseket kell keresnie, létesítnie, és mindenáron emelnie kell a hazai ipart, hogy az esély bekövetkeztekor iparczikkeiért legalább annyit beszerezhessen, mennyi a hiányos termés kiegészítésére a fagysujtotta vidékek 3—4 havi táplálkozására elég. Különben elkerülhetlen az ínség nagymérvű bekövetkezése. Ily összeköttetéseink, ily iparunk, melyre ez esetben támaszkodhatnánk, fájdalom, nincsenek. Pedig nem messze vannak tőlünk ama világpiaczok, melyeken minden időviszontagság közt találkozik jelentékeny mennyiségű eladó gabona. Egyiptom s Odessa kikötői bármikor segélyt nyújtanak Nyugat-Európa népeinek, holott ezek most már Észak-Amerikából is fedezhetik igényeik nagy részét. Nyújthatnának tehát nekünk is annyival inkább, mert hozzánk legközelebb vannak, ha kereskedelmünk s iparunk oda kiterjedne. Mindenekelőtt e két említett pont az , mellyel összeköttetésbe kellene s lehetne lépnünk. Nem is kerülne ez oly sokba , mint kerültek kevésbbé fontos vasutaink. Az ország határától, Fiumétól Egyiptomhoz van örökkétartó jó sima utunk, csak közlekedési eszközök kellenek hozzá, Odessához is van egy széles nyitott utunk az ország kebléből, melyen már van ugyan némi közlekedési mozgalmunk, de közel sem olyan, mely szükség esetében megfelelhetne a szállítmányuk tömegére s olcsóságára nézve igényeinknek. Mindkét kiindulási pontra nézve azonban az a fő szerencsétlenségünk, hogy az ezeknek megfelelő benső közlekedési hálózatunk nagyon hiányos, miszerint, egyrészről a Dunán a vaskapu akadályozza főközlekedésünket s mellékutaink a Dunához nagyrészt hiányoznak, addig másrészt Fiuméval, a magyar tengerparttal sem fővárosunk, sem hazánk jelentékenyebb központjai kellő összeköttetésben nem állanak. Pedig: Míg e két világpiacához nincs kellő belső hálózattal ellátott közlekedési erőnk, eszközünk, mig azon helyzetre nem emeljük hazai kereskedelmünket, hogy e kijelölt vonalakon kellő időpontokban kielégítő mennyiségű gabonát oly olcsón szánthassanak számunkra, mint szállít Nyugat-Európa kereskedelme a nyugati államok részére — addig minduntalan ki vagyunk téve az időjárás esélyei által okozható országszerte való ínségnek. Nyugat-Európából, hova nyers terményeinket többnyire olyigen sietünk eladni, hogy emiatt szenvedjük az ínség csapásainak nagyrészét — onnan élelmi czikkeket szereznünk nem lehet, részint azért, mert az ottani árak fedezéséhez minden pénzerönk kevés; részint azért mert iparczikkeinkkel Nyugat-Európában úgy járnánk, mint ki tengerbe hordja a vizet s ott jó vásárt csinálnunk lehetlen részint végre mert ott valódi felesleg, a legjobb években sem mutatkozik. Megélhetésünk biztositása végett tehát Kelet felé kell fordulnunk — itt kell keresnünk iparunk jövőjét is. (Vége köv.) Miskolcz, octóber 6. A megyénkben létező Ózd-nádasdi vasgyár társulat, mely Rimamurányvölgyi vasmű egylet néven Borsodban és Gömörben a legnagyobb bánya tulajdonosa. hó 3-án tartotta ez évi rendes közgyűlését, melynek elébe terjesztett választmányi jelentés, a társulat állását minden tekintetben a legkielégítőbbnek tünteti elő. A társulat vasterrmelése, a felemelkedett munkabérek és a folyton mindinkább érezhető fuvarhiány mellett is, a lefolyt évben is emelkedett, s elősegítve a vasnak ez idő szerinti magas árával, az elmúlt év oly hasznot eredményezett, mint még eddig nem mutatkozott, amennyiben ugyanis a társulat 450 darabos kuxja vagy részvénye után darabonként 500 frt volt osztalékképen a részvényeseknek azonnal készpénzben kifizethető. E fényes eredmény azonban azt is igazolja hogy az ügyek vezetése jó kezekben van, és hogy ezen specificus magyar társulat egyenlő lépést tartott a keletkezett versenynyel és a korszellem követelte haladással. Ugyan e gyűlésen a közlekedés könynyítése tekintetéből elhatároztatott egy társulati költségen létrehozandó, Bánréve, Ózd-, Nádasdi gőzmozdonyú vasút és egy Gömörben a vas-ércbányákról a tovább építendő gömöri vasút egyik alkalmas pontjához vezetendő lóvonatú vaspálya építése. Fontos a közgyűlés többi megállapodásai közül még azon intézkedés is, hogy az eddig Gömör megyében R. Brezón székelt egyleti főfelügyelőség és főpénztár a megyénkben fekvő Ózdra tétetett át. Örvendetes tényként konstatálhatjuk, megyénk egyik tekintélyes iparvállalatának ezen kedvező helyzetét, s nem mulaszthatjuk el, utalni itt, mint példára azon eredményre, melyet a társulás, a szellemi és anyagi tőke csoportosulása és egyesülése, az üzleti téren felmutatni képes. Ajánljuk ezt figyelmébe mindazoknak, kik még mindeddig idegenkednek részt venni oly szövetkezésben, mely társulási úton igyekszik létesíteni azt, mit magánosak nem képesek , de mit associálva, egyes vidékek, városok, s a közjó, valamint egyesek vagyonosságának emelésére, előteremteni lehetséges. Heti szemle. — Az „Opinion Nationale“ irja: A baloldal követei nem gyűltek össze tegnap. Sterakynak egy levele kijelenti, hogy ő lemond azon szándékról, hogy egyes