Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-14 / 41. szám

Miskolcz, octóber 14 1869.___________41-ik szám, Harmadik évfolyam. Társadalmi érdekeket kép» egyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyien házhoz hordva: Fél évre . . . 2 frt •­ kr. Egész évre a 4 „ — Vidékre postán küldve: Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . . 4 „ — „ Előlegesen fizetendő: 50 szóig .... 50 kr. 50-től 100-ig 1­art. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől. . 30 kr. Nyilt tér sorsa . . . 15 kr Megélhetésünk biztosítása ügyében. (Folytatás.) Az alföldön különben is csekély vízmennyiség hull hó és eső gyanánt, kivált a tavasz- nyári időszakban. A má­jusi eső ritka nevezetesség, de a májusi fagy gyakran beköszönt. És miután az esőhiány mindinkább érezhető, kivált a Tisza - Duna mellékén, bármennyi más teendőnk legyen is, előtérbe taszítja azon régóta halogatott nagy feladatot, mely által e hiányon segíthetnénk. Ez a Tisza - Duna és velük egybe­függő vizek csatornázása, mely által mint­egy 2­­2 millió hold földet, melyet az árhul­lámok máris meglehetősen elegyengettek, könnyedén lehetne öntözni, legalább még egyszer annyi vizet adva rájuk, mennyit az ég szokott adni a nyári s tavaszi év­szakokban, t. i. 6 hüvelyknyit. Oly szük­séglet ez, melynek kielégítése nélkül minduntalan ki leend­­éve kivált az alföld, hazánk legdúsabb vidéke, a termés­hiány­nak és ínségnek, holott viszont a csator­názás által nemcsak biztosabb, de meg­kétszerezhető, kivált a széna s takar­mánytermés, melyben kiváló szükséget szenved épen az alföld. A takarmány­hiány fő oka az állattartás megcsökkené­­sének s igy a takarmánytermelés kiható leendene az ínséges évek ellensúlyozá­sára is. De nemcsak a vízhiány, a szárazság teheti tönkre alföldünk termését, mint említők, hanem a fagy kivált május hóban, midőn a rozs már kalászait kihányta, a búza „hasban van“ s mindkét főbb véle­mény sokkal érzékenyebb a hideg iránt, mint kisebb korában s egyik sem képes netalán lesarlozás után teljes termésű kalászokat hajtani. A csapás e­leme oly nagy mérvű s oly elkerülhetlen, hogy ellenében lilában keres segélyt az ember az ilymódon láto­gatott földön. Fagyás ellen nem egyes társulat, de egy ország sem volna képes biztosítani a másikat. Azon népeknek, melyek megélhetése ily esélyeknek ki van téve, külföldi ösz­­szeköttetéseket kell keresnie, létesít­nie, és mindenáron emelnie kell a hazai ipart, hogy az esély bekövetkeztekor iparczik­­keiért legalább annyit beszerezhessen, mennyi a hiányos termés kiegészítésére a fagysujtotta vidékek 3—4 havi táplál­kozására elég. Különben elkerülhetlen az ínség nagymérvű bekövetkezése. Ily összeköttetéseink, ily iparunk, melyre ez esetben támaszkodhatnánk, fáj­dalom, nincsenek. Pedig nem messze van­nak tőlünk ama világpiaczok, melyeken minden időviszontagság közt találkozik jelentékeny mennyiségű eladó gabona. Egyiptom s Odessa kikötői bármikor se­gélyt nyújtanak Nyugat-Európa népeinek, holott ezek most már Észak-Amerikából is fedezhetik igényeik nagy részét. Nyújt­hatnának tehát nekünk is annyival inkább, mert hozzánk legközelebb vannak, ha kereskedelmünk s iparunk oda kiterjedne. Mindenekelőtt e két említett pont az , mellyel összeköttetésbe kellene s lehetne lépnünk. Nem is kerülne ez oly sokba , mint kerültek kevésbbé fontos vasutaink. Az ország határától, Fiumétól Egyiptomhoz van örökkétartó jó sima utunk, csak közlekedési eszközök kelle­nek hozzá, Odessához is van egy széles nyitott utunk az ország kebléből, melyen már van ugyan némi közlekedési mozgal­munk, de közel sem olyan, mely szükség esetében megfelelhetne a szállítmányuk tömegére s olcsóságára nézve igényeink­­­nek. Mindkét kiindulási pontra nézve azonban az a fő szerencsétlenségünk, hogy az ezeknek megfelelő benső közle­kedési hálózatunk nagyon hiányos, mi­szerint, egyrészről a Dunán a vaskapu akadályozza főközlekedésünket s mellék­utaink a Dunához nagyrészt hiányoznak, addig másrészt Fiuméval, a magyar ten­gerparttal sem fővárosunk, sem hazánk jelentékenyebb központjai kellő össze­köttetésben nem állanak. Pedig: Míg e két világ­piacához nincs kel­lő belső hálózattal ellátott közlekedési e­rőnk, eszközünk, mig azon helyzetre nem emeljük hazai kereskedelmünket, hogy e kijelölt vonalakon kellő időpon­tokban kielégítő mennyiségű gabonát oly olcsón szánthassanak számunkra, mint szállít Nyugat-Európa kereskedelme a nyugati államok részére — addig mind­untalan ki vagyunk téve az időjárás esé­lyei által okozható országszerte való ín­ségnek. Nyugat-Európából, hova nyers terményeinket többnyire olyigen sietünk eladni, hogy emiatt szenvedjük az ínség csapásainak nagyrészét — onnan élelmi czikkeket szereznünk nem lehet, részint azért, mert az ottani árak fedezéséhez minden pénzerönk kevés; részint azért mert iparczikkeinkkel Nyugat-Európában úgy járnánk, mint ki tengerbe hordja a vizet s ott jó vásárt csinálnunk lehetlen részint végre mert ott valódi felesleg, a legjobb években sem mutatkozik. Megél­hetésünk biztositása végett tehát Kelet felé kell fordulnunk — itt kell keresnünk iparunk jövőjét is. (Vége köv.) Miskolcz, octóber 6. A megyénkben létező Ózd-nádasdi vasgyár társulat, mely Rimamurányvölgyi vasmű egylet néven Borsodban és Gömörben a legnagyobb bánya tulajdonos­a. hó 3-án tar­totta ez évi rendes közgyűlését, melynek elé­be terjesztett választmányi jelentés, a társu­lat állását minden tekintetben a legkielégí­­tőbbnek tünteti elő. A társulat vasterrmelése, a felemelkedett munka­bérek és a folyton mindinkább érezhe­­tő fuvarhiány mellett is, a lefolyt évben is emelkedett, s elősegítve a vasnak ez idő sze­rinti magas árával, az elmúlt év oly hasznot eredményezett, mint még eddig nem mutat­kozott, a­mennyiben ugyan­is a társulat 450 darab­os kuxja vagy részvénye után da­rabonként 500 frt volt osztalékképen a rész­vényeseknek azonnal készpénzben kifizethető. E fényes eredmény azonban azt is igazolja hogy az ügyek vezetése jó kezekben van, és hogy ezen specificus magyar társulat egyenlő lépést tartott a keletkezett versenynyel és a korszellem követelte haladással. Ugyan e gyűlésen a közlekedés kön­y­­nyítése tekintetéből elhatároztatott egy tá­r­­sulati költségen létrehozandó, Bánréve­, Ózd-, Nádasdi gőzmozdonyú vasút és egy Gömör­­ben a vas-érc­bányákról a tovább építendő gömöri vasút egyik alkalmas pontjához veze­tendő lóvonatú vaspálya építése.­­ Fontos a közgyűlés többi megállapodásai közül még azon intézkedés is, hogy az eddig Gömör me­­gyében R. Brezón székelt egyleti főfelügyelő­ség és főpénztár a megyénkben fekvő Ózdra tétetett át. Örvendetes tényként konstatálhatjuk, megyénk egyik tekintélyes ipar­vállalatának ezen kedvező helyzetét, s nem mulaszthatjuk el, utalni itt, mint példára azon eredményre, melyet a társulás, a szellemi és anyagi tőke csoportosulása és egyesülése, az üzleti téren felmutatni képes.­­ Ajánljuk ezt figyelmébe mindazoknak, kik még mindeddig idegenked­nek részt venni oly szövetkezésben, mely tár­sulási úton igyekszik létesíteni azt, mit ma­­gánosak nem képesek , de mit associálva, egyes vidékek, városok, s a közjó, valamint egyesek vagyonosságának emelésére, előte­remteni lehetséges. Heti szemle. — Az „Opinion Nationale“ irja: A baloldal követei nem gyűltek össze teg­nap. Sterak­ynak egy levele kijelenti, hogy ő lemond azon szándékról, hogy egyes

Next