Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-14 / 41. szám

Miskolcz, octóber 14. 1875. 41-ik szám. Kilenczedik évfolyam BORSOD. mmmmi értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Elvlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . . 2 ft. ukr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.....................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. 3690. sz. Borsodvármegye alispánjától, al. 1875. A földmivelés ipar s kereskedelemügyi m. k. minizterium f. é. szept. 11-én 19.744. sz. a. kiadott rendelete folytán ismételve figyelmeztetik a közönség, hogy a jövő 1876 évi január 1-től kezdve a közforgalomban kizárólag csak a méterrendszer szerinti mértékek és sulyok lesznek használhatók s azok, akik e részben akár tudatlanság, akár gondatlanság miatt, hibát vagy mulasztást követnének el, a törvény által szabott büntetések súlya alá fognak esni. A megyei hatóság ugyan több ízben tett már intézkedéseket az új mértékrendszer gyakorlati megismertetése és alkalmazása czéljából, azonban most a törvényes kötelező határidő közeledtével újólag felhívandónak tartja a t. közönség ügyelmet arra, hogy az új mérték rendszer megértéséhez és könnyű alkalmazásához szükséges eszközöket kiki jó eleve megszerezni törekedjék. Ily eszközök főleg 1.) a minisztérium által kiadott Tudnivalók a méter mértékről pzimű kis nyomtatvány. 2.) az állami központi mértékhitelesítő m. kir. bizottság felügyelete alatt kiadott átszámítási táblázatok. A megye községei és közigazgatási hatóságai mindkét munkálatból a kellő számú példányokkal immár el vannak látva; kívánatos azonban, hogy azokat egyesek is minél számosabban megszerezzék, az pedig nélkülözhetlenül szükséges, hogy az átszámítási táblázatok minden helyen ahol rendszerint adásvevési ügyletek köttetnek mindenkinek könnnyen hozzáférhető helyen kifüggesztve legyenek. Az új mértékrendszert ismertető ezen munkálatok minden nevezetesebb papírkereskedésben olcsó áron kaphatók. Felhívom ennélfogva a t. szolgabíró urakat, valamitt Miskolcz város 1. polgármesterét hogy a fentebb elmondottakat minél terjedtebben közhírré tegyék s a magok közelében különösen a községi elöljáróságok által is mindent elkövessenek arra nézve, hogy az uj mértékrendszer alkalmazására a népesség minden osztálya idejekorán előkészíttessék, nehogy utóbb a kényszer szigora által szorittassék a törvény megtartására. Miskolcz, 1875. szeptember 20-án. Bay Bertalan, alispán. Igen helyesen! Ha az állam adóalapul tekinti e mulatságot, azok, kik ezt oly drágán fizetik meg, méltán megvárhatják, hogy jogaikat az állami, megyei s községi közegek mindennemű sértéstől megoltalmazzák. Az ellenőrzés könnyebb eszközölhetése végett, azt ajánlja czikkíró úr, hogy »ne resteljük előkérni a vadászati jegyet,és a lehető félreértések kikerülése tekintetéből, adja a vadászati jegyet váltott egyének névsorát. Azonban városunk határában a csupán e nemű ellenőrzés nem fog az óhajtott czélhoz — a vadtenyésztés magasra emeléséhez — vezetni. Nem vezet pedig czélhoz azért, mert nemes vadász előtt, ki éppen azért szabadságszerető férfiú is — alávaló cselekvény a följelentés. Nemes vadásznak önbecsérzete sérülne meg az által, ha ő, ki oly boldog a szabad természetben, kire éppen ezért biz oly varázserővel a vadászat, rendőri szerepet teljesitne. Nem! Legyen ez azok dolga, kik erre hivataluknál fogva kötelezve vannak. Ie ezektől a pontosságot és szigort megkívánjuk. Feledni látszik pedig czikkíró úr azt, mi városunk határában legfőbb oka a vadak rendkívüli megfogytának, mit főként érinteni akarunk. A szenvedélyes vadász már eddig is bosszankodva tapasztalhatta azon kíméletlen, sőt emberietlen vadpusztítást, melyet a szőlőpásztorok, csőszök stb. és ezek czimborái elkövetnek. Minden napon, melyen munkaszünet van, kora hajnaltól, késő esti szürkületig, sőt holdvilágos időben éjjel is irgalmatlanul pusztítják a szegény állatokat, melyekelég gondatlanok puskacsöveik elé kerülni. És ebben nincs szünet egész éven át! Tudjuk, hogy a vad, a szaporodás idején legkevésbé vigyáz magára s ilyenkor ejtenek el legtöbbet; s ha még csak azt ölnék meg, melyet anyaik találnak, hagyján! de azoknak fiaik is vannak, és pedig nem egy-kettő, hanem mint p. u. a fogolynál 18 — 22, és igy egy lövéssel 20 — 22 vadat tesznek semmivé; vagy a hírhedt szaporaságú anyanyúlnak tenyész időbeni elejtése által 12—15 állattól fosztják meg a természetet. Fölkeresik a vadat a szellőtök mellett s ott lövik meg; mert ezek nem koczkáztatják, hogy futtában vagy röptében lőnének reá. A vadászidény megnyíltával, az oly drága pénzért jogosított vadászok nem tesznek mást, mint a szőlőpásztoroknak hajtanak, mert a felriasztott vadak e kedvező menhelyekre futnak. A vadász, ki egyszersmind szőlőbirtokos is, nem léphet föl szigorúan, bár minden alkalommal látja ez orvvadászatot, mert félnie kell attól, hogy százszor több kárt vall szőlőjében, — ha valamelyiket följelenti, — mint vadban. Ide járul úgy a hasznos, mint a gyönyörködtető vadmadarak tojásainak pásztor-gyermekek s tanulók általi elrablása; a nélkül, hogy azokat hasznos czélra fordítanák. Nem fojthatjuk el csodálkozásunkat a fölött, hogy oly sok nemes természetbarát, s vadász-férfiúval bíró városunkban már eddig is nem létetett lépés e nemtelen kihágások beszüntetésére! Azt hisszük, nem tévedünk, midőn állítjuk, hogy a vadtenyésztésre oly igen alkalmas fekvésű határunkban,— kedvező időjárás mellett 5—6-szor annyi vad lenne, mint jelenleg. Gazdászati szempontból tekintve e tárgyat, művelt közönségünk előtt tisztán látható azon előny, mely abból származik, ha 5—6-szor annyi vadhús kerül a közhasználatra, mint most. És ez nem csupán a vadászokat érdekli, hanem minden helyesen gondolkodó embert is. Több termelvény, olcsóbb ár, főleg ez érdek fogja megnyerni a művelt szőlőbirtokosokat azon tervnek, hogy valahára a vadászfegyvereknek a pásztoroktóli elszedésébe egyezzenek. Igen, de hát a nyulak télen át az oltványok héját megrágják; a róka és kutya a szőlőt megeszi; a tolvajok szabadabban garázdálkodnak stb. — mondja a szőlőbirtokosok némelyike. Ezekre feleljük: az oltványokat télre körül kell kötözni; róka ellen lesz vadász, csak róka legyen; a kutyának csapda; a tolvajok elleni önvédelemre adassék pisztoly. Vagy, ha a közeli szőlőhegyeken nagyon pusztitnának az ebek, van hegyrendőr, s legvégső szükség esetében aug. 20-tól adassék a pásztor kezébe vadász-fegyver szüretig. Méltányos tehát azon kívánalom, miszerint a hatóság már ez évi szüret után szedetné be a pásztoroktól a vadászfegyvereket. Mert az mégsem igazságos, hogy ezek hegyőrzés ürügye alatt, egész éven át vadászgatnak a legvaddúsabb helyeken, — a törvény világos megsértésével — minden háborítás nélkül, ingyen, akkor, midőn a drága pénzért jogosított vadászok, csak távolról nézhetik e boldogokat, kiknek szájukba önként repül a vad. Ismét a vadászatról. A »Borsod* 1. e. 31. s 37. számaiban a vadászatról — egy czikk jelent meg, melyben szép renddel elősoroltatik, hogy mennyibe kerül e nemes, test- és idegedző foglalkozás, sőt ha vadászati jegyet nem váltottunk, a büntetés. Föl van híva a hatóság a visszaélések korlátozására s megbüntetésére.