Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)
1881-01-06 / 1. szám
azok a leghangosabb szónokok, akik saját házukban a legnagyobb papucshősök. De ne neveljük azért úgy a nőt, hogy elzárva, mint egy üvegharang alatt éljen, mint a viaszvirág, mely minden érintésre reszket, bábbá se neveljük őt, aki fényes játékszer gyanánt csodálkozás és bámulásra van kitéve az ezüst szekrényekben, hanem az életre készen kell őt tartani, a földnek nevelni, melyen a dolgok egymásután tolulnak, hogy azok között eligazodhassék. „Népszerű közegészségügyi fejtegetések.“ Hólyagos himlőről. Az utolsó kérdés tehát az volna: Hogyan gátoljuk meg a himlő-járvány terjedését? Mint minden ragályos kór ellen, úgy a .. . himlő ellen is annyi mindenféle óvszer, biztos gyógyszer ajánltatott, hogy a nép, a nagy közönség utóljára a sok között választani nem tudván, semmit sem tett, s ősi szokás szerint egy „Az Isten küldte, — az Isten majd elviszi a csapást“ sóhajjal tétlenül nézte a veszedelmes kór terjedését. Az utolsó időkben azonban a különféle nemzetek és államok kormányai nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a közegészségügy eddig elhanyagolt állapotára , kivált járványok alkalmává, s hol szép szóval, hol erélylyel avagy erőszakkal bírták rá a népet közreműködni közegeik a hatóságokkal egyesülve, szembeszállani az alkalmatlan ellenséggel már megtanultak. Számos és figyelemmel gyűjtött tapasztalatok, két módot nyújtanak a járvány lehető gyors megszüntetésére, de e két módot nem egyenként, de együttesen kell használnunk, szigorúan alkalmaznunk; e két mód, e két óvszer: elkülönítés, fertőztelenítés. Csak e két hatalmas eszköz szigorú, erélyes és lelkiismeretes kezelése adja a fegyvert, melylyel a pusztító ellenséggel sikeresen megküzdhetünk. A hólyagos himlő első fellépése is már ébreszsze a hatóság figyelmét, több vagy számos eset lévén tudomására, e két fegyvert legerélyesebben alkalmazni már hazafias emberbaráti polgári kötelessége, és pedig következőképen: 1. Állíttassák fel egy, vagy a szükséghez képest több himlőkórház, a város vagy helység területén kívül és látassák el mindenes sőt és főkép gyógyszerekkel is, hogy ne adassák alkalom, a szükségletért a városba való beküldés által, a métely elhurczolására, a ragály, a járvány tovaterjesztésére. 2. Köteleztessék minden családfő, ki egyes családtag megbetegedése alkalmával a beteget tökéletesen elkülöníteni nem képes, a betegnek a kórházba való átvitelére; 3. Orvos-rendőri éber figyelemmel kísértessék a magán beteg szigorú elkülönítése az egész betegség tartama alatt és lefolyásáig. 4. Figyelemmel esetleg szigorú büntetés terhe alatt eszközölje úgy a kórházban, mint a magánbetegek lakásán a fertőztelenítést, de ne csak az eziránti rendelet kibocsájtása által, hanem lelkiismeretes, a rendelet végrehajtását eszközlő közegeinek ellenőrzése által Mi magunk pedig saját kis családi körünkben kiváló figyelmet fordítsunk a fertőztelenítésre. Szigorúan különítsük el családunk többi tagjaitól a beteget, minden ürülékét, nyál vagy más folyadék elválasztását azonnal fertőzteleníteni, a lakást minden egyes részeiben szellőztetni, fertőzteleníteni el ne mulaszszuk, minden ruhát, ágyneműt vagy más a beteg által használt tárgyakat, hacsak tehetjük, semmisítsünk meg, vagy legalább fertőztelenítve egy időre használatba ne vegyük. Az itt említettek pontos megtartása úgy magunkat mint felebarátainkat leginkább fogják a szörnyű csapás, a hólyagos himlő tovaterjedésétől megóvhatni. Végül megemlítem még, hogy a legjobb fertőztelenítő szer a carbolsav. Az utóbbi napokban úgy a helybeli himlőkórházban mint a magánkörökben ismét számosabbak a himlő esetei, kérve figyelmeztetjük a hatóságot eddig tanúsított erélyének, körültekintő éberségének továbbra is gyakorlati jeleit mutatni ne terheltessék, a város és lakosainak egészségügye, legdrágább kincse élete forog veszélyben, ha e tekintetben lankadunk. Videant censures! Jövő fejtegetésünk tárgyát a „diphteritis“ képezendi. Dr. Rónay József: TÁECZA, (Karlsbadból hazafelé. *) (Karlsbadtól Nürnbergig.) Meg ne ijedj szives olvasó, nem Karlsbadról akarok írni ezúttal, nem akarom érinteni sem, hogy mennyire épült, szépült az áldásos fürdőhely egy év leforgása alatt, melynek életadó bő vizéhez, ez idén is mintegy 24 ezer **) ember látogatott el gyógyulást keresni; soraim most azon észleletek és benyomásokról fognak szólni, melyeket Bajorország egyik legszebb részén át történt visszautazásom alatt szereztem, s feledhetetlen emlékképen hoztam magammal, Karlsbadból reggel 9 órakor indulva, 11 óra körül ér az utas Egerbe, e füstös, kőszén korom lepte határvárosba; miután pedig a vonat Nürnberg felé fél 2 órakor indul, épen elegendő időt nyer arra, hogy e hajdan nevezetes város emlékeit megtekintse, s mintegy lelke elé idézve a harmincz éves háború, vallás türelmetlenség szülte rémképeit, lássa a helyet hol ama harczok rettegett vezére Wallenstein, egy bérencz izlandi tiszt által, ejnek idején orozva meggyilkoltatott. A német kegyelet folyvást őrzi és gondozza e helyet, gyűjtötte és gyűjti a múlt időkből felmaradt, a véres eseményre vonatkozó ereklyéket, úgy hogy a városháza azon 2—3 szobája, melyet akkor a nagy nevű rettegett vezér elfoglalt s melyben kiszenvedett, valóságos kis muzeummá nőtte ki magát, s melyet sok érdekes darabjáért méltó bárkinek is megtekinteni. ***) Érdekes különösen benne egy törvénykönyv, mely a könyvnyomtatás feltalálásával egy időre esik s Gutenberg társának, Füst uramnak saját nyomtatása, hasonlóképen egy nagy misemondó könyv, állítólag a 11-ik századból, melynek színes, gyönyörű iniczialéi kezdő betűk, valóságos művészi kézre vallanak, s még ma is érdekes emlékét képezik a zárdái könyvírás, türelmet kívánó, nehéz munkájának. Nem kevésbé érdekesek az ott összehalmozott régi műipar-czikkek, de különösen a 14—15 és 16-ik századból gyűjtött aranycsipke főkötők, melyek arról tesznek tanúságot, hogy Csehország lakosai, a csipkekészítés mesterségét már abban az időben is, kitűnően értették s épen ezért, az ipar ez ágában — ma már a tökély netovábbja felé közelednek. Az itt érintett városházán kívül érdekes még megtekinteni az 1180-ban első Fridrich császár által újra épített várat, melybe egy dobogó hídon át jut az ember, de amely ma már egészen rom, azért mondom újra épített várat, mert a földalatti kápolnának vagy sírboltnak tiszta román stylben épült, egymáshoz nem hasonló fejezetek gránit pillérei sokkal korábbi időkből származhattak, s hihetőleg egy idősek lehetnek azon toronynyal, mely tisztán láva kőből van épülve s melyet a történelem határozottan római időkből maradottnak állít. Az ősidőkben kialudt tűzhányó Franczensbad felett emelkedik fel csonka kúpjával, s a geológusnak még ma is érdekes megtekinteni valót nyújt. Azonban bármily érdekesek az in látottak, örül az ember, ha a város komor, sötét falai közül, melynek utczáin az idő minden szakában csak úgy hömpölyög végig az e vidéken ásott, konyhai tüzelésre is használt, a diósgyőri kőszénnél bizonyára száz grádussal rosszabb kőszén füst — kimenekülhet s újra az óriási nagy kiterjedésű indóházban találhatja magát, mely 3 ország, úgy mint Osztrák, Bajor és Szász ország közel határszélein feküdvén, feltűnik az utasnak, hogy itt a roppant nagy sürgés és forgás közben, három féle színbe öltözött vasúti tisztviselőkkel és kalauzokkal is találkozik, ennek egyszerű magyarázata az, hogy az indóház felső részét a szászországi sötét zöld ruhás, közepét az osztrák sötét kék ruhás, s alsó részét a bajor világos kék ruhás vasúti tisztek tartják elfoglalva, s igy minden egyes állam a maga vasúti kocsijain s közegei által szállíttatja tovább, az oda törekvő utasokat, de csak úgy, ha előbb málháját az illető financz közegek szépségesen átkutatták. Egertől 4 kilométenyire utazva, elhagyja az ember Ausztria halárát is, s belép a boldog Bajorországba, melynek népe, ha tízszer több adót fizet is a dicső nagy német birodalomba való beolvasztása óta, mint az előtt, még sem fizet negyedrész annyit, mint mi szegény magyarok, vagy a dicsőség magas zenitjén álló szálas poroszok fizetnek. A két birodalom közt itt a határt sem hegyek, sem folyam nem képezik. Egy fennsík ez s amerre csak szem elláthat, mindenütt hullámzatosan emelkedett a talaj. Sötét fenyő erdők váltakoznak meglehetősen termő földekkel, melyeken az aratás épen javában folyt, (augusztus 7) gyönyörü szép zöld illatos füvet termő rétekkel a melyek úgy össze-vissza vannak arasznyi széles vizerekkel szőve, hogy szinte szeretné az *) Munkatársaink iránt való szives figyelemből, ez utazási karczolatokra csak most keríthettünk sort. **) Augusztus 1-én a fürdő vendégek száma 21364 volt. ***) Sajnos, hogy mi nem igy gondolkoztunk s a hasonlóképen, hasonló fegyverekkel kimúlt nagy államférfiu, Martiruzzi emlékét, sőd mivel nem örökítettük meg, s még a helyre is, hol kiszenvedett, már csak néhány csonka fal és egy kőhaln az emlékeztet. Elismerés az érdemnek. A múlt év utolsó előtti nyilvános estélye, rendezve az ev. nőegylet által deczember 29-én az ev. egyház dísztermében, méltó befejezője volt, a résztvettek számát és az eredményt tekintve, a múlt év hasonló czélú vigalmainak. Ugyanis, a nőegylet rendező bizottsága teljesen megfelelt a várakozásnak, a város műveit közönsége pedig daczára annak, hogy a divatos, közönségben válogató külön meghívó senkinek sem küldetett, hogy az időjárás ép e napon ködös, essős volt, fényesen beváltotta a benne vetett reményeket. Mindkét tényező jóakarattal hozzájárulása egy teljes sikerű estélyt sorozott a szívek kedves emlékei közé. Kilencvenhét nő és 90 férfi, ezek közt 104 kebelbeli, vett részt abban. Összes bevétel volt, a decz. 28-iki főpróbához bocsátott 144 gyermektől 5 krjával 7 frt 22 kr, 187 belépti jegy árában 93 frt, 50 kr, felülfizetésekből 31 frt, külön adományokból 20 frt 40 kr, közvacsora alatt és után 210 frt 24 kr, felmaradt és elárusított tárgyakból (szivarokért 4 frt 04 kr, borokért 6 frt 55 kr, világítási anyagokért 3 frt 37 kr, ételneműekért 4 frt 80 kr. 18 frt 27 kr, és az elárusító hölgyek Mayer Rezsőné, Teöreök Vilma, Glószné Szmik Emma, Fischer Lajosné, Mázer Lajosné, Leszih Barnáné, ifj. Kubacska Istvánné, Zelenka Pálné által kiegészítésül 3 frt 3 kr. összesen 390 frt 15 kr. Erre kiadatott: nyomda számlára 8 frt, színpad körül 4 frt 74 kr, világításra 5 frt 18 kr, közvacsorához 17 frt 98, szivar, sörre stb. 18 frt 95 kr, állvány, poharak 9 frt 30 kr, zene 15 frt, cselédek, kiszolgálat, takarítás stb 11 frt, öszszesen 90 frt 15 kr, és a tiszta jövedelem a nőegyleti pénztárba 300 frt, összesen 390 frt 15 kr. Felülfizettek : Dr. Szabó Gyula 5 frt, Radvány István 4 frt 50 kr. Leka Szilárd 2 frt, Lichtenstein József, dr Fodor Pál, dr. Kaczander Gyula, Soltész Nagy Kálmán 1 frt 50 krjával, Heckel Károly, Sassy Szabó István, dr. Szánthó Bertalan 1 frtjával, Zelenka Teréz, Mayer Rezsőné, Lichtenstein Mariska, Teöreök Vilma, Volny Vilmmosné, Bénisz Bertalan, Fekete Gyula, Furmann János, Glósz Károly, Ilézser Emil, Horváth László Kazay József Mayer Rezső, Marusák Károly, Mezey Pál, Nagy Péter, N. N . Böck Gyula, ifj. Sir Nándor, Ujházy Kálmán 50 krjával, Kovács Lajos, Pádics Iván 20 krjával, T. H. 10 kr. Külön küldött adományokból: dr. Markó László 5 ft, Markó Pálné 4 frt. Moesz Edéné 4 fit. Fazekas Józsefné, Jóny Tivadar, Popper