Borsodi Bányász, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-05 / 1. szám
I SÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MISKOLCI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG BÁNYÁSZ LAPJA III. évfolyam I. számára 30 fillér PÁRTÉLET 2. oldal , SZERT GYÓGY ÍRJ/ RUDOLFTELEPRŐL 3. oldal 1955.anuár 5 Az 1955-ös év kezdetén írta: TIHANYI ALAJOS, a Borsodi Szénhi yászati Tröszt igazgatója. A BORSODI SZÉNBANYAA* SZATI Tröszt 1954-ben nem teljesítette a tervét. Súlyos 10.000 tonnákkal maradt adósa népgazdaságunknak. A lemaradás indokaként olyasiókat lehet felsorolni mint munkahelyhiány, szállítás szervezetlensége, létszámgazdálkodás. Talán a legjobban éreztette hatását a vezetés nem kellő színvonala. Voltak még fentieken kívül egyéb jobban és kevésbé befolyásoló tényezők is, mint az első negyedév létszámhiánya, г nagy létszámfluktuáció, anyaghiány, munka- és technológiai fegyelem hiánya. Mindezen hiányosságok együttes hatásainak lett a következménye az a súlyos adósság, amely az egész szénbányászat adósságának felét teszi ki. Most, az 1955-ös év küszöbén számot kell vetnünk hibánkkal, meg kell vizsgálnunk lehetőségeinket, fel kell állítanunk magunk elé a feladatokat, hogy ezt az évet már a legelső naptól kezdve sokkal eredményesebben, lemaradás nélkül kezdhessük. Talán vegyük sorra és elemezzük ki azokat a gátló körülményeket, melyek a tavalyi lemaradást okozzák, hogyan jelentkeznek most? Munkahelyeink még most sincsenek nagy bőségben, de a tervek teljesítéséhez elegendő. Minden erőnkkel azon kell fáradoznunk, hogy munkahelyeink számát növeljük, minőségét javítsuk. Ezért a szakmai tervben szereplő minden gerinc- és előkészítő vágatot minden nap és minden szakon telepíteni és biztosítani kell, hogy legalább a havi előirányzott, ám ki legyen hajtva. Nem szabad még egyszer bekövetkeznie egy Ormos III-nak, vagy egy Kűrityánnak. Sokkal többet kell foglalkoznunk vágatjaink minőségével, a technológiai előírások maradék nélküli végrehajtásával. A vezetés színvonala az utóbbi hónapokban határozottan javult. Kevesebb és jobbak a határozataink, jobb lett az ellenőrzési tevékenység, az üzemesítésnél a vezetésbe került és vezetésben járatlan üzemvezetőink és főmérnökeink az elmúlt hónapok alatt sokat fejlődtek, megerősödtek, határozottabbak lettek. Az eddigi eredményeket azonban tovább kell fejleszteni, ha a vezetés színvonalát tovább akarjuk erősíteni. Érvényt kell szereznünk december 6-i utasításunknak. Meg kell követelni, hogy ,a csapaton belül a vájárnak, egy-egy körleten belül az aknásznak, az üzemnél a körletvezetőnek és üzemvezetőnek a szükséges tekintélye meglegyen. A tekintélynek ez a visszaállítása hatalmas mértékben fogja javítani az eléggé meglazult munkafegyelmet. El KELL ÉRNÜNK, hogy csak •*-J patáink, brigádjaink jórésze állandó összetételű legyen és ezeknek adjunk hosszabb, 3—6 hónapos feladatokat. A csapatok és brigádok összetételénél fokozottabban támaszkodjunk ifjúságunkra és honvéd dolgozóinkra. A szállítás megszervezésével biztosítani kell az ürescsille-ellátást, és egyre jobban növlni kell munkaheli és üzemi teljesítményeinket. A munkaerőgazdálkodást nem kampányfeladatnak, hanem állandó, szívós munkának kell tekinteni, amelyikben a legnagyobb tartalékaink vannak, a munkaerőgazdálkodás megjavításában jó darabká vk kidolgozásával érdekeltté kell enni magukat a fizikai dolgozókat is. A gépek alkalmazása terén atóbbi időben nagy lépésekkel menük előre. Nem egy Sz. lS-re ra_4dógépünk, vagy F. 4-es előválópírnk ért el 100 m-nél nagyobb hateljesítményt. Fokozni kell ezet az eredményeket. Dolgozóink •rézik a gépeket, szívesen dolgozik velük. Ezért minden nálunk ta’ható génét meg kell javítani és •1a kell adni dolgozóinknak, hogygítségükkel kíméljék fizikai erőiket, növeljék teljesítményüket és szesetüket. AZ EDDIGIEKNÉL SOKKAL bátrabban kell alkalmaznunk az új technológiát, a széleshomlokú, tömegtermelésű munkahelyek kikísérletezését még olyan telepekben is, ahol a ■ régi b adományok már eltemették azokat,ghátrabban kell kiterjesztenünk a millszekundumos robbantást és vissza kell utasítani minden olyan propagandát, mely csökkenteni igyekszik ennek a módszernek a termelés és teljesítmények növelésére való jótékonyságát. A múlt év nagy hibái közé lehet sorolni versenymozgalmunk gyengeségét. Voltak jó kezdeményezéseink a verseny szervezésében és nyilvánosságában, voltak kimagasló eredményeink, de ezeket nem tudtuk állandósítani. Ezen gyökeresen változtatni kell. A negyedéves terv túlteljesítéséért indult „Felszabadulási Verseny" legyen az a versenyszakasz, amelyben ez a változás megtörténik és amely a megszervezés és nyilvánosság állandóságát fogja biztosítani. Legyen vége az olyan vitáknak, hogy azért nincs versenynyilvánosság, mert nincs, aki kiértékelje. A mostani versenyszakaszban kell elérni, hogy minden műszaki középkáder ismerje a hozzá beosztott dolgozó vállalását, eredményeit és ezeket a vállalásokat és eredményeket az adminisztratív dolgozók a munka jobb elosztásával papírra is vessék. Dolgozóink jogosan követelik meg tőlünk, hogy eredményeik értékelve legyenek és ezek az értékelések további nemes harcok és további nagyobb eredmények indító-rúgói legyenek. Г LTÉRDEN AZ 1954. ÉVTŐL:az új esztendőben sokkal fokozottabb gondot kell fordítanunk szénunk minőségére és sokkal behatóbban kell foglalkozniok mind a műszaki, mind pedig a fizikai dolgozóknak a gazdasági termelés fokozásával. Ezek azok a feladatok, amelyeknek végrehajtását most az új év első napjától kezdve el kell kezdeni. Ezeknek maradék nélküli végrehajtása biztosít ez évben a tavalyinál sokkal nagyobb sikert, biztosítja az 1955. évi terv teljesítését. Az első negyedév termelési feladatai ismertek és nyíltan meg kell mondani, hogy ezek a feladatok nem kicsinyek. Ezeknek végrehajtása több munkát, jobb munkát, jobb munkaszervezést, nagyobb körültekintést, kemény munkafegyelmet, határozott vezetést, magas technológiai fegyelmet követel meg minden borsodi bányásztól. De ezeket a feladatokat meg lehet és meg is kell oldani. A borsodi bányászok még egyszer nem állhatnak olyan lehajtott fővel és annyi adóssággal hátuk mögött a magyar nép elé, mint tették ezt tavaly. A borsodi szén minden dekájára számítanak a többi dolgozók, a gyárak, az erőművek és a vasút. Nekünk ebben az évben nem fékjének, hanem emelőjének kell lennünk a népgazdaság számára. Az éves terv teljesítése az első negyedév sikerén múlik. Az első negyedév pedig január hónapban dől el. Most kell a régi borsodi szív, a régi lendület, az akarat, a dolgozók összetartása. Aki az első ütközetet megnyerte, csatát nyert. A borsodi bányászok ez évben csatát akarnak nyerni és ezért fognak soha nem látott lelkesedéssel a januári első ütközetbe menni. Pártunk és népünk bízik abban, hogy a borsodi bányászok az új évben az első között lesznek és komoly versenytársaivá válnak a múlt év oly sok nagy sikert elért tatabányai és pécsi bányászoknak. PÁRTUNKNAK ÉS NÉPÜNKNEK nem szabad csalódnia a borsodi bányászokban! Előre az új év első napjától kezdve új, soha nem látott termelési győzelmekért! Ehhez a munkához kívánok a tröszt nevében minden dolgozónknak és családjának erőt, boldog öt esztendőt és nagyon sok kimagasló sikert. Az újév első munkanapján voltak kiemelkedő teljesítmények, de egyes üzemek erősen lemaradtak a terv teljesítésében Nehéz az újságíró dolga, amikor csak jót szeretne írni, végre csak jót, és nem írhat. így vagyunk az új év ,első termelési jelentésével is. Igaz, dicséretet is mondhatunk, beszámolhatunk néhány aknánk magas százalékáról, ám bányászaink zöme nem teljesítette tervét. A legnagyobb eredményt az Ella aknaiak érték el, 142,6 százalékot. Fekete-völgy 125.7, Szelles 103.5, Baross 102.5, Mátyás 101, és Alberttelep 100.6 százalékot. A bánfalvaiak mindössze 49.9, Ormos III-as 53.6, a kurityániak pedig mindössze 59.1 százalékra teljesítették előirányzatukat. Bizony, az utóbbi üzemek nem valami jól mutatkoztak be az új év első munkanapjain. Reméljük azonban, hogy ez nem fog újra bekövetkezni. Bízunk a lemaradt üzemek dolgozóiban, megértésükben, hiszen tudniok kell, hogy mennyire szükséges most, télvíz idején a szén. A „Borsodi Bányász”ról Kedves olvasóink előtt nem ismeretlen újságcím a „Borsodi Bányász”. Különösen azok előtt nem, akik már két-három éve előfizetői lapunknak. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért kellett címet változtatnunk. A felelet nagyon egyszerű: Szerkesztőségünkbe több levél érkezett a lap előző eímével kapcsolatosan. A levelek írói, nagyrészt szénfalnál dolgozó bányászok, kifogásolták, hogy a lap már csak címénél fogva sem alkalmas arra, hogy a Borsodi Tröszt összdolgozóihoz beszéljen. Tudjuk nagyon jól: a „Termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom Alberttelepről indult el s így olybá tűnik,mintha a lap kizárólagosan csak az alberttelepieké lenne. Most, amikor lapunk mintegy két év után újra „Borsodi Bányász" címen jelenik meg, úgy gondoljuk, sok bányász elvtársunk jogos kívánságának teszünk eleget, s reméljük, ezután még nagyobb szeretettel, nagyobb érdeklődéssel fogadják. Miskolci Járási Pártbizottság. Tiltakozások Angliában a párizsi szerződések miatt Mint a Reuter hírügynökség jelenti, a londoni szövetkezeti központ, mely több mint egymillió tagot számlál, bejelentette, hogy a szövetkezeti szövetség idei évi kongresszusán javaslatot terjeszt majd elő, hogy ítéljék el a londoni és párizsi egyezményeket és támogassák a nyugatnémet szakszervezeteket az egyezmények elleni harcukban. A szövetkezeti központ állást foglalt amellett, hogy a négy hatalom, Kelet- és Nyugat-Németország részvételével még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt folytasson tárgyalásokat. (MTI) így kell tenni a notórius mulasztóval Üzemeinkben, bányáinkban sajnos, elég sok az igazolatlan mulasztó. A fegyelmi bizottságok azonban néha egészen érthetetlen okoknál fogva nem büntetik kellőképpen ezeket a magukról megfeledkezett embereket. A bánfalvi bánya igazgatója azonban úgy látszik, most már nem fog kesztyűs kézzel bánni az ilyenekkel. Gyenes Lajos vájárt, aki november és december hónapokban kilenc ízben, az 1954-es évben pedig összesen 54 ízben követett el igazolatlan hiányzást, a Munkatörvénykönyv 112. §-a 3. bek. alapján és a M. T. 113. § (2) bek. d. pontjai szerint azonnal hatállyal elbocsátotta. A tervfegyelem megsértéséért Gyenes Lajos vájár megérdemelte a büntetést. BÉKEHIRADÓ A bonni Statisztikai Hivatal bejelentette: ebben az évben 76.000 ember költözött át Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaságba. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatott tett közzé, hogy mindazoknak menedéket és munkát ad, akik nem akarnak szolgálni Adenauer hadseregében. * Már több mint másfélmillió francia írta alá a francia nemzetgyűlés képviselőihez intézett felhívást. Az aláírók felszólítják a képviselőket, hogy a nemzetgyűlésben szavazzanak a párizsi szerződés ellen. * „Veszélyben a szabad világ“ — írja, a New York Times egy hosszabb cikkében. A cikkben arról van szó, hogy a Szovjetunió a technika fejlesztésében és különösen a mérnökök és technikusok számának tekintetében túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Míg az Egyesült Államokban 1950-ben még 50.000-en szereztek mérnöki diplomát, ebben az évben már csak 20.000- ren. Ezzel szemben a Szovjetunióban állandóan emelkedik az egyetemről kikerülő mérnökök száma. 1928-ban 10.000, 1950-ben 28.000, 1953-ban dO.OOO és 1951-ben már 51.000 mérnök hagyta el a szovjet egyetemeket. * Európa 17 országából 427 küldött vett részt az ellenállási mozgalom harcosainak nemrég Bécsben megtartott találkozóján. A küldöttek közös nyüakozatukban kifejezték elszántságukat: minden erejükkel rajta lesznek, hogy bajtársaik tegnapi gyilkosai ne lobbanthassák fel újra a háború lángját Európában. A bécsi találkozó résztvevői elhatározták, hogy a koncentrációs táborok felszabadításának 10. évfordulóján, 1955 április 30 -án egy nagy nemzetközi találkozóra hívják össze a haláltáborok volt foglyait.« - ú--------------- Amerikai hadgyakorlatok Nyugat-Németországban , Berlin (TASZSZ).Mint c .berlini rádzió jelenti, az arrminj^i; m'egszálló<' csapatok Karlsruhe ’térségében újévkor hadgyakorlatokat kezdtekj,amelyek január 31- iig tartanak. Az amerikai parancsnokság 'kijelentésre' szerint a hadgyakorlatok&fB' T9 < rtdwzpáncélosok is részt ve szmgfc; • pfl'T I) Példát mutató, lelkes, üzemét szerető szállítási felvigyázó Sztaniszlav Béla Már megint baj van az osztályozóval — emeli fel szemét Fekete elvtárs a kimutatásról. Figyel kifelé, hallgatódzik. Odakint csönd, a gépek zaja elcsendesült, csak távoli kiáltozások hallatszanak. Fejébe nyomja sapkáját és megindul az ajtó felé, majd magyarázólag megjegyzi — ez a mi rákfenénk — emiatt nem tudunk termelni, ahogy lehetne. Mi is vele tartunk. A külszíni szállítópálya tömve csillével, üres, tele sorakozik egymás mellett. Az osztályozóban megint a rostával bajlódnak. Azért megint, mert egy műszak alatt nem egyszer kell leállni a rosta miatt. A szén vizes, megtapad, ránehezedik a rostára, tisztogatni kell gyakran, hogy a csapágy ne rongálódjon. De nemcsak ez a hibája az osztályozónak, a kicsi bunkerek is hátráltatják a zavartalan üzemmenetét. Hiába 16 vagonos termelésre készült a pálinkástárói osztályozó és most több mint kétszeresét kell kiadnia, korszerűsítve, bővítve nem volt. Természetesen ezek a körülmények nem biztosítják a zavartalan munkát. A szállítók, de különösen a szállítási felvigyázóik élelmességén múlik, hogy a nehézségek ellenére is pálinkástáró teljesíti előirányzatát. Nézzük csak meg Sztaniszlav Béla szállításrendező hogyan dolgozik. Műszak elején a munkahelyet látogatja sorra, ki hogy áll, mennyi üresre van szükség, ahol szeneinek, ott sürget küldjétek a csilléket, rakjátok, cimborák, hadd menjen fel minél hamarabb — kéri, ahol robbantanak, oda már indítja is az üreset, ne várjanak a szén tetején rája — elromlik egy csille (ami szintén nem ritka eset, mivel régi, még 1935-ben készült csilléi vannak jórészben) — már ott is terem, segít leemelni a sínről, ne akadályozza a munkát. Közben nevet, dorgál, tréfálkozik, de sohasem céltalanul, lelkesít. — szóval nem én mondom, hanem a munkatársai: öröm vele dolgozni. Azt mondta róla az üzemi bizottság elnöke, Rácz Lajos elvtárs, hogy Sztaniszlav képzett ember, élelmes. Mikor megkérdeztük, hogy mire érti azt, hogy élelmes, azt a választ kaptuk, hogy mindig úgy igyekszik, hogy a pálinkási mozdony megelőzze a linkeit. Ugyanis az osztályozó — mint már írtuk — kis kapacitású, lassan megy a csille ürítése különösen ha valami hiba adódik ami miatt kárba vész az idő, akkor odalent hiába várják a csillét, órákig ülhetnek, míg újat kapnak. Két táró szállít erre a kis osztályozóra, szinte versenyben vannak a szállítási felvigyázók és a mozdonyvezetők egymással, hogy egyik vagy másik üzem előnyére megelőzzék egymást. Sztaniszlav elvtársat azért nevezik élelmesnek, mert mindig sikerül megelőzni az ő harmada szállítóinak a finkei szállítókat. Amelyik harmad szállítását Sztaniszlav vezeti, az többet termel. Több csille jön ki és a csapatok jobban el vannak látva üressel. (Ezért szeretik és tisztelik Sztaniszlav elvtársat a bányászok, a szállítók és az üzem vezetői.) Ritkán fordul elő, hogy 220—200 csillénél kevesebb jönne ki a napra, ha ő irányítja a munkát. Tanuljanak tőle a többi szállítási felvigyázók, mert nekik is ugyanazok a feltételek vannak biztosítva, mint Sztaniszlavnak és ők mégis 150—160 csillét tudnak csak felszínre küldeni,