Borsodi Bányász, 1963. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-04 / 1. szám
Mitt, SaattSt L B&ssom влятлйт a korszerű bányaművelés A frontfejtések fejlődéséről A TERVSZERŰ SZOCIÁLIS* ТА gazdálkodás, mint minden iparágra, a szénbányászatra is hatalmas feladatokat ró, mivel a háború előtti szénmennyiség négyszeresét követeli a bányaipartól. A megnövekedett igények kielégítését a korszerűtlen bányák földalatti és külszíni felújítása tette lehetővé. A földalatti korszerűsítés lényeges lépése volt a Borsodban eddig csak egy bányában — Bánfalván — alkalmazott frontfejtések kialakítása. Köztudomású, hogy a nagycsoportban összevont földalatti termelő létszám kevesebb kiszolgáló személyzetet igényel, könnyebb a műszaki irányítás és a teljesítmény is emelkedik. A felsorolt előnyökön kívül a frontfejtés — amennyiben a kőzetviszony megfelelő — a legjobban gépesíthető fejtési módszer, ezek bevezetésével lehetőség nyílik a bányászok nehéz fizikai munkájának kiküszöbölésére Borsodban is. Az összehasonlítás kedvéért érdemes néhány számadattal , illusztrálni azt a fejlődést, ami 10 év alatt történt a borsodi tröszt területén a frontfejtést illetően. Míg 1952-ben napi 350 vágón, az elmúlt évben 770— SOO vagon szenet termeltünk frontfejtésből. A kezdetben 40—50 méter hosszú frontfejtési homlokok a későbbi időkben 80—100—120 méteres frontokká alakultak, sőt Szuhakállóban és Adriányban ennél hosszabb frontok üzemelnek. Tröszti szinten átlag 70 méter az egy frontra jutó homlokhossz, s ezzel országos viszonylatban első a borsodi tröszt, a gépesítés növelését támmentes fronthomlok, acéltámos biztosítás tette és teszi a jövőben is lehetővé. Az acéltámok alkalmazása lényeges import bányára megtakarítást is eredményez. Az elmúlt évben közel 16 ezer köbméter volt a megtakarított bányafa mennyiség. Itt meg kell említeni, hogy az V. telepi frontok acéltámosítása famegtakarítás révén gazdasági előnyt jelent ugyan, de teljesítmény növekedést nem eredményez. Mivel a telep kísérő kőzetei (fekü-fedü) puhák, az acéltámok benyomódnak, így kirablásuk sok műszakot igényel. Néhány héttel ezelőtt a Bányászati Kutató Intézet elküldte a terösztnek az V. telep, valamint a kísérő kőzet vizsgálatának eredményeit, amely számszerűleg is igazolja a gyakorlatban tapasztaltakat. Adva van tehát a feladat; az önjáró biztosító berendezésekkel való kísérlet beindítása. A borsodi szénelőfordulás öt telepéből jelenleg négy telepen alkalmazzák a frontfejtést. Például az 1,2 méter vastagságú II. telepet a merev főte miatt csak kamrafestéssel művelték. Menyhárth László tröszti főmérnök kezdeményezésére Berentén sikeres. telepi frontfejtési kísérleteket hajtottak végre, s az idén több üzemben sor kerül a bevezetésére. A TOVÁBBI FEJLŐDÉST biztosítja az Ormosbánya VI. aknán beinduló kísérlet is. Az ormosi frontfejtéseken legtöbbször az V—IV. telep között található 10—20 méter vastag víztartalmú homokréteg okoz nehéz problémát. Ezért a lefejthető terület legmélyebb pontján 20 méter széles 70 méter hosszú területen kifejtik az V. telepet, és a főtó mesterséges felszakadása után, a homokréteg vizét lecsapolják. Az előttünk álló évben az a sokat vitatott kérdés is tisztázódik, hogy Ormosbányán szükség van-e kétpados frontfejtésre. Az üzem V. telepén ugyanis egy és kétpados frontot is művelnek majd, s az év végén mutatkozó eredmények összehasonlításával eldönthető, melyik a gazdaságosabb, célszerűbb művelési módszer. — Koltainé — Baráti találkozó Ségeo Шо [UNK] cimborák találkoztak Sajókazán, ahol az üzemvezetőség barid elbeszélgetésre fervet össze a sajóvölgy ide, bányászokat, nyugalomba vonulásuk előtt mondták el problémáikat, hogy Ш [UNK]еа segíthessenek azokon. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor az öreg barátok, kösse«, dense élményeiket »aséBk ssz/ifiásnarí Megálltak Му [UNK] Az Ózd vidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó üzemek a múlt évben is mindent megtettek, hogy teljesítsék a kitűzött feladatokat Munkájukhoz nagy segítséget adott a párt VIII. kongresszusának tiszteletére indított munkaverseny, amelyhez csaknem minden brigád, munkacsapat önkéntes elhatározásból csatlakozott A verseny időszaka alatt kivétel nélkül tapasztalható volt, hogy a bányák, dolgozói termelési tervük teljesítésén túlmenően, azzal összhangban, a gazdaságosságot tekintették egyik legfőbb feladatuknak. A második család... A SOMSÁLYI Bányaüzemben dolgozó Nagy Szilveszter szocialista brigádja arról nevezetes, hogy valamennyi tagja a brigadéros közvetlen családjának a sarja. Az apa, fiú, és a vő а П1-as körletben kimért gurítón dolgozik. Róluk el lehet mondani egy ész, egy akarat minden cselekedetük. Két éve nyerték el a szocialista brigád címet. Már birtokukba vették az oklevelet is, önzetlenségüket elsősorban a munkában bizonyítják be. Évekkel ezelőtt mindig az elsők között voltak s a kongresszusi verseny időszakában is végig jó hangulatban dolgoztak. A bozontos szemöldökű, 50 éves brigadéros mosolyt árasztva jegyezte meg: — A jó hangulat egyenlő másfélszeres teljesítménnyel Az üzem vezetői jogos büszkeséggel beszélnek róluk s ha a bányászok előtt példákra van szükségük, akkor rendszerint a Nagy brigád nevével hozakodnak elő. Mert hát mit is tehetnének?! Az ő nevük a munkásvédelemmel kapcsolatos beszámolóknak is sok színt ad. A „családban” még nem fordult elő baleset, Nagy Szilveszter gondos figyelemmel tartja számon, hogy miben lehet munkatársai segítségére, hogyan szerezhet nekik örömet. Répás Györgynek, Járó Jenőnek és Auer Jenőnek az emberséges, meghitt apáskodás már természetes. Még 1952-ben ismerkedtek össze Szilvi bácsival, amikor mint vájártanulók a mesterfogásokat tőle sajátították el. Ők nem vérrokonok, mégis így mondják: Apám! Hiába, egy évtized múltán már úgy egymáshoz tartoznak ők, mint fához az ág. s Szilvi bácsi nevéhez szántó megszámlálhatatlan fiatal nevelése fűződik- Huszonegy évi vájár múltja sok eseményt, élményt takar. 1949-ben ő alakította az üzem első ifjúsági brigádját. Ezzel a brigáddal folytatta munkáját az ellenforradalmat követő közvetlen évben és azután is. Ma már mint szocialista munkabrigád dolgoznak együtt. S hogy Nagy Szilveszter rászolgált a bizalomra, azon nincs mit csodálkozni. Ha felöltözik díszegyenruhájába 15 kitüntetés díszíti a mellét. SOKÁIG, NAGYON sokáig akarja még vezetni, nevelni tanítani a brigádot, az ő gyerekeit, második családját. Erőt, egészséget ehhez az elhatározáshoz. Tóth Béla Nagy Szilveszter Leplezzük le az álbetegeket! Az Úzvidéki Bányaüzemekben évről évre örvendetesen javul a munkásvédelem. A legtöbb üzemben tapasztalható, hogy a dolgozók egészségét szolgáló feltételeket igyekeznek elsősorban mindenütt megteremteni. A nyitott vágatok közel 60 százaléka korszerűen biztosított.. Javult a föld, alatti dolgozók légellátása; mintegy 17 kilométer hosszban — új technológiával — könnyen mozgatható PVC légcsöveket építettek be. A dolgozók egészségére ártalmas meleg munkahelyeknek már csak rossz emlékei maradtak meg. Preventív vízlecsapoló munkálatok egész sorát végezték el, s a bányatüzek megelőzésére is megfelelő óvórendszabályokat léptettek életbe. Mindezeken túl a tröszt területén a dolgozók munka- és egészségvédelme fölött közel 30 munkásvédelmi őr őrködik. Sajnálatos módon, mégis meg kell mondani, hogy tröszti szinten a balesetek — több évi átlagot véve alapul — nem a legkedvezőbb irányban, fejlődtek. 1961 évhez képest Putnokon például 1962-ben 3,2-vel csökkent ugyan a gyakoriság, a súlyosság viszont 2,9-el emelkedett. Volt 2 halálos baleset is, amire több mint fél évtizede nem volt példa. A baleseti statisztika világos képet ad arról is, hogy a Putnokon előforduló balesetek zömmel a fiatalkorú dolgozók között fordulnak elő leginkább. A mintegy 57 balesetet szenvedett közül 30 fiatal volt. A balesetek okát vizsgáló megállapításokból az is kiderült, hogy az esetek többségében a szakképzettség hiánya, illetve a gyakorlatlanság játszik közre. Mindezekből szükségképpen azt a tanulságot kell levonni, hogy pubokon és másutt is jobban kell törődni a fiatal munkások biztonságtechnikai, illetve szakmai oktatásával. Azon kívül, hogy körükben— munkavégzése köziben is — gyakran tapasztalni felelőtlen virtuskodást, a legtöbb csapatvezető vájár azt is eltűri, hogy a brigádba fogadott fiatal hónapokig nem rendelkezik saját kézi szerszámmal, így hol az egyik, hol a másik dolgozó lapátját, csákányát, illetve fejszéjét használja. Akad az üzemben olyan dolgozó is, aki — mint például Radics Barna, Ruszó Kálmán II., Lázi József, Petruska János — az év minden hónapjában „kierőszakol” magának egy-két beteg műszakot. Amikor pedig már a betegséggel nem tudnak érvelni, akkor kisebb, tudatosan okozott kéz, vagy lábsérüléssel vétetik magukat betegállományba. A Kótai-testvérek gyakran igazolatlanul mulasztanak és esetenként — az üzemi orvost is félrevezetve — töltenek el „beteg” napokat De hogyan?! Mint azt novemberben is tették, az erdőgazdaságnál vállalnak munkát Igaz, az üzem betegellenőre idejében felfedhette volna a csalást. Végülis a bányászok leplezték le az álbetegeket Akad tehát megoldásra váró probléma elegendő Putnokon is, ami nem tűr halasztást és elnézést. Ш Új fürdővel gazdagodik EHa-akrz A küllemre te tetszetős építkezés mögött szorgalmasan dolgoznak a kéményépítők, hogy mielőbb formába öntsék e karcsú testet. A kémény a fürdő kazánházát szolgálja majd. Bizakodó a hangulat Kurityánban AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN végzett munka alapján 3 olyan hónapot emelnek ki, amikor a legrosszabb volt az eredmény: júliusban, szeptemberben és novemberben. Most már végeredményben könnyebb a regisztrálása a múlt év tennivalóinak, mint lett volna ekkor, operatívan intézkedni. Mert ma már elismerik az üzemben is, hogy jobb is lehetett volna az eredmény. Abban az időben, sőt egész éven át a geológiai nehézségek mellett az egyik legtöbbet emlegetett hivatkozási alap az volt: nincs meg a létszám. S igaz volt-e ez? .. Nem. Nem lehetett igaz, hiszen júliusban 77-el, szeptemberben 7-el, míg novemberben 21-el volt magasabb a létszám, mint amit a terv követelt volna. A tervet mégis csak 70—80 százalékra teljesítették. E tekintetben más problémákkal kellett megküzdeni. A gondot a munkaerővándorlás okozta. Erre az időszakra esik néhány átszervezés. Új embereket kapott az üzem, akiknek először meg kellett szokniuk a bányát. Aztán ezek közül nem is maradtak sokan ott. Másfelé mentek. Nem tudtak, nem tudhattak tehát okosan és gazdaságosan gazdálkodni az emberekkel. Az üzem lemaradása nagy. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a csákányos teljesítmények alakulása. 1961-ben a frontfejtésen 5,6 tonna, 1962- ben 4,6 tonna, míg ugyanezen év harmadik negyedévében már csak 3,5 tonna műszak volt a teljesítmény. Mire vezethető ez vissza? A helyzet úgy alakult, hogy IV-es telepet fejtettek, amely tele volt vetővel. AZ ADATOKBÓL az derül ki, hogy a lemaradást a lejtős akna okozta. Ez a munkahely csak az első 4 hónapban „hozta” a tervet, később már, ahogy mondani szokták ,érült. Miatta keletkezett 16 022 tonna lemaradás. Ha ez az akna teljesíti a tervet, akkor az üzem túlteljesítéssel zárhatta volna az évet. Több mint egy hónapos a lemaradás emiatt. Az új esztendőnek nagy reményekkel indulnak, amikor elkezdik fejteni a IV-es telepet, a szén vastagsága 60 centiméter volt. Most már 1,60 méter .Az V-ös telep is gazdag: 70 méter a sean-. Fejlődőben vannak tehát. Persze megoldásra váró probléma van bőven. A lejtős aknán egy délnyugati mező volt De ezt nem fejtették le teljesen. 1957 körül kezdtek újra művelni. Nagy dőlésű a mező is, a fővonal pedig szakadásos volt. A fronthomlok is 30—40 méteres ócska vágatokon haladt át Emiatt igen sok volt a fenntartási munka. Újra kellett még az alapvágatokat is ácsolni. Meggyorsult viszont a feltárás. Rendbe kellett hozni a légvágatokat is. Gépekkel is bőven el vannak látva. Három kaparó és egy gumiszalag helyett, 14-el dolgoznak. ENNYI PROBLÉMA, s ilyen vetőszelepek mellett is hozni lehetett volna a tervet ha törzsgárdával tudnak dolgozni. Most ennek a kialakítására is megvan a lehetőség. Felsőnyárádon felépült az új modern szálló, amit ebben a hónapban adnak át. Nyolc és fél millió forintot fordítottak ennek az építésére. Az a helyzet ugyanis, hogy a bánya fejlődött ugyan, de a külszíni objektumok nem. Ez természetesen hátráltatta a munkát, az általános fejlődést. Hogy vélekedik az egész évi munkáról a párttitkár, Vrabi к elvtárs? — Sok volt a műszaki szervezetlenség is — mondja. Nagy volt a belenyugvás. Láttuk a nehézségeket, de hathatós intézkedéseket nem tettünk. Hiányzott az önállóság, többnyire felülről vártuk az utas«» fásokat. — Előrelátóbbnak kezdet volna lenni — vélekedik a lejtős akna párttitkára. Megoldhattuk volna a problémákat, ha például a IV-es ereszke 1< hajtása gyorsabb. Több élű látásra lett volna szükség. MINDEZEK ARRA figyelmeztetnek, hogy okulni kell a múlt évi tapasztalatokból. S hogy akarnak is tenni és mindent megtenni a termelés érdekében, arra a bizakodó hangulat, az önkritikus felmérése a helyzeted, v.z egyik legfőbb biztosítás^