Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-03 / 35. szám

1969. szeptember 3. ki az életbe... Most szabadult fiatal lakatosok: Kovács Zoltán, Némethi István és­ Bagi Ferenc nagy lelkesedéssel végzik munká­jukat a Szuhavölgyi Bányaüzem TMK műhelyében. A képen őket láthatjuk, amint a P—504-es típusú kaparó­­teknőket javítják. Ifúsági klubot—de hogyan ? FARKASLYUKON évek óta vitatéma a fiatalok kö­rében az ifjúsági klu A kö­zelmúltban már-már úgy né­zett ki, megoldódik e vajúdó probléma. Jól sikerült tán­cos esteket rendeztek s a TIT keretén belül elhangzott egy tanulságos előadás. Az­­­óta a lázas tevékenység alább hagyott, illetve a he­venyészve szervezett vezető­ségben felszínre került a né­zetkülönbségek. A közelmúltban egy veze­tőségi ülésen többször felve­tődött a pénz! A kultúrott­hon — a vezetőség egyes tag­jai szerint — nem nyújt kel­lő anyagi támogatást! De mennyi ez a kellő támoga­tás? Kovács Károly kulturigaz­­gató ígéretet tett arra, hogy minden második héten anya­gi segítséget biztosít ötórai tea megrendezésére. VANNAK AKIK látják a helyes irányt, csak az nem érthető, hogy ezek miért nem állnak az élre? A művelődési ház már megmutatta, hogy vállalja az anyagi áldozatot, de csak azért, ami célszerű, s ami­nek értelme is van. Most már az ifjúsági klubban van a sor, hogy bebizonyítsa a támogatás nem volt hiába­való, s ha nagy vargabetűt írtak is le az indulástól, vé­gül is megtalálták a megol­dás kulcsát. szendrei j Látogatás Hajdúnánáson Az Edelényi Bányaüzem szakszervezeti és KISZ-bi­­zottsága a közelmúltban jó munkájukért hajdúnánási ki­rándulással jutalmazta az alapszervezetek titkárait és hozzátartozóit. Az út kitűnő alkalmat nyújtott arra, hogy tovább mélyítsék a szakszervezeti és KISZ-vezetők kapcsolatát, s még inkább megismerjék egymást. A kirándulók látogatást tettek a hajdúnánási bányász­üdülőben. Itt rögtönzött, han­gulatos kultúrműsorral, tré­fás jelenetekkel szórakoztat­ták az üdülőben pihenő bá­nyászokat, majd a fehér asz­talnál szövődtek tovább a ba­rátság szálai. A tartalmas, jól sikerült kirándulás bizonyára emlé­kezetes élménye marad a résztvevőknek. Felhívás Az Edelényi Bányaüzem szak­­szervezeti és KISZ-bizottsága, valamint a bányászklub vezető­sége a község felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a KISZ-alapszervezetek között iro­dalmi színpadi versenyt rendez. A nevezést 1969. szeptember 30- ig kell beküldeni a KISZ-bizott­­ságra a kiküldött nevezési lapon. A verseny időpontja: 1969. de­cember 13. A csoportok pénzjutalomban részesülnek, továbbá a rende­zők vándordíjat alapítanak a legjobbak számára. A pénzjutal­mon felül az szb, a KlSZ-bizott­­ság és a bányászklub különdí­­jat tűz ki, melyet a rangsoro­lástól függetlenül ítél oda a zsű­ri. A helyezettek oklevelet, a többi résztvevő pedig emléklapot kap. SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG KISZ-BIZOTTSÁG Felelős beosztásban AUGUSZTUSTÓL új, meg­bízott titkár áll a BSZ KISZ- bizottság élén. Neve nem is­meretlen a vállalatnál dol­gozó fiatalok előtt, hiszen többesztendős mozgalmi múlt áll már mögötte. Kovács Lajos bányaipari technikumi hallgatóként, 1957-ben az elsők között lé­pett a KISZ soraiba. A moz­galmi munkának az iskola el­végzése után sem fordított hátat, sőt egyre aktívabban kapcsolódott bele a KISZ- életbe. Fiatal technikusként egyike volt azoknak, akik Kurityánban felemelték az ifjúsági szövetség zászlaját. 18 éves volt, amikor a ku­rityáni ifjúkommunisták tit­kárukká választották. Társai­val — Zelena Istvánnal, Var­ga Bélával és a többiekkel — szinte a semmiből teremtett pezsgő szervezeti életet a községben. A Kurityánban eltöltött né­hány esztendő jó iskola volt számára. Megismerte az irá­nyító munka műhelytitkait, a fiatalokkal való bánásmód látó­alapjait és szélesedett köre. ISMERETEIT éppen ezért igen jól tudta kamatoztatni, miután 1964-ben a BSZ­KISZ-bizottság munkatársa lett. Mindennapi munkájával párhuzamosan arra töreke­dett, hogy képzettségét to­vább mélyítse. A továbbkép­zés legutolsó és legfontosabb állomása Moszkva volt. A Szovjetunió fővárosában egy évig tanult. A Komszomol Főiskolán rengeteg új, mun­kájában kitűnően hasznosít­ható módszert sajátított el. Moszkvában kiváló bizonyít­vánnyal a zsebében­ szállt fel arra a repülőgépre, amely jú­liusban hazai földön landolt. KOVÁCS LAJOS soha nem ígérget. Azonban nagy szavak nélkül is bizonyosra vehet­jük, hogy a vállalat ifjúkom­munista mozgalmának első embereként mindent elkövet a borsodi bányászfiatalokért. Hiszen ő maga is közéjük tartozik. Kovács Lajos. Öregek napja Sajóvámoson A Sajóvámosi Községi Ta­nács végrehajtó bizottsága, a községi pártszervezet, a Ha­zafias Népfront, a szakmakö­zi bizottság, a KISZ-szervezet és a termelőszövetkezet ve­z­etői augusztus 20-án rendez­­­ték meg a már hagyományos­­ öregek napját.­­ Az ünnepségen — melyre­­ több mint 200 idős dolgozót^ hívtak meg — a községi ta­­­nács vb-elnöke mondott be­ ^­szédet. 5 Ezután az edelényi bé­r­nyászklub irodalmi színpada $ adott színvonalas műsort, me­­­­l­yet az idős nénik és bácsik ^ • nagy élvezettel hallgattak. 1 A nagy sikerre való tekin­­­­tettel a községi vezetők a jö­­­­vő évi öregek napjára is meg­­­­hívták az irodalmi színpa­dot. A klub vezetői ezúton mondanak köszönetet a ked­ves fogadtatásért. Algériai fiatalok Lyukóbányán Nemrégiben utazott haza Lyukóbányáról 10 algériai fiatal bányászati szakember, és most újabb öt főből álló csoport érkezett.­­ Egy hónapot töltenek Lyu­­kóbányán, hogy megismer­kedjenek a korszerű bánya­­művelés eszközeivel. A Miskolci Bányaüzem KISZ-szervezete gondoskodik­ róluk, hogy jól érezzék ma­gukat Magyarországon. A közeli napok egyikén kirán­­­dulást szerveznek, melynek­ során megismerkedhetnek Miskolc környékének szép kirándulóhelyeivel. BORSOOT BÁNYÁSZ s Fodrászati bemutató Az elmúlt hiétcn­ a sajószentpéteri Petőfi Sándor Műve­lődési Központban nagy sikerű kozmetikai tanácsadást és őszi hajviselet-bemutatót tartottak. A bemutatón —, melyet a Miskolci Fodrász Ktsz rendezett — több ver­senyt nyert fodrász munkáját tekinthették meg az érdek­lődők. A képen négy frizurát láthatunk, amelyek a be­mutatón nagy tetszést arattak. Laczó J. felv. Kevés a vájártanuló Gondok a perecesi szakmunkástanuló-intézetben A PERECESI 104-ES Szak­munkástanuló Intézetben is megszólalt már az első csen­gőszó, megkezdődött az új tanév. Az iskola nagyon kor­szerű, rendelkezik audio­vizu­ális és egyéb speciális tanter­mekkel. Van szép sporttelepe és tornaterme. Tárgyi ellá­tottság szempontjából az or­szág tíz legjobb szakmunkás­­képző intézete közé sorolha­tó. Az intézet tehát szép kor­szerű, de gondok azért van­nak, ezekről beszélt Gyime­­si László, az iskola igazgató­helyettese. Mint elmondotta, a beiskolázás terén bizony nem ment úgy minden, aho­gyan tervezték. Az iskola a bányász szakmában képez szakmunkásokat. Egyes ágak­ban — mint például a bá­­nya-elektrólakatos — túlje­lentkezés volt más téren vi­szont a tervezett osztályokat nem sikerült feltölteni. Ez elsősorban vájár szakmára vonatkozik. A bányák részé­ről az igény 50 fő lenne, az iskola 30 tanuló felvételét tervezte, de mind ez ideig csak 21 jövendőbeli vájár kezdte meg tanulmányait. AZ O..OK ISMERTEK az intézet vezetősége előtt, ez azonban kevés. Vannak már tervek, hogyan lehetne job­ban megszerettetni a fiata­lokkal e kétségkívül nehéz, de szép szakmát.­l­­sősorban emelni kellene a szakmun­kás­képzés színvonalát, oly formában, hogy más rokon szakmákkal párosítanák a vájárképzést. Ezt a mód­szert más szakmáknál már eredményesen alkalmazták. • Érdemes pedig a bányász szakmákat tanulni, hiszen a bánya ma is az egyik legjob­ban fizető hely. A képzés in­gyenes, s az intézet 160—540 forintig terjedő ösztöndíjat fizet. Az utolsó fél évben már teljesítményben is dol­gozhatnak. BEFEJEZÉSÜL az igazga­tóhelyettes megjegyezte: szep­tember hónapban még tudnak jelentkezőket fogadni vájár szakmában. Mi tovább­adjuk kérését, s jelentkezni lehet Perecesen a 104-es Szakmunkástanuló Intézet­ben. Török István Jurták a kőházak árnyékában a­ Barangolás Mongóliában ! Oravecz Lajos, a Makvölgyi Bányaüzem KISZ-bizottságának tit­­­­kára a közelmúltban mongóliai jutalomüdülésen vett részt. Élmé­­­nyeiről folytatásokban számol be olvasóinknak. A szögi női üdüv1a61 bóedni „nemzetközi hangulat” ural­kodott. A magyaron kívül német, vietnami, lengyel és mongol szavaktól volt han­gos az épület. A kirándulá­sok után gyakran kerítet­tünk sort arra, hogy közös összejöveteleken ismerked­jünk meg egymással, a kü­lönféle országok népszokása­ival, dalaival, táncaival és társasjátékaival. Különösen a vietnamiakat vettük körül megkülönböztetett szeretettel és barátsággal. Ezek a fia­talok — jóllehet, hogy ré­szük a csataterekről, föld alatti üzemekből, lebombá­zott városokból és falvakból érkeztek — igen vidámak és kedvesek voltak. Legna­gyobb, velük kapcsolatos él­ményünk mégis szomorú és megrázó esemény. Több film­tekercset hoztak ugyanis ma­gukkal, amelynek kockáin megelevenedett minden ször­nyűség és gaztett, amit az agresszorok követnek el nap mint nap e szabadságszerető nép ellen. Ettől sokkal szívderítőbb élményünk volt egy nemzet­közi úttörőtáborban tett lá­togatásunk. Itt egy napot töltöttünk mintegy 1000 szov­jet, lengyel, NDK-beli, ro­mán és bolgár pionírok kö­zött. Megérkezésünk egyszer­re volt szép és mulatságos. Minden pajtás egy-egy vi­rágcsokorral a kezében vált bennünket. Mi körülbelül ötvenen lehettünk — elkép­zelhető, mennyi virág jutott csoportunk egy tagjának. Szinte tetőtől talpig elborí­tott mindnyájunkat a mon­gol réteken nyíló színes és különös virágok esője. A vidám látogatás után a szonginói üdülőből áttet­tük „székhelyünket” az Ulán­bátortól 4-5 száz kilométer­re fekvő tercsi nyaralóba. Az üdülő — ha lehet — még szebb volt korábbi tar­tózkodási helyünknél is. Ha­talmas vadregényes erdők és végeláthatatlan sztyeppék kö­zött húzódott meg emeletes, fehér falú épületünk. Mint­egy 1200 méterre a tenger­szint felett magasodott az üdülő, úgyhogy a környező hegyeken — nagy örömünk­re — nem egyszer találtunk havasi gyopárt. A nyaralótel sze több tucat jurtát magá­ba foglaló település feküdt. Az itt élők — akárcsak min­den mongol — barátságos, szívélyes emberek voltak. Korábban csak kívülről szem­lélhettük meg a jurtákat. Most azonban alkalom kí­nálkozott arra, hogy bent is körülnézzünk, ugyanis egyik mongol barátunk meghívott „házába”. A jurtába belépve megle­petten tapasztaltuk, hogy vil­lany világít! A telepen kis áramfejlesztő dolgozott — persze, házigazdánk elmon­­­­dotta, hogy ezt még nem ^ minden „jurta-telepen” sike­­­­rült megvalósítani, de min­­­­den bizonnyal kevés időnek $ kell eltelnie ahhoz, hogy a ^ legeldugottabb mongol tele­ ̋­pülésen is villanyfény mel­­­­lett tanuljanak a gyerekek. ^ Tudniillik a forradalom egyik $ óriási vívmánya éppen az,­­ hogy bevezették a kötelező $ oktatást. A mongol fiúk és ^ lányok 10 osztályt végeznek . Iskolák egyelőre csak a na­­­­gyobb településeken vannak,­­ a távolabb lakó fiatalok ló­ $ háton teszik meg az utat al- ^ ma méterükig. Egy teljes délutánt töltöt­­­tünk a jurtában, amelynek ^ berendezése egyébként rop­^­pant egyszerű. A sátorban ^ körben, a ponyva mellett he­ ̋ lyezkednek el a fekvőhe­­ lyek, középen mindössze egy ^ kályha és ~ egy ruhásszek­­­rény található. TVr«*sh«»n rohantak f­el Loll­ii napok s ha­­­marosan búcsút kellett ven­­­ nünk frissen szerzett bará­­­­tainktól. Egyúttal búcsúztunk ^ az országtól, a természeti S szépségekkel bőségesen meg- | áldott Mongóliától, ahol eg­y|| baráti nép épít magának^ szekb és emberibb életet. | Oravecz Lajos | (Vége) Sok a gyermekbaleset­ einkon. De az otthonok vé­dett falai között is sok gyer­mektragédia fordul elő. A vigyázatlanság, a felelőtlen­ség következményeként 21- en meghaltak, 6909-en pedig megsebesültek. A korszerű háztartásokban egyre több a gép, az elektromos árammal működő használati tárgyal« száma is ugrásszerűen nö­vekszik. Elég csak néhány percre magukra hagyni a gyermekeket, ha azok nin­csenek kellőképpen felvilá­gosítva, könnyen kíváncsisá­guk áldozataivá válhatnak. De még az iskolákban is előfordult négy halálos és 857­3 kisebb sérüléssel­­ járó baleset. Pedig a tanárok szinte egy percre sem veszik le a szemüket a tanulókról! Ijesztően magas azoknak a gyermekeknek a száma is, akik sportolás, vagy kirán­dulás közben vesztették éle­tüket. Itt a legtöbb áldozatot a víz, a meggondolatlan für­dőzés követelte. Szinte min­den folyó, tó, sőt, vályogve­tő gödör is tragédiák színhe­lyévé válik. Most az új tanév kezdetén, nem árt egy kicsit elgondol­kodni a fenti tényeken. Újra megszólal a csengő, benépe­sülnek az iskolaudvarok, ahol a szünetekben eseten­ként többszáz gyermek ját­szik, szaladgál, sokszor ros­­szabbv*dik­ rendetlenkedik. A tanulóbaleset-biztosítás — mellyel színte kivétel nélkül minden iskolás rendelkezik, — bizonyos anyagi védelmet nyújt, de nincs hatalma a bénult idegek felett, s az életet­ sem képes visszaadni. Vigyázzunk, őrködjünk fo­kozottabb gonddal gyerme­keink él'tp, egészsége és biz­tonsága fölötti A legtöbb áldozatot válto­zatlanul a közlekedés köve­teli. Elszomorító és elgon­dolkodtató ez a tény. Az el­múlt évben 106 iskolás ta­nuló vesztette életét közút­

Next