Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-22 / 29. szám

BORS NÉPÉNEK NYOMÁBAN 4. oldal A REMETE 6. oldal SPORT 6. oldal A tartalomból: 25 ÉVE TÖRTÉNT 2. oldal EMBEREK A SZÉNFALNÁl 3. oldal VILÁG HtOLrK­BIM, PETESÜL­ETEK B KMWVS7 A BORSODI BÁNYÁSZOK H­ETI­L­A­P­J­A XIII. évfolyam, 29. szám. Ara: 50 fillér 1970. július 22. I Kongresszusra készülünk iyenkor, a vezetőségválasztások előtt mindig ös­­­szesűrűsödik a munka a pártszervezetekben. Az alapszervezet vezetőségének egyik legfontosabb fel­­­­adata, hogy gondosan készítsék el a beszámolót, amely­nek nem csupán a titkár, hanem az egész vezetőség kol­­­­­ektív véleményét kell tartalmaznia. Most azonban nem­csak ezek a gondok foglalkoztatják az alapszervezeteket. I­ó Kongresszusra is készülünk, s ez nagyobb munkát igé­­­­nyel valamennyi pártszervezettől.­­ Legfontosabb feltétele a jó beszámolónak, hogy konk­­r­­e­rét és alapos legyen. Nem tartjuk szükségesnek most —­i , nem is feladata ennek a taggyűlésnek, tehát a beszámo­­­­­­lónak sem — például a párt általános politikájának az­­­­ értékelését. A beszámoló foglalkozzon a pártvezetőség és l I; a párttagok munkájával, a párt politikájának megvalósí­­­­­­tása érdekében kifejtett helyi tevékenységgel, a IX. párt- S 1 kongresszus határozatainak és az adott területre, üzem­­­­re vo­natkozó felsőbb és saját határozatok végrehajtásá­­­­­­val. Okvetlen tükröznie kell, hogy üzemenként és helyi­­­­­­­leg hogyan érvényesül a párt politikája. Elemezni kell 5 . a gazdasági munkában, a termelésben két év alatt elért S­­ eredményeiket. Elsősorban azt vizsgálni, hogy mit tettek !­­ az üzemek kollektívái a célok megvalósítása érdekében, ‘l . Ott, ahol nincs előrelépés ezen a téren, bátran fel kell­­­­ vetni a lemaradás okait. C­élszerűnek tartanánk, ha alapszervezeteink kiemel­­­ten foglalkoznának a termelékenység kérdésével. Hogyan teljesítette a ráháruló feladatokat egy-egy­ ’­ üzem kollektívája, az eredmények vagy a nehézségeké­­ minek tulajdoníthatók, milyen további feladatok vannak s l ezen a területen? Vizsgálják meg azt­ is, hogy alapszer­­v­­­vezetőink hogyan segítették a vezetőket abban, hogy kö­­­­­­vetkezetesek, határozottak és emberségesek, igazi kom­­­­munista vezetők legyenek. Jó, ha értékeljük a termelés­­­­sel, gazdasági munkával összefüggő propagandateve­­­­é­­kenységünket is. A tények alapján mutassák be a párt­ s­­ tagok helytállását a termelésben, a gazdasági munkában. г 5 Helyes lenne megdicsérni név szerint a párt- és társadal­­­­l­mi munkában kitűnt kommunistákat, s ahol szükséges, j­ó. bírálni azokat, akik nem tesznek eleget maradéktalanul­­ kötelezettségüknek. Foglalkozni kell még a párt belső­­ életével, a párttagság körében jelentkező politikai, ideo­­­­lógiai kérdésekkel és a tömegszervezetek pártirányításá­­­­nak legfontosabb kérdéseivel. i­­ [UNK] *M­inden alapszervezetben megfogalmazódik majd az ; o­gy­ is, hogy milyen munkát várnak az új vezetőség­­e­k­től, hogyan dolgozzanak a kommunisták az egész­­­séges üzemi légkör megvalósításáért, és nem utolsósor­­ban a jó üzemi-politikai légkör megteremtéséért. Mind­annyiunk számára tanulságosak lesznek ezek a felszóla­­­­lások. A vezetőségválasztások és a pártkongresszus politikai­­ és szervezeti előkészítésének sokfajta teendői között min­dig fennáll a veszélye annak, hogy pártszervezeteink lá­tóköréből — ha csak egy kis időre is —, kiesnek a folya­matos feladatok, a hétköznapi gondokra kevesebb fi­gyelmet fordítanak. Ez azonban megelőzhető, ha minden alapszervezet ügyel rá. Olyan légkör, közhangulat kiala­kítására van szükség, amelyben a kongresszus méltó előkészítésének szerves része a soron levő gazdasági és politikai feladatok eredményes végrehajtása. Ezért a­­ pártszervezetek karolják fel a dolgozók kezdeményezé­seit a kongresszusi munkaverseny kiszélesítésére, és a szakszervezettel, valamint a KISZ-szel együtt segítsék elő a vállalások teljesítését. A szervezeti tennivalókon kívül a pártkongresszusra történő felkészülés akkor lesz a legméltóbb, ha elérjük a­­ kongresszusi munkaverseny célkitűzéseit. Minden alap­­­­szervezet, minden párttag — saját munkaterületén — ez­­­­zel járulhat a legjobban hozzá a szocializmus építéséhez.­­ Ezért a következő felhívással fordulunk a Borsodi és a Ózdvidéki Szénbányák valamennyi dolgozójához: E­lvtársak! Szocialista brigádok! Vállalatunk dolgo­­­zói! Felszabadulásunk 25. évében kerül sor az­­ MSZMP X. kongresszusára. Korábbi hagyomá­­­­nyainkhoz híven, folytassuk magasabb színvonalon a­­ koneref­ ms tiszteltéke a szocialista munkaversenyt! ) BUZÁS JÁNOS,­ az ÚSZ pártbizottságának titkára! új front indul Szeles-aknán Szeles-aknán a keleti me­zőben új dobsonos frontot indítanak július 25-én. Je­lenleg az A/4-es front sze­relési munkálatai folynak. Három gumiszalagot és két Slash 67-es háromláncos kaparót kell üzemképessé tenniük a gépészeti dolgo­zóknak az indulásig. A be­rendezések már a helyszí­nen vannak, egyedül az alapkaparó fejállomása hi­ányzik még. A lengyel cég által szállított fejállomás előreláthatóan néhány na­pos késéssel érkezik meg az ü­zem részére. Emiatt vi­szont nem halasztható el a front indítása. Így lehetsé­ges, hogy szükségmegoldás­hoz kell folyamodniuk. A szerelési munka rész­­határidőit tartják a dolgo­zók, és a munkálatok jelen­legi állása arra enged kö­vetkeztetni, hogy a front a tervezett időben beindul. Az új front 70 méteres homlok­hosszal indul, de később 140 méterre növekszik. Erről a tömegtermelő munkahelyről átlagosan 70—80 vagon sze­nest ad majd az akna. A népcsilis front előkészületei Ella-aknán A harmadik Fletcher kooperáció ELLA-AKNÁN az év elejétől erőteljesen készül­nek a III. Fletcher kooperá­ció fogadására. Az észak­keleti fővonali front kiala­kítását tulajdonképpen már az első negyedév során be­fejezték. Csak a frontindító vágat kihajtása maradt meg. Ennek a háta mögött ugyan­is egy 40 méteres kifutású pillér van, amit hagyomá­nyos kézi erővel fejtenek le. Ezután fognak hozzá a frontinduló vágat kihaj­tá­­sához, így elkerülik azt, hogy a vágatot nem tördeli össze a fellépő nagy nyo­más. Úgy tervezik, hogy a gépesített front indítását ez év október elsejével kezdik meg. A maróhengeres front homlokhossza az indulásnál 80 méter lesz, de ahogy el­hagyják a velőt, 100 méter­re bővül. Kezdetben 70 főt telepítenek ide, majd foko­zatosan 50—60 főre csökken­tik a létszámot.­­ EZ A FRONTFEJTÉS az­­ akna tervét (120—125 va­­g­­on naponta) lényegesen­­ nem befolyásolja. Kifutási ideje mintegy 3 hónap. In­nen a gépet az északkeleti egyes frontra költöztetik, ahol egyszeri átállással 1100 méteres hosszban biztosít­ja a folyamatos termelést egész évben, sőt a mező le­fejtése áthúzódik a jövő esz­tendőre is.­ Ennek a front­nak a vágata is 30 száza­lékban készen áll. A szál­lító berendezések, a gumi­­szalagok már be vannak szerelve, csak az 1000-es heveder beépítése van hátra. A GÉPKEZELÉSSEl kap­csolatos ismeretek elsajátí­tása céljából öt szakember tapasztalatcserén vett részt Lyukóbányán, ahol egy hé­ten át tanulmányozták a külső- és belső szerelési munkálatokat. Augusztusban a frontmér­­nök vezetésével újabb cso­port utazik majd e célból Lyukóbányára. Ezen túlme­nően a fronti dolgozók ré­szére egy 60 órás tanfolya­mot szervez a­., akna vezető­sége. (0 Bánya 1400 méter mélységben Az ukrajnai Sahtyorszk város mellett van a Szov­jetunió legmélyebb bányája, amelyből 1400 méterről hoz­zák felszínre a kiváló mi­nőségű antracitot. A bánya tervezett kapacitása napi 7 ezer tonna szén. A fejtése­ken a komplex gépesítés eredményeként a munka termelékenysége a Donyec­­medence átlagos termelé­kenységének két és fél, há­romszorosa. A villanymotorok „orvosa” A meghibásodott villanymotorok újra­tekercselésének első fázisaként a zárlatos tekercseket távolítják el. Ebben a ben­zinlámpa jó szolgálatot tesz, hiszen ezzel égetik ki a teker­cseket. Képünkön Kovács Lajos, a farkaslyuki központi javítóműhelyben végzi ezt a műveletet. Laczó J. felv. Harcban a vetővel! Feketevölgy egyes akna­dobsonos frontfejtésének dolgozói ismét olyan erőpró­bának vannak kitéve, mint egy hónappal ezelőtt. A fej­tés előkészítő vágataiban megismert 0,5 m-es vető, amely 415 fokos szöget zár be a fejtési homlokkal, a meghajtóműnél jelentkezett, majd a fejtési homlokon 1,2 m-re növekedett ki, s így a gépi munkát nagyon meg­nehezíti. A tisztán termelést — saj­nos — nagymértékben za­­­varják a fejtés jelenlegi adottságai, de nagyon le­rontja a brigád teljesítmé­nyeit is. A gépek és emberek egy­aránt érzik, hogy a meddő nem szén. A marótárcsa ké­sei nagyon kopnak, a láncos vonszoló pedig gyakran be­tapad. A szén helyett ki­szállított napi 120—140 csil­le meddő minden esetben azt igényli, hogy járassák le először a berendezésekről a szenet, s csak ezután indul­hat meddővágó munkájára a maróhenger. Ugyanígy a töltőgurítót is mindig üres­re kell csapolni, hogy ott se keveredhessen össze a két nagy ellenség: a szén és a meddő. Ez sok veszteségidőt eredményez, s a meddő­szállításra nem alkalmas 3 láncos kaparó sorozatos meghibásodását is okozza. A IX. ötéves terv irányelveinek szellemében Tovább a megkezdett úton A szénbányászat helye és szerepe népgazdaság­ VASÁRNAP HOZTÁK nyilvánosságra a párt Köz­ponti Bizottságának határo­zatát a IV. ötéves terv irányelveiről. E dokumen­tum, amikor hangsúlyozza, hogy a következő ötéves tervidőszakban a gazdasági munka maga­sabb minőségi követelmé­nyeinek az előtérbe való állítása az egyik legfonto­sabb feladat, ezzel összefüggően külön fe­jezetekben is foglalkozik a szénbányászat helyével és szerepével van. Tudvalévően az elmúlt években a bányászatban nagy átalakulások történtek. Elsősorban szerkezeti ,struk­turális változások, amelyek természetesen egyéb, nagy jelentőségű feladatok (mun­kaerőhelyzet, utánpótlás, gépesítés, korszerűsítés stb.) megoldását is megkövetel­ték. Egyfelől továbbra is mes­­­szemenően törekedni kellett a lakosság, általában a fo­gyasztók igényeinek a kielé­gítésére, aminek a megye bányaipara becsülettel eleget tett. Mindenki emlékszik a télen kialakult nehéz hely­zetre, amikor a bányászok helytállásán, szorgalmán és nemegyszer áldozatvállalásán múlott, hogy a szén csatornái ki ne apadjanak. Másfelől ugyanakkor nem lehetett lemondani a mű­szaki fejlesztésből adódó fel­adatokról sem, hiszen kor­szerűség nélkül nincs kor­szerű bányaművelés sem. A KORSZERŰSÉG ma nemcsak jelszó, hanem tu­datos, tervszerű munka a megye szénbányászatában is A kezdeti lépéseken túljut­va, fokozatosan nő az üze­mek és aknák műszaki­ szín­vonala, ezzel párhuzamosan termelékenysége, általában a gazdaságossága is. E fon­tos tennivalóra irányítja rá újólag a most nyilvánosság­ra hozott határozat a figyel­met, amikor hangsúlyozza: „A szénbányászatban — az energiastruktúra korszerű­sítésével összhangban — fejleszteni kell a népgazda­ság energiaellátásában to­vábbra is fontos szerepet betöltő gazdaságos szénter­melést, fokozottan leállítva a gazdaságtalan bányaüze­mek termelését.” BORSODBAN ENNEK megfelelően már történtek intézkedések. A gazdaságta­lanul termelő bányaüze­mek közül több bezárta ka­puit. Az ilyen jellegű intézkedé­sek nem visszalépést jelen­tenek a bányászkodás tör­ténetében, ellenkezőleg: a népgazdaság és az egyén érdekeit szolgálják. A cél, hogy mindenütt — így a bányászatban is — előtérbe kerüljön a gépesí­tés fokozása, az elavult gé­pek gyorsabb kicserélése, a technológia korszerűsítése. Ennek lehetünk tanúi álta­lában, de külön-külön is minden üzemben. Ha a tervzárói rekonstrukcióra, a szuhakállói II-es aknai gé­pesítési törekvésekre, a lyu­­kóbányai fletcheres front­ra gondolunk is, bátran el­mondható, hogy a borsodi bányászatban helyes úton járnak. S a KB határozata újólag arra ösztönöz: tovább ezen a megkezdett úton, hiszen mint a dokumentum­ban is olvashatjuk: „Észak- Magyarország ipari szerke­zetében kedvezőbb arányo­kat eredményez a szénbá­nyászat rekonstruciója ...” is. AZ IRÁNYELVEKRŐL szóló határozat szellemében előbbre lépni, az eddig elért eredményeket gyarapítani: ez most a feladat, a tenni­való a szénbányászatban is.

Next