Borsodi Bányász, 1971. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-15 / 37. szám
ü W Takarékoskodj! Ha valaha igen, akkor most csakugyan időszerű a takarékosságról beszélnünk. Miért? A BSZ az év eltelt időszakában veszteséggel dolgozott, önköltsége az előző év azonos időszakához képest emelkedett. Látva ezt, a vállalat vezetősége és az üzemek az év második fél évére vonatkozóan takarékossági intézkedési tervet dolgoztak ki, abból a célból, hogy — az ígért központi segítség mellett — saját erőfeszítéssel is biztosítsák az év végére az eredményes munkát. Általában szokás, hogy a vezetők és a bányászok takarékossági feladatait egy kalap alá veszik. Pedig a feladatok különbözőek. Alapvető szabály, hogy a vezető legyen példamutató a takarékosságban. Elképzelhetetlen a dolgozók takarékossága, ha vezetőjüktől csak pazarlást látnak. Az ilyen vezetőnek sohasem lesz tekintélye a legjobb takarékossági intézkedési tervek végrehajtásában sem. Mivel kell takarékoskodni elsősorban a vezetőnek? Tudott dolog, hogy munkaigényes iparág vagyunk, ezért mindenekelőtt a munkaerővel. Alaposan mérlegelni kell minden vezetőnek egy-egy munkahely létszámszükségletét. Annyi dolgozót szabad telepíteni csak, amennyit az elvégzendő munka nagysága tényleg megkövetel. S már itt is vagyunk a szabadnapi termelések berendelése kérdésénél. Sajnos sok példát lehetne idézni arra, hogy meggondolatlanul magas improduktív létszám-berendelés történik. A vezetőknek fel kell mérniük döntéseik anyagi kihatásait is. Véleményünk szerint például egyegy frontfejtés előkészítése és üzemeltetése előtt helyes lenne annak előkészítési és üzemeltetési, be- és kiszerelési költségeit szembeállítani a kitermelhető szén ellenértékével. Úgy ítéljük meg, ha ezt megtennék, megszűnne az a gyakran tapasztalható helyzet, hogy a rövid kifutás (üzemelés) miatt gazdaságtalan a frontfejtés, nem fizeti vissza szénnel a területbe fektetett anyagiakat. Tekintettel arra, hogy a vállalat termelésének 85 százaléka frontfejtésekből kerül ki, nem árt elgondolkozni ezen. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy nem fordítunk kellő gondot az apró kérdésekre. Pedig a régi magyar közmondás — „sok kicsi, sokra megy” — ma is érvényes. Sokszor feleslegesen járnak berendezések, elhanyagolják az időbeni karbantartást, nem a görgőkön futnak a kötelek, hanem a csilleszekrényt nyírják, stb. stb. Ne szégyelljünk ezekkel sem foglalkozni ! Mit tehetnek bányászaink a takarékosság, a hatékony, gazdaságos munka érdekében? A legfontosabb feladat, — melyet már számtalanszor kihangsúlyoztunk — tisztán, minimális meddővel több durva szenet termelni. Ez a bevétel alapja. A vevők, a piac igénye ezt követeli meg. További fontos feladat a gépek. s berendezések maximális, időbeni karbantartása, rendeltetésszerű használata.Gondoljunk csak a túlterhelés miatt leégett motorokra, vagy a talpfán csúszó, idő előtt tönkrement kötelek kilométereire. Az anyaggal is takarékoskodni kell! Ezt általában így leírva természetesnek tartjuk, mégsem vált minden dolgozónk vérévé, napi tevékenységének egyik éltető elemévé. Takarékoskodjunk hát. Érdemes, hiszen magunk, s családunk hasznára takarékoskodunk. Sa. — a. világ tmöbexáNSAL, Bensmjetmi BÁNYÁSZ BORSODI BÁNYÁSZOK HFTLAPI XIV., évfolyam, 37. szám ára: se filter 1971. szeptember 15. Hol tartunk a beruházásokkal? Mire költünk 173 millió forintot? A Borsodi Szénbányák beruházási osztályának számításai szerint a vállalat idei beruházási igénye 173 millió forint. Ebből az első félévben 55,8 millió forint értékű beruházást már megvalósítottak. Az igény szerinti kiadások összegéhez azonban a vállalatnak 34 millió forintja hiányzik. Az Egyesült Magyar Szénbányák ígérete szerint 12,5 millió forint már biztosítottnak látszik, a többi összeget hosszúlejáratú bankhitelből kellene „előteremteni”. Ha a vállalat nem tudja kigazdálkodni. És ez már a BSZ mintegy 14 ezer dolgozóján múlik. Ezt pedig ne tekintse senki sem hangzatos kijelentésnek. Miért? Amint az egyes családok háztartásaiban csak annyi pénzből tudnak gazdálkodni, amennyit megkeresnek, a vállalat is csak annyi összeget költhet kiadásaira, amennyi a saját jövedelméből telik. A mi jövedelmünk pedig a szénből adódik. Ha több, jobb szenet adunk az országnak, nyilván több pénzünk lesz, nagyobb összeget költhetünk beruházásokra. A széntermelés, az éves terv teljesítése pedig valamennyi dolgozónkon múlik. Tömören így összegezhető Kerényi Bélának, a BSZ beruházási osztálya vezetőjének véleménye kérdésünkre: a vállalat jelenlegi gazdasági nehézségei ellenére hogyan biztosíthatók a beruházási igények? S a kérdésre adott válasz megértéséhez, nem is szükségesek különösebb közgazdasági ismeretek. A vállalat beruházásaival kapcsolatban azonban bizonyára érdeklik a dolgozókat más kérdések is. 173 millió forint óriási összeg. Milyen kiadásokra költik ezt? Az idei első félévben melyek voltak a legfontosabb beruházások? Az ország lakosai és erőművei változatlanul igénylik a borsodi szenet. Ezért ahol csak lehetőség van, fejleszteni kell a mezőbővítéseket, a mezőkapcsolásokat. — Feketevölgyön mintegy 43 millió forintos beruházást igényel a mezőbővítés —, hallottuk Kerényi Bélától. — Ebből az idei tervünk szerint 12,5 millió forint értéket szeretnénk megvalósítani. Ormosbányán és Feketevölgy irányában történő mezőbővítés beruházási igénye 16 millió forint. A legnagyobb összeget a meglevő Szeles II. akna helyett üzemelő Szeles III-as akna kialakítása kívánja meg: 1976-ig mintegy 153 millió forinttal. Az idén ebből természetesen csak annyit tudnak biztosítani, amennyi telik. Hasonlóképpen vannak az alberttelepi, összesen 21 millió forintos beruházással is, amellyel a bánya élettartamát szeretnék megnövelni a rudolftelepi szénvagyon hozzácsatolásával. — Erenyőn az őzugrói terület, valamint a IV. telep termelésbe kapcsolása 25 millió forintot igényel —, de ahogy Kerényi Béla elmondotta: a IV-es telepi kutatásoknál is elsősorban azt figyelik, hogy minőségileg jó-e a szén, gazdaságilag megéri-e a beruházás? Mindezek a munkák tehát hatalmas kiadásokat jelentenek. És ezeken kívül még mire fordítják a beruházási összeget? — Új javítóműhelyt létesítettünk az idén Ormosbányán. Ez csaknem kétmillió forintba került, s a beruházási osztályon pontos elszámolás tekinthető meg a többi kiadásról is: vásárolt a vállalat 12 páncélkaparót 9,7 millió forintért, egy MK 97- es önjáró berendezést 6,4 millióért, egy széngyalut, amely hárommillió forintba került, és hasonló összeget költöttek gumiszalagokra is. Vesznek-e még az idén új gépeket? — Többek között várunk három újabb páncélkaparót, és két gumiszalagot — válaszolta Kerényi Béla. Az idei beruházási összegből költöttek azonban 5,9 millió forintot a balatonszemesi Napsugár üdülő felépítésére is. Ebben a szép, új létesítményben már ezen a nyáron sok száz borsodi bányász gyermeke vakációzott. S még mindezek felsorolásával sem ismertettük a vállalat valamennyi kiadását. Remélhetőleg azonban ezekből is érthető, hogy rendkívül lényeges, a munka és az élet által ma már természetszerűen szükséges kiadások ezek. Az első hallásra óriásinak tűnő 173 millió forint beruházási igény tehát jogos a Borsodi Szénbányák részéről. Bizonyára jól látják ezt felsőbb szerveink is, amelyek segítséget adhatnak az igények teljesítésében akkor, ha a vállalat az idei geológiai és egyéb nehézségek közepette — a dolgozók legnagyobb erőfeszítései ellenére — nem tudná a szükséges beruházási összeget előteremteni. Ruttkay Anna Új front Feketevölgyön Az elmúlt héten a feketevölgyi I. aknánál új fronton kezdte meg a termelést Bihari István szocialista brigádja. Az új, mintegy 100 méteres homlokú és 450 méter kifutású frontról jó eredményeket várnak, napi 750 tonna szén termelését szeretnék innen biztosítani. Remélik, hogy itt sem víz, sem vető nem hátráltatja a munkát, s így a teljesítményük még jobb lehet. Korszerűsítés Megkezdték a Királdi Bányaüzemben a szénosztályozó felújítását. Képünkön a szerelők vastartóállványokat építenek be. (Cikkünk a 3. oldalon.) (Fotó: Ьасм) Az első napon: 1212 tonna szén Orom Ella-aknán Változik-e az ormosi gyenge eredmény? Hetek óta „vérszegény” eredményeket produkált az Ormosi Bányaüzem. A szeptember 7-i jelentésükben például ugyancsak lehangoló az adat: 79,4, a szeptember 1liben 89,3 százalék... Mi történt? Hol marad a szocialista frontbrigádok „húzóereje”? Hiszen ennél az üzemnél is, Ella-aknán új, szocialista munkaszerződést kötött a gépesített frontfejtésen dolgozó Kertész Sándor 72 tagú brigádja. Az utóbbi hetek gyenge eredményeinek hallatán aggódva érdeklődtünk Kertészéktől: meglesz-e a prémium? — Most még mi is aggódunk ezért — válaszolta a brigádvezető — mert nagyon rossz szakaszon dolgozunk. Sok a szakadás és sok a föld... Keserves körülmények, gyenge minőség, s közben az átállás nehéz munkája. Mennyire veszítették el kedvüket az emberek? Milyen az erejük? Van-e még bizakodásuk az év végi jó eredményhez? Ilyen kérdésekre kértünk választ az Ormosi Bányaüzem igazgatóságán. S az Ella-aknáról örömhírt hallottunk: — Beindult az új front. Napi 900 tonna szenet várunk ettől — mondotta Viszóczky György, az üzem igazgatója: — Az első napon 1212 tonna szenet kaptunk az új, 90 méter homlokszélességű fronttól. Az emberek természetesen jókedvűek, s ismét bizakodnak. Nagyon szeretné az üzem 100 százalékra teljesíteni az idei éves tervét. Ehhez az alap: az első félévi 105 százalékos tervteljesítés. Új meddőhányót alakítanak ki az Edelény Bányaüzem 1—IV-es aknáján. Ezzel teljesen automatikus lesz a csillék ürítése. (Fotó: Laczó) Hogyan áll a verseny? 1971. szeptember 11-ig BORSODI SZÉNBÁNYÁK%