Borsodi Bányász, 1971. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-15 / 37. szám

ü W Takarékoskodj! H­a valaha igen, akkor most csakugyan idő­szerű a takarékosság­ról beszélnünk. Miért? A BSZ az év eltelt időszakában veszteséggel dolgozott, ön­költsége az előző év azonos időszakához képest emelke­dett. Látva ezt, a vállalat vezetősége és az üzemek­ az év második fél évére vonat­kozóan takarékossági intéz­kedési tervet dolgoztak ki, abból a célból, hogy — az ígért központi segítség mel­lett — saját erőfeszítéssel is biztosítsák az év végére az eredményes munkát. Általában szokás, hogy a vezetők és a bányászok ta­karékossági feladatait egy kalap alá veszik. Pedig a fel­adatok különbözőek. Alapve­tő szabály, hogy a vezető le­gyen példamutató a takaré­kosságban. Elképzelhetetlen a dolgozók takarékossága, ha vezetőjüktől csak pazar­lást látnak. Az ilyen vezető­nek sohasem lesz tekintélye a legjobb takarékossági in­tézkedési tervek végrehajtá­sában sem. Mivel kell taka­rékoskodni elsősorban a ve­zetőnek? Tudott dolog, hogy munkaigényes iparág va­gyunk, ezért mindenekelőtt a munkaerővel. Alaposan­­ mérlegelni kell minden veze­­­­tőnek egy-egy munkahely létszámszükségletét. Annyi dolgozót szabad telepíteni csak, amennyit az elvégzen­dő munka nagysága tényleg megkövetel. S már itt is va­gyunk a szabadnapi termelé­sek berendelése kérdésénél. Sajnos sok példát lehetne idézni arra, hogy meggondo­latlanul magas improduktív létszám-berendelés történik. A vezetőknek­ fel kell mér­niük döntéseik anyag­i kihatásait is. Vélemé­nyünk szerint például egy­­egy frontfejtés előkészítése és üzemeltetése előtt helyes len­ne annak előkészítési és üzemeltetési, be- és kiszere­lési költségeit szembeállítani a kitermelhető szén ellenér­tékével. Úgy ítéljük meg, ha ezt megtennék, megszűnne az a gyakran tapasztalható hely­zet, hogy a rövid kifutás (üzemelés) miatt gazdaságta­lan a frontfejtés, nem fizeti vissza szénnel a területbe fektetett anyagiakat. Tekin­tettel arra, hogy a vállalat termelésének 85 százaléka frontfejtésekből kerül ki, nem árt elgondolkozni ezen. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy nem fordítunk kellő gondot az apró kérdésekre. Pedig a régi magyar köz­mondás — „sok kicsi, sokra megy” — ma is érvényes. Sokszor feleslegesen járnak berendezések, elhanyagolják az időbeni karbantartást, nem a görgőkön futnak a kötelek, hanem a csilleszek­rényt nyírják, stb. stb. Ne szégyelljünk ezekkel sem fog­lalkozni ! Mit tehetnek bányászaink a takarékosság, a hatékony, gazdaságos munka érdeké­ben? A legfontosabb feladat, — melyet már számtalanszor kihangsúlyoztunk — tisztán, minimális meddővel több durva szenet termelni. Ez a bevétel alapja. A vevők, a piac igénye ezt követeli meg. További fontos feladat a gé­pek. s berendezések maximá­lis, időbeni karbantartása, rendeltetésszerű használata.­­Gondoljunk csak a túlterhe­lés miatt leégett motorokra, vagy a talpfán csúszó, idő előtt tönkrement kötelek ki­lométereire. A­z anyaggal is takarékos­kodni kell! Ezt általá­ban így leírva termé­szetesnek tartjuk, mégsem vált minden dolgozónk véré­vé, napi tevékenységének egyik éltető elemévé. Taka­rékoskodjunk hát. Érdemes, hiszen magunk, s családunk hasznára takarékoskodunk. Sa. — a. világ tmöbexáNSAL, Bensmjetmi BÁNYÁSZ BORSODI BÁNYÁSZOK HFTLAPI XIV., évfolyam, 37. szám­ ára: se filter 1971. szeptember 15. Hol tartunk a beruházásokkal? Mire költünk 173 millió forintot? A Borsodi Szénbányák be­ruházási osztályának számí­tásai szerint a vállalat idei­ beruházási igénye 173 mil­lió forint. Ebből az első fél­évben 55,8 millió forint ér­tékű beruházást már megva­lósítottak. Az igény szerinti kiadások összegéhez azonban a vállalatnak 34 millió fo­rintja hiányzik. Az Egyesült Magyar Szénbányák ígérete­­ szerint 12,5 millió forint már biztosítottnak látszik, a töb­bi összeget hosszúlejáratú bankhitelből kellene „előte­remteni”. Ha a vállalat nem tudja kigazdálkodni. És ez már a BSZ mintegy 14 ezer dolgozóján múlik. Ezt pedig ne tekintse senki sem hang­zatos kijelentésnek. Miért?­­ Amint az egyes csalá­dok háztartásaiban csak an­­­nyi pénzből tudnak gazdál­kodni, amennyit megkeres­nek, a vállalat is csak an­­­nyi összeget költhet kiadá­saira, amennyi a saját jöve­delméből telik. A mi jöve­delmünk pedig a szénből adódik. Ha több, jobb szenet adunk az országnak, nyilván több pénzünk lesz, nagyobb összeget költhetünk beruhá­zásokra. A széntermelés, az éves terv teljesítése pedig valamennyi dolgozónkon mú­lik. Tömören így összegezhető Kerényi Bélának, a BSZ be­ruházási osztálya vezetőjének véleménye kérdésünkre: a vállalat jelenlegi gazdasági nehézségei ellenére hogyan biztosíthatók a beruházási igények? S a kérdésre adott válasz megértéséhez, nem is szükségesek különösebb köz­­gazdasági ismeretek. A vállalat beruházásaival kapcsolatban azonban bizo­nyára érdeklik a dolgozókat más kérdések is. 173 millió forint óriási összeg. Milyen kiadásokra költik ezt? Az idei első félévben melyek voltak a legfontosabb beru­házások? Az ország lakosai és erő­művei változatlanul igénylik a borsodi szenet. Ezért ahol csak lehetőség van, fejlesz­teni kell a mezőbővítéseket, a mezőkapcsolásokat. — Feketevölgyön mintegy 43 millió forintos beruházást igényel a mezőbővítés —, hallottuk Kerényi Bélától. — Ebből az idei tervünk sze­rint 12,5 millió forint értéket szeretnénk megvalósítani. Ormosbányán és Feketevölgy irányában történő mezőbőví­­tés beruházási igénye 16 millió forint. A legnagyobb összeget a meglevő Szeles II. akna he­lyett üzemelő Szeles III-as akna kialakítása kívánja meg: 1976-ig mintegy 153 millió forinttal. Az idén eb­ből természetesen csak an­­­nyit tudnak biztosítani, amennyi telik. Hasonlóképpen vannak az alberttelepi, ös­­­szesen 21 millió forintos be­ruházással is, amellyel a bá­nya élettartamát szeretnék megnövelni a rudolftelepi szénvagyon hozzácsatolásá­­val. — Erenyőn az őzugrói te­rület, valamint a IV. telep termelésbe kapcsolása 25 mil­lió forintot igényel —, de ahogy Kerényi Béla elmon­dotta: a IV-es telepi kutatá­soknál is elsősorban azt fi­gyelik, hogy minőségileg jó-e a szén, gazdaságilag megéri-e a beruházás? Mindezek a munkák tehát hatalmas kiadásokat jelente­nek. És ezeken kívül még mire fordítják a beruházási összeget? — Új javítóműhelyt léte­sítettünk az idén Ormosbá­­nyán. Ez csaknem kétmillió forintba került­­, s a beru­házási osztályon pontos el­számolás tekinthető meg a többi kiadásról is: vásárolt a vállalat 12 páncélkaparót 9,7 millió forintért, egy MK 97- es önjáró berendezést 6,4 millióért, egy széngyalut, amely hárommillió forintba került, és hasonló összeget költöttek gumiszalagokra is. Vesznek-e még az idén új gépeket? — Többek között várunk három újabb páncélkaparót, és két gumiszalagot — vála­szolta Kerényi Béla. Az idei beruházási összeg­ből költöttek azonban 5,9 millió forintot a balatonsze­­mesi Napsugár üdülő fel­építésére is. Ebben a szép, új létesítményben már ezen a nyáron sok száz borsodi bá­nyász gyermeke vakációzott. S még mindezek felsorolá­sával sem ismertettük a vál­lalat valamennyi kiadását. Remélhetőleg azonban ezek­ből is érthető, hogy rendkívül lényeges, a munka és az élet által ma már természetsze­rűen szükséges kiadások ezek. Az első hallásra óriási­nak tűnő 173 millió forint beruházási igény tehát jogos a Borsodi Szénbányák részé­ről. Bizonyára jól látják ezt felsőbb szerveink is, amelyek segítséget adhatnak az igé­nyek teljesítésében akkor, ha a vállalat az idei geológiai és egyéb nehézségek közepette — a dolgozók legnagyobb erőfeszítései ellenére — nem tudná a szükséges beruházási összeget előteremteni. Ruttkay Anna Új front Feketevölgyön Az elmúlt héten a fekete­­völgyi I. aknánál új fronton kezdte meg a termelést Bi­hari István szocialista bri­gádja. Az új, mintegy 100 méteres homlokú és 450 mé­ter kifutású frontról jó ered­ményeket várnak, napi 750 tonna szén termelését szeret­nék innen biztosítani. Remé­lik, hogy itt sem víz, sem ve­tő nem hátráltatja a mun­kát, s így a teljesítményük még jobb lehet. Korszerűsítés Megkezdték a Királdi Bányaüzemben a szénosztályozó felújítását. Képünkön a szerelők vas­tartóállványokat építenek be. (Cikkünk a 3. oldalon.) (Fotó: Ьасм) Az első napon: 1212 tonna szén­ Orom Ella-aknán Változik-e az ormosi gyenge eredmény? Hetek óta „vérszegény” eredményeket produkált az Ormosi Bányaüzem. A szep­tember 7-i jelentésükben pél­dául ugyancsak lehangoló az adat: 79,4, a szeptember 1l­iben 89,3 százalék... Mi tör­tént? Hol marad a szocia­lista frontbrigádok „húzó­­­­ereje”? Hiszen ennél az üzemnél is, Ella-aknán új, szocialista munkaszerződést kötött a gépesített frontfejté­sen dolgozó Kertész Sándor 72 tagú brigádja. Az utóbbi hetek gyenge eredményeinek hallatán ag­gódva érdeklődtünk Kerté­széktől: meglesz-e a prémi­um? — Most még mi is aggó­dunk ezért — válaszolta a brigádvezető — mert nagyon rossz szakaszon dolgozunk. Sok a szakadás és sok a föld... Keserves körülmények, gyenge minőség, s közben az átállás nehéz munkája. Mennyire veszítették el ked­vüket az emberek? Milyen az erejük? Van-e még biza­kodásuk az év végi jó ered­ményhez? Ilyen kérdésekre kértünk választ az Ormosi Bányaüzem igazgatóságán. S az Ella-aknáról öröm­hírt hallottunk: — Beindult az új front. Napi 900 tonna szenet vá­runk ettől — mondotta Vi­­szóczky György, az üzem igazgatója: — Az első na­pon 1212 tonna szenet kap­tunk az új, 90 méter hom­lokszélességű fronttól. Az emberek természetesen jó­­kedvűek, s ismét bizakodnak. Nagyon szeretné az üzem 100 százalékra teljesíteni az idei éves tervét. Ehhez az alap: az első félévi 105 szá­zalékos tervteljesítés. Új meddőhányót alakítanak ki az Edelény­ Bányaüzem 1—IV-es aknáján. Ezzel teljesen automatikus lesz a csillék ürítése. (Fotó: Laczó) Hogyan áll a verseny? 1971. szeptember 11-ig BORSODI SZÉNBÁNYÁK%

Next