Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-11 / 41. szám
1073. október 11 BORSODI BÁNYÁSZ Omlasztó S? ntts az Ella-aknai északkeleti kettes számú front. Az ujjnyi vastag acélkötelek szinte pattanásig feszülnek az igénybevételtől. A bányászok távolról, lélegzet-visszafojtva figyelik a villák és az acéltámokat ölelő, szorító elemek harcát. Nem vitás, hogy a gépeknek drukkolnak. A következő pillanatban megremeg a front, mázsányi kőzetdarabok zúdulnak alá a fejéből és forgáccsá törik a deszkákat. A mellettünk álló bányász szinte önkéntelenül összerezzen a leomló kőzetek robajára. — Fél? — Nem. Csak megtanultam tisztelni a föld hatalmas erejét — feleli, majd elmondja, hogy az elmúlt héten, csütörtökön, az éjszakász szakban a front középső szakaszán a nyomás félig benyomta a talpba az acéltámok egy részét, a többit kiforgatta a helyéről. — Az az baj, hogy nem folyamatosan, hanem szakaszosan omlik a fete — szól közbe Simon József aknász. — Omlasztáskor — hiába, végzünk provokációs robbantásokat — csak az alsó, kéthárom méter vastag réteg szakad le. Az úgynevezett magas fedü mindössze nyolctíz méterenként omlik le, akkor pedig már nagy károkat okoz. Ai hnav nem megfele ии [UNK]у lőek a fedü omlási viszonyai, negatívan hat a front állapotára, a teljesítményekre. A kialakult nagy nyomás ugyanis áthárul a szénfalra, mely töredezetté válik. A szén gyakran еду-másfél méterre előre kidől a homlokból, a támasztás nélkül maradó főte pedig megsüllyed. A fejtési magassága 2,5 méterről lecsökken 2 méter alá. Ahhoz, hogy az acéltámok beépíthetőek legyenek, sokat kell szedni a talpból, ami pluszmunkát és teljesítménycsökkenést okoz. — A szén minősége valamivel kedvezőbb ■ már, mint korábban volt, —kapjuk a tájékoztatást Pernye Istvántól, a 24 tagú szak vezetőjétől. Helyenként azonban még jelenleg is kovás a szén, a front meghajtó felőli részén pedig 20 méter hosszban 20 centiméteres meddőágyazás van a telepben. A 90 méter homlokszélességű, 1400-as acélsüveggel biztosított frontot júliusban, a fletcheres fejtés utódjaként helyezték üzembe. Mintegy másfél hétig maróhenger jövesztette a szenet. Azért csak ennyi ideig, mert a nem megfelelő karbantartás és kezelés miatt a gép meghibásodott és ki kellett szállítani a külszínre javításra. Több mint egy hónapig robbantották a szenet és kézzel rakodtak. Ebben az időben mind a front, mind az akna mélyen a tervezett alatt termelt. A II (Hlк/I II ) elejétől isли [UNK]и [UNK]/ли [UNK] mét üzemel a maróhenger. Eddig még nem történt meghibásodás. A bányászok az egy hónap alatt, — amíg kézi erővel kellett rakodniuk — jöttek rá, hogy valójában mit is jelent számukra géppel dolgozni. Napjainkban már úgy vigyáznak rá, mint a szemük fényére. Az akna vezetősége lakatosokat osztott be a maróhenger mellé. — A gép napi előrehaladása másfél méter körül váltakozik — mondja a frontaknász. — Ennyire van kitűzve a sebességprémium is. Ha sikerül az előírást a frontiaknak teljesíteniük, a napi termelés meghaladja a 40 vagont, a bányászok fizetése pedig a műszakonkénti 190 forintot. Az elmúlt h Tk napi prémiumot, az 1,6 méteres előrehaladást azonban a Kiss Pál, Kenéz Lajos és Pernye István vezette 72 tagú szocialista brigád csak egyszer tudta elérni. Ennek ellenére az előírt 5,79 tonnával szemben 6,3 tonnás csákányos teljesítményt értek el; a szén darabos szemhullása 31, a meddőtartalom 6,4 százalék volt. — Októberben a korábbitól, jobb eredményeket remélünk — bizakodik Újhelyi György vájár. — Megbarátkoztunk már az új berendezéssel, s talán idővel kedvezőbbé válnak a geológiai viszonyok is. Mindenesetre, ahogyan hallottam, ebben a pusztában még több mint egy évig dolgozunk. Sok nehézséget okozott a frontiaknak eddig, hogy kézi erővel kellett előre tolniuk a 90 méteres lámosvonszolót. Mire e sorok megjelennek, hidraulikus előtoló berendezés végzi el helyettük ezt a munkát. Ezzel is tovább javul majd a munkaidő kihasználása, ami az eredmények fokozását teszi lehetővé. Kolaj LászlóFotó: Sólymos László Gál Ferenc gépkezelő figyeli a maróhenger munkáját Simon József aknász és Pernye István szakvezető vájár megbeszélik a feladatokat Horváth Béla vájár a lerobbantott szenet lapátolja Néhány száz évvel ezelőtt, a manufakturális korszakban a lyoni takácsok összetörték a szövőgépeket, mert attól féltek, hogy azok üzembe helyezésével feleslegessé válnak, elvesztik kenyerüket. Napjainkban már mindenki tudja: a gépek megkönnyítik, meggyorsítják a munkát, a dolgozó ember legfontosabb segítői. Azt várhatnánk tehát, hogy az emberek nagy becsben tartják e hűséges segítőtársukat; óvják, vigyázzák, gondozzák őket. A mindennapi gyakorlat azonban sok helyütt mást mutat. Nem kevés azoknak a száma, akikre ráillik szomorú megnevezés: géprongálók. Kik a géprongálók? Közös tulajdonságuk, hogy felelőtlen, lelkiismeretlen emberek, akik akarva, akaratlan rongálják a társadalom, a nép vagyonát. Vannak olyanok, akik azért rongálnak, mert szeretnek törni, zúzni, s így elégítik ki agresszivitásukat. Mások az éppen kezük ügyében levő gépen töltik ki dühüket, szereznek valamiért elégtételt. A következő csoportba tartoznak azok, akik azáltal okoznak jelentős károkat, hogy nem megfelelően kezelik, üzemeltetik, javítják a gépeket. Ennek oka egyrészről a szakértelem hiánya, másrészről a lustaság, gondatlanság. Ez utóbbiak azok, akik összetévesztik a csavarkulcsot a nagykalapáccsal. Érdemes volna egyszer felmérni a géprongálók által okozott kárt. Alighanem csak a Borsodi Szénbányáknál milliós értékekről van szó. Ezeket a milliókat pedig oda kell írni valahová, illetve el kell venni valahonnan. A géprongálók az okozott kárral a vállalat egészét, dolgozóink összességét sújtják, köztük természetesen önmagukat is. Ez a kisebbik baj, hiszen eléggé el nem ítélhető cselekedetükért nem ennyi büntetést érdemelnének. Az utóbbi időkben szerencsére mind többen elnyerik méltó „jutalmukat”, de sokan még mindig büntetlenül végzik rongáló munkájukat. Hol „teremnek” a géprongálók? Elsősorban ott, ahol megfelelő számukra a légkör. Ott, ahol a ne szólj szám, nem fáj fejem elv érvényesül, s az emberek közömbösségükkel elősegítik a géprongálók aknamunkáját, így válnak önmaguk megkárosítóivá. K. L. Géprongálók 3 nincs megállás! Szocialista brigádvezetők tanácskozása az OSZ-nél SZEPTEMBER 7-én, vasárnap tartották az Ózdvidéki Szénbányák üzemei a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozását. A farkaslyuki művelődési házban megrendezett összejövetelen mintegy 130 szocialista brigádvezető és patronáló vett részt. Ott voltak az üzemek műszaki és gazdasági vezetői is. El kell azonban mondani, hogy nem tudni miért, egyetlen meghívott vendég sem jött el, nem tisztelte meg jelenlétével a tanácskozást. Kriston Hossó Béla vállalati szb-titkár bevezető szavai után Szili Ferenc, az OSZ igazgatóhelyettese tartott beszámolót az elmúlt év hasonló időszakában Királdon megtartott vállalati tanácskozás óta eltelt időszak eredményeiről. — A mai tanácskozás célja, hogy értékelje az elmúlt év óta végzett munkát, elemezze a szocialista brigádmozgalom helyzetét, választ adjon a brigádmozgalom néhány kérdésére, megszabja a vezetők, patronálok és a kollektívák további feladatait, figyelembe véve az MSZMP KB 1971. december 1-i határozatát, majd az ezt követő 1007-es kormányrendeletet — mondotta bevezetőként az igazgatóhelyettes. NEM TÖREKEDTÜNK az utóbbi években a szocialista brigádok számszerű növelésére, inkább a meglevőket igyekeztünk a hármas jelszó maradéktalan betartására serkenteni. Az ÁSZ-nél pillanatnyilag a dolgozók 52 százaléka vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. 304 brigádban 3111 fő tevékenykedik — mindössze 45 fővel kevesebb, mint az előző években. A csökkenés oka a somsályi üzem megszűnése. 23 női szocialista kollektívában 229 lány és asszony verseng a legjobbaknak járó elismerésért, s ugyanakkor 24 ifjúsági brigádot — 277 fiatal — tartanak számon a vállalatnál. Szili Ferenc ezt követően ismertette a vállalat termelési-gazdasági eredményeit, részletesen értékelve tervteljesítést, az árbevételt, a darabos szemhullás alakulását, az elővájási, feltárási és előkészítési tevékenységei, majd az összüzemi teljesítmény és az önköltség alakulásáról beszélt. A VÁLLALAT gazdasági eredményeinek rövid értékelése után szólott a munka- és egészségvédelmi helyzet alakulásáról. — Ami az elmúlt félév biztonsági helyzetét illeti, az amegállapításunk, hogy egyes területeken, mint például a balesetek számszerű csökkentésében javulás történt. Míg 1972 első felében 184 volt a három napon túl gyógyuló balesetek száma, addig ez az arány 1973 hasonló időszakában 121-re csökkent Jelentős javulást értünk el a balesetek gyakorisága tekintetében is. Az eltelt félévben tehát Farkaslyuk kivételével minden üzemben javult a baleseti és biztonsági helyzet. Ezután arról volt szó, hogy nem lehet különválasztani a gazdasági és mozgalmi szervek feladatait, a brigádmozgalom irányításában és fejlesztésében. A mozgalom ösztönzési rendszerét és módszerét közösen kell meghatározni. A vállalat előtt álló feladatokat csak úgy lehet megvalósítani, ha a gazdálkodás fejlesztésével járó gondok megszüntetése, az erőfeszítések és a felelősségérzet fokozása az egész kollektíva közös ügyévé válik. A brigádmozgalom fejlesztésével kapcsolatban el kell mondanunk, hogy egyes üzemek műszaki-gazdasági vezetői még most sem ismerték fel a szocialista kollektívákban rejlő lehetőségeket, s nem használták fel a szocialista brigádok erejét és lelkesedését a műszaki-gazdasági feladatok végrehajtása során. Számtalan esetben nem biztosítják a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket, s néhány helyen még nem megfelelő a patronáló munka sem. Van tennivaló a politikai segítségnyújtás terén is. A tömegszervezetekben dolgozó aktíváknak fokozottabban kell segíteni a brigádokat, koordinálni, ellenőrizni és adott esetben számonkérni egy-egy feladat elvégzését. Gondot okoz az is, hogy sok esetben sablonosak a vállalások, ez azt tükrözi, hogy azok az üzemi irodán készülnek, s az érintettek csak a szerződés elkészülte után írják alá. Ennek ellenére a gazdasági feladatok teljesítését a szocialista brigádok legnagyobb része teljes energiával segíti, s ez dicséretes. • Tovább kell lépni a politikai és szakmai képzés területén, s a szocialista módon élni jelszó hatékonyabbá tétele érdekében is. AZ OKTATÁSSAL kapcsolatban megtudtuk, hogy igen sokféle képzés történik a vállalatnál. A politikai továbbképzéseken sajnos nem minden brigádtag vesz rész, pedig erre a vállalások során kötelezték magukat. Szakmai oktatásra már többen járnak, de gondot okoz, hogy mindezideig nem sikerült megoldani az általános iskolát el nem végzettek képzését. A TOVÁBBIAKBAN az igazgatóhelyettes megdicsérte azokat a kollektívákat, akik a legjobban dolgoztak, s a legszebb eredményeket érték el a szocialista versenymozgalom hármas jelszavának érvényesítésében. Ilyen volt a Putnoki Bányaüzemtől Varga László osztályozás, s Eke L. Imre fronti kollektívája, Királdról Göndör Flórián, Szalmás József brigádja, Farkaslyukról a Virág István vezette kollektíva és Szántó László brigádja, Borsodnádasdról Fónad József és ifj. Cseh István brigádja. Egereseimből Bíró K. János és Bényei Mihály brigádja, valamint a központi üzemből Ardai Gyula és Bárdos József szocialista kollektívája. A szállítási üzemben Erdei Sándor és Dorogi Sándor szocialista brigádja bizonyult a legjobbnak, míg az anyag- és áruforgalmi osztályon Gál Józsefné brigádja dolgozott kiemelkedően. Az elmúlt évben 319 kollektíva versenyzett a különböző fokozatokért, s közülük szocialista brigád címet és oklevelet nyert 57 brigád, zászlót kapott 31, bronz fokozatot 89, ezüstöt 43,aranykoszorús elismerést pedig 28 brigád. Az említetteken kívül 4 brigád kapta meg a vállalat kiváló brigádja címet. AZ ELHANGZOTTAK után a következő feladatokról, s az év hátralevő részében végzendő munkáról esett szó. A beszámolót követően került sor a hozzászólásokra, amelyek ismertetésére még visszatérünk.