Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-04 / 27. szám
1973. július 4. BORSODI BÁNYÁSZ Rudashelepi hétköznapok II. Másfél mill iífivid gyaloglás után érit wriUkezünk az akna másik tömegtermelői munkahelyére, az északi mozdonyvágat 1-es számú kézi frontjára. Alighogy leültünk a légvágatban máris felhangzik a figyelmeztetés: „vigyázat, robbantunk!” Biztonságosabb helyre vonulunk. — A front, melyet június 10-én helyeztünk üzembe, az akna tervének 40—45 százalékát, napi 43—50 vagon szenek hivatott adni —, mondja Hornyák Béla helyettesítő aknász. — Jelenleg ennél valamivel kevesebbet termel. A 84 méteres homlok közepe táján, tizenöt méter hosszban vető nehezíti a munkát. A szén ugyanakkor könnyen jéveszthető, mert a lapra festünk. Ennek és a közelmúltban bevezetett új robbantási technológiának köszönhető, hogy tíz tonna szén lerobbantásához mindössze 2,1 kilogramm paxitot használunk fel. A frnt pasztáját Rust IMUUldolftelep egyetlen fejtési ifjúsági szocialista brigádja műveli. A Béke nevet viselő kollektíva 1959 tavaszán alakult, és azóta mintegy másfél millió tonna szenet termelt. A „milliomos” brigád tevékenységét a vállalat vezetősége már több ízben „honorálta” az aranykoszorús jelvénnyel. A másik két szak munkáját Eördögh István és Ludva György irányítja, a brigád vezetője pedig Fügedi István, aki az akna szb-titkára is egyben. A füstre várás ideje letelt, végigmegyünk a festési homlokon. Az első pillanatban feltűnik, hogy ennyire gondozott a front. A két és fél méter magas fenyőfatámok katonás rendben sorakoznak, s a fejében elhelyezett félfák és deszkák is párhuzamosan, egyforma távolságra vannak egymás mellett. A látvány még csak megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy az akna dolgozói tudnak és szeretnek szépen dolgozni, s rendet tartani. A másik dolog, ami szembetűnik, hogy sok itt a fiatal. — A brigádtagok héttizede harminc éven aluli — tájékoztat a szakvezető. — Ezen belül több tizenéves is található. Az átlagos életkor mindössze 32 év. A brigád nagy erőssége egyébként, hogy szerencsésen ötvöződik benne az idősebbek és a fiatalok aránya. Az előbbiek a rutint, a nagyobb szakmai tudást, utóbbiak a lendületet biztosítják. Az idősebbek természetesen átadják a tapasztalatokat fiatalabb munkatársaiknak. A közvetlen mellettünk lapátoló fiatalok közül megszólítottunk kettőt. Megtudjuk, hogy a 19 éves Székely Tibor egy, a 20 éves Csépke Tibor két éve dolgozik a brigádba. Apjuk nyomdokain járva jutottak el a szénfalig. — Megtaláljuk a számításainkat. A négyezer forintot rendszerint hazavisszük. Máshol ennek csak a felét keresnénk. A bánya közel van az otthonunkhoz, ami szintén nem mellékes. De a legfőbb, hogy olyan kollektívában dolgozunk, ahol jó a közösségi szellem, ahol segítenek bennünket. A tanulásról azonban nem mondtak le. Technikusok szeretnének lenni. Beiratkoztak az ősszel beinduló bányaipari technikum levelező tagozatára. A brigád tagjai közül egyébként majd mindenki továbbképezi magát valamilyen formában. A csillések segédvásári, a sevában az egyén hibájából. Mint a sajátjukra, úgy vigyáznak a társadalmi tulajdonra. Mielőtt elbúcsúznánk a frontiaktól, a szakvezetőt a brigád terveiről kérdezzük. — Az idén is szeretnénk eleget tenni vállalásunknak — feleli Oláh János. — Erre meg is van minden lehetőségünk. Az I-es front pásztájának lefejtése után — várhatóan augusztus közepén — átköltözünk a kedvezőbb körülményekkel rendelkező, több mint 100 méter homlokszélességű és 480 méter kifutású 12-es számú frontra. Itt talán már hat tonna feletti teljesítményt is el tudunk érni. Bízunk benne, hogy az idén is, az elmúlt évhez hasonlóan, felszínre küldünk 150 ezer tonna szenet. Kolaj LászlóFotó: Sólymos László gépvájárok szakmunkásképző tanfolyamra járnak. Néhányan a robbantóvájárit végzik. Mások KISZ-, párt- és szakszervezeti oktatáson gyarapítják ismereteiket. Gyakran közösen elmennek moziba, színházba és különféle kultúrrendezvényekre. Együtt készültek fel az iparági vetélkedőre is. Megtudjuk nem volt baleset a kollektív Nagy Pál lyuktelepítést végez Székely József vájár a rudolftelepi ifjúsági brigád egyik legfiatalabb tagja jól bánik a fejszével Fényes János, Horváth Gyula és Molnár Lajos vájárok biztosítják a fölét A vakációban: A tavalyi sikeres kezdeményezés után az idén is megszervezik Ormosbányán a gyermeküdültetést. Egyegy tíz napig tartó turnusban 15 bányász dolgozó gyermeke tölti gondtalanul vakációját az égerszegi bányászüdülőben. A bányaüzem vezetői gondoltak a felnőttekre is. A hajdúnánási városgazdálkodási vállalat kérésére szerződést kötöttek, hogy cserejelleggel, a hegyvidéket kedvelő alföldiek Égerszögön, az ormosi bányászok pedig a meleg gyógyvizéről híres Hajdúnánáson üdülhetnek. A szezon június elejétől szeptemberig tart, és az egyhetes turnusokban 8—8 nánási, illetve bányászdolgozó piheni ki fáradalmait. Gépészeti feladatok Mákvölgyön A MÁSODIK félévben több frontátállást is végrehajtanak a Mákvölgyi Bányaüzemben. A munkálatok nagy feladatot jelentenek az üzem gépészeti részlegének dolgozói számára, mert a különböző szállító berendezések és biztosító egységek beépítése elsősorban az ő feladatuk. Könnyebbség, hogy befejezték már Szeles III-as lejtős akna szerelési munkálatait — két BSZ—3 típusú gumiszalag fejállomást, szalaghidat és szénátadót kellett elkészíteniük —, így a teljes kapacitást a következő hónapok feladatainak megoldására fordíthatják. Mint azt Lengyel István gépészeti vezető elmondta, jelenleg az augusztus közepén beinduló rudolftelepi 12- es számú frontra beépítendő szállító berendezések előkészítését, téemkázását végzik. A 100 méter homlokszélességű festésre három BSZ típusú láncosvonszolót és összesen 200 méter gumiszalagot kell majd beszerelniük. Szuhakállón az ötös telepi 13-as front előkészítése több hetes munkát jelent az iparosoknak. A festés, melyet fával biztosítanak, az akna utolsó előtti tömegtermelői munkahelye lesz. A LEGNAGYOBB volumenű gépészeti munka Edelény I—IV. aknán ígérkezik. A Schwartz—Wild biztosítási gépi front a tervek szerint a IV. negyedévben lefejti a jelenlegi pásztát és átállást hajt végre az egyes telepben. Új gyalus front előkészítése is szerepel a programban. Az egyes telepben megkezdett gyalús kísérleteket a jövőben a keményebb szenű kettes telepben folytatják. Tűzrendészeti szemle Királdon Június 26-án tűzrendészeti szemlét tartottak a Királdi Bányaüzem külszíni üzemrészeiben. Mint azt Bencs Kálmán vállalati körzeti tűzrendészeti előadó elmondotta, félévenként kerül sor ilyen vizsgálatra az ŐSZ valamennyi üzemében. — Ilyenkor ellenőrizzük a külszíni üzemrészeket, megvizsgáljuk, nem történt-e tűzrendészeti szempontból valamilyen mulasztás. Minden rendellenességet jegyzőkönyvben rögzítünk, s felhívjuk az illetékesek figyelmét a hiányosság megszüntetésére. Leggyakoribbak a fedetlenül hagyott elektromos kábeldobozok, a nem megfelelően szigetelt elektromos berendezések. Javultak a körülmények Királdon Az utóbbi napokban jelentős javulás tapasztalható a Királdi Bányaüzemben — kaptuk a tájékoztatást Kriston Bélától, az üzem vezetőjétől. — Ismeretes, hogy a régebbi frontok nehéz geológiai viszonyok között működtek, ez okozta a termelés-lemaradást. Körülbelül három héttel ezelőtt a továbblépés érdekében beindítottuk az úgynevezett 5. számú frontfejtést, amely létszám átcsoportosítást is követelt. Ezért egy-két elővárással is le kellett állni, ami elkerülhetetlen volt a tervteljesítés érdekében. A vágathajtási munkát ezért jobb szervezéssel folytatjuk tovább. Gondot okoz üzemünkben a darabos szemhullási arány fokozása, s ez természetes hatással van az árbevételi terv teljesítésére is. A fejtésre telepített kollektíváknak pillanatnyilag erre kell a legnagyobb gondot fordítani. A frontosok olyan robbantási technológiával kísérleteznek, amely segít a probléma megoldásában. Az I-es telepben kísérleti jelleggel működő maróhengeres frontról naponta 250— 280 csille szén kerül a felszínre. Itt van a legnagyobb szükség a szemhullás további növelésére. 3 „Tartani az előnyt” Beszélgetés az Ella-akna főmérnökével Az év legjelentősebb frontátállását hajtották végre az utóbbi hetekben Ella-aknán. 1970 októbere óta üzemelt az aknában együtt a Fletcher-típusú berendezés és az Eickhoff gyártmányú maróhenger, s miután június 29-re leművelte a rendelkezésre álló utolsó pásztát is, megkezdték a gépek kiszerelését. Az utódot, az északkeleti 2-es számú frontot — a régi fejtés melletti pásztában — július 2-án helyezték üzembe. Az átállásról, az előkészületekről, a harmadik negyedév feladatairól és várható eredményeiről Hervoly Béla aknavezető főmérnökkel beszélgettünk. — Először talán foglalja össze röviden a fletcheres gépi jövesztés tapasztalatait. — Az önjáró gépi front a közel három év alatt változó sikerrel üzemelt — mondta az aknavezető. — Az eredményesség szempotjából három termelési szakaszt különböztethetünk meg. A kezdeti szakaszban a szokásos indulási nehézségek hátráltatták a munkát. Ezt követte egy kudarcokkal teli időszak, amikor rendkívül rossz geológiai viszonyok között üzemeltek a gépek. A befejezés viszont nagyon jól sikerült, mert tavaly októbertől az előrehaladási sebesség átlagosan több mint három méter, a csákányos teljesítmény közel tizenhat tonna volt. A front kimagasló eredményeinek köszönhető egyébként, hogy az első félévet mintegy 27 000 tonna plusszal zártuk. — Hogyan készültek fel a frontátállásra? — Jó előre elkészítettük az átállás részletes grafikonos tervét, melyen feltüntettük az egyes munkafolyamatok kezdésének időpontját és a végrehajtáshoz szükséges műszakszámot. A feladat, melyet június 14-e és július 1. között meg kellett valósítanunk, rendkívül szerteágazó volt. Éppen ezért körültekintően kellett dolgoznunk, s a végső siker érdekében tartanunk kellett a határidőket. — Miként sikerült a végrehajtás? — A vártnál sokkal jobban. Ez annak köszönhető, hogy az átállási munkálatokat végző dolgozók átérezték a feladatok fontosságát, és ennek megfelelő szorgalommal tevékenykedtek. Dicséret illeti az itt dolgozó szocialista brigádokat, akik oroszlánrészt vállaltak a munkából. Sikerült elkészítenünk egy olyan ösztönző bérrendszert is, amely időhöz és műszakszámhoz kötve határozta meg a béreket. Jellemző az átállás sikerességére, jól szervezettségére, hogy a szállítórendszereket a tervezett 17 műszakharmaddal szemben 14 műszakharmad alatt végeztük el, a régi front 12 méterrel való lerövidítését pedig hat műszakharmad helyett 3 műszakharmadon oldottuk meg. — Milyen sorrendben zajlott le az átállás? — Mint említettem, a munkálatok kivitelezését június 14-én kezdtük meg. Először az új front induló vágatát TH-ról átváltottuk fa biztosításra. Ezután beszállítottuk a bányába az acéltámokat, az 1400-as acélsüvegeket, a homloki Slash-kaparót és valamennyit beépítettük. Ezt követte a maróhenger és az alapkaparó beszállítása, majd beszerelése. A régi front, szállítórendszerének — 500 méter gumiszalag és 6 darab láncos vonszoló — kiszerelése jelentette a következő tennivalókat. Az utolsó nagyobb mukát az új szállítórendszer — 580 méter gumiszalag és 4 láncosvonszoló — beépítése képezte. — A fletcheres front június 29-én fejezte be a termelést. Ezen a napon végeztük el a homloki berendezések bejáratását, melyet július 1-én, vasárnap a maróhenger kipróbálása követett. Az északkeleti 2-es számú új front július 2-án reggel már üzemszerűen termelt. Egyébként a fejtésen Kiss Pál szocialista brigádja dolgozik, amely az önjárós gépi frontról települt át az új munkahelyre. • Létszám-átcsoportosítást végrehajtottak-e az aknában? Milyen eredményt várnak az acéltámos, maróhengeres fronttól? — Csak nagyon minimális átcsoportosításra volt szükség. A fronton dolgozó brigád létszámát növeltük 63 főről 72-re. Bizonyos átrendezés a fenntartók és az iparosok között is elképzelhető. — A front homlokszélessége 95 méter, magassága kezdetben 1,5 méter, s ez később 2,5 méterre növekszik. Ahogyan nő a festési magasság és a kollekkíva tagjai nagyobb tapasztalatokat szereznek az új jövesztés terén, várhatóan úgy nő majd a teljesítmény is. Kezdetben a fronttól napi 400—500 tonnát, szeptemberben már 500 —600 tonnát várunk. A negyedik negyedévben a termelés remélhetően megközelíti a 700 tonnát. — Melyek az akna harmadik negyedévi feladatai? Eleget tudnak-e tenni a követelményeknek? — A harmadik negyedév napi terve 770 tonna. Júliusban valószínű, hogy nem tudunk tervet teljesíteni. Negyedéves szinten viszont 100 százalék körüli eredményt várunk. A maróhengeres front termelése és a terv közötti különbséget egy kézi festésből, valamint az elővárásokból kívánjuk pótolni. Tartani szeretnénk az első félévben szerzett előnyt — fejezte be a beszélgetést a főmérnök. K. L. A farkaslyuki központi üzem kooperációs részlegének női dolgozói festik az új szerelőcsarnok vasszerkezetét S. L. felv.