Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-04 / 27. szám

1973. július 4. BORSODI BÁNYÁSZ Rudashelepi hétköznapok II. Másfél mill­ iífivid gyaloglás után ér­­it wriU­kezünk az akna másik tömegtermelői mun­kahelyére, az északi moz­donyvágat 1-es számú kézi frontjára. Alighogy leültünk a légvágatban máris fel­hangzik a figyelmeztetés: „vigyázat, robbantunk!” Biz­tonságosabb helyre vonu­lunk. — A front, melyet június 10-én helyeztünk üzembe, az akna tervének 40—45 száza­lékát, napi 43—50 vagon sze­nek hivatott adni —, mondja Hornyák Béla helyettesítő aknász. — Jelenleg ennél va­lamivel kevesebbet termel. A 84 méteres homlok közepe táján, tizenöt méter hossz­ban vető nehezíti a munkát. A szén ugyanakkor könnyen jéveszthető, mert a lapra festünk. Ennek és a közel­múltban bevezetett új rob­bantási technológiának kö­szönhető, hogy tíz tonna szén lerobbantásához mindössze 2,1 kilogramm paxitot hasz­nálunk fel. A frnt pasztáját Ru­­st IMUUl­dolftelep egyet­len fejtési ifjúsági szocialista brigádja műveli. A Béke ne­vet viselő kollektíva 1959 tavaszán alakult, és azóta mintegy­ másfél millió tonna szenet termelt. A „millio­mos” brigád tevékenységét a vállalat vezetősége már több ízben „honorálta” az arany­koszorús jelvénnyel. A má­sik két szak munkáját Eör­­dögh István és Ludva György irányítja, a brigád vezetője pedig Fügedi Ist­ván, aki az akna szb-titká­­ra is egyben. A füstre várás ideje le­telt, végigmegyünk a festési homlokon. Az első pillanat­ban feltűnik, hogy ennyire gondozott a front. A két és fél méter magas fenyőfatá­­mok katonás rendben sora­koznak, s a fejében elhelye­zett félfák és deszkák is párhuzamosan, egyforma tá­volságra vannak egymás mellett. A látvány még csak megerősíti azt a tapasztala­tunkat, hogy az akna dol­gozói tudnak és szeretnek szépen dolgozni, s rendet tartani. A másik dolog, ami szembe­tűnik, hogy sok itt a fiatal. — A brigádtagok héttizede harminc éven aluli — tá­jékoztat a szakvezető. — Ezen belül több tizenéves is található. Az átlagos életkor mindössze 32 év. A brigád nagy erőssége egyébként, hogy szerencsésen ötvöződik benne az idősebbek és a fia­talok aránya. Az előbbiek a rutint, a nagyobb szakmai tudást, utóbbiak a lendületet biztosítják. Az idősebbek ter­mészetesen átadják a tapasz­talatokat fiatalabb munka­társaiknak. A közvetlen mellettünk lapátoló fiatalok közül meg­szólítottunk kettőt. Megtud­juk, hogy a 19 éves Székely Tibor egy, a 20 éves Csépke Tibor két éve dolgozik a brigádba. Apjuk nyomdokain járva jutottak el a szénfalig. — Megtaláljuk a számítá­sainkat. A négyezer forintot rendszerint hazavisszük. Máshol ennek csak a felét keresnénk. A bánya közel van az otthonunkhoz, ami szintén nem mellékes. De a legfőbb, hogy olyan kollek­tívában dolgozunk, ahol jó a közösségi szellem, ahol se­gítenek bennünket. A tanulásról azonban nem mondtak le. Technikusok szeretnének lenni. Beiratkoz­tak az ősszel beinduló bá­nyaipari technikum levelező tagozatára. A brigád tagjai közül egyébként majd min­denki továbbképezi magát valamilyen formában. A csillések segédvásári, a se­vában az egyén hibájából. Mint a sajátjukra, úgy vi­gyáznak a társadalmi tu­lajdonra. Mielőtt elbúcsúz­nánk a frontiaktól, a szak­vezetőt a brigád terveiről kérdezzük. — Az idén is szeretnénk eleget tenni vállalásunknak — feleli Oláh János. — Erre meg is van minden lehetősé­günk. Az I-es front pásztájá­­nak lefejtése után — várha­tóan augusztus közepén — átköltözünk a kedvezőbb kö­rülményekkel rendelkező, több mint 100 méter homlok­szélességű és 480 méter ki­futású 12-es számú frontra. Itt talán már hat tonna felet­ti teljesítményt is el tudunk érni. Bízunk benne, hogy az idén is, az elmúlt évhez ha­sonlóan, felszínre küldünk 150 ezer tonna szenet. Kolaj László­Fotó: Sólymos László gépvájárok szakmunkásképző tanfolyamra járnak. Néhá­­nyan a robbantóvájárit vég­zik. Mások KISZ-, párt- és szakszervezeti oktatáson gyarapítják ismereteiket. Gyakran közösen elmennek moziba, színházba és külön­féle kultúrrendezvényekre. Együtt készültek fel az ipar­ági vetélkedőre is. Megtudjuk nem volt baleset a kollektí­v Nagy Pál lyuktelepítést végez Székely József vájár a ru­­dolftelepi ifjúsági brigád egyik legfiatalabb tagja jól bánik a fejszével Fényes János, Horváth Gyula és Molnár Lajos vájárok biz­tosítják a fölét A vakációban: A tavalyi sikeres kezde­ményezés után az idén is megszervezik Ormosbányán a gyermeküdültetést. Egy­­egy tíz napig tartó turnus­ban 15 bányász dolgozó gyermeke tölti gondtalanul vakációját az égerszegi bá­nyászüdülőben. A bányaüzem vezetői gon­doltak a felnőttekre is. A hajdúnánási városgazdálko­dási vállalat kérésére szer­ződést kötöttek, hogy csere­jelleggel, a hegyvidéket ked­velő alföldiek Égerszögön, az ormosi bányászok pedig a meleg gyógyvizéről híres Hajdúnánáson üdülhetnek. A szezon június elejétől szep­temberig tart, és az egyhetes turnusokban 8—8 nánási, il­letve bányászdolgozó piheni ki fáradalmait. Gépészeti feladatok Mákvölgyön A MÁSODIK félévben több frontátállást is végre­hajtanak a Mákvölgyi Bá­nyaüzemben. A munkálatok nagy feladatot jelentenek az üzem gépészeti részlegének dolgozói számára, mert a kü­lönböző szállító berendezé­sek és biztosító egységek be­építése elsősorban az ő fel­adatuk. Könnyebbség, hogy befejezték már Szeles III-as lejtős akna szerelési munká­latait — két BSZ—3 típusú gumiszalag fejállomást, sza­­laghidat és szénátadót kel­lett elkészíteniük —, így a teljes kapacitást a következő hónapok feladatainak meg­oldására fordíthatják. Mint azt Lengyel István gépészeti vezető elmondta, jelenleg az augusztus köze­pén beinduló rudolftelepi 12- es számú frontra beépítendő szállító berendezések elő­készítését, téemkázását vég­zik. A 100 méter homlokszé­lességű festésre három BSZ típusú láncosvonszolót és összesen 200 méter gumisza­lagot kell majd beszerelni­ük. Szuhakállón az ötös te­lepi 13-as front előkészítése több hetes munkát jelent az iparosoknak. A festés, melyet fával biztosítanak, az akna utolsó előtti tömegtermelői munkahelye lesz. A LEGNAGYOBB volume­nű gépészeti munka Ede­­lény I—IV. aknán ígérkezik. A Schwartz—Wild biztosítá­si­ gépi front a tervek sze­rint a IV. negyedévben le­fejti a jelenlegi pá­sztát és átállást hajt végre az egyes telepben. Új gyalus front előkészítése is szerepel a programban. Az egyes telep­ben megkezdett gyalús kísér­leteket a jövőben a kemé­nyebb szenű kettes telepben folytatják. Tűzrendészeti szemle Királdon Június 26-án tűzrendészeti szemlét tartottak a Királdi Bányaüzem külszíni üzemré­szeiben. Mint azt Bencs Kál­mán vállalati körzeti tűzren­dészeti előadó elmondotta, félévenként kerül sor ilyen vizsgálatra az ŐSZ vala­mennyi üzemében. — Ilyenkor ellenőrizzük a külszíni üzemrészeket, meg­vizsgáljuk, nem történt-e tűzrendészeti szempontból valamilyen mulasztás. Min­den rendellenességet jegyző­könyvben rögzítünk, s fel­hívjuk az illetékesek figyel­mét a hiányosság megszün­tetésére. Leggyakoribbak a fedetlenül hagyott elektro­mos kábel­dobozok, a nem megfelelően szigetelt elektro­mos berendezések. Javultak a körülmények Királdon Az utóbbi napokban jelen­tős javulás tapasztalható a Királdi Bányaüzemben — kaptuk a tájékoztatást Kris­­ton Bélától, az üzem vezető­jétől. — Ismeretes, hogy a ré­gebbi frontok nehéz geológiai viszonyok között működtek, ez okozta a termelés-lemara­dást. Körülbelül három hét­tel ezelőtt a továbblépés ér­dekében beindítottuk az úgynevezett 5. számú front­fejtést, amely létszám átcso­portosítást is követelt. Ezért egy-két elővárással is le kel­lett állni, ami elkerülhetet­len volt a tervteljesítés ér­dekében. A vágathajtási mun­kát ezért jobb szervezéssel folytatjuk tovább. Gondot okoz üzemünkben a darabos szemhullási arány fokozása, s ez természetes hatással van az árbevételi terv teljesítésére is. A fej­tésre telepített kollektívák­nak pillanatnyilag erre kell a legnagyobb gondot fordítani. A frontosok olyan robbantási technológiával kísérleteznek, amely segít a probléma meg­oldásában. Az I-es telepben kísérleti jelleggel működő maróhen­geres frontról naponta 250— 280 csille szén kerül a fel­színre. Itt van a legnagyobb szükség a szemhullás további növelésére. 3 „Tartani az előnyt” Beszélgetés az Ella-akna főmérnökével Az év legjelentősebb frontátállását hajtották végre az utóbbi hetekben Ella-aknán. 1970 októbere óta üze­melt az aknában együtt a Fletcher-típusú berendezés és az Eickhoff gyártmányú maróhenger, s miután jú­nius 29-re leművelte a rendelkezésre álló utolsó pásztát is, megkezdték a gépek kiszerelését. Az utódot, az északkeleti 2-es számú frontot — a régi fejtés melletti pásztában — július 2-án helyezték üzembe. Az átállás­ról, az előkészületekről, a harmadik negyedév felada­tairól és várható eredményeiről Hervoly Béla akna­vezető főmérnökkel beszélgettünk. — Először talán foglalja össze röviden a fletcheres gépi jövesztés tapasztalatait. — Az önjáró gépi front a közel három év alatt változó sikerrel üzemelt — mondta az aknavezető. — Az ered­ményesség szempotjából há­rom termelési szakaszt kü­lönböztethetünk meg. A kez­deti szakaszban a szokásos indulási nehézségek hátrál­tatták a munkát. Ezt követ­te egy kudarcokkal teli idő­szak, amikor rendkívül rossz geológiai viszonyok között üzemeltek a gépek. A befe­jezés viszont nagyon jól si­került, mert tavaly október­től az előrehaladási sebesség átlagosan több mint három méter, a csákányos teljesít­mény közel tizenhat tonna volt. A front kimagasló ered­ményeinek köszönhető egyéb­ként, hogy az első félévet mintegy 27 000 tonna plus­­­szal zártuk. — Hogyan készültek fel a frontátállásra? — Jó előre elkészítettük az átállás részletes grafikonos tervét, melyen feltüntettük az egyes munkafolyamatok kezdésének időpontját és a végrehajtáshoz szükséges műszakszámot. A feladat, melyet június 14-e és július 1. között meg kellett való­sítanunk, rendkívül szerte­ágazó volt. Éppen ezért kö­rültekintően kellett dolgoz­nunk, s a végső siker érde­kében tartanunk kellett a határidőket. — Miként sikerült a vég­rehajtás? — A vártnál sokkal job­ban. Ez annak köszönhető, hogy az átállási munkálato­kat végző dolgozók átérez­­ték a feladatok fontosságát, és ennek megfelelő szorga­lommal tevékenykedtek. Di­cséret illeti az itt dolgozó szocialista brigádokat, akik oroszlánrészt vállaltak a munkából. Sikerült elkészí­tenünk egy olyan ösztönző bérrendszert is, amely idő­höz és műszakszámhoz kötve határozta meg a béreket. Jellemző az átállás sikeres­ségére, jól szervezettségére, hogy a szállítórendszereket a tervezett 17 műszakharmad­dal szemben 14 műszakhar­mad alatt végeztük el, a ré­gi front 12 méterrel való le­rövidítését pedig hat mű­szakharmad helyett 3 mű­szakharmadon oldottuk meg. — Milyen sorrendben zaj­lott le az átállás? — Mint említettem, a munkálatok kivitelezését jú­nius 14-én kezdtük meg. Elő­ször az új front induló vága­tát TH-ról átváltottuk fa biztosításra. Ezután beszállí­tottuk a bányába az acéltá­­mokat, az 1400-as acélsüve­geket, a homloki Slash-ka­­parót és valamennyit beépí­tettük. Ezt követte a maró­henger és az alapkaparó be­szállítása, majd beszerelése. A régi front, szállítórendsze­rének — 500 méter gumisza­lag és 6 darab láncos von­szoló — kiszerelése jelentet­te a következő tennivalókat. Az utolsó nagyobb mukát az új szállítórendszer — 580 méter gumiszalag és 4 lá­n­­cosvonszoló — beépítése ké­pezte. — A fletcheres front jú­nius 29-én fejezte be a ter­melést. Ezen a napon végez­tük el a homloki berendezé­sek bejáratását, melyet júli­us 1-én, vasárnap a maró­henger kipróbálása követett. Az északkeleti 2-es számú ú­j front július 2-án reggel már üzemszerűen termelt. Egyéb­ként a fejtésen Kiss Pál szo­cialista brigádja dolgozik, amely az önjárós gépi front­ról települt át az új munka­helyre. • Létszám-átcsoportosítást végrehajtottak-e az akná­ban? Milyen eredményt vár­nak az acéltámos, maróhen­geres fronttól? — Csak nagyon minimális átcsoportosításra volt szük­ség. A fronton dolgozó bri­gád létszámát növeltük 63 főről 72-re. Bizonyos átrende­zés a fenntartók és az ipa­rosok között is elképzelhető. — A front homlokszéles­sége 95 méter, magassága kezdetben 1,5 méter, s ez ké­sőbb 2,5 méterre növekszik. Ahogyan nő a festési ma­gasság és a kollekkíva tagjai nagyobb tapasztalatokat sze­reznek az új jövesztés terén, várhatóan úgy nő majd a teljesítmény is. Kezdetben a fronttól napi 400—500 ton­nát, szeptemberben már 500 —600 tonnát várunk. A ne­gyedik negyedévben a ter­melés remélhetően megköze­líti a 700 tonnát. — Melyek az akna har­madik negyedévi feladatai? Eleget tudnak-e tenni a kö­vetelményeknek? — A harmadik negyedév napi terve 770 tonna. Július­ban valószínű, hogy nem tu­dunk tervet teljesíteni. Ne­gyedéves szinten viszont 100 százalék körüli eredményt várunk. A maróhengeres front termelése és a terv kö­zötti különbséget egy kézi festésből, valamint az elővá­­rásokból kívánjuk pótolni. Tartani szeretnénk az első félévben szerzett előnyt — fejezte be a beszélgetést a főmérnök. K. L. A farkaslyuki központi üzem kooperációs részlegének női dolgozói festik az új szerelőcsarnok vasszerkezetét S. L. felv.

Next