Borsodi Bányász, 1974. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)
1974-05-30 / 22. szám
1974. május 30. BORSODI BÁNYÁSZ Előtérben: A polgári védelem LAPUNKBAN már adtunk tájékoztatást olvasóinknak arról, hogy 1975. évben lezárul dolgozóink és polgári védelmi szervezetünk személyi állományának jelenlegi kiképzési ciklusa. A múlt évben jó eredménnyel megtörtént az általános ismeretek oktatása. Idén új feladatként jelentkezik a kétéves szakkiképzés. A szakkiképzés azt jelenti, hogy a különféle szolgálati szakágaknak megfelelő különleges ismeretek birtokába jusson a személyi állomány. A fő feladat: az élet- és vagyonvédelem biztosítása különleges körülmények között. Ezen belül: nagy hatású támadófegyverek által okozott károk hatásainak csökkentése, elsődleges mentő-mentesítő munkák, ideiglenes helyreállítások, a túlélés feltételeinek megteremtése, elemi károk, természetes katasztrófák okozta károk felszámolásában való aktív részvétel. A két bányavállalat összevonása a polgári védelmi szervezet életében is új feladatokat jelentett. Stabilizálni kellett a személyi állományt. Gondoskodni kellett arról, hogy a parancsnoki állomány felépítése — megfelelve a békebeli vállalati-üzemi tagozódásnak — a legrátermettebb vezetőkből alakuljon ki. Személyes példamutatással vezessék egységeiket. Készítsék elő a kiképzések lehető legmagasabb színvonalú el oktatását. Gondoskodjanak irányításuk alá tartozó dolgozók kiképzésére előirányzott idő alapos és szakszerű felhasználásáról. Az egyes szakszolgálati alakulatokba és önvédelmi alapegységekbe beosztott dolgozókra is nagy feladat és kötelezettség hárul. Általában két műszakot igénybevevő foglalkozáson kell részt venniük. Ezt a már ledolgozott műszak után kell teljesíteni. Az elsajátításra váró ismeretek szükségessé teszik ezt az igénybevételt. Az biztos, hogy az eddigi évek tapasztalata szerint bányáink dolgozói közül kötelezett dolgozók, akik vállalatunk állományának gerincét képezik, most is helyt fognak állni. A POLGÁRI védelmi kiképzések jó előkészítése érdekében most foglalkoznak a különböző fórumok a szervezési-tervezési és előkészítési munkálatokkal. Intézkedéseket hozott a vállalati politikai, gazdasági, műszaki vezetőség a kitűzött feladatok előírás szerinti teljesítése érdekében. Foglalkoztak az üggyel a politikai vezetés alapvető feladatait teljesítő pártbizottsági és alapszervi titkárok is. Részletes intézkedéseket tettek a polgári védelmi törzsparancsnokok és vállalati szak-alegységparancsnokok is. DOLGOZÓINK ez évben üzemenként módszertani bemutató gyakorlatokon és szakkiképzési foglalkozásokon tesznek hitet honvédelmünk mellett. Egyes kijelölt szakszolgálati és önvédelmi alakulatok pedig szeptember végén, az évi kiképzési időszakon belül „Barátság” elnevezésű, több üzem és vállalat által teljesítendő, minisztériumi irányítású gyakorlaton vesznek majd részt. Jól tudjuk, hogy a vállalati-üzemi dolgozókból szervezett polgári védelmi személyi állomány itt is megállja a helyét. Monos János igazgató, a vállalat polgári védelmi parancsnoka kiképzési parancsot adott ki. Ebben meghatározta az 1974. évben teljesítendő főbb feladatokat. Minden érdekelt vezető kötelességévé tette, hogy a polgári védelmi kiképzések eredményes és sikeres lefolytatása érdekében azok előfeltételeit biztosítsák. Szervezzék úgy tevékenységüket, hogy az irányításuk alá tartozó dolgozók akadálytalanul eleget tehessenek polgári védelmi kötelezettségüknek. Biztosítani kell, hogy ezért senkit hátrány, vagy károsodás ne érjen. Akik feladataikat kimagaslóan, becsülettel végzik, azok részesüljenek dicséretben és elismerésben. A párt és tömegszervezetek vezetői segítsék a polgári védelmi feladatok megvalósítását. A polgári védelem nem egy különválasztható, öncélú tevékenység. A polgári védelem állampolgári és vállalati kötelesség. Része az állampolgár és a vállalati dolgozó mindennapi életének. Aki itt is elvégzi feladatát, az az állam, a vállalat, ezen belül saját jól felfogott érdekeit is védi. MIT KÉRÜNK a polgári védelmi szervezetünkbe beosztott valamennyi dolgozótól? Ha valaki megkapja a kiképzéssel kapcsolatos értesítést a megadott helyen és időpontban pontosan jelenjen meg. Közvetlen parancsnoka intézkedéseinek megfelelően teljesítse kiképzési feladatát. A gyakorlatokon szakismerete és általános tudása szerint nyújtsa a lehető legjobbat. Ne maradjon a felhasznált idő kihasználatlanul. A polgári védelmi szervezetbe jelenleg be nem osztott dolgozók pedig segítsék elő társaik munkáját, könnyítsék meg azt, hogy a kitűzött kiképzési foglalkozásokon és gyakorlatokon résztvegyenek. A soron levő termelési feladatok teljesítése mellett gondoljon rá minden olvasónk, hogy a polgári védelem , honvédelem, minden állampolgár szent kötelessége ! — WN — A jósvafői gyógyüdülőben A FESTŐI környezetű jósvafői bányászüdülőben május 16-án foglalták el a szobákat az első turnus résztvevői, amelyekben az idén már fűtés is van. — Nagy öröm ez, mert a korábbi években bizony rossz idő esetén panaszkodtak a vendégek, hogy fáznak — hallottuk a gondnoknőtől, Bak Józsefnétől, aki elmondta azt is, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat a villanykályhák beszerzésére több, mint 200 ezer forintot biztosított. Más újdonságot, jó változást is láttunk: jó út vezet a gyógybarlanghoz. (Ennek költségéhez is hozzájárultak az ország szénbányászati vállalatai. Az üdülőben nemcsak a Borsodi Szénbányák dolgozói pihenhetnek. Az ivóvíz biztosítását szintén segítette a BSZ. A jósvafői Tengerszem-szálló ugyanis megszüntette itt a vízszolgáltatást, s a Borsodi Szénbányák szereltetett ide mintegy 400 méteres felszíni ivóvízvezetéket a Regionális Vízmű hálózatából. — Az üdülőben 31 légzőszervi megbetegedésben szenvedő bányász pihenhet turnusonként 20 napon át, — tájékoztatott dr. Bezerényi Tamás, aki elkalauzolt bennünket a gyógybarlangba is. Az üdülők minden délelőtt öt órát töltenek a barlangban. — Én már kilenc éve járok ide, — mondta a Nógrádi Szénbányák egyik dolgozója, Laczkó István vájáritársa, Szomora György csillés pedig azt sorolta el, hogy ő hatodik esztendeje jár ide és az üdülés után nagy javulást tapasztalt egészségében. Mindketten asztmások. S mindkettőjük véleménye: — Felfrissülök egy eszesztendőre. Három hét után egész éven át bírjuk a föld alatti munkát. Az üdülőbeli jó ellátás, a társalgóbeli kellemes szórakozás, a sokféle, változatos program, s a gyógybarlang együttes hatása mindenképpen egészségünk javítására válik... MOST. AZ ELSŐ turnusban tehát nógrádi bányászok találnak itt gyógyulást, de váltótársaik már a borsodiak lesznek. (Ruttkay) Fotó: Sólymos Május 16-án foglalták el a jósvafői turnus résztvevői. bányászüdülőt az első Szocialista brigádok sikere Lyukóbányán Kiemelkedő munkasikereket értek el a múlt hónapban a lyukói szocialista brigádok. Csatári István, Fedor József és Budai Gyula brigádja az Adriányi 5/18-as számú maróhenger-jövesztésű, acéltám-biztosítású fronton a tervezett 8335 tonnával szemben 9999 tonna szenet termelt ki, s ez 119,9 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Az elővájók közül három kollektíva eredménye kívánkozik a nyilvánosság elé. Kökényesdi Györgyék kézi erővel 63 méter vágatot hajtottak ki, 18 méterrel többet az előírásnál. Teljesítményük 139,2 százalék. Alig marad el mögöttük Bors Szilárd kézi elővájó csapata, amely 131,7 százalékra tett eleget feladatának, s 19 méterrel szárnyalta túl a normát. Dicséretet érdemel Szuromi András F—6-os gépi elővájó brigádja is 100,5 méteres eredményéért. Figyelemre méltó Krajnyák István komplex brigádjának munkasikere: a kasos akna szállítógépének dongázását és kötélcseréjét a tervezett időtől korábbban elvégezte, és így 11 műszakot takarított meg. Nem mehetünk el szó nélkül a föld alatti kezelőcsapatok munkája mellett sem, mivel a frontok átszerelését a kívánt időre teljesítették, s ezzel hozzájárultak az akna termeléséhez. i 72 éves öregember kilt húzott, egyenes derékkal ül a széken, s úgy sorjázza házasságkötésük eseményét, mintha csak tegnap történt volna. Pedig régen volt, nagyon régen, amikor örök hűséget fogadtak egymásnak: 1922. szeptember 22-ét írtak akkor. Nemrégiben ünnepelték az aranylakodalmukat ... — Lászipusztáról hoztam magamnak asszonyt — emlékezik vendéglátónk, Andrejcsik Balázs bácsi. Bikán ülő párja okos szemmel figyel fel rá, szinte szívja magába minden szavát. Az alacsony, törékeny termetű asszonyka 71 éves, de tíz évet nyugodtan letagadhatna az életkorából: homlokán alig szántott barázdákat a múló idő. Pedig nehéz soruk volt... — Dolgoztunk mi kedveskéim egész életünkben — mondja —, mert a tizenegy éhes szájat be kellett fogni valamivel, enni kellett adni a gyerekeknek. Az öreg máris sorolja: — Józsi 1924-ben, Mariska 1925-ben, Erzsike 1927- ben, Balázs 1928-ban, Piroska és Gyula 1930-ban született, ők ikrek voltak. Juliska 1932-es, János 1934-es, Feri 1937-es, Ilonka 1940-es, István 1945-ös születésű. Tizenegy gyereket neveltek fel, ma is élnek valamennyien. — Hányszor volt, hogy megbetegedtek — sóhajt Mariska néni. — Egy ízben hárman is beleestek a torokgyíkba, hál’ istennek, időben érkezett az orvos, a településektől távol, táji nyán laktak. Balázs bácsi a felszabadulás előtt juhász volt, apjától örökölte a mesterséget. Be sem töltötte még a 13. életévét, már őrizte a juhokat testvéreivel a mezőn. — Sokfelé voltam juhász — mondja. — Szolgáltam a Kálnai-tanyán, melyet örökké megemlegetek. Felébe gondoztam a juhait, kommenciót kaptam érte: tizenegy köböl búzát, másfél hold földet művelésre és húsz bárányt tartásra. Felesége, aki bacsó lány volt, sokat segített neki az állatoknál, később a gyerekek is. Az idősebbek csak hat osztályt járhattak, bármennyire is jól tanultak. Nem futotta többre a szülők erejéből. A felszabadulás után Balázs bácsi elment bányásznak. Összesen 15 évig dolgozott, előbb Felsőnyárádon, a Bódi-féle aknánál, utána, Kurityánban. Huszonnyolc évvel ezelőtt költöztek jelenlegi lakóhelyükre, a Bikakúti tanyára, mely félúton van Zubogy és Felsőkelecsény között. Villany nincs az otthonukban, mert messze van a vezeték, petróleum lámpával világítanak. Még sohasem laktak olyan házban, ahol villanyégő szolgáltatja a világosságot. A gyerekek többre vitték l £ szüleiknél. Az apa büszkén újságolja, hogy Józsi lakatos a feketevölgyi aknánál, jól keres. Mariska férje a dövényi téeszben dolgozik, öt gyerekük és négy unokájuk van. Erzsike bányászhoz ment feleségül, harmadik gyerekük nemrégiben tartotta lakodalmát. Balázs gondnok Szuhavölgyön, két gyerek apja. Gyula Felsőkelecsényben lakik családjával, gépkocsivezető az állami gazdaságban. Juliska juhász férjet választott magának, János aknamélyítő, Feri bányász Feketevölgyön, Ilonka tanárnő Budapesten, István pedig esztergályos a szendrői állami gazdaságban. Mariska néni szinte repes az örömtől, ahogy megjegyzi: — Ugye szép nagy a családunk, kedveskéim, ugye szép nagy? Huszonhat unokánk és hat dédunokánk van. Hogy tartsa meg az Isten mindannyiukat! Legutóbb az aranylakodalmon volt együtt a nagy család, s köszöntötték az ünnepelteket. Balázs bácsi a nagy eseményre levágott egy disznót, meg vagy húsz tyúkot, az innivalóról a gyerekek gondoskodtak. Hoztak bőven ajándékot is, s azzal váltak el az öregektől, hogy a gyémántlakodalomra majd már többen eljönnek. — Mondtam nekik, hogy rajtunk nem múlik — meséli nevetve Balázs bácsi, aztán asszonyához fordul: — Igaz-e anyjuk? Egész életükben dolgoztak, de most sem tétlenkednek: tyúkot, libát nevelnek, tehenet tartanak. Jó ez arra, hogy kiegészítsék a kis nyugdíjat, meg aztán úgysem tudnának meglenni elfoglaltság, munka nélkül. Balázs bácsi minden reggel fél ötkor kel, megrakja a tüzet és indul az állatokhoz. Ma is éppen úgy szereti őket, mint negyven évvel ezelőtt, amikor ez volt a mestersége. — Balázs bácsi, elénekelné nekünk a kedvenc nótáját? Kicsit szabadkozik, aztán rákezdi: „Ma két hete, ha nem három, hogy a számadómat várom, amott jön már, amint látom, három fekete szamáron.” Az öreg felemelt fejjel, átszellemült arccal énekel, szemei az ablakon át a messzeséget kémleli. Hangja hirtelen elcsuklik, tekintete megfényesedik, s széltől, naptól cserzett orcáján elindul egy könnycsepp lassan lefelé. Kolaj LászlóFotó: Sólymos László 5 Gépi front indul Ormosbányán Az Ormosi Bányaüzem tartja termelési színvonalát: május első két dekádját 120,8 százalékra zárta. A két körlet közül ezúttal az egyes áll jobban, 123 százalékos tervteljesítéssel. Figyelemre méltó, hogy a kollektíva e hónapban már az akna össztermelésének felét, esetenként még nagyobb részét adja. — Mindhárom frontunk szép teljesítménnyel üzemel — mondta Papp János főaknászhelyettes, amikor a siker titkáról kérdeztük. — A fővonalon Bakai Miklós, a kettes mezei festés bal szárnyán a kettes körletből átkerült Tanyik Károly, a jobb szárnyán Juhász Gyula brigádja szárnyalja túl a normát. Juhászék teljesítménye gyakran eléri a 8 tonnát. A főaknászhelyettes elmondta még, hogy a közeljövőben gépi berendezéseket helyeznek üzembe a kettes mezei front jobb szárnyán, előbb azonban kihosszabbítják a homlokot. A maróhengert a kettes körletből szállítják át, természetesen csak megfelelő karbantartás után. Értékes kiadvány A Miskolci Bányaüzem kialakítását, egész történeti múltját, jelenét és jövőjét is megismerhetjük abból a kiadványból, amely az elmúlt napokban készült el. Kemény Gyula okleveles bányamérnök, a Miskolci Bányaüzem munka- és üzemszervezője hiteles forrásmunkák alapján készítette az értékes kiadványt, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy a Borsodi Szénbányák összes földtani szénkészlete 580 millió tonna, s ebből kitermelhető mintegy 268 millió tonna szén. Ez pedig a jelenlegi termelési kapacitás mellett legalább 50—60 évre biztosítja a bányászkodást.