Borsodi Bányász, 1974. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)
1974-07-11 / 28. szám
2 BORSODI BANTASZ A párt irányításával • A versenyvállalások sikeres teljesítéséért Értékes pótfelajánlások a Miskolci Bányaüzemnél A Miskolci Bányaüzem dolgozói egyetértéssel fogadták a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ Központi Bizottságának április 23-i felhívását, s ezt követően a BSZ vállalatvezetésének irányelveit. Elöljáróban ezt hangsúlyozta Vincze Bertalan, az üzem pártbizottságának titkára, amikor arról kérdeztük: — Miként szervezték meg a munkaversenyt, s ennek során milyen értékekkel gazdagíthatják üzemüket, illetve ezáltal a vállalatot, s végső soron az egész népgazdaságot? — Üzemünk szocialista brigádjai, a brigádok tagjai, s az egész üzem vezető, irányító kollektívája egyaránt átérzi pártunk XI. kongresszusának politikai, társadalmi jelentőségét, felszabadulási jubileumunk nagyságát, • a IV. ötéves terv sikeres befejezésének és az V. ötéves terv zavartalan beindításának fontosságát, — mondta a párttitkár. — Ezért az üzem fizikai és műszaki dolgozói felülvizsgálták az 1974. évre már szerződésbe foglalt vállalásaikat és módosításokat tettek. — Mit tartanak a leglényegesebb vállalásnak? — Az 1974. és 1975. évi versenyidőszakban szeretnénk teljesíteni a vállalat által meghatározott élüzem cím feltételeit. Ennek érdekében pedig a következő főbb feladatokat vállaltuk: az üzem széntermelési tervét 2,5 százalékkal túlteljesítjük. Az összüzemi teljesítménytervünket 2 százalékkal növeljük. Az elővárásoknál a műszakonkénti centiméter teljesítmény 5 százalékos növelését vállalták. A minőség javítására, az önköltség csökkentésére, a baleseti helyzet javítására hasonlóképpen nagy gondot fordítunk. Mindezekkel kapcsolatban pedig részletesen, minden munkaterületen minden szocialista brigád vállalt pluszmunkát. — Hogyan irányítják, értékelik és propagálják a versenyt? — Minden hónap elsején és 15-én nyilvános értékelést tartunk a produktív brigádok termelési és biztonsági vállalásairól — válaszolta Vincze Bertalan. — Negyedévenként szintén nyilvánosan értékeljük valamennyi vállalás teljesítését. Ezeket az értékeléseket a vidéken lakó dolgozóink lakhelyén (Varbón, Parasznyán, Radostyánban) is propagáljuk. Ezenkívül a műszaki továbbképző tanfolyamokon szintén foglalkozunk a szocialista brigádmozgalommal. Ezekre meghívjuk a szocialista brigádvezetőket is. A továbbképző tanfolyamokon az üzem vezetősége rendszeresen tájékoztatja a dolgozókat az időszak legfontosabb problémáiról, a brigádverseny állásáról. A szocialista brigádok ideológiai továbbképzését erőteljesen szorgalmazzuk. A jó szervezés eredményeképpen az idén pártoktatásra 178-an, szakszervezeti oktatásra 215-en, KISZ- oktatásra pedig 160-an, általános és szakmai oktatásra 57-en jelentkeztek. — Az már nálunk természetes, hogy az idén és jövőre is megszervezzük a szellemi vetélkedőket, s ezeken valamennyi szocialista brigádunk részt vesz. Az oktatási tervnek megfelelően pedig mind az idén, mind jövőre megszervezzük a segédvájár, a vájár-, gépkezelő és egyéb tanfolyamokat. A termelési tanácskozások eddig alkalmazott módszerét megváltoztatják. Ezeket a tanácskozásokat a jövőben kisebb csoportokban, a munkahelyek szerint szorosan összetartozó dolgozók részére tartják majd. Az üzem számszerű adatait, eredményeit táblákon függesztik ki, s így a tanácskozásokon ezeket már nem kell ismertetni, tehát több idő jut a munkahelyi kérdések megvitatására. — Így jobban érvényesül majd az üzemi demokrácia és a termelési tanácskozások valóban munkaértekezletekké válnak, — magyarázta Vincze Bertalan. — A módszer széles körű bevezetése előtt valamennyi érdekelt vezető bevonásával bemutató termelési tanácskozást tartunk. Sok részfeladatot sorolhatnánk még az elmondottakhoz. Sok olyan tevékenységet, amelynek javításával a Miskolci Bányaüzem dolgozói is egyre értékesebbé akarják tenni munkájukat, tartalmasabbá életüket. Ismerve erejüket, most is bízunk benne, hogy a párt irányításával sikeresen teljesítik versenyvállalásaikat. R. A. Szaktanfolyamon A Borsodi Szénbányák személyzeti és oktatási osztályának szervezésében kábel és tömlővezeték-szerelő tanfolyam indult Szuhakálló II-es aknán. A tanfolyam időtartama 3 hét, s jelenleg már a negyedik csoport, mintegy 25 fővel sajátítja el et az ismereteket. A jövő évtől kezdődően ugyanis az üzemben csakis azok köthetnek és szerelhetnek kábeleket, akik ezt a tanfolyamot eredményesen elvégezték. Képünkön Kovács László és Vincze Bálint a GTBa tömlővezeték összekötését végzik. L. Fotó: Sélei f A Falufelelősök 7 ország szocialista brigádjaihoz szóló, április 23-i felhívás a Borsodi Szénbányáknál is közismerten népszerűvé vált. A szocialista brigád hármas követelményének gazdagabbá tételére vonatkozó vállalások között sok újszerűt is találunk. A vállalatnál például elhatározták, hogy a szocialista brigádok kiemelten patronálják azokat a településeket, ahol legalább ötven, vagy ennél több bányász lakik. Az elhatározás májusban történt, s azóta a szavakat már tettek is követték. Üzemenként személy szerint kijelölték azokat a falufelelősöket, akik közvetlen kapcsolatot tartanak a települések tanácsaival, illetve hazafias népfrontbizottságaival, s felmérik: milyen gyakorlati segítséget adhatnak a bányászok a különféle társadalmi munkákban. A KOSZGY-nél például Üveges János igazgató Kazincbarcika illetékeseivel, Laczkó Béla személyzeti vezető Miskolc illetékeseivel tart személyes kapcsolatot, Szurdoki Pál művezető pedig Sajószentpéteren lett falufelelős. A Bükkaljai Bányaüzem dolgozói sok kisebb település lakóiból tevődnek össze. Ezért a berentei és a tervtárói aknánál egyaránt négy-négy falufelelőst választottak. Kazincbarcikára kettőt — Jozefkó Ferenc technikust és Filzy Frigyes technikust — Sajókápolnára, Kondora és Sajólászlófalvára Tamkó Pál bányamérnököt, Sajószentpéterre Jessek Péter technikust. A tervtáróiak közül Tardonán id. Dienes Miklós vájár, Alacskán Hangácsi József vájár, Nagybarcán Pamlényi Ferenc faátvevő, Sajószentpéteren Szirmai László vájár vállalt falufelelősi megbízatást. Az üzemvezetőség a falufelelősök közötti összekötőknek javasolta Simon Béla gépészeti csoportvezetőt és Landgráf János műszaki csoportvezetőt. Varbón, Parasznyán, Radostyánban, Perecesen és Miskolc III. kerületében Dienes András, Czipa András és Molnár Ferenc vállalták az összekötő szerepet a tanács, a Hazafias Népfront és a bánya között, ők a Miskolci Bányaüzem dolgozói. Mert ennél az üzemnél is éppúgy kijelölték már a falufelelősöket, mint több más helyen, a BSZ területén. Tehát hosszú névsort lehetne sorolni, s ez a névsor egyre terjedelmesebb lesz. Ezt azonban senki sem rosszallja. Szívesen iratkoznak fel rá a bányászok, s nagy örömmel fogadják a tanácsok, a társadalmi szervek. Újfajta névsor ez, új és szép felelősséget, megbízatást vállaló emberek sora, akik mögött nagy tömegek állnak. A tömegek általában névtelenek, de éppen az ő erejük tarthatja stabilan az elöl állókat. (c) 1974. július 11. A kártalanításokról A bánya veszélyes üzem. Óhatatlan, hogy itt ne forduljanak elő különböző rongálódások a természeti és műtárgyakban, a gépekben és emberi életben egyaránt. A jellegzetes bányakárok mellett leggyakoribb a baleseti előfordulás. Ezzel számolnia kell minden üzemnek és vállalatnak, mert törvényileg köteles a sérülések után kártalanítást fizetni. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a Borsodi Szénbányáknál? Dr. Bodnár Pál jogügyi osztályvezető tájékoztatása szerint — még az Ózdvidéki Szénbányákkal történt egyesülés előtt — a vállalat évente mintegy 6 millió forintot fizetett ki baleseti kártalanítás címen. Mégpedig arányos megosztásban: a Társadalmi Biztosítási Igazgatóság részére 2 millió, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak szintén 2 millió és a sérült dolgozók részére is 2 millió forintot. — Mennyi évente a kártalanítási ügyek száma a Borsodi Szénbányáknál? — kérdeztük a jogügyi osztály vezetőjét. — Vállalatunknál évek óta úgyszólván egy szinten mozog a baleseti kártalanítás. Tavaly például 824 dolgozó részére fizettünk kártérítést. Erről minden esetben tájékoztatjuk őket, s viszonylag rövid idő alatt (egy hónap) elintézést nyernek az ügyek. — Vannak-e vitás problémák? — Természetesen. Viták általában annak megállapítása körül adódnak, hogy a dolgozó a baleset előidézésében milyen százalékban játszott közre? Ennek kivizsgálásánál minden esetben jelen van az üzem biztonsági mérnöke, a szakszervezeti bizottság megbízottja és gyakran maga a sérült is, amennyiben nincs kórházban. Ez a magyarázata annak, hogy vállalatunknál az összes kártérítési ügyeket tekintve a vitás panaszok száma csupán 5 százalékra tehető. — Mi az oka annak, hogy a sérültek gyakran fordulnak panaszaikkal a bírósághoz? — Ennek több oka van. Egyik az, hogy a dolgozó késve jelenti a balesetet, s emiatt sokszor már nem lehet rekonstruálni a balesetet előidéző körülményeket. A másik: korábban volt olyan szemlélet, hogy az üzemek vezetői a felelősséget főleg a dolgozókra hárították, mondván a balesetek miatt „elúszik” a prémium. Balga hiedelem volt ez, hiszen ami tény az tény és megváltoztathatatlan. Tudniillik az teljesen mindegy volt, hogy ki mennyire vétkes a baleset előidézésében, ettől függetlenül a prémium úgyis „elúszott”. Továbbá tapasztalható még felületesség is a balesetek megállapításánál, amelyet bizonyít, hogy a bíróság az ügyek 50—50 százalékában a dolgozó, illetve az üzem javára hozza meg a döntést. — Vannak-e olyan balesettel összefüggő ügyek, amelyek kártalanításától elzárkózik a vállalat? — Akadnak ilyenek is. Általában a túlzott, jogtalan követelések ellen zárkózunk el. Egy példa: Berentés József a Mákvölgyi Bányaüzem volt dolgozója 1972. április 27-én csonkulásos balesetet szenvedett. Baligát hasított fából és eközben a bal kezével levágta a jobb kéz mutató ujját. Az üzem megállapította, hogy 50 százalékban Berentés József és 50 százalékban az üzem a baleset okozója. Ennek értelmében az üzem kártérítés címen kifizette Berentésnek a fizetés és a táppénz közötti különbséget. Később megállapították, hogy a sérülés miatt Berentés József végleges rokkanttá vált, ezért könnyebb munkára osztották be. De a fizetése a baleseti járadékkal, valamint az új munkahelyi bérezéssel így is megközelítette a korábbi átlagkeresetét. Ezzel azonban a sérült elégedetlen volt és ahelyett, hogy a neki megfelelő munkahelyet kérte volna az üzem vezetőitől, önkényesen kilépett és a Nyíregyházi Konzervgyárban helyezkedett el. Berentés Istvánnak 1863 forint volt az átlagkeresete a bányaüzemnél. Erre kapott még 202 forintot baleseti járadékként, összesen tehát 2065 forintot keresett. Jelenleg a Nyíregyházi Konzervgyárban 2000 forint a fizetése. S ő, mégis panasszal élt. Azt követeli, hogy elhalálozása napjáig (kb. 10 év?!) az üzem fizessen neki 240 ezer forintot végkielégítésként. De mint beadványában írja: „Hajlandó vagyok a felében is kiegyezni, ha a pénzt egy összegben megkapom”. Nos ettől és a hasonló ügyek kártalanításától természetszerűen elzárkózik a vállalat. Berentés István esetében pedig még az is közbe szólt, hogy nem volt egy stabil, fegyelmezett dolgozó. 1971-ben 18, és 1972-ben — a baleset napjáig — 4 alkalommal hiányzott igazolatlanul a munkából. — Milyen ügyekben kötelezte a bíróság a vállalatot kártalanításra? — Ilyen is volt. Több esetben előfordult, hogy a vállalat a baleset folytán nyugdíjba került dolgozó részére megállapított kártérítési összegből levonásba helyezett 500 forintot azzal az indokkal, hogy nyugdíjasként is dolgozik és így keresethez jut. A bíróság helytelenítette ezt az intézkedést, mert megállapította, hogy a sérült egészségi állapotára való tekintettel nem tud dolgozni, s így a levonásnak nincs helye. Vannak arra is példák, hogy az elhalt dolgozó hozzátartozói részére megállapított összeget emelte meg a bíróság. Azért, mert a halotti tor költségét, valamint a halottal eltemetett ruhák értékét nem a számlák szerinti összegben fizette ki a vállalat. A bánya tehát veszélyes üzem. A Borsodi Szénbányáknál számolnak ezzel, s a törvényesség keretén belül intézik a bányakárok és a balesetekből származó ügyek kártalanítását a dolgozók döntő többségének megelégedésére. TÖRÖK ALFRÉD Bányászokkal találkoztak. Az amatőr színjátszók IsmtPi’PÍPV коду a társa ISUICI dicő dalom fejlődésében igen fontos szerep hárul kulturális életünkre. S ezen a téren az amatőr színjátszó mozgalom rövid idő alatt igen rangos szerepet vívott ki magának. Magyarország az elmúlt esztendőben lett tagja az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetségének. Ez is jól tükrözi az amatőr színjátszás jelentős voltát. Az elmúlt héten a kazincbarcikai jubileumi rendezvénysorozat keretében tartották meg — július 1—7-ig — a második ifj. Horváth István országos színjátszó fesztivált. A rendező szervek ezúttal 19 hazai együttest és öt külföldi színjátszó csoportot hívtak meg a seregszemlére. A fesztivál rendező bizottsága vendégül látta a szakma jelentős hazai és külföldi képviselőit, közöttük Georg Malviust az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetségének főtitkárát és Kaarina Virolaine asszonyt, a Magyar—Finn Baráti Társaság elnökét is. Az egyhetes programban bemutatkoztak a meghívott irodalmi színpadok és színjátszó csoportok. A vezetők és a meghívott szakemberek pedig több napos tanácskozás keretében megvitatták az amatőr színjátszással kapcsolatos szakmai kérdéseket. A fitis яszocialista vasz uaiai rossan hamar otthonossá lett külföldi vendégcsoportok és a hazai együttesek igen szép szolgálatot tettek azzal, hogy a hivatalos szakmai bemutatókon felül ellátogattak a borsodi bányavidék művelődési intézményeibe, s több helyen a munkába induló, vagy műszakból érkező bányászoknak tartottak bemutatót. A bányászokkal való találkozás színvonalát emelte volna, ha korábban bejelentik ilyen irányú igényüket a verseny szervezői. Nem arról van szó, hogy kevesen hallották, látták, élvezték végig a munkásfiatalok, sorkatonák, diákok és egyetemisták műsorait, hiszen mindenütt nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták őket. Sokak számára emlékezetes marad például az edelényi bányászklubban tartott előadás. Itt mutatkozott be ugyanis a nemzetközi fesztivál egyik legfiatalabb, de művészi igényességében legmagasabb mércével mérhető együttese, a finn amatőr csoport, amely a Kalevala műsorából adott ízelítőt. A találkozón ott volt Kaarina Virolaine asszony is, aki a következő sorokat írta a klub emlékkönyvébe: „Meleg szívvel köszönjük a meghívást. Nagyon fontos, hogy különböző országok fiataljai találkozzanak.’’ A finn fiatalok mellett előadást tartott a tiszaföldvári gimnázium csoportja is. Hasonló lelkesedéssel adott ízelítőt műsorából a győri Arrabona, az ajkai Munkásszínpad, a sárbogárdi Petőfi Színpad, a kiskörei katonák „Farsangoló együttese”, a szentesi Diákszínpad, a tatabányai ,,Bányászszínpad”, a kaposvári fonómunkások Kisszínpada, s a budapesti XV. kerületi Peremszínpad Herbolyán. Berenten, Izsófalván, Kurityánban, Rudosteleken. Ormosbányán hatodikén este fél tízkor adott műsort a munkába induló bányászoknak a budapesti Ferem színpad, s megkülönböztetett szeretettel fogadják a múcsonyiak a szlovákiai Strazske színjátszóit.s amatőr kornak, amit szeretnek, s ez megmutatkozás, minden fellépésükön lelkesedésükön, a kultúra iránt érzett szeretetükön. A borsodi bányászok nevében köszönjük vendégjátékaikat, műsoraikat. Berencsy Sándor