Borsodi Bányász, 1975. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-02 / 1. szám

л Lyukóbányán: ^ A Mon­tcipI ^ A négyévi pártmunkát értékelő taggyűléseken a BSZ minden üzeménél sok hozzászólás és számos megvalósít­ható javaslat hangzott el. A kommunista bányászok min­denütt tárgyilagosan, de ugyanakkor kritikusan mondták ki véleményeiket. S mindenütt: jószándékú, javítani akaró kri­tikával. A hozzászólások, javaslatok közül érthetően igen lényegesek a termelés közvetlen résztvevőinek, a fronto­­­­soknak a véleményei. Miről szóltak például a Miskolci­­ Bányaüzemnél? ! A MISKOLCI Bányaüzem lyukói aknájának fejtési kör­letében 183 kommunista bá­nyász dolgozik. Alapszerveze­tük vezetőségének beszámoló­ját Bendzsák Miklós párttit­kár ismertette, s ebből tud­tuk meg többek között a kö­vetkezőket: — Négy évvel ezelőtt, te­hát 1971-ben a számunkra előírt, évi 755 044 tonna szén helyett csupán 725 762 tonnát tudtunk termelni. Ez 94,1 százalékos tervteljesítést je­lentett. A következő évben 94,6 százalék volt a tervtel­­jesítésünk, 1973-ban pedig 918 százalékot értünk el. Az elmúlt esztendőben, amikor 522 690 tonna szén kitermelé­se volt a feladatunk, kilenc hónap után a lemaradásunk 30 590 tonna lett... Bendzsák Miklósnak azon­ban nagyon igaza volt, mi­kor hangsúlyozta: — A számok tükrében be­mutatott termelési ered­ménytelenségek nem érzékel­tetik azt a sok energiát és kitartást igénylő munkát, melyet a dolgozók kifejtet­tek. Különösen a párttagok. —­ Mert minden nehézsé­günk, gondunk-bajunk elle­nére az elmúlt négy évben nálunk is érvényesült a párt vezető szerepe. A kommunis­ták hatása a pártonkívüliek­­re igen nagy volt, elsősorban a gazdaságpolitikai célkitűzé­sek megvalósításában. A BESZÁMOLÓT követően az elnöklő Berencsi Miklós kérte fel a részvevőket, hogy mondják el véleményeiket. Az első felszólaló Iván József volt. A beszámolóval egyet­értve elfogadott egy bírála­tot: nem elégedhetnek meg az eddigi eredményekkel, pél­dául az ifjúsági felelősök még több feladatot vállalhatná­nak ... Nyikos János az erenyőből áthelyezett dolgozók sérel­meivel kezdte felszólalását. Főleg az idősebb dolgozók kérték, hogy továbbítsa azt a panaszukat, hogy nem min­degyikük került megfelelő munkakörülmények közé. Igazuk van-e, vagy sem? A kérdés eldöntését a taggyű­lés továbbította az illetéke­seknek. Tehát Nyikos János hozzászólásának is meglesz az eredménye, mint ahogyan a többi felszólalóénak is. Mert bőven volt felszólaló ezen a taggyűlésen. S a kom­munista bányászok egyéni gondjaikról éppúgy beszéltek, mint a közösség ügyeiről. Nagy Károly, aki a munkás­­szállón lakik, miután szemé­lyes gondjait elmondta, több­közösségi probléma megoldá­sában is kérte a pártalap­­szervezet segítségét. Például: a rokkant vájárokkal való fokozottabb törődésben (ezt főleg a gazdaságvezetés fi­gyelmébe ajánlotta), a meg­menthető anyagokról való gondoskodásban ... Budai Gyula hozzászólásából sem hiányzott a kritika. Többek között azt tette szóvá, hogy a pártvezetőség tagjai gyak­rabban járjanak a bányába, különösen azokra a helyekre, ahol a csapatoknál nehézsé­gek vannak. A pártiskolákra pedig több fizikai dolgozó el­küldését javasolta. Orbán Ba­lázs, Csatári István, Laczkó János, Szabó Ferenc, Bartók Zoltán és még több felszó­laló véleményéből sem hi­ányzott a jószándékú bírálat. A HIBÁK KIJAVÍTÁSÁ­RA elhangzott javaslatokat pedig ennél a pártalapszerve­­zetnél is határozati javasla­tokba rögzítették. Mivel pe­dig ezeket az illetékes szer­vekhez továbbítják, bizton állíthatjuk: a­ jogos sérelmek orvoslása, a munka- s az élet­­körülmények javítását célzó javaslatok megvalósítása, s általában az emberek érde­keiért történő még több in­tézkedés a Miskolci Bánya­üzem fejtési körleténél sem marad el. (R. A.) I BORSODI BÁNYÁSZ Bánberkén• • • ... sem kisebb a villanyszerelők feladata, mint bármelyik más nagyobb volumenű aknánál. Kisebb létszámmal javítják gondozzák az elektromos vezetékeket, berendezéseket, hogy a termelésben ne lehessen semmiféle fennakadás. Sólymos László felvétele Harminc éve­s a munkásmozgalomban KORPOS JÁNOS, az Al­berttelepi I-es aknán fenn­tartó vájár. Apja a Kárpát­alján volt pedagógus, később bányász lett, s végigdolgoz­ta Európa bányáit. 1939-ben került Magyarországra. A hat osztály elvégzése után ker­tésztanulónak jelentkezett, s megszerezte a segédlevelet is. 1941-ben került Alberttelep­re, s egy év múlva már csa­ládot alapított. Még ugyan­ebben az évben munkába áll a bányába, s 1945-től dolgo­zik a föld alatt. Végigjárta a bányászko­dás állomásait, lőmesteri és bányamentő képesítéssel is rendelkezik. 1964-től rok­­kantvásári minőségben dolgo­zik. Felesége négy gyerme­ket szült, közülük egy né­hány évvel ezelőtt meghalt. — 1945-ben léptem be a pártba, de előtte már részt vettem az illegális mozgalom­ban is. Tevékenykedtem a szociáldemokrata pártban, s az egyesülés után népnevelő felelős lettem Múcsonyban. 1952-ben szakszervezeti vo­nalra kerültem. AZ ELLENFORRADALOM elfojtása után hozzáláttunk a párt újjászervezéséhez. Szer­vezőtitkárként tevékenyked­tem éveken át. Megalakulás­kor tagja lettem a munkás­őrségnek, jelenleg tartalékos állományban vagyok. Kitüntetései között megta­lálható több kiváló dolgozó jelvény és a Kiváló Bányász miniszteri kitüntetés is. Meg­kapta a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát, s a munkásőrségtől is több kitüntetést kapott. Nyugdíjaztatás előtt áll. Eddig végzett munkájáról megtudtuk, hogy kevés szó­val, de annál több cseleke­dettel végezte mindig a dol­gát. Beszélt arról is, hogy fiából bányászt szeretett vol­na nevelni, de pont akkor jött közbe a visszafejlesztés, így a gyerek a vegyiparban helyezkedett el. Szeretettel szólt három unokájáról, akik közül egy-kettő mindig kö­rülötte van. IZIG-VÉRIG becsületes, helytállásáról, őszinte véle­ményéről ismeretes ember Korpos János. Mint mondot­ta a pártmunkától, a poli­tikai és agitációs tevékeny­ségtől nyugdíjaztatása után sem akar elszakadni, hiszen egy igazi kommunistának mindig az újabb és újabb fel­adatok megoldása adja az élet értelmét, s ez így igaz. \ 1975. Január £ Érdekes előadások­ a OMBKE csoportü­lésén AZ ORSZÁGOS Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület legutóbbi csoport­ülésére december 19-én ke­rült sor a BSZ miskolci klubjában. Az ülésen Jesse Árpád, a BSZ vállalati fő­mérnöke, a csoport titkára elnökölt. A mintegy 96 részt­vevő előtt először Dudás István okleveles villamos­­mérnök, osztályvezető tar­tott előadást, „Elektromos meghajtások, villamosmoto­rok üzemeltetése” címmel. Előadásában az indítás és meghajtás, valamint a tipi­zálás által elérhető energia­­takarékossági, illetve költség­­csökkentési lehetőségeket mutatta be. A következő előadó Szalai Károly okle­veles bányamérnök volt. „Üzemeltetés és gépkarban­tartás” című előadásában a jellemző üzemzavar-keletke­zési helyként — sok és sok­féle hazai és külföldi mérés alapján — a bányászszállí­­tó-pályákat jelölte meg. Egy­ben ismertette azt is, hogy a bányászat gépesítésével egyre több szakma együttműködé­sére van szükség. Jelenleg a BSZ-nél több, mint nyolc­ezer szakmunkás dolgozik, s ezek 400-nál több szakmát képviselnek. A villamos és gépipari jellegű szakmun­kások száma meghaladja a háromezret. Hangsúlyozta, hogy a kialakult nagyüzemi bányászatban a gazdaságos termelés csak korszerűen szervezett, megelőző jellegű javításokkal lehetséges. AZ ELŐADÁSOK UTÁN élénk eszmecsere alakult ki. A felszólalók a korszerű megelőző karbantartás üzemi megoldásának lehetőségeit, módszereit elemezték mind a villamos, mind a mechanikus berendezéseknél. Ezen a csoportülésen más eseményre is sor került: be­jelentették, hogy a más munkahelyre áthelyezett ve­zetőségi tagok helyett az el­nökség Jesse Árpád, Rém Lajos és Klamár Tibor tag­társakat vonta be munkájá­ba. A csoport a nevezetteket vezetőségi tagokká válasz­totta. Az elhangzott előadá­sok részletes ismertetésére még visszatérünk. A bányászmunka becsülete SZOCIOLÓGIAI adatok szerint a Szovjetunióban a bányászmunka az országosan is legnagyobb megbecsü­lésnek örvendő tíz szakma közé so­rolható. Az elmúlt években mint energiafor­rás, és m­int a vegyipar, illetve a fém­kohászat fontos nyersanyaga, igen nagy figyelmet keltett. A Szovjetunióban, amelyet egyrészt az igen gazdag nyers­anyagtartalék, másrészt a tervgazdál­kodás véd a tüzelőanyag-hiánytól, a szénnel kapcsolatos magatartás nem változott. Tekintet nélkül a tüzelőanyag mérlegben való részesedésének csök­kentésére, a szénkitermelés abszolút értéke szüntelenül növekszik. 1975-ben megközelíti az évi 700 millió tonnát. Természetes, hogy a fokozott kiterme­lés következtében kimerülhetnek az or­szág hatalmas, mintegy hét trillió ton­nára becsült készletei. A szakértők többsége azonban optimista e tekintet­ben. A Szovjetunióban, véleményük szerint, még hatalmas szénkészletek rejtőznek. AZ IPARÁG fő feladata jelenleg az, hogy az önköltség csökkentésével ver­senyképessé tegyék a szenet a kőolaj­jal és a földgázzal. A külszíni bányák­ból nyert olcsó szén már a következő esztendőben eléri a 30 százalékos arányt, a következő 15—20 évben pe­dig eléri a teljes kitermelés felét. Az önköltségcsökkentés „varázspálcájának” sokan az automatizálást és a komplex­­ gépesítést tartják. A jelenlegi ötéves tervidőszak végére teljesen be kell fe­jezni a bányák modernizálását. Ez azonban csak a program-minimum. A közeljövő további előrelépését, a telje­sen új típusú bányák biztosítják. Az ukrajnai donyeci szénmedencében épül fel az első bánya, amelyben a kiter­melést és a felszínre szállítást telje­sen automatizálják, a tervezést és az irányítást pedig számítógép végzi. Ez­által teljesen kiküszöbölhetik a bánya­szerencsétlenségeket. IGEN SOK BÁNYÁBAN már ma is különféle automaták, ipari tv-kamerák és gázjelző készülékek vigyázzák a föld alatt dolgozó emberek testi épségét. A bányászat különösen veszélyes mes­terség. Ennek ellenére a szovjet bánya­iparban jelenleg nem történik több üzemi baleset, mint bármely más ipar­ágban. Legalább tizenöt tudományos intézményben külön szakcsoportok ta­nulmányozzák a szilikózis elleni véde­kezés lehetőségeit. Az eredmény máris megmutatkozik; a szénbányákban gaz­dag Kazahsztánban például az elmúlt tíz év alatt egyetlen súlyosabb szak­mai megbetegedés sem fordult elő. A. ARHIPENKO (APN) Emberekkel az emberért A munkavédelmi őrök tanácskozásáról A VÁLLALATVEZETÉS és az szb közös szervezésé­ben december 19-én, csütör­tökön tanácskoztak a válla­lat munkavédelmi őrei, ame­lyen részt vettek az üzemek szakszervezeti, műszaki, gaz­dasági vezetői is. A tanács­kozáson megjelent a BDSZ képviseletében Skaliczk­i András, a munkavédelmi és­­szociális osztály vezetője, Papp Károly, a miskolci Ke­rületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség vezetője, Rédli Gyula, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munka­­védelmi felügyelője, Horváth Ferenc, a vállalati pártbizott­ság munkatársa és Stoll Ló­ránt, a vállalat igazgatóhe­lyettese. Вики Imre, a szakszerveze­ti bizottság titkára megnyi­tójában hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalom egyik fontos feladata a dol­goz­ó­k életének és testi épsé­gének védelme. Ennek érde­kében szükséges a munka­­védelemben növelni a dolgo­zók aktivitását, felelősségét. Ezt követően Szili Ferenc, főmérnök adott tájékoztatást a munkavédelmi őr­mozga­lom tevékenységéről. Érté­kelte a végzett munkát és megszabta a mozgalom to­vábbi feladatait. AZ ÉRTÉKELÉS UTÁN a hozzászóló munkavédelmi őrök nagy felelősséggel be­széltek a mozgalom üzemi tapasztalatairól, saját tevé­kenységükről. Kiemelték, hogy a balesetek megelőzésé­ben nem elégséges csak a műszaki intézkedések, a biz­tonsági berendezések korsze­rűsítése. Sok baleset azt bi­zonyítja, hogy hiába teszünk intézkedéseket, fordítunk je­lentős összegeket a munka biztonságának fejlesztésére, ha magát az embert nem készítjük fel az új veszély­­források felismerésére, elhá­rítására. Több javaslat hang­zott el annak érdekében, hogy a munkavédelmi őrök tevékenységét jobban meg kell becsülni erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Hangoz­tatták a közvetlen műszaki irányítók felelősségét a moz­galom irányításában. Javas­lat hangzott el a szocialista brigádok felé, hogy a bizton­sági berendezések felett vál­laljanak védnökséget. A ta­nácskozáson elhangzott ja­vaslatokra, észrevételekre Stoll Lóránt igazgatóhelyet­tes válaszolt. Megköszönte a munkavédelmi őrök 1974. év­ben végzett munkáját, kérte őket, hogy a következő idő­szakban is segítsék a válla­lat előtt álló feladatok meg­valósítását. A TANÁCSKOZÁS végén az éves munkájuk elismeré­se­képpen a BDSZ központjá­nak képviseletében Skaliczki András 8 munkavédelmi őr­nek, a vállalatvezetés részé­ről pedig Stoll Lóránt 3 biz­tonsági mérnöknek és 9 munkavédelmi őrnek pénz­jutalmat adott át 20 ezer fo­rint összegben. NYÍRI JÁNOS szb munkavédelmi felügyeli

Next