Borsodi Bányász, 1975. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
6 Elnyerték a HISZ MB oklevelét MÉG CSAK HAT ÓRA volt, s a KOSZGY gépjavító üzemében emberek siettek keresztül a csendes udvaron, az ebédlő felé. Fiatalok. Utcai ruhában, vagy már átöltözve, bakancsban és kék, olajfoltos munkaruhában. Hamarosan megteltek a széksorok az ebédlő melletti kisteremben. Elkezdődött a taggyűlés. Bátor László, a szállítási KISZ-alapszervezet szervező titkára üdvözölte a fiatalokat, s a jelenlevő vendégeket. Értékelte az elmúlt mozgalmi év eredményeit, az egyéni vállalások teljesítését. Munkája alapján valamennyi KISZ-tag jogot szerzett az új tagkönyvek átvételére. Az újonnan összeállított akcióprogram ismertetése után sor kerül az 1974—75- ös mozgalmi évre vállalt egyéni feladatok ismertetésére. Valamennyi KISZ-tag komoly vállalásokat tett, s ez egy jó szervezeti felépítésről adott meggyőző képet. SZOLGA MIKLÓS, az alapszervezet KISZ-titkára osztotta ki az új KISZ-tagkönyveket. Ezután ünnepélyes külsőségek között adta át Váradi András, a Borsodi Szénbányák KISZ-bizottságának munkatársa a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét az alapszervezet elmúlt évi eredményes munkájáért. Ezt a kitüntetést minden évben a vállalat legjobban dolgozó KISZ-alapszervezete kapja. Az ünnepélyes taggyűlés hozzászólásokkal folytatódott. A szállítási alapszervezet testvéralapszervezetének KISZ- titkára köszöntötte a tagságot, s gratulált a kitüntetéshez. Hozzászólásában elmondta, hogy a vállalásokon keresztül egy aktívan dolgozó tagság bizonyította, hogy a kitüntetést nem érdemtelenül kapták. REMÉLJÜK, HOGY az elért eredmény ösztönző erő lesz a további munkában, s a maguk állította mércét újra teljesítik. F. Z. Váradi András átadja a KISZ KB dicsérő oklevelét Szolga Miklós KISZ-titkárnak Fotó: Radics Béla A gönci gyerekeknek Már sok-sok éve patronálja a BSZ a gönci gyermeknevelő intézetet. A patronálásról, a gyerekek és a vállalat dolgozóinak találkozásairól lapunkban már töbször beszámoltunk. Olvasóink tehát tudhatják, hogy ezek a találkozások milyen szép eseleűek. Egymás megajándék,még maradandóbbak azok az érzések, amelyek a gyerekekben és a felnőttekben örökre megmaradnak. Nem kell magyarázhatni, hogy ezek minden pénznél többet érnek. A BSZ azonban pénzbeli értékkel, anyagilag is segíti a gyermeknevelő otthont. Az idén például a szakszervezet 16 ezer forintot ad jóléti alapjából a gönci gyerekeknek. BORSOD! BÁNYÁSZ „Megbecsülik a munkámat” FRIDEL ZOLTÁN 1957- től dolgozik a Miskolci Bányaüzemnél vájárként. Heten vannak testvérek, s egy fiú kivételével valamennyien Lyukóban dolgoznak. Igazi bányász-dinasztia, hiszen az apa örökségét folytatták valamennyien. Nézem a csillagokkal díszített két formaruhát. — Erre is jut időd? Mosolyogva válaszolt. — 1968 óta csinálom, a lyukói szakasz egyik alapító tagja vagyok, jelenleg szakaszparancsnok. Április 25-én a Borsodi Szénbányák székházában a kongresszusi zászló átadásakor kaptam meg a KISZ Központi Bizottság aranykoszorús KISZ-jelvényét. Huszonegyen vagyunk egy igazi jó közösség tagjai. A Borsodi Szénbányák zászlóalja nevet szerzett magának a megyében. Örülök, hogy én is hozzájárulhattam munkámmal. — Milyen volt a kezdet? — Mind a munkában, mind az ifjúgárda megalakulásakor nagyon nehéz volt. Lapátos fronton kezdtem a bányászkodást, a legkeményebb munkát megismertem szépségeivel együtt. Az utóbbi 15 év változásai mindent leegyszerűsítettek. A gépek — nem kell külön hangsúlyozni mit jelentenek — az egész jelleget megváltoztatták. A „gárda” alakulásakor a ruha árának felét saját pénzünkből fizettük. Kitaposatlan út volt. Ma már minden könnyebb. Legutóbb az edelényi lövészversenyen első lett a csapatunk. A megyei versenyen harmadik helyezést értünk el a Borsodi Szénbányák csapatával. — Milyen terveid, célkitűzéseid vannak? — MISKOLCON LAKUNK, sajnos eléggé kicsi a lakás, így magánéletemben a családi kényelem kialakítását tenném első helyre. A munkahelyemen szeretnék úgy helytállni, ahogy a tavalyi évben, mikor kiváló dolgozó lettem. Mint ifjúgárdista megragadom ezt az alkalmat, hogy kicsit propagáljam a munkánkat. Szívesen látnánk sorainkban az érdeklődő fiatalokat, annál is inkább, mert utánpótlásra mint mindenütt, nálunk is szükség van. Egy érdekes, változatos közösségi élet részese vagyok, s lesznek azok is, akik felveszik az egyenruhánkat. F. Z. fi • • f • 1anulni jó! Innen a tankönyvet bújta, amikor i.fl’iCit becsöngettünk kazincbarcikai otthonába. — Tavaly szeptembertől tízhónapos pártiskolára járok, s készülök a beszámolóra — mondta. — Nehéz a tanulás? — Hát... — gondolkodott, hogyan is fogalmazzon: — inkább kicsit szokatlan. Tíz év után ültem be ismét az iskolapadba. Középmagas, jóvágású, rokonszenves fiatalember Molnár Sándor. Huszonhét éves. Rudolftelepen dolgozik. Illetve ... — Jelenleg csak tanulok. Olyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat, hogy érződött: kész ajándék neki ez a tíz hónap. — Nagyon jó érzés új ismeretekre szert tenni. Filozófia, politikai gazdaságtan, munkásmozgalom-történet, pártépítés. Megannyi érdekes, izgalmas téma. A szeme csillogott, örült, hogy elmondhatja, mit érez. — Felváltva, hol délelőtt, hol délután megyek iskolába. Előadások, konzultációk. Köszönöm, hogy ilyen lehetőséget kaptam. iáevalamli A vájáriskola elvégea9CUI!*all. zése óta becsülettel megálla helyét a munka frontján. KISZ-tag, és katonaként kérte felvételét a munkásosztály élcsapatába. Beválasztották az üzemi és a vállalati KISZ-végrehajtó bizottságba, s legutóbb a vállalat pártbizottságába. Az elmúlt évben kapott kiváló bányász miniszteri kitüntetést. — Szép a lakásotok ... — Úgy gyűjtöttük rá a pénzt a feleségemmel. Ízléses bútorok, szőnyeg, képek, nippek, virágok. Mindez harmonikus egységben. — Mikor házasodtatok össze? — 1972-ben. Tavaly, november 18-án született a kislányunk. Н . .. a kazincbarcikai hab-I э [UNK]сии Vit Selyemgyár minőségi ellenőre. Most GYES-en van. Neveli, gondozza a kicsit. — Közelebbi terveid? — A beszámoló után pihenek pár napot, aztán visszamegyek a bányához, a brigádba. — Mit gondolsz, milyen lesz ismét megfogni a csákányt, újra dolgozni? — Először biztosan szokatlan lesz, de majd csak belejövök a munkába. — Az iskolapaddal tehát megszakad a kapcsolatod. Hevesen rázta a fejét. — Szeretnék idővel beiratkozni a bányaipari technikum esti tagozatára. — Aztán kisvártatva hozzátette: — Hogy jobban eleget tehessek a feladatomnak. — Kiknek, mit üzensz? — Üzenem Sike Gáboréknak, hogy hamarosan ismét számíthatnak rám. Nos, ezennel eleget tettünk a megbízatásnak. — Kolaj — Fotó: Gál , hamarosan ismét számíthatnak rám” 1975. május 9. OO ünneplő fiatalok között színek és virágillat, mozgás, lüktetés, fegyelmezettség egy hatalmas áradatban. A reggel ébresztő indulók és dalok, ünneplőbe öltözött emberek vidám hangulata volt ez a május elseje. Az iskolák felvonulását a Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljai zárták. Közöttük a „bányászok” énekszóval. Talán a bányaüzemek jövendő vezetői, mérnökei, igazgatói masíroztak énekelve, integetve bányászaink felé. S azok a gyerekek, akik a szénbányák igazgatóságának teraszáról szüleik karjába kapaszkodva nézték a megújuló színes forgatagot, még nem is tudják, mit jelent május elseje, az alkotás, a munka ünnepe. Csak kis óvodás társukat látták meg a sorok szélén, akik anyukájuk kezét fogva szaporázták léptüket, s lekiabáltak hozzájuk, vékony, átható gyermekhangon: — „Gabika, szia!” A táblákat, zászlókat vivő ifjúgárdisták, kék egyenruhában a béke hadseregének „katonái", akik tiszta bányászruhában, lámpával, szabad mosollyal arcukon lépkedtek a menet közepén, ezen a napon szénpor, izzadság nélkül. A jelen építői: békés és szabad május 1., tiszta távlati jövő. Az új alkotás öröme megmarad az ember számára, semmilyen hatalom el nem veheti. Virágszirmok a vonuló emberek fölött, bombázógép nem sérti a levegőt. A Csanyikban fiatalok — párban, brigádok és kollektívák, zöldbe kívánkozók. Mózeskosárban a fák árnyékos lombjai alatt kisgyermek alszik, álmát nem zavarja semmi, pedig körülötte zajlik az élet. Ez a május elseje szebb volt, mint a többi, napfényesebb, s a következő szebb lesz, mint az idei volt, talán napfényesebb, békétől kék egy, mert vigyázni kell rá, hogy az legyen. Építeni a bányában is, ahol omlasztanak, jövesztik a szenet, mégis több lesz az ország. Erőt adunk a gépeknek, munkát az asztalra, mely kenyerünk, s emberséget a munkásoknak. Kitüntetett tanuló A RIPORTALANNYAL történt beszélgetésem előtt — a véletlen „szeszélye” folytán — már tudtam, hogy a 104. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet egy szakmunkástanulóját kiváló tanulmányi és mozgalmi munkájáért miniszteri dicséretben és jutalomban részesítették. Megismerkedtem hát Kövér József III. éves szakmunkástanulóval, aki Budapesten a Szakmunkásképző Pedagógusok Klubjában vette át a kitüntetést, valamint a vele járó pénzjutalmat A kérdéseimre adott válaszok során kialakult az elismerés odaítélését megindokoló „mozaik”, amely a fiatalember portréját adja. Tanárai, oktatói egyöntetűen dicsérőleg nyilatkoztak róla. A miniszteri kitüntetésről szóló oklevélen az alábbi szöveg olvasható: Kiváló tanulmányi és mozgalmi munkájáért! A „SABLON-PORTRÉ” gyakori jellemzőit ne várja tőlem a kedves olvasó! Nem írok a riportalany hajszínéről, termetéről stb. Inkább az érdekelt, hogy őt magát hogyan érintette a kitüntetés, illetve mit szóltak otthon? Az események felsorolása közben éreztem, hogy újra átéli a történteket: arca kipirult, lelkesedése, öröme átmeg átszőtte szavait, hangja, beszéde, az ünnepélyesség hangulatát árasztotta. — Nagyon meglepődtem — mondta —, mikor hívattak az irodába. Közölték velem, hogy Budapestre kell utaznom, ahol kitüntetést fogok kapni. Hazamentem Tiszapalkonyára szüleimhez, felvettem az ünnepi ruhámat és nagyon nagy izgalommal utaztam a fővárosba, mert az igazat megvallva, a meglepetésem és örömöm napok múltán sem csökkent. Mikor arra terelődött a szó, hogy mi történt a szülői háznál, hangja ellágyult. — Édesanyám váratlan hazatérésemet nem tudta mire vélni, és ijedtségét, meglepődését nem tudta leplezni. Csak akkor engedett fel szorongó érzése, mikor elmondtam, hogy miért kellett hazajönnöm. Azután édesapámmal együtt nagyon örült és számomra külön is nagy öröm volt látni, tudni az ő elégedettségüket, szülői örömüket. ELVÁLÁSUNK UTÁN a perecesi 104. számú intézet folyosóján lassan bandukolva olvastam a feliratokat. Az egyik versidézet már régebben a szívemhez nőtt és ezzel — egyben „útravaló” mottóként — búcsúzom Kövér Józseftől és az iskola valamennyi tanulójától: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.’* Pál István Kövér József В 0 Rs 0 0 BÁNYÁSZ 80 R S В ANYÁSZÓK НППД Ш Szerkesztőség: 352 £ Miskolc: Kazinczy а. II. Postacím: 35*1 Miskolc, PL HG. Telelom 16-461. Felelős szerkesztő: lOkUh aU'kbU — Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. 35Я Miskolc: Bajcsy»*, p. 15. Postacím: 3501 Miskolc, pt 176. Teletöm II-Ш. Felem* kiadó: VERES MIHALT. — indentet »04. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Féléidő vezetőt SZEMES ISTVÁN