Borsodi Bányász, 1975. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
1975. május 8. A lecke fel van adva A holnapok sikereit a mában kell megalapozni! — örökérvényű igazság. Ez fokozottan vonatkozik a szénbányászatra. Ahhoz, hogy biztosítva legyen az elkövetkező évek termelése, szükség van többek között fejtéselőkészítésre, gépi fejlesztésre, beruházásokra. — Mi már most gondolkodunk azon, miként teljesítjük majd 1980-ban várhatóan napi 100 vagonos tervünket. Simon Péter, az edelényi akna kettes körletvezetője térképet vett elő, s azon mutatta meg, melyik területet művelik az említett időszakban. Ő már azt is tudja, hol dolgoznak majd az ezredfordulón az edelényi bányászok. Mi természetesen inkább a közelebbi elképzelésekről, tervekről érdeklődtünk. — Nagy feladat előtt állunk — kezdte a körletvezető — ki kell dolgoznunk A KETTES TELEP GÉPI JÖVESZTÉSÉT Két év múlva ugyanis mind a jelenleg művelt kettes telepi rész, mind az egyes telep szénvagyona elfogy, s utána új bányayezőből kell biztosítanunk a kívánt szénmennyiséget. Napjainkban a két telep részesedési aránya a termelésből 60—40 százalék a kettes telep javára. Ez év első negyedévében még nagyobb volt a különbség, s főként nekik köszönhető a 108,7 százalékos eredmény. — Az új bányamező a múcsonyi—duzsnoki határig húzódik — folytatta Simon Péter. — A maróhengeres,jövesztés kísértetett mák “írtájusban megkezdjük, а КО В jelű, acéltámos fronton. Amennyiben ezt eredményesnek ítéljük, a második fél év elején összekapcsoljuk a maróhengert önjáró biztosító berendezéssel, a K6-os bal felső fejtésen. Addig persze még nagyon sok a teendőjük. Köztudomású mennyire köves, kovás a kettes telep szene, s ez megnehezíti a jövesztését, így aztán MEGFELELŐ TECHNOLÓGIA KIDOLGOZÁSA az elsődleges követelmény. Elképzelésekben nincs hiány. — Az első variáció szerint, kirobbantjuk a telepből a kovás részeket, a többit géppel jövesztjük. Ha ez nem ígérkezik megfelelőnek, akkor erősebb töltetű lazító robbantásokat alkalmazunk. A körletvezető elújságolta, hogy az önjáró biztosító berendezés minden bizonnyal angol gyártmányú lesz. Az előzményekhez tartozik, hogy három évvel korábban Edelényben járt a cég képviselője, tapasztalatszerzés céljából. Az egységek robbantás elleni védelmét, a tömlők, szelepek óvását már kidolgozták a bányánál. A beindítandó frontot 100 méteres homlokszélességg ‘ tervezik. Ahhoz, hogy a kettes telepből nap mint nap felszínre küldhessék majd а00 vagon szenet, szükséges a szállítási kapacitás bővítése. Ez először is a függőaknát érinti, mivel ezen keresztül jön fel a termelvény a bányából. Kézi erővel a csillék mozgatása megerőltető lenne, ezért az automatikus továbbító beépítése nagyon fontos. Szükségesnek látszik kisebb beruházás kivitelezése is. — A gépesítés megvalósítása az életet jelenti, szükségszerű — bizonygatta a körletvezető, s igazat kellett neki adnunk. CSÖKKENŐ LÉTSZÁM MELLETT csak így tehetnek eleget a követelményeknek. Nagyon sok múlik kezdetben Károlyi Istvánékor Elvégre ők lesznek az elképzelések, a kísérletek gyakorlati kivitelezői. — A lecke fel van adva valamennyiünknek. Azon leszünk, hogy jól vizsgázzunk — mondotta végezetül Simon Péter. (K. L.) BORSODI BÁNYÁSZ Bemutatjuk kiváló brigádjainkat Nemcsak a helyezés a fontos! Nyolc tagja van az Edelényben dolgozó Mikoviny Sámuel nevét viselő Sándor Béla által vezetett omlasztóbrigádnak, amely az 1974. éves tevékenysége alapján méltán kiérdemelte a vállalat kiváló brigádja megtisztó címet. — Pillanatnyilag a II-es felső körlet a munkahelyünk — mondta a brigádvezető. — Önálló omlasztóbrigád vagyunk. — Hogyan tudná megfogalmazni, összegezni a múlt évi munkát? — Az a véleményem, hogy egy kollektíva ne csak a szocialista módon dolgozni részét valósítsa meg a versenymozgalom jelszavának, hanem a másik kettőt is. Mi például a jó kollektív szellem kialakítását, a közös együttlétet legalább olyan fontosnak tartjuk, mint a munkát. Talán jól érzékelteti ezt az a törekvés, amellyel bekapcsolódtunk a vetélkedősorozatba. A kongreszusi versenymozgalomban tett vállalásunkat, jelentős mértékben túlteljesítettük, s nincs a brigádban ember, aki ne tanulna. Jelenleg egy fő jár marxista esti egyetemre, ketten általános iskolai tanulmányaikat fejezik be, van, aki bányaipari technikumban, marxista középiskolában tanul. A mi munkánkat nem lehet százalékokban kifejezni. A fegyelmezett, pontos és balesetmentes munka az értékmérő az omlasztó brigádoknál. Azt hiszem, azt nem is kell mondani, hogy ez a legveszélyesebb munka a bányaiparban, s nem dicsérjük magunkat, ha azt mondom, mi mindig a legjobb képességeink szerint végeztük el a ránk bízott feladatokat. — Milyen eredményeket értek el a brigádok közötti vetélkedőben? — Két évvel ezelőtt jelentkeztünk először. Akkor aknai szinten II., üzemi szinten I., s vállalati szinten III. helyen végeztünk. Az elmúlt évben ismét neveztünk, s akkor mind a három szinten mi lettünk az elsők. Érdemes volt tehát következetesen készülni, tanulni. Nemcsak a helyezés a fontos, hanem az is, hogy általa rendkívül sokat gyarapodott tudásunk,tájékozottságunk is. Az említetteken kívül részt vettünk a ,,Ki tud többet Bulgáriáról” cím alatt megrendezett versenyen is. Itt másodikként végeztünk. Az eddig elmondottak jól érzékeltetik, hogyan kell élni, tanulni és dolgozni egy kollektívának, hogy felverekedje magát a legjobbak, a legkiválóbbak közé. B. S. A Mikoviny Sámuel brigád néhány tagja. Kozák felv. AMÍG MI beszélgettünk, Konyha Béla biztonságtechnikai megbízott megmérte a levegő hőmérsékletét. A pszichrométerműszer előbb 23, aztán 21 Celsius-fokot mutatott. — Az előbbi a száraz, az utóbbi a nedves hőmérséklet — magyarázta. — Ez sok, vagy még megengedhető érték? — kérdeztük. — Természetesen megengedhető. Ellenkező esetben a bányászok nem is dolgozhatnának itt. Tulajdonképpen az effektív hőmérséklet csak 19 Celsius-fok, ami közepesen melegnek számít. S hogy miért érzik az ellenkezőjét Molnár Alberték? Ennek oka, hogy magas a páratartalom — nem utolsósorban a szénfal vízzel történő permetezése miatt —, s ennélfogva &csi a levegő hőelvonó, hűtő képessége. Ezen a szellőztetés javításával lehet segíteni. — Hamarosan beépítünk még egy csővezetéket — ismételte meg ígéretét a biztonságtechnikai megbízott. NÉHÁNY SZÓT váltottunk meg az utánpótlás kérdéséről, a Minisztertanácsnak a bányászat fellendítésére hozott kedvező határozatairól, majd elbúcsúztunk a József Attila elővájó szocialista brigád tagjaitól. Kifelé menet az akna biztonságtechnikai helyzetéről érdeklődtünk kísérőnktől. Kapásból sorolta a számokat: — Tavaly 97 három napon túl gyógyuló sérülésről kellett jegyzőkönyvet felvennünk. A balesetek nagyobb része — szám szerint: 56 — a második félévben következett be. Hat olyan sérülés történt, mellyel a dolgozó hónapokig távol maradt a munkahelyétől. Egy gerincsérüléses már 16 hónapja van táppénzen. A baleseti szorzat rendkívül magas volt Alberttelepen: 2061. Mi okozta az előző évhez viszonyított jelentős, csaknem 150 százalékos szorzatnövekedést? — A legfőbb okot abban látom — mondta Konyha Béla, — hogy a Szuhakálló kettes aknáról áthelyezett bányászoknak szokatlanok voltak az itteni geológiai viszonyok: a nagyobb főbenyomás, a lazább kőzetszerkezet. Sok balesetet idézett elő a homlokkidőlés és a fedőlről lepergő szénmeddő. MEGTUDTUK, hogy az elmúlt évben a tömegtermelő munkahelyeken 62, elővárosokon 12,föld alatti szállításnál 11, külszíni szállításnál és a műhelyekben 3—3 sérülés történt. Amennyiben a munkavégzés szerinti megoszlást vizsgáljuk, akkor a sorrend a következő: biztosítás, kézi anyagszállítás. A biztonsági helyzet ez év I. negyedévében tovább romlott: a baleseti szorzat 2661. El kell mondanunk, hogy sok a tavalyról áthúzódó sérülés, összesen tizenkettő. Hatan még április végén is betegek voltak. A gyakorisági tényező valamivel kedvezőbb a korábbinál. • Mit tesznek a baleseti gyakoriság megváltoztatásáért? — Elsősorban is újjászerveztük a munkavédelmi őrséget és oktatásukat. Dolgozóinknak kéthetente tartunk ismertetőt az ÁEBESZ-ből, s okulásképpen felidézzük a súlyosabb eseteket megvitatjuk hogyan lehetett volna azokat elkerülni. Rendszeresen vetítünk filmeket is, s felhasználjuk céljaink eléréréséhez a baleseti híradót. A BÁNYAJÁRÁS, a sok gyaloglás után jólesett beállni a zuhanyozó alá, s lemosni a ránk rakódott szénport. A melegvíz elűzte a fáradtságot, úgy éreztük utána, mintha újjászülettünk volna. Megköszöntük Jánosi József aknavezetőnek és Konyha Bélának a munkánk végzéséhez nyújtott segítséget, s kocsiba ültünk. Távolodván, az aknatorony egyre kisebbnek látszott, mígnem végleg szem elől vesztettük. Viszontlátásra Alberttelep egyes akna, viszontlátásra alberttelepi bányászok! (Vége) Kolaj László Fotó: Kozák Péter Alberttelepi riportsorozat: Viszontlátásra Konyha Béla megmérte a levegő hőmérsékletét.Fotó: Kozák Péter 5 Az OMBKE-ülés napirendjén í A középszinten Gépesített vastagtelepi frontfejtések kritikai vizsgálata о AZ OMBKE borsodi csoportjának legutóbbi ülésén Kovács Lóránt lyukói aknafőmérnök „Középszinten gépesített vastagtelepi frontfejtések kritikai vizsgálata” címmel tartott előadást. A vitát a felkért hozzászólók: Reményi Gábor, a Miskolci Bányaüzem műszaki csoportvezetője, Kövesi Tibor okleveles bányamérnök és Jánosi József Albert I-es akna főmérnöke kezdték. Kovács Lóránt előadásában kiemelte, hogy vállalati szinten az acéltámos biztosítású maróhengeres jövesztésű frontfejtések által termelt szén aránya megközelíti az önjáró biztosítású, gépi jövesztésű frontokból termelt szén arányát. Ez az arány Lyukóbányán jóval magasabb, ami nem indokolt, hiszen ez a pajzs- és Fletcher önjáró biztosító berendezések kiszerelésének következménye! Ez megszabta feladatunkat is — hangsúlyozta. Lehetőleg minden mutatóban optimum körül mozgó olyan frontfejtési technológia bevezetését, amely a szinttartást biztosítani tudja és a rendelkezésre álló létszámmal a 250— 260 V, nap termelési kapacitást biztosítja. A 320 méteres háromszárnyú frontfejtésen jelenleg alkalmazott egyedi acéltámbiztosítású gépi jövesztésű technológiáig hosszú út vezetett. A hagyományosnak mondható háromszögbiztosítás volt a kezdet ebben a sorban. Legnagyobb hibája, hogy az omlasztási vonal sakktáblaszerű, amely nem teszi lehetővé megfelelő térőél kiképzését. Továbbfejlődést jelentett a kb. három évig alkalmazott egyenesvonalú technológia. A jelentkező előnyök mellett azonban nagy problémát jelentett, hogy 1250 mm-es acélsüveg biztosítás esetén a szénhomlok és az acélsüveggerenda orra között 460 mmes biztosítatlan felület volt. Újabb problémát jelentett, hogy az előtűzött acélsüveggerendát megfelelően alátámasztani nem lehetett. Ha az 1250 mm-es acélsüveggerenda helyett 1400 mm-est alkalmaznánk — kábelfektető csatorna nélkül — akkor is 300 mm-es biztosítatlan felülettel kellene számolnunk. Bár ezzel a technológiával elfogadható eredményeket értek el frontfejtéseink — megfelelő főtőviszonyok mellett — amikor egy újabb terület lefejtése során a fedőben 1—3 mm-es homok jelentkezett, ennek megtartása az egyenesvonalú technológiával lehetetlenné vált. A maróhengeres jövesztőgépet a fejtésekből ki kellett szerelni. ENNEK A PROBLÉMÁNAK megoldásában segítettek az ormosbányai kollégák is. Az ő általuk kikísérletezett — hasonló főtőviszonyok között üzemeltetett — frontfejtési technológiát alkalmaztuk a mi viszonyainkra és ennek eredménye volt, hogy újra be tudtuk vezetni a gépi jövesztést, s ezáltal a kritikus terület leművelését meggyorsítottuk. Ennél a biztosításnál a nyitott főtefelület 0,18 méter, tehát jóval kevesebb, mint az egyenesvonalú technológiánál. A félsüveges technológia következtében jelentősen növelni tudtuk a frontsebességet és a csákányos teljesítményt. A technológia továbbfejlesztését jelentette az 1400 mmes acélsüvegek alkalmazása. Emellett mód nyílott kábelfektető, csővezető alkalmazására. Ez egyben felvetett egy újabb problémát; a táncosvonszoló áthelyezésének gépesítését. A kedvező eredmények és több pozitív körülmény egyidőben való találkozása eredményeként vezethettük be azt a továbbfejlesztett technológiát, amelynek eredményeként a Miskolci Bányaüzem, az első negyedév során 1844 ezer forint nyereséggel zárt. A továbbfejlesztett technológia segítségével elértük, hogy egy ciklus (1400 mm) kidolgozásához az előzőleg alkalmazott négy gépi menettel (két jövesztési, két torlasztási) szemben, két gépi menetet alkalmazunk. AZ ELŐADÓ a továbbfejlesztett technológia előnyeinek és hátrányainak ismertetésével fejezte be előadását. Előnyök: a torlasztó menet elmarad: az első vágási után és a főteszénjövesztése előtt a láncos vonszoló be- ,tolásra kerül és így a negyedik tám beépíthető, a főteszén 1400 mm-es jövesztése csökkenti a robbantási műveletek számát, nő a darabos szemhullás aránya, a homlok mentén bármely utcában a közlekedés lehetséges, a tárnok egymástól 700 mm-re vannak beépítve. Jobb a munkaszervezés, s lecsökken a kieső idő. A homlokkitámasztás jónak mondható, beépítése különösebb nehézséget nem jelent (olcsó, egyszerű, házilag elkészíthető). A ciklusonként megtakarított két torlasztó menet éves szinten jelentős energiamegtakarítást eredményez. A gépkihasználás jobb és növekszik a biztonság, a homlokon nincs munkavégzés. Hátrányok: az első gépi vágás után a résbe betolt láncosvonszolónál jelentkező üzemzavar-elhárítása munkaigényes és nagy kieső idővel jár (erre felkészülve a láncosvonszolót hat havonként cserélik). Robbantásnál a jövesztett készlet mintegy 15—20 százaléka a láncosvonszoló omlás felőli oldalára kerül, amit jelenleg különböző (szőnyeges) megoldásokkal igyekeznek elkerülni. Folytatjuk T—I --------------------------- - Balázs Ferenc, a tervzáras D/2-es front vására a 29-es biztosítóegység léptetését végzi.