Borsodi Bányász, 1976. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-08 / 1. szám
1976. január Я. BORSODI BÁNYÁSZ Nemrégen a tervtáréi üzemhez tartozó új lejtősakna lyukasztásáról tudósítottuk lapunk olvasóit. A KISZ védnökséggel épülő beruházás azonban nem fejeződött be az anyagszállító lejtős akna lyukasztásával. Hátra van még a szomszédos szén- és személyszállító akna elkészítése és átadása, valamint a többi járulékos munkák elvégzése is. Bíró Szabolcs, az aknamélyítők vezetője arról tájékoztatott, hogy a rakodóval együtt 1916. júniusában adják át a másik 405 méteres aknát, ahol felvételünk készült. Levél a fizetési borítékban A FARKASLYUKI bányászok bizonyára csodálkoztak, amikor kinyitották az új esztendő előtti utolsó fizetési borítékot. A pénzre, amit kaptak, számítottak valamennyien. A jókívánságok, s az előlegezett bizalom 1976- ra azonban valamennyiüket meglepetésszerűen érte. Idézzük a levelet: „Újra itt vagyunk az óév végén, az új esztendő küszöbén. Búcsúztatunk egy küzdelmekkel, munkával eltelt évet és köszöntünk egy sok, nem könnyű feladatokkal teli időszakot, az 5. ötéves terv első évét. Ilyenkor, az óév búcsúztatásakor, visszatekintünk, meghatározzuk, hogy mit várunk a jövő évtől. Ezt tesszük mi is, röviden ékelve a farkaslyuki bányaüzem közösségének munkáját. Az 1975-66 év gazdasági vonatkozásban nem sikerült úgy, mint azt az üzem kollektívája szerette volna. Az 1974. évi munkánk alapján él üzem kitüntetést kaptunk. Szerettünk volna ennek megfelelően dolgozni 1975-ben is. Sajnos, a sok probléma, geológiai nehézség ezt a tenniakarást kedvezőtlenül befolyásolta. Igaz, hogy a IV. ötéves tervünket december 20- án az első harmadban teljesítettük, de az éves tervünk viszonylatában év végéig mintegy 36 ezer tonnás lemaradás volt. A negyedik negyedévi tervteljesítés, a dolgozók egyöntetű tenniakarása azonban újra bizakodással tölt el bennünket. Bízunk abban, hogy az V. ötéves terv első évére meghatározott 342 ezer tonna tervünket 1976-ban és üzem szinten tudjuk teljesíteni. E feladat valóra váltásában elsők között számítunk a szocialista kollektívák munkájára és minden becsületes dolgozóra. Bányaüzemünk minden szorgalmas, becsületes dolgozójának kívánunk a feladatok megoldásához erőt, egészséget. Egyéni életükben és családtagjaiknak nagyon sok boldogságot, sikerekben gazdag új esztendőt. EDDIG A LEVÉL, mi pedig megragadjuk az alkalmat egy-két gondolat erejéig. Talán az utóbbi esztendők egyik legnehezebbikét hagyták maguk mögött a farkaslyukiak. Az utolsó hetekben alakultak úgy a körülmények, hogy ismét optimisták lehetnek az elkövetkezendő időszakban. Fontos politikai és agitációs érvnek érezzük, hogy a levelet Tóth József üzemigazgató, Búzás János pb-titkár, Orbán Gyula szb-titkár és Jakab István KISZ-titkár látta el kézjegyével. Mindez azt jelenti, hogy a gazdasági, politikai és társadalmi szervek vezetői bíznak a dolgozók, a szocialista brigádok és a munkahelyi kollektívák összefogásában, a terv maradéktalan teljesítése, s a szép munkasikerek elérése érdekében. I Az első nap mérlege A nekirugaszkodás, az első lépés mindig meghatározza a munkatempót. így van ez a legtöbb iparágban, de nem lehet így a bányaiparban, hiszen itt szinte áráról arcra változhatnak a munkahelyi körülmények. Körkérdésünkben arra kértünk választ a bányaüzemek vezetőitől, hogyan dolgoztak az esztendő első munkanapján. MÁKVÖLGY: SZÉKELY TIBOR FŐMÉRNÖK — Mi az esztendő utolsó munkanapjainak egyikén — pontosabban december harmincadikán rendkívüli műszaki értekezletet tartottunk, ahol már az 1976-os év első és legfontosabb feladatait vitattuk meg. Szó esett a fokozott gazdasági követelményekről, az anyagtakarékosságról, a használható gépek körültekintőbb felújításáról, a berendezések megkíméléséről s a TH-visszanyerésről egyaránt. Ha jelszót kellene megfogalmazni ezzel kapcsolatban, az így hangzana: Arccal a gazdaságosság felé. Mint ismeretes, három akna tartozik hozzánk. Közülük kettő a várakozásnak megfelelően teljesítette első napi előirányzatát, míg Edelényben a beütemezett Schwartz-Wild-es front étszerelési munkái miatt alacsonyabb volt a termelés. PUTNOK: KRISTON BÉLA ÜZEMIGAZGATÓ — Mind a putnokiak, mind a királdiak a várakozáson felül, vagyis 100 százalék felett teljesítették előirányzatukat az első huszonnégy órában. Szeretnénk, ha ez a tempó folyamatos lenne az elkövetkezendő időben, s sem anyaghiány, sem a gépek meghibásodása nem hátráltatná a mindennapi munkát. SZUHAVÖLGY: SZTERMEN GUSZTÁV FŐMÉRNÖK — Az első napi eredmény 115 százalék volt, ami 390 vagonos termelést jelent. El kell mondani, hogy januárban mindennap ehhez hasonló eredményt várnik , hiszen csak a hó végén, illetve február elején kerül sor mind Feketevölgyön, mind Szeles-aknán frontátszerelésre. BüKKALJA: BALÁZS SÁNDOR MŰSZAKI CSOPORTVEZETŐ — Berentén sikeres volt a nekirugaszkodás. A tervben szereplő 450 tonna helyett az első napon 460 tonnát termeltek. Tervtáron 94,3 százalékra teljesítették a napi előirányzatot. Itt azért kisebb az eredmény, mert a kétnapos állás miatt kissé „leültek” az egységek a tömegtermelő munkahelyeken. Egyszóval az elképzeléseknek megfelelően rajtoltak aknáink. MISKOLCI BÁNYAÜZEM: RÁCZ JÁNOS ÜZEMIGAZGATÓ — Az indulás kedvezőtlen, s ebben több tényező közrejátszott. Egyrészt a kétnapos termelési szünet következtében a frontok kísérővágataiban volt szükség a biztonság miatt bizonyos munkák elvégzésére, még ha a termelés rovására is, másrészt pedig Tibolddarócról és Sajólászlófalváról nem érkeztek be a rendkívüli időjárás miatt a járatok, s emiatt több munkahelyet nem tudtunk telepíteni. Nem volt megfelelő a kötélpálya-szállítás sem, a zomboli szélvihar miatt. A kitermelt mennyiség egy részét ezért a földön kellett deponálnunk. FARKASLYUK: TÓTH JÓZSEF ÜZEMIGAZGATÓ — Január elsején a tervezett szint fölött termeltünk. Az első két napon mintegy háromszáz tonnányi többlet gyűlt össze. Nehezítette e kitermelt szén elszállítását a centeri rakodógép meghibásodása. Ezt a gondot azonban szombatra elhárítottuk. Egy mondatban megfogalmazva, fegyelmezetten és szorgalmasan láttak hozzá dolgozóink az 1976-os feladatok elvégzéséhez. ORMOSBANYA: VISZÓCZKI SÁNDOR ÜZEMIGAZGAtÓ — Az ormosi VII-es akna II-es körletében folyó Fletcheres tömegtermelő munkahely átszerelési munkái miatt az első nap teljesítménye 93,3 százalékos volt. A napi tervünk üzemi szinten 2650 tonna. Az előirányzat teljesítéséhez adottak a munkahelyi és technológiai feltételek. Az említett munkahelyen a berendezések kiszerelése után fejlettebb technológiát vezetünk be, s ez minden bizonnyal fokozza majd a bányarész teljesítőképességét. * Lapzártáig az elromlott telefonösszeköttetést nem tudták kijavítani, így Egercsehi első munkanapjáról, sajnos, nem tudtunk tudósítást adni. — Ь. 5. — Felszállás a páva egy múcsonyi Éra... Valamikor, Zt falun a szokás, hogy mindig daloltak. Akkor is, ha megszületett valaki, akkor is, ha elhunyt valaki. Akkor is, ha karácsony volt, s akkor is, ha nagypéntek volt. A dal szépítette meg a mindennapi életet, a nyomort, a bánatot. Régen volt, szép gyermekkoromból, melyben száz szűk esztendő is elférhetne, s régen volt szép ifjúkoromból, melyben száz szép lány, száz szép fonó, száz szép kukoricahántás is elférhetne, régen volt szép nyomorgó, s éhező korszakunkból, abból a kimeríthetetlen tengerből kaptam egy cseppet, a tüzesen ragyogó napból egy sugarat, akkor, amikor meghallgattam a múcsonyi Petőfi Sándor Művelődési Ház Pávakörének „Este a fonóban” című műsorát. Valahonnan messziről apám képe , derengett fel, amint szögre akasztotta karimás kalapját, amint megpödörte kackiás bajuszát, s vidám énekszó közben leült anyám mellé, rákacsintott, elővette belső zsebé'öl a kétdecis laposüveget, felmutatta, nagyot húzott belőle, s elkezdte a lánybolondító, családcsináló, s mindenkit könnyesre nevettető nótáját. .......Kitanultam feleségem Minden ravaszságát, Megtaláltam a zsebében az üveg pálinkát...” S akkor anyám a meglopott kétdecist kikapta apám kezéből, felmutatta, s a lányok sivítása közben gyors apró kortyokban megitta. És énekelt utána ő is: „ ... Ni, ni, ni Ni, ni, ni Együtt akarunk inni...” Így történt. De az is lehet, hogy az egész történet csak a képzelet szüleménye. A távoli esztendők feketeségét szürkévé, majd rózsaszínűvé varázsoló képzeleté. Ezt a szunnyadó képzeletet ébresztette fel bennem a múcsonyi pávakör műsora. Kipo S ltlla ° hera, b £ Ull még zengett a nóta a színpadon, mikor Görömbey Istvánnal, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójával beültünk a barátságosan meleg, otthoniasan szűk igazgatói irodába, hogy elmesélje a pávakör történelmét. A kör 1973-ban alakult. Tagjainak száma akkor hat fő volt. 1974-ben még csak nyolcan voltunk, 1975 végére ez a szám harmincra emelkedett. 16 bányász és bányászfeleség énekel itt, a többi a termelőszövetkezet dolgozója, vagy nyugdíjasa. Az „Este a fonóban” című műsorunk már a harmadik önálló műsor, de első olyan szempontból, hogy az anyagot mi gyűjtöttük, mi szerkesztettük, s beleszőttük a múcsonyi fonó összes fellelhető hagyományait is. A pávakor legfontosabb feladatának azt tekintjük, hogy felkutassa, bemutassa a lassan feledésbe merülő népi szokásokat, s megmentse a népdalt az utókornak. Ennek szellemében készül új műsorunk is, melynek címe: ..Tót lakodalmas”. Az egyórás időtartamú műsorban feldolgozzuk és bemutatjuk a múcsonyi lakodalmas szokásokat, lakodalmas nótákat, játékokat. Mindannyian tudjuk, hogy az amatőr művészeti csoportokat elsősorban a nyilvános szereplés lehetősége tartja össze. Ezek a lehetőségek a pávakor életében hogyan realizálódnak? — 1973-tól hét nyilvános előadásunk volt. Ez sajnos nagyon kevés, mi is jól tudjuk. De anyagi lehetőségeink többet nem engednek meg. Sok pénzbe kerül a csoport fenntartása, s bár a környéken nagy az érdeklődés, a falu tömegszervezetei, a községi tanács, a termelőszövetkezet és a bányaüzem nagyobb támogatást is adhatna. Itt elsősorban a szállításra gondolok. Egy ilyen kis művelődési intézménynek megoldhatatlan feladat harminc ember előadásra való szállítása. A tagok lelkesedésével nincs baj. Saját maguk kutatják fel a padlásokon kallódó néprajzi értékű eszközöket, rokkát, guzsajt, máktörőt, mindent, ami a parasztság múltjára emlékeztet, ami bepillantást nyújt a régi népszokásokba, s a múlt megelevenítéséhez hozzájárul. Csoportunkban három nemzedék képviselteti magát. Legidősebb tagunk 86 éves, a legfiatalabb 18. A legrégebbiek: Palkó Gyuláné, Kerekes Mihályné, Kaulics János és Viszlát Máténé. Közben véget ért az előadás. A percekig zúgó vastaps jelezte a siker nagyságát. Csillogó szemű öregasszonyokkal, mosolygó öregemberekkel találkoztam. És sok-sok fiatallal. Valahonnan előkerült egy demizson, körbejárt a decis pohár, s az előadás után kiürült nézőtér pillanatok alatt megtelt a szereplőkkel, s a visszatérő nézőkkel. Zengett a dal, kezdődött a csárdás. Ropta öregje, fiatalja, ki-ki kora és vérmérséklete szerint. Az öregebbje módos rátartisággal, egyenes derékkal, aprókat lépegetve, a fiatalja mohón, szélesen, nagy lendülettel. Ш гmessze jártam, de fülemben még zsongtak a tiszta, szép magyar népdalok melódiái. Múcsonyban a kocsma borgőzös, részeg gajdosását elnyomta a művelődési házból zengő népdal ragyogása, ereje. (pa) Я Vállalni a nehéz feladatokat AMIKOR a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemről friss diplomával a kezében kilépett az életbe, a fiatalokat jellemző tenniakarás nagy feszültségével látott munkához. Nem könnyű helyre, de az elméleti tudást gyakorlati tudássá érlelő legjobb helyek egyikére — a Szuhavölgyi Bányaüzem feketevölgyi aknájára — került. Az akna a legkorszerűbb gépekkel felszerelt „komplex felszereltségű” termelőhelynek számít, és ha az elméletgyakorlat kapcsolatából adódó próbatételre, az ifjú szakemberek szárnypróbálgatásainak erőfelmérésére igazi alkalom kínálkozik, akkor ezt a lehetőséget Feketevölgyön bárki megtalálja. Ide került Glovitzky István bányagépész és bányavillamos-mérnök 1972-ben. Hogyan lett — és ami a legfontosabb, rendszeres — újító? KÖZÖTTÜNK az ismeretség régebbi időre nyúlik vissza, mint 1972, és vállalatunkhoz kerülésekor többször is biztattam: újítson bátran, elméleti tudását igyekezzen az állandó fejlődést figyelembe véve a gyakorlatba ültetni, ne ijedjen meg a jobbat kereső emberek útján nem ismeretlen akadályoktól, a kevésbé jó módszert helyettesítse a jobb, az eredményesebb eljárással. Aztán 1972. október 10-én „megszületett’ Glovitzky István első újítása, amely 4 nap múltán hasznosításra alkalmasra „ítélve” elfogadásra, és újabb két nap múlva — október 16-án hasznosításra került. Az anyagi elismerés, amely az első újítás „honoráriuma” volt, 1500 forintot tett ki. Glovitzky István újító nyilvántartólapjára azóta — I9^s. október 30-ig — újabb 28 hasznosított javaslatot „anyakönyvezett” a Szuhavölgyi Bányaüzem iparjogvédelmi előadója, Darvas János 1975-ben elérte a Kiváló Újító kitüntetés első fokozatát, és a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatóságán megrendezett központi ünnepségen átvette a kiváló újítókat megillető erkölcsi elismerés bronz fokozatát. TUDATOS akarattal elindulni az emberek sokszor nehéz útján becsülendő dolog, de még inkább becsülendő, ha a nehézségek közepette is van — és lesz — erő küzdeni a jobbért, a közösség sorsa még jobbá formálásáért. Ennek az útnak a továbbjárásához Glovitzky István körletvezető-helyettes újítónak és a többi — szebb és jobb életet átlagon felüli tevékenységgel segítő — újítónak sok-sok ember nevében is kíván növekvő sikereket. PÁL ISTVAlí 0