Borsodi Bányász, 1978. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-05 / 1. szám
2 Csatasorban A dolgozó nők helyzete a KOSZGU-ben AZ IPARÁG jellegéből adódik, hogy a Borsodi Szénbányáknál viszonylag kevés nő dolgozik. Egyedül a KOSZOLT a kivétel, ahol a nők aránya meghaladja a 30 százalékot. Az üzemi pártbizottság ennek megfelelően foglalkozik a KB nőpolitikai határozatának végrehajtásával. Lehetővé teszi és segíti, hogy a nődolgozók létszámuknak megfelelő arányban képviseltessék magukat a párttagság soraiban. Százhuszonheten tevékenykednek a pártalapszervezetekben. Többek között ennek is köszönhető, hogy az üzem valamennyi munkahelyén támogatásra talált a párt politikája. A női dolgozók cselekvő részesei az V. ötéves terv megvalósításának. Bátran mondanak véleményt a különböző fórumokon a napi politikai eseményekről, a munkahelyeken fellelhető termelést gátló nehézségekről, valamint az élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos problémákról. Rendszeres látogatói a tömegpolitikai oktatásoknak. 1977-ben a 693 női dolgozó közül 105 fő vett részt párt-, 277 pedig szakszervezeti oktatásban. ÉVEK ÓTA tapasztalható, hogy a brigádok nagy kedvvel bekapcsolódnak a különböző üzemi és vállalati vetélkedőkbe. Ezek a szellemi tornák jó lehetőséget nyújtanak nekik arra, hogy bővítsék politikai, társadalmi ismereteiket, erősítsék a kollektív szellemet. Szép számmal képviseltetik magukat a társadalmi szervekben is. A rájuk bízott felelősségteljes munkát szinte hibátlanul végzik el. A szocialista brigádversenybe 1977 elején 17 brigád nevezett be 382 fővel. Ezeknek a kollektíváknak munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a KOSZGY 1976-ban elnyerte az Élüzem címet, s 1977-ben is eredményesen oldotta meg feladatait. MINd A GAZDASÁGI, mind a politikai vezetés elismeri szorgalmukat. Tavaly a bérfejlesztés során a fizikai dolgozók 5,1, az alkalmazottiak pedig 4 százalékos fizetésemelést kaptak. 1977- ben a jutalmazottak 57 százaléka nő volt. Az üzemvezetés folyamatosan fejleszti azokat a létesítményeket és technológiai berendezéseket, amelyek az egészséges és biztonságos munkavégzés mellett megkönnyítik, s elviselhetőbbé teszik a nehéz fizikai munkát. Így került sor a kötélpályán az állomások automatizálására, a zaj- és porártalom csökkentésére, valamint az osztályozón levő öltözők és fürdők átalakítására, modernizálására. A gépjavítóban dolgozók viszont sokat panaszkodnak a fürdők és öltözők elavultságára, zsúfoltságára. AZ ÜZEM VEZETŐI figyelemmel kísérik és támogatják a többgyermekes családokat, valamint a gyermekgondozási szabadságon lévő női dolgozókat. Ám az egészségügyi ellátás néha akadozik. Több esetben is hiányzott a rendelésről az üzemorvos, s emiatt megszakadtak a folyamatos szűrések és vizsgálatok. Az egészségügyi felvilágosító előadások szervezése és megtartása sem kielégítő, pedig a dolgozók igénylik ezt. Nem minden esetben kapnak felmentést az éjszakai műszak alól a kétvagy többgyermekes anyák és a többszöri kérés ellenére sem csökkent a nők nyugdíjkorhatára. Tehát vannak gondok, problémák is a KOSZGY-ben, amelyek megoldásával a jövőben ugyanolyan körültekintéssel kell foglalkoznia a vezetésnek, mint ahogyan azt eddig is tette. FÓNAGY ISTVÁN Megszűnt az üzemi szó Egercsehiben December 22-én megtartották Egercsehiben az akna, illetve a volt bányaüzem történetében utolsó szakszervezeti bizottsági ülést. Január elsejétől ugyanis az akna Farkaslyukhoz való csatolása következtében megszűnik Egercsehiben, a szakszervezeti bizottság, a jövőben az itt tevékenykedő szakszervezeti aktivisták a farkaslyuki üzem szakszervezeti bizottságban dolgoznak. Három dolgozót kooptáltak az utolsó üzemi tanácskozáson a farkaslyuki vb-be Nagy Gusztáv, Nagy Pál és Bányai Mihály képviseli ezentúl az egercsehi bányászok érdekeit. Kelemen Béla szbtitkár pedig a továbbiakban gazdaságpolitikai tanácsadóként tevékenykedik, a vállalati szakszervezeti bizottság már megszabta a feladatkörét. nem som bányász A bratszki erőmű Nemrég térültek meg hetedszer a Bratszki Vízierőmű építési költségei. A Nagy Október 50. évfordulója nevet viselő erőmű megtermelte a 300 milliárd kilowattóra villamos energiát. Bratszk első ízben 16 éves, 1961- ben adott áramot, ma pedig már minden tervmutatóját túlteljesíti. A tizedik ötéves tervidőszakban modernizálják az erőmű berendezéseit. A rekonstrukció eredményeképpen többet nő az erőmű kapacitása, mintha egy új gépegységet állítanának üzembe. Jelenleg a kapacitás 4425 megawatt. Az erőmű üzemeltetése során a bratszkiak több mint kétezer különféle újítási javaslatot tettek, s a kezelőszemélyzet létszáma 21 százalékkal csökkent. Most egy elektronikus diszpécsert, egy új számítóközpontot szerelnek. Három számítógépe egymástól függetlenül működik majd. Elektronikus diszpécserek sajátos „tanácsa” lesz itt. Hírközlési csatornáin keresztül a rendszer információt fog kapni a Szibériai Egyesíett Energetikai Rendszerhez tartozó villamos erőművek működéséről és a számítóközpont utasításokat ad a villanyáram leghatékonyabb elosztására. A komplexum programtárában sokféle lehetséges szituációt figyelembe vettek az üzemzavarok kizárására és az energetikai rendszer megbízható munkájának biztosítására. (APN) Az elvégzett munka summázása TERMÉSZETES MA MÁR, hogy a politikai és társadalmi szervezetek minden téren segítik a gazdasági munkát. Teszik ezt azért, mert egyik legfontosabb feladatuk éppen a termelésagitáció. Biztató szóra pedig minden olyan helyen szükség van, ahol az előre nem várt tényezők zavarják meg, befolyásolják az ember munkáját. E gondolat szellemében kezdtük a beszélgetést a napokban Kovács Bélával, a Putnoki Bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkárával. — Most történik minden alapszervezetnél az elvégzett munka summázása, amelyről a január 1—20-a között megtartandó beszámoló taggyűléseken adnak számot a választott tisztségviselők. A bizalmi csoportértekezleteken szóba kerül mindaz, aminek teljesítését az esztendő elején meghatározták. Ismeretes, hogy a Putnoki Bányaüzem elég sok gonddal küzdött az eltelt hónapokban, s erre még a Királdon bekövetkezett baj is rátette a bélyegét, olyannyira, hogy nem tudtuk beszerelni a megkapott maróhengert sem. Sokat már a Szalmás József brigádja által nagy igyekezettel és kitűnő munkával kihajtott vágat sem segített. Akik évtizedek óta a bányában keresik a kenyerüket, jól tudják a szerencse kereke egyszer fent van, másszor pedig lent, s soha nem lehet ok a különösebb elkeseredésre. Hol itt, hol ott kell szembenézni az elemekkel, leküzdeni a hirtelen támadt nehézségeket. Több mint száz csoportértekezletre kerül tehát sor a már említett időben, ahol értékelik a végzett munkát, s egyben meghatározzák a soron következő tennivalókat. Ezt követően tartjuk meg a három alapszervezetnél a taggyűlést — harmadonként —, majd február 17-én kerül sor a szakszervezeti bizalmiak üzemi szintű küldöttértekezletére. BEFEJEZÉSKÉNT két dolgot szeretnék megemlíteni, ami ez évben a munkánk gerincét képezi. A szervezettséget 99 százalékra kívánjuk növelni, tagdíjfizetésben pedig 98 százalékos eredménnyel számolunk. Ezek mellett számos olyan tennivaló lesz még, amelyek meghatározása, kimunkálása most van folyamatban. „Életeleme a tenniakarás” Önzetlenül Magas, sovány asszony Sallai Andrásné. A kolléganőkor hallottam, hogy életeleme a tenniakarás, soha nincs egy perc nyugta. Így ismertem meg én is a beszélgetés során. Cigarettát vesz elő, alig szívja el az egyiket, már újabbra gyújt. Úgy tekint szét, mintha azt kérdezné: vajon mit akarnak megtudni rólam? Mindent. Először is: mióta dolgozik a KOSZGY laboratóriumában? — Pontosan 20 éve — mondja. — Sokáig Budapesten éltem és ott is dolgoztam. Aztán úgy alakult, hogy az ötvenes évek közepén Miskolcra költöztem, és azonnal elhelyezkedtem a központi szénosztályozóban. Két évet a bérelszámoláson töltöttem, majd 1957-ben kerültem át a laboratóriumba laboránsnak. Nagyon megszerettem ezt a munkahelyet. — Igaz-e, hogy negyedszázada tagja a pártnak? — Igaz. Huszonöt évvel ezelőtt léptem a párt soraiba. Természetesen voltam KISZ-, illetve KISZ-tag is évekig. Számos funkciót vállaltam ezekben a szervezetekben. Jelenleg a pártmegbízatásom: a pártcsoport bizalmi. Ezenkívül MSZBT elnökségi tag is vagyok. Sallai Andrásnéról azt is tudjuk, hogy bronzfokozatos véradó. Mióta? — Az ötvenes évek végétől adok rendszeresen vért. — Nem egyszer éjszaka zörgettek fel, hogy segítsek ... Mindig szívesen mentem, s vállaltam a véradást. Sajnos két éve fel kellett hagynom ezzel, mert súlyosan megbetegedtem. Bízom benne, hogy hamarosan „szolgálatba” állhatok újra. Átlapozva a Lomonoszov brigád naplóját, számos társadalmi munkavégzésről értesülök belőle. — Sajószentpéteren, a Bányász úti bölcsődét patronáljuk, nemrégiben pedig jelentős társadalmi munkát végeztünk az alberttelepi oktatási központban. Azt már elhallgatja, hogy a szocialista brigád nevében gyakran felkeresi és csomagot visz a miskolci szociális otthon idős lakóinak. Ezenkívül tartja a kapcsolatot a laboratóriumból nyugdíjba ment régi kolléganőkkel is. Hogy miért teszi mindezt? Honnan ez az energia? — erre így válaszol: — Magamról tudom, hogy jólesik az embereknek, ha gondolnak rájuk, s nem felejtkeznek meg róluk. Szeretek örömöt okozni, érdekel az öregek és a régi kolléganők sorsa. Szívesen segítek, ebben soha sem ismerek fáradságot. Amit teszek, önzetlenül teszem... T. L. Sallai Andrásné munka közben 1111 i 111111......1111 i 1111111111111111111111111 i 11111111111111111111......1111111.........МИНИН........IIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIililll...........I....... 1978. Január 5. 4 hoíl Megyénkben szinn uun, te szégyenkezve bújik el ez a háromszáz lelket számláló község Ládbesenyő és Galvács között. Furcsa emberek élnek itt. Húsz éve figyelem a község fejlődését, az emberek életét. A maradiság „lidércnyomása ül” a községen. Az 1950-es években itt is meg akarták alakítani a termelőszövetkezetet. A község lakossága példátlan passzivitással válaszolt. „Eredmény”: Abod határát ma is nadrágszíjparcellák „ékesítik”. A társadalmi és gazdasági fejlődés elől azonban nem lehet kitérni. Bebizonyosodott, hogy a magángazdálkodás ideje elmúlt. Mit tesz ilyenkor a magángazdálkodó? Az iparban keresi a jobb megélhetési lehetőséget. De ott van a föld! Az „ősi föld”! Azt is megműveli! Abod kenyérkereső lakosságának többsége a Borsodi Vegyikombinátban és a Borsodi Szénbányák Vállalatnál van „másodállásban”. Nem tévedés: „másodállást” mondtam. Mert fizikai lehetetlenség, hogy egy ember egész napi mezőgazdasági munka után beszálljon a bányába, és ott teljes értékű munkát végezzen! Nem csoda, ha az üzemi balesetek nagy százaléka figyelmetlenségből adódik. És ott van a munkásközösség! Azok az emberek, akiknek „csak” az ipar nyújt megélhetési lehetőséget, akik teljesítménybérben dolgoznak. Vajon jó szemmel nézik, hogy cimborájuk éppen csak annyit dolgozik, amennyit nagyon muszáj? Ott vannak a szocialista brigádok! Vajon presztízskérdésükben, a minél nagyobb tervteljesítésben nem gátolják a kétlaki dolgozók? És vajon mikor fejlődnek ezek az emberek olyan munkásöntudati szintre, hogy ne kelljen rájuk azt mondani: „Mit vársz egy barkótól (?), hiszen ide csak pihenni jár? Kérdés ez, amellyel behatóbban kellene foglalkoznunk. Nem mindegy, hogy milyen légkörben dolgozunk: egy emberként-e, vagy munkatársaink egy részét nógatni kell. A minap Abodon jártam. Az éjszakai műszakba menő bányászok többsége a kimerültségtől már Abod határában elaludt, nagy részük egész nap szántott. — SZÍT — Pártalapszervezetek a munka sodrában Egységes cselekvés, közös siker A Farkaslyuki Bányaüzem kollektívája 1976-ban Élüzem szinten dolgozott, így a gazdasági vezetés az 1977-es évre is ennek a kitüntetésnek az elnyerését határozta meg. A vállalást az üzem pártbizottsága is reálisnak és megvalósíthatónak tartotta, ezért arra kérte a pártalapszervezeteket, hogy segítsék a gazdasági munkát, adjanak meg minden támogatást a kitűzött célok megvalósításához. A föld alatti II-es pártalapszervezet is ennek megfelelően állította össze a cselekvési programját. A 63 párttag a bánya minden területén megtalálható. Nagy részük termelő munkahelyen dolgozik, így mindennapi tevékenységük döntő fontosságú, meghatározó az üzem életében. Helytállásukkal és példamutatásukkal, szervező és mozgósító tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a tervfeladatok végrehajtásához. / Megkönnyítette Császi Pál alapszervezeti titkár munkáját, hogy a hét pártcsoport közel kettő szocialista brigád is, ezért egyszerűbb és hatékonyabb a gazdasági és a politikai feladatok egyeztetése. A szocialista brigádok szintén megtalálhatók az üzem valamennyi területén. A bennük rejlő mozgósító és szemléletformáló erő nagy előnyére van a pártszervezetnek, amely arra törekszik, hogy minél szorosabb kapcsolat alakuljon ki a kommunisták közvetítésével a pártcsoportok és a szocialista közösségek között. Aöldi József által vezetett pajzsjavító brigád például kiváló gazdasági munkája mellett jól politizál is. Az itt dolgozó párttagok példát mutatnak. A brigádra mindenkor számítani lehetett. Ha szükség volt rájuk, munkaszüneti napokon is szívesen bementek dolgozni. Biztosították a frontszerelések és a tartalékanyag-ellátást. Ezenkívül sokat segítettek a politikai rendezvények megszervezésében és az oktatások lebonyolításában. Egységes, kiváló politikai közösséggé váltak a munka során. Hasonló a vélemény a 75-ös fronton dolgozó pártcsoportról is. Elmondható tehát hogy a farkasvaki bányászok túlnyomó többsége megértette az 1977-es célkitűzéseket, azok megvalósításának politikai fontosságát. Fegyelmi kérdésekkel például nagyon keveset kellett foglalkoznia a vezetőknek. Munkaidő-csonkítást és igazolatlan hiányzást csak a notórikus fegyelemlazítók követtek el. Ettől függetlenül az alapszervezet fontosnak tartotta, a meggyőző, nevelőmunkát, a mozgósítást. Következésképpen a kommunista műszakokon való megjelenés csaknem 100 százalékos volt. Az egységes cselekvés eredménye, hogy a nehézségek ellenére az üzem teljesítette tervét és vállalását. Ám a föld alatti II-es alapszervezetben akadtak gondok is az év során. A telepítések és az átszervezések miatt nagy volt a vándorlás a munkahelyen, így a pártcsoportban is. Emiatt néhány csoport nem tartotta folyamatosan az üléseit, elfeledkeztek a rendszeres beszámolásról. Rendet kellett teremteni ezen a téren. A vezetőségi tagokat bízták meg munkájuk ellenőrzésével. Ennél a pártszervezetnél is tapasztalható volt — s ezt a párttagok szóvá is tették —, hogy a középszintű vezetők túltermeléscentrikusak lebecsülik a politikai nevelőmunkát, passzívak a politikai kérdések iránt. Ezért az alapszervezet vezetősége külön-külön is elbeszélgetett az érdekeltekkel, s nagyobb aktivitásra kérte őket. Azóta már tapasztalható bizonyos mérvű változás. A pártszervezet munkájának értékelésénél szólni kell arról is, hogy a KISZ-alapszervezettel való foglalkozást egy ideig elmulasztotta. Valóban így volt, ugyanis a KISZ- alapszervezetek nem harmadonként lettek megszervezve, így tevékenységük kiesett a pártalapszervezet „látószögéből.” Az üzemi pártbizottság intézkedésére ezt követően a KISZ-alapszervezeteket is harmadonként alakították meg. Így az alapszervezet külön pártmegbízatásként határozta meg az ott dolgozó fiatal kommunistáknak a kapcsolat kialakítását és a KISZ-munka segítését. Nem kísérte megfelelő figyelemmel az alapszervezet az aknabizottság működését sem. Az ezért kapott kritikából okulva azóta rendszeresen beszámoltatják a bizottságban dolgozó párttagokat. Az eredmény már megmutatkozott a kommunista műszakokra való mozgósítás,kor is. Az alapszervezetben meghonosodott jó politikai légi kör, a segítő bírálat és önbírálat nagyban elsegítette a cselekvési programban meghatározott feladatok végrehajtását. FÓNAGY ISTVÁN