Borsodi Bányász, 1981. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-02 / 13. szám
Ы- I oi emberek nyelve: felszabadulás. Vihar szárnyain érkezett háborúban, mely súlyos áldozatokat követelt, életet és népvagyont pusztított. A romok és szeretteink elvesztése hogyan is válhatott volna át örömre egyik esztendőről a másikra. Sokáig a szenvedésre, megpróbáltatások kínjára emlékeztünk. Történelmünk különös helyzetet teremtett. Az uralkodó osztály, mely a népakaratot sose vette számításba döntéseiben, a megfélemlített magyar társadalom vérét és anyagi erejét a fasizmus szolgálatába állította. A parasztkatona, akit a SAS-behívó a lövészárokba parancsolt, a bányász, a harc szüneteiben egy talpalatnyi földről álmodott és vastag szénmezőkről. Vesztét kívánta azoknak, akik előtt porig kellett hajolni otthon a szántóföldön, és a bányában. És öröklött jogon a földet bitorolták, a bányát bitorolták. Aztán a csend darabokra tört, új támadásra lendültek a szovjet seregek, és nekik lőniük kellett azokra, akik értük, az első sikeres antifeudális forradalomért is harcoltak. Van-e, lehet-e ennél visszásabb helyzet? Ezt a történelmi paradoxont talán egyetlen nép se szenvedte meg annyira Európában, mint mi. Amikor felismertük, micsoda szerepre kárhoztattak minket, csak lelkiismeretfurdalásunk fokozódott. A mentőkörülmények nyomósak voltak. Nem önszántukból feküdtek az orosz szteppékbe vájt lőteknőbe. Éltette őket a remény: ha engedelmeskednek a parancsnak, tán megmaradnak, ha nem, biztos felkoncoltatnak. Őket elhordta innen a háború szélvihara, mi maradtunk, és kihúztuk derekunkat. Szabadok lettünk... Április 4. Legjelesebb nemzeti ünnepünk. A szabadság születésnapja. Nagyon akartuk, s mert tehetetlenségünk gúzsba kötötte akaratunkat, készen kaptuk. A szovjet katonától. Kétezer kilométerről hozta, egészen a Volgától, és végig tűzben, vérben és iszonyatban. A XX. század hőse Ö, legnagyobb hőse, s a legszebb emberszabadság adományozója. Nemcsak a fasizmus ellen szállt hadba. S ahová ők léptek, nem maradt minden a régiben. A szovjet katona a társadalmi felszabadulás eszméjét hozta magával, magvetőként hintette el. Lázadj fel, elnyomott, uraid és önnön szolgatudatod ellen! Kelj fel és járj! Mint ahogy az egyes bányász és az egész bányásztársadalom ... Ezen az új sorson munkálkodunk 36 éve, a szocialista Magyarországért, egy testnek, léleknek, egyaránt a világért. Máris különb ez a világ, mint amiben bármikor részünk volt. Jelszónk azonban változatlan: legyen különb! Mert lehet, van hozzá erőnk!. O. O. f. TERVTELJESÍTÉS 1981. MÁRCIUS 29-IG 121,0% 115,90/o 114,5% 110,6% 110,3% 109,4% 69,6% Vállalat: 106,3% LEGJOBB AKNÁK Szeles 132,0 % Királd 127,3 % Ormosi Bü. Putnoki Bü. Miskolci Bü. Bükkaljai Bü. Mákvölgyi Bü. Farkaslyuki Bü. Szuhavölgyi Bü. Ormos 121,0% Edelény I—IV. 118,9% Rudolf 117,2% AMYA5Z XXIV. évfolyam, 13. szám Ara: 1 forint 1981. április 2. Éltünk a szabadsággal Irta: Váci László, a Borsodi Szénbányák Vállalat pártbizottságának első titkára Lesz magyar újjászületés! — hirdette a magyar kommunisták jelszava, amely meggyőző erejével hitet tudott önteni az akkori komor világba. Battonyától Nemesmedvesig folytak a harcok, s 1945. április 4-én elérkezett a győzelmes szabadság napja: a szovjet hadsereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatlósaik utolsó hordáit. Ezt a napot köszöntve — miként országszerte — a borsodi bányászok erős közössége ismételten meghajtja a tiszteletet és hála zászlaját mindazok emléke előtt, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Mély hálával, proletár internacionalista érzésekkel gondolunk a Szovjetunióra, népeire, azokra a szovjet hősökre, akik nemcsak Európa, hanem az egész világ sorsát eldöntő nagy háborúban, 36 évvel ezelőtt a magyar földre is elhozták a várva várt szabadságot, őszinte hálával és megbecsüléssel éltetjük a magyar antifasiszta hősök emlékét, akik bátran szembe mertek szállni az országot pusztulással fenyegető fasiszta áradattal. Tisztelettel adózunk mindazon népeknek, amelyek fiai részt vettek hazánk felszabadításában. A háború, a háborús pusztítás nyomasztó terhe — az elesettség, a kínzó nélkülözés, sok helyütt, elsősorban a fővárosban — megkeserítette az örömöt és késleltette a várakozások beteljesülését. Új hitre volt szükség, olyan hitre és összefogásra, hogy világosan kijelölhetők legyenek a történelmi haladás útjai. Ezt a hitet őszinte meggyőző erővel, következetes harccal, és nagyszerű programok kidolgozásával adták át a széles néptömegeknek a magyar kommunisták, szövetségeseik, népünk legjobbjai, az igaz hazafiak. Szocialista társadalmunknak immáron egyetlen hiteles értékmérője a munka. Rendkívül nehéz, küzdelmes munkával számoltuk fel a múlt mostoha örökségét. A magyar bányászok akkoriban nagy terheket vállaltak magukra. Tudták, hogy a gazdaság újraélesztéséhez elsősorban szén, energiahordozó szükségeltetik. A széncsatákban győzedelmeskedve nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk elmaradott agrár-ipari országból fejlett iparral és korszerű mezőgazdasággal rendelkező országgá váljon. Ma már természetesnek tartjuk a létbiztonságot, a szociális gondoskodást, a kiterjedt juttatások rendszerét. Jelen körülményeink azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben is csak a munka lehet az egyetlen értékmérő. Büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a borsodi bányászok soha nem kértek tervmódosítást, mindenkor becsülettel teljesítették a rájuk rótt feladatokat. Sőt! Az V. ötéves tervidőszak során 1,5 millió tonna terven felüli szenet adtak a népgazdaságnak. És a jövőben még magasabbak lesznek a követelmények. Az idei terv 5 millió 300 ezer tonna szén felszínre hozatalát írja elő. Visszatekintve az elmúlt tervidőszakokra, megállapítható, hogy a szénbányászok munkáját számtalan tényező nehezítette. Állandó harcban álltak a természeti erőkkel, a tűz, a víz áldozatokat is követelt, de végül mindig győzött az alkotó ember, a megtartó közösség ereje. Nagy jövő előtt áll a szénbányászat! A hazai szénigények olyannyira megnövekedtek, hogy ez nemcsak távlatokat ad a bányászoknak, hanem rendkívül nehéz, következetes munkát is. Vállalatunknak a tervek szerint 1996-ig a dubicsányi akna belépésével el kell érni az évi 6 millió tonna szén kitermelését, 2000-ben pedig már 6 millió 400 ezer tonna szenet ad majd a népgazdaságnak. Bármennyire korszerűsödik a technika, javulnak a biztonsági feltételek, tudjuk, hogy jövőbeli boldogulásunk záloga elsősorban az összefogás.hhoz, hogy céljainkat elérhessük, mindenekelőtt békére van szükség. Pártunk XII. kongresszusa megfogalmazta a feladatokat, kijelölte az utakat. Következetesen azon munkálkodik, hogy a szocialista országok közössége kivédje az imperialista körök mesterkedéseit. Afganisztán ürügyén koholt vádakkal illették a Szovjetuniót éppen azok a körök, amelyeknek lételeme az agresszivitás, a politikai légkör megmérgezése, érdekük a fegyverkezési hajsza. A szocialista országok népeinek és a világ haladó erőinek semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy terjesszék a háborús hisztériát, újabb és újabb gyilkos fegyvereket kísérletezzenek ki. Bizonyíték erre Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott javaslata, amelyben sürgette a vitás kérdések rendezését. Ám, ez a jó szándékú közeledés nem talált egyértelmű jó visszhangra. Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa még mindig nem ratifikálta a SALT—II. szerződést, sőt újabb fegyverek és fegyverrendszerek, csaknem 600 új típusú, középhatótávolságú nukleáris rakéta telepítését tervezik Nyugat-Európa országaiba. Új katonai szövetségeket hoznak létre, új katonai bázisokat nyitnak meg, amelyek a Szovjetuniót fogják közre; gazdasági embargó, rágalmazó kampányok, az enyhülést aláásó politikai lépések — íme, ezek tartoznak az eszköztárukba. Azzal együtt, hogy a nemzetközi körülmények napjainkban az eddiginél bonyolultabbak, nehezebbek, az erőviszonyok megkövetelik a békés egymás mellett élést. Ez az egyetlen ésszerű és lehetséges alternatíva, amit a világ valamennyi országának tudomásul kell venni, így remélhetően a józanság kerekedik felül, s ez a biztonság megszilárdulásához, a béke megőrzéséhez vezet. Ebben hinnünk kell! Ezért kell munkálkodnunk, mindenkinek a maga területén a tőle telhető legjobbat kell létrehozni. Életünk azonban nem csupán az anyagi jóléttől, az életszínvonal megőrzésétől függ. Erősítenünk kell a szocialista nemzeti egységet, hogy mind nagyobb részt öleljen át a szocialista demokrácia. Érthető türelmetlenséggel, ellenállással találkozik az ügyeskedés, a szocialista normát megsértő minden megnyilvánulás. Egymás kölcsönös megbecsülésére, segítésére, az önálló kezdeményezésre, az áldozatvállalásra most és az elkövetkezendő időszakban még nagyobb szükség lesz. Tudjuk, társadalmunkban minden becsületes vállalkozás, kiemelkedő, hasznos munka előbbutóbb elnyeri méltó jutalmát. Ismeretes, hogy a IV., illetve az V. ötéves terv időszakában elért eredményei alapján a Borsodi Szénbányák Vállalat — teljes joggal — megpályázta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, ugyanakkor az V. ötéves tervidőszakban végzett munkáért az MTSZOT Vörös Vándorzászlaját, illetve 1980- as gazdálkodásáért a Kiváló Vállalat megtisztelő címet. A dicséret hangján kell szólnunk a Miskolci Bányaüzem, valamint a Bükkaljai Bányaüzem eredményeiről, amelyek révén az Élüzem cím elérésére váltak méltóvá. Dicsérő oklevél illeti meg az Ormosi Bányaüzemet, s a Központi Osztályozó, Szállító és Gépjavító Üzemet. elszabadulásunk ünnepén meggyőző erővel hangzik újra a magyar kommunisták jelszava:" Lesz magyar újjászületés! Igen. Munkálkodunk a fejlett szocialista társadalom építésén, s miként a múltban éltünk a szabadsággal, népünk a jövőben is alkotó módon él majd azzal a szabadsággal, amelyet az immár jelképpé vált , április 41' hozott el nekünk.- A F