Borsodi Bányász, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-22 / 16. szám
ЪН Шл^/уи. a történelem óriása Számomra nem a márványba forogott emberfeletti hős és csalhatatlan bölcs, hanem az ízig-vérig forradalmár, a küzdelmek lépcsőfokait megjárt hús-vér ember, aki konfliktusok, fájdalmak, vívódások és veszteségek közepette kereste és találta meg a forradalmi feladatok forradalmi megoldásának útját. Ha rá gondolok, elsősorban a történelemformáló ember jut eszembe. Az, akinek vezetésével 1917 októberében megindult a társadalmi lavina, hogy maga alá temesse a cári rendszert, s a világon elsőként megteremtse a dolgozó nép államát. Lenin irányításával a szovjet nép a gyakorlatban valósította meg azt, amiről Marx és Engels álmodott, ugyanakkor Lenin a marxista klasszikusok tanait is tovább fejlesztette. Egyszerre volt elméleti és gyakorlati géniusz. Eszméi, a józan útmutatás ma is hasznosítható példái a szocializmust építők számára, s az imperialista elnyomás ellen küzdőknek. Ám az is eszembe jut, hogy e történelmi nagyság roppant egyszerű ember volt. A Kremlben ma is megtekinthető dolgozószobája, a folyosó végén a lakása. Mindkettő múzeum. A szoba most is olyan, mint akkor volt, amikor Lenin ott dolgozott. Az asztalon telefonkészülék, irattartó, előjegyzési naptár és írószerszámok. Az asztal mellett rácsos szekrény, melynek rekeszeiben újságok, kézikönyvek, szótárak sorakoznak. Az asztal körül nádfonatúak a székek, alacsonyak a bőrfotelek. Egyszerűség jellemzi a családi otthont is. A fényűzés távol áll a kicsi, három szobából álló lakástól: régimódi rézágyak, könyvespolcok, íróasztal. A konyhában hatalmas tűzhely, szamovár, étkezőasztal — igazi orosz konyha. Aki csak ismerte, úgy beszél, ír róla, hogy nagyon egyszerű, szerény ember volt. Tudós, filozófus, hivatásos forradalmár, államférfi volta és nemes emberi tulajdonságokkal felruházott lénye egyszerre együtt jelenti számomra kivételes nagyságát. Gorkij azt írta Leninről: „egyetlen olyan embert sem ismerek, aki annyira mély és annyira erős gyűlöletet, utálatot és megvetést érzett volna az emberek szerencsétlensége, bánata és szenvedése iránt, mint Lenin...” Ma, április 22-én, 112 éve annak, hogy egy kisvárosban, Szimbirszkben meglátta a napvilágot Vlagyimir Iljics Uljanov, vagy ahogy az egész világ ismeri: Lenin. Születésének évfordulója arra emlékeztet: nem kisebb feladat vár ránk, mint az, hogy elvei, útmutatásai alapján építsünk egy emberibb világot. T. T. Országos "£» Г W m ifjúsági parlamentek — Helytállás — Anyagi megbecsülés — Lakáshelyzet Április 17-én Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Székházában tartották meg az iparban dolgozó fiatalok országos ifjúsági parlamentjét, melyen 540 küldött vett részt. A Borsodi Szénbányákat hét fiatal képviselte. A plenáris ülésen Méhes Lajos ipari miniszter elmondotta, hogy az elmúlt év szeptemberétől megrendezett ifjúsági parlamentek jól tükrözték azokat a jelentős lépéseket, amelyek az ifjúsági törvényben meghatározott feladatok végrehajtásáért történtek. Átfogó képet adtak a tanácskozások a fiatalok tenni akarásáról, arról, hogy mind nagyobb részt kérnek a társadalmi célok megvalósításából. Több, mint 480 ezer harminc éven aluli fiatal dolgozik az iparban, akik jelentős politikai és gazdasági erőt képviselnek. .Munkájukra, helytállásukra igen nagy szükség van, hogy az ágazat legfontosabb feladatait meg tudják oldani. Szólt a miniszter a központi és a helyi védnökségek szerepéről is, amelyek jól szolgálták az egyedi nagyberuházások és a kormányprogramok megvalósítását. Dr. Kapolyi László ipari államtitkár a fiatalok beilleszkedéséről, gondjairól szólt. Ott dolgoznak szívesen a fiatalok, ahol érzik, hogy fontosak és számítanak rájuk. Az alsóbb szintű ifjúsági parlamenteken elhangzott, hogy a fiatal műszaki értelmiség nem érzi magát eléggé megbecsültnek. Növeli a feszültséget, hogy egy pályakezdő, mérnök fizetése csak 65—70 százaléka a hasonló korú szakmunkásénak. Egyik legégetőbb gondja az ifjúságnak a lakáskérdés, és e téren tart legnagyobb igényt a támogatásra. A vállalatok 1,2 milliárd forintot költöttek erre a célra, valamint a munka- és életkörülmények, a szociális ellátottság fejlesztésére. 1978—80 között összesen másfél mílliárd forintot költöttek az ifjúságpolitikai célok megvalósítására. Juhász András, a KISZ KB titkára is beszélt a lakáshoz jutás feltételeiről. Minden illetékes fórum támogatja a KISZ javaslatát, hogy a fiatalok fokozatosan jussanak lakáshoz, szociális és anyagi helyzetüktől függően. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára összegezte a munkahelyi parlamentek tapasztalatait. Elmondotta: jó visszhangot váltott ki, hogy ezúttal nem feledkeztek meg a szakmunkástanulókról, a gyesen levőkről, a katonai szolgálatukat teljesítő fiatalokról sem. A korábbinál konkrétabbak voltak a beszámolók és az intézkedési tervek. Szólt arról is, hogy a munkahelyi parlamentek jó alapot nyújtottak a vitához, azonban a nagyobb létszámú fórumok sok helyütt nem töltötték be szerepüket, formálissá váltak. A viták központjába viszont a kollektívák egészét érintő kérdések kerültek. A közeljövőben a SZOT is napirendjére tűzi és részletesen megvizsgálja a fiatal műszaki értelmiség helyzetét. Az országos ifjúsági páryumért a plenáris ülés után szekciókban folytatta munkáját, s az energiaipari és bäп,ászat jellegű szekció munkájában vettek részt a Borsodi Szénbányákat képviselő küldöttek. Szót kapott a vitában Pásztor László, a KISZ KB tagja, a Mákvölgyi Bányaüzem KISZ-vezetőségének titkára, akinek hozzászólásáról és tapasztalatairól a következő számunkban beszámolunk. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESQUETEKI XXV. évfolyam, 16. szám Ara: 1 forrás 1982. április 22. Biztonság és egészségvédelem Beszélgetés Koltai Árpáddal, a Putnoki Bányaüzem főmérnökével Felemásan alakult 1981-ben a vállalat biztonsági helyzete. Szerencsére nem volt halálos baleset, viszont összességében nem javultak a baleseti mutatók. A hatalmas erőfeszítések ellenére sem sikerült csökkenteni a balesetek számát. Mi lehet ennek az oka? Ezt a kérdést tették fel önmaguknak a Putnoki Bányaüzem vezetői is legutóbb, amikor a párt, a szakszervezet és a KISZ testületi tagjai együttes ülésen elemezték az üzem elmúlt évi biztonsági és egészségvédelmi helyzetét. A főbb megállapításokról Koltai Árpáddal, az üzem főmérnökével beszélgettünk. — Miért tartották fontosnak, hogy a politikai és társadalmi szervek testületei együttes ülésen elemezzék az üzem biztonsági helyzetét? — Mindhárom testület, napirenden tartja és folyamatosan vizsgálja, ellenőrzi a biztonsági és egészségvédelmi helyzetét — mondta az üzem főmérnöke. — Hasznosnak tartottuk, hogy a testületek tagjai megismerjék egymás véleményét, egyeztessék a tapasztalatokat és közösen alakítsák ki a következő időszak legfontosabb tennivalóit. — Mindamellett fölösleges lett volna külön-külön megvitatni ugyanazt a témát... Arra kérem, ismertessen néhány számadatot, amelyekkel jellemezhető az üzem elmúlt évi biztonsági helyzete. — Az 1980-as évhez viszonyítva az üzem biztonsági helyzete felemás képet mutat. Egyrészt csökkent a három napon túl gyógyuló balesetek száma — 141-ről 130-ra —, ami azért számít jó eredménynek, mert a vállalat többi üzemében több lett a baleset. Ugyanakkor sajnálatos módon a súlyossági szám 28,27-ről 34,82-re emelkedett, így a szorzat a két évvel ezelőtti 890-nel szemben 1011 lett. — Milyen tényezők okozták a súlyossági mutatók növekedését? — A testületek tagjait is igen élénken foglalkoztatta ez a kérdés, a húsz hozzászóló többsége is erre kereste a választ. Az egyik tény, ami természetes módon befolyásolta a mutatók növekedését, hogy több súlyos baleset történt, több volt a törés és a lassabban gyógyuló sérülés. Ez utóbbinak az egyik oka, hogy az orvosi ellátás nem minden esetben volt kifogástalan. Egy példa erre: az egyik ujjtöréses dolgozónkat tíz hónapon keresztül kezelték és száznál több alkalommal volt gyógytornán. Azt is el kell mondani, hogy néhány dolgozó nem tett meg mindent azért, hogy minél gyorsabban felépüljön, amit mi az új táppénzrendszer előnyeivel magyaráztunk. — Milyen munkahelyeken történt a legtöbb baleset? — Három évre visszamenőleg végeztük az összehasonlítást és érdekes adatokat kaptunk. 1979-hez viszonyítva 1981-ben csökkent a föld alatt történt balesetek száma, ugyanakkor a külszínen jelentősen emelkedett ez az arány. Néhány külszíni munkahely esetében érdemes összehasonlítani a számokat. Az osztályozón például mindössze egy baleset történt 1979-ben, tavaly viszont már 10. A műhelyben és a raktárban három évvel ezelőtt egy sérülés sem volt, az elmúlt évben viszont 5, s a meddőhányón is duplájára emelkedett a balesetek száma. Pedig a meddőhányón korszerűsítették a munkát. — Ott is, és más munkahelyeken is. Abszurd és elfogadhatatlan, hogy lassan a külszíni munka veszélyesebb lesz, mint a föld alatti. Tavaly már ott tartottunk, hogy a külszíni balesetek aránya meghaladta a külszíni műszakok arányát. — Ez nem lehet csupán a véletlenek sorozata. — Mi is így gondoltuk, ezért is vizsgáltuk meg a balesetek okait. Nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt hónapokban megnövekedett a létszámfelvétel, ami azért fontos, mert a sérülést szenvedett dolgozók között 48 volt olyan, aki egy évnél korábban került az üzemhez. A létszámhigulás és persze a gyakorlatlanság is közrejátszott a balesetek számának emelkedésében. Figyelmeztetés a KISZ felé, hogy 59 fő volt harminc éven aluli a 130 sérült között. Igen magas a figyelmetlenségből és az előírások nem megfelelő betartásából eredő balesetek száma. — Az utóbbinak nem az ellenőrzés hiánya a magyarázata? (Folytatás a 2. oldalon) Mint ismeretes a vállalati gazdálkodás jövője szempontjából egyik sarkalatos kérdés az elővárások helyzete. Az elmúlt héten Ormosbányán jártunk, ahol elővárási szakemberekkel beszélgettünk. (Riport a 3. oldalon.) Felvételünk Hegedűs Gusztáv brigádját örökítette meg, jelenlegi munkahelyükön. TERVTELJESÍTÉS 1982. ÁPRILIS 1—18-IG Vállalat: 94,0% LEGJOBB AKNÄK Mákvölgyi Bü. Miskolci Bü. Putnoki Bü Szuhavöigyi Bü. Farkaslyuki Bü. Bükkaljai Bü. Ormos! Bü. 117,2% 100,7% 96.1% 95.0» о 86.3» , 82*6% 65,3% Alberttelep 145,6°o Putnok 121.6“ „ Farkaslyuk 104,6% Rudolf 104,4% Lyukó . 101,1% ffilíill boly Bonban Az MSZMP Központi Bizottságának titkára az elmúlt héten megyénkbe látogatott. .Tizenhatodikén délelőtt a megyei pártbizottság miskolci székházában találkozott megyénk pártszerveinek vezetőivel és pártmunkásaival. A megyei pártaktíva-értekezleten Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a résztvevőket a megye pártéletének aktuális kérdéseiről. Ezután hozzászólások következtek, majd Németh Károly emelkedett szólásra. Mindenekelőtt átadta az MSZMP KB és Kádár János szívélyes üdvözletét. — Megállapíthatjuk — mondotta —, hogy Borsod megyében a XII. kongresszus határozatai a megvalósulás útján haladnak. — Az elismerő szavak után részletes áttekintést adott belpolitikai helyzetünkről, amelyben a következőket hangsúlyozta: — Bonyolultabb, nehezebb körülmények között kell ellátni feladatainkat. Ebből adódóan nagy erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy továbbra is töretlenül építhessük a szocializmust, megvédhessük elért eredményeinket. Beszédében kiemelte, hogy hazánkban a belpolitikai légkör nyugodt, társadalmi rendünk stabil. Ezt erősíteni elsőrendű feladatunk. A gazdasági kérdésekről szólva nyomatékosan megfogalmazta, hogy hazánk hitelét a világban az határozza meg: mit végzünk, mit teszünk itthon, hogyan dolgozunk, milyen eredményességgel munkálkodunk jövőnkön. A továbbiakban azt is hangsúlyozta, hogy ezzel összhangban kell formálni szemléletünket: — Az élet minden területén el kell jutni oda, hogy szerényen, meggondoltan éljünk, dolgozzunk, és a rendelkezésünkre álló eszközöket a leghatékonyabban és a legtakarékosabban használjuk fel. Ezt követően utalt arra, hogy az elmúlt esztendőben kitűzött céljainkat alapjában véve teljesítettük, javítottuk a külgazdasági mérleget, egyensúlyi helyzetünket, életszínvonal-politikánk alapvető célkitűzéseit is tartottuk. A pártéletet elemezve kiemelte, hogy párttagságunk cselekvően részt vesz a kongresszusi határozatok végrehajtásában. Azután felhívta a figyelmet arra, hogy a változó körülményekhez rugalmasabban kell alkalmazkodni. A nép bizalmára, erre a nagy erkölcsi értékre pedig nagyon kell vigyázni! A vezetők legyenek érzékenyebbek az a*ulról jövő kezdeményezésekre és a véleményekre. Végezetül hangsúlyozta, hogy a kommunisták magatartását a szerénység, a bátor kezdeményezőkészség jellemezze!