Borsodi Bányász, 1982. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-08 / 27. szám
оBOR«Or>T B*TY<«!7 Termelés és gazdálkodás (Folytatás az 1. oldalról) Az eltelt időszakban növekedett a jövesztő rakodógépek száma, a géppel kihajtott vágatok aránya meghaladja a 62 százalékot A gyorsvágathajtási program megerősödésével párhuzamosan egyre több alkalommal lépik túl a csapatok a 200 méteres határt; ebben az évben már 13 alkalommal hajtottak kétszáz méternél több vágatot egy hónap alatt elővárosi csapatok. Nehezítette a célkitűzések megvalósítását a krónikusnak is mondható létszámhiány, hiszen jelen pillanatban a szükségesnél 630 fővel dolgoznak kevesebben a vállalatnál. Nem sikerült létszámfelvétellel kompenzálni a munkaidő-csökkenést. Több bányánál az erőszakolt felvétel fluktuációt eredményezett. A második fél év termelési feladatának végrehajtását ösztönző bérrendszerek alkalmazásával, a veszteségidők csökkentésével, a munkahelyi szervezés javításával kell elősegíteni. A gazdálkodási gondokat enyhítette az anyaggazdálkodás átfogó szabályozása. Pontosították az anyagigényléssel kapcsolatos teendőket, a beszerzés, a felhasználás és a készletezés munkálatait. Az I—V. hónapban több mint 19 millió forint szénárbevételi többletet könyvelhetett el a vállalat. A vállalati párt-végrehajtó bizottság, miután megvitatta a jelentést, javasolta, hogy az anyag — kibővítve a féléves eredményekkel — kerüljön a vállalati pártbizottság elé. Fónagy I. Sporttelep Már csak az öregek emlékeznek arra, hogy mikor újították fel utoljára a putnoki sportpályát. Évtizedekkel ezelőtt még a környék legjobb és legnagyobb sporttelepei közé tartozott, ma már az épületei leromlottak, a pálya füve kikopott, a környéket belepte a gaz. A bányaüzem elhatározta, hogy ezen a nyáron rendbehozza legalább magát az öltözőt, mert már szégyellnivaló volt, hogy sokszor meleg vizet sem tudnak adni a sportolóknak. Az üzem saját felújítása terve alapján július elsején megkezdte az épület felújítását. Az üzem 1,5 millió, a községi tanács pedig 100 ezer forinttal járul hozzá a költségekhez. A bányász szocialista brigádok vállalták, hogy a hétközi szabadnapokon, illetve szombaton és vasárnap társadalmi munkában segítik a sportpálya felújítását. Várhatóan a község többi üzemeinek és vállalatainak brigádjai is csatlakoznak a bányászokhoz, és így szeptemberre befejeződhet az épület teljes felújítása. jjc A bányamentők rendszeresen részt vesznek gyakorlaton, melynek során az egyik legfontosabb feladat a bányalevegő gáztartalmának mérése. Felvételünkön Kertész Sándor bányamentő látható. Fotó: Temesi Hulladékgyűjtés Évről évre eredményesen szervezik meg legtöbb üzemben a hulladékgyűjtést a KISZ-szervezetek. Az elmúlt években általában 1500—1700 tonna hasznosítható hulladékot juttattak vissza a termelésbe a fiatalok. A vasgyűjtés mellett kábelégetéssel jelentős mennyiségű rezet nyernek vissza. Létszámhiány Egy hónappal ezelőtt került sor vállalatunknál a bizalmi küldöttek testületi ülésére. Ezen Kiss Dezső általános igazgató kihangsúlyozta, hogy a bányaüzemekben az év közepéig több mint 100 munkaerővel csökkent a létszám és az új munkarend bevezetése vállalatszerte legalább plusz 700 dolgozót igényelne. A legaggasztóbb jelenleg a helyzet Szuhavölgyön, illetve a KOSZGE-nél, a KOSZGÜben Ebben az írásunkban a Központi Osztályozó Szállító és Gépjavító Üzem létszámgondjával, annak kihatásaival és a megoldás lehetőségeivel foglalkozunk. Segítségünkre Barta Alfonz, az üzem főmérnöke van, aki előzetesen minden fellelhető adatot tüzetesen átvizsgált: — A létszámhiány tényleg olyan súlyos a KOSZGY-nél, hogy már-már az aggasztó kifejezés is enyhének tűnik? — Valóban nem túlzás az említett szó használata, ugyanis ilyen rossz még soha nem volt a helyzetünk — válaszolja a főmérnök. — Mindig is voltak létszámgondjaink, de ez az utóbbi években egyre súlyosabbá vált. Hovatovább már komoly „vérkeringési zavarok” jelentkeznek nálunk, és ezzel a vállalatnál is, mert köztudott, hogy a szénosztályozással és a különböző bányabeli berendezések javításával közvetlen kapcsolatban állunk a többi üzemmel. — Mely üzemegységben és milyen szakmákban tekintélyes a létszámhiány? — Hadd mondjam el előbb, hogy az ez évre tervezett 1898 fizikai dolgozóból 1682-en vannak jelenleg állományban, amely 11,4 százalékkal, azaz 216 fővel kevesebb, mint amennyire szükség volna. Ez bizony nem csekély, ha meggondoljuk, hogy olyan területen hiányoznak, ahol a munkáskéz nélkülözhetetlen. Tulajdonképpen a nyolc üzemegységből hatnál égető a gondunk. Tételesen felsorolva a következőknél : szénelőkészítő 59 fő, a jelenlegi létszám 10,3 százaléka; kötélpálya 37 fő (15,5 százalék); mechanikai és villamos 39 fő (17,3 százalék), illetve 31 fő (19,3 százalék), valamint az építészet 20 fő (33 százalék) és a járműkarbantartó 24 fő (17,5 , százalék). Általánosságban elmondható, hogy szinte mindenütt egyformán rossz a helyzet, talán az építőbrigádoknál még ettől is súlyosabb. Szakmák szempontjából hiány van lakatosokból, villanyszerelőkből, hegesztőkből és forgácsolókból,, valamint kőművesekből és palaválogatókból. Ez utóbbi valószínűleg csak a jövő év végéig okoz majd gondot, mert tudvalevőleg a korszerű mosómű megoldja problémáinkat. De addig? ... — Ön szerint mi az oka annak, hogy ilyen nagymérvű létszámhiánnyal kell küszködnie az üzemnek. Egyáltalán: miért mennek el olyan sokan a KOSZGV-ből? — Egyre nagyobb a népgazdasági igény a vállalattal szemben, egyre nagyobbak a terveik és a feladatok. Ezzel párhuzamosan viszont nincs mód a szükségesnek megfelelő mértékben beruházni, modern, új gépeket beszerezni, így általánossá vált a már meglevő, „öreg” és egyre munkaigényesebben javítható berendezésekkel a növekvő termelési ütem tartása. A javítás pedig alkatrészek nélkül elképzelhetetlen és többnyire ezek legyártása is a mi feladatunk. Az elmondottakkal csak érzékeltetni szeretném azt, hogy — magától értetődően — mennyivel több baj van a gyakrabban meghibásodó régi gépekkel, mint az újakkal és mennyivel több munkáskézre, műszakra van szükségük. Persze ez csak az egyik része a gondunknak. A másik, hogy nagy a fluktuáció ! Ezzel kapcsolatosan minden évben végzünk kimutatásokat, elemzéseket. Ezekből kiderül, hogy a legtöbben távozásuk indokául hozzák fel a családi körülményeket, a távoli otthont a lakásproblémát, a kis jövedelmet, és a nem megfelelő munkakört. Ezenkívül számolni kell a természetes csökkenéssel — nyugdíjazás, rossz egészségi állapot — és a vállalaton belüli áthelyezéssel is. Hadd álljon itt két statisztikai adat: 1981 első fél évében 79-en jöttek és 109-en távoztak, ez év első felében pedig 147-en léptek be és 154-en léptek ki. A számok önmagukért beszélnek. Azt azonban elmondhatom, hogy elöregedés nem fenyeget bennünket, viszonylag fiatal a munkásgárdánk. Az említett érvek mellett, úgy érzem, nem árt megemlíteni azt sem, ami jó, ami itt tartja az embereket. Nyugodtan elmondható, hogy a munkahelyi körülmények jók, a szakemberek jól kvalifikáltak és ez húzóerő a fiatalok számára, akik még tovább szeretnének fejlődni, ugyanakkor a szocialista brigádmozgalom is jól tölti be szerepét üzemünkben. Mindenki továbbtanulhat, ha akar, képezheti is magát. — A létszámhiány hogyan hat ki az üzem tevékenységére? — A legjobban a szénelőkészítő üzemegységnél jelentkezik probléma, hiszen a kevés munkaerő miatt nagyobb igénybevételnek vannak kitéve a palaválogatók és ez egyben minőségromláshoz is vezet. A kötélpályaszállításnál pedig a létszámhiány a szabadnapi berendezésekkel is alig-alig hidalható át, így a folyamatos szállítás csak nagy erőfeszítések árán teljesíthető, azaz lehet zavartalan. A többi javító-, szerelőműhelynél nem elegendő szakember elsősorban a munka minőségére, illetve a határidő be nem tartására hathat ki, míg az építészeti üzemegységnél akár a mosóműépítés ütemének a lelassulásához is vezethet a későbbiekben. — A KOSZGY-ben kiket érint az új, az 5-j-l-l-l-es munkarend bevezetése? — E hónap elejétől az 5-12-es munkarend vált üzemünkben általánossá, de az „afikmz” a szénelőkészítőket és a kötélpálya-szállításban részt vevőket érinti. Itt ez az intézkedés csak tovább súlyosbította helyzetünket, fokozta létszámhiányunkat. — Ezek után az üzem vezetése mit tesz a jövőben, hogy megakadáyozza a létszámcsökkenést, illetve új munkaerőkkel gyarapodjon? — A nagy fluktuáció miatt elsősorban, a már itt levő dolgozók eltávozását kell megakadályoznunk, különösen a karbantartó és javító szakemberek nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével. Ezenkívül fontosnak tartjuk (tartanánk) a jelentős szociális juttatások biztosítását, azaz a külszíniek is részesülnének a bányászlakás-akció keretében új otthonnal ... Persze jól tudjuk, hogy ez már kormányszintű intézkedést jelent. Jelentős létszámnövekedést azonban úgy érzem, más úton is elérhetnénk. Mindenekelőtt nagyobb propagandamunkára volna szükség, amelynek segítségével a szakmunkásképző intézetek tanulói, valamint a szakközépiskolások megismerkednének üzemünk tevékenységével, lehetőségeikkel. Ösztöndíjak adásával, illetve nyári szünidei foglalkoztatással elősegíthetnénk ezeknek a fiataloknak a kötődését az üzemhez. Emellett az általános iskolákban népszerűsítenénk a hiányszakmákat és elősegítenénk a gyermekek beiskolázását. Ezt azonban már évekkel ezelőtt meg kellett volna kezdeni és akkor talán nem tartanánk ott létszámban, ahol tartunk — fejezi be Barta Alfonz, a KOSZGY főmérnöke. Temesi László 1982. .Julius S. Szocialista brigádok és a kulturális vállalások Ha népművelők bármilyen fórumon összejönnek, a megbeszélendő problémák közül szinte soha nem marad ki a szocialista brigádok és a kultúra kapcsolata. A pesszimisták ilyenkor legyintenek: „Túlhaladott téma, lerágott csont, nem lehet újat mondani” — hangoztatják. Pedig nincs igazuk. Ha a szocialista brigádok 25 éves múltjára visszatekintünk, nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy a hármas jelszó végrehajtása szempontjából sokat léptek előre. Emelkedtek a követelmények és ezek hatására emelkedett a vállalások és végrehajtásuk színvonala is. A brigádok éves tevékenységének fontos követelménye a vállalások és a végrehajtás egysége és minősége. (Mit, miért vállalni, és hogyan teljesíteni.) Itt most a vállalások néhány kérdéséről, tapasztalatáról számolok be. A brigádok vállalási rendszerében két, látszólag különálló kategória található:a termelési és a kulturális vállalások. Ez a látszólagos különállás véleményem szerint nem létezik. A két vállalási forma szorosan összekapcsolódik, egymást kiegészíti, és egyenértékű. Sajnos azonban, ez csak az elmélet, sok dolgozó még most sem tartja a termelést és a kultúrát egyenértékűnek, illetve egymást kiegészítőnek. A termelési vállalások megtervezését, megtételét és végrehajtását műszaki beosztású dolgozók hada segítette és segíti elő. Az üzemek előtt álló termelési, minőségi, balesetvédelmi és más feladatok pontosan körülhatároltak és azok az éves termelési tervből következően csapatokra, brigádokra lebontva, pontos számokkal adottak, s végrehajtásuk mérhető. A probléma ott kezdődik, hogy a kulturális vállalások megtételénél sokkal kevesebb dolgozó „bábáskodik” a brigádok körül, mint a termelési vállalások esetében A brigád önmagára és a kulturális dolgozókra van utalva. Vállalatunk területén elfogadott gyakorlat, hogy a művelődési vállalásokat a szocialista brigádok a munkahelyükhöz tartozó művelődési intézményekkel kötik. Annyit már elértünk, hogy a brigádok ezt a szerződést megkötik. Hogy milyen színvonalon, az már más kérdés. A Mákvölgyi Bányaüzem Egyesített Művelődési Intézményei január hónapban ajánlásait és konkrét programtervét kiadta a brigádoknak a kulturális szerződés nyomtatványával együtt, és megkezdődött a kulturális szerződések megkötése. A többszöri írásbeli és szóbeli felhívás, agitáció ellenére, mégis akadt olyan brigád — nem is egy —, amelyik májusban kötötte meg ezt a szerződést. Tudjuk, hogy ezek a brigádok is végeztek kulturális munkát (könyvtári tagság, rendezvénylátogatás, részvétel kiránduláson stb.), ez azonban a vállalások hiánya miatt nem volt dokumentálható. Májusra minden brigáddal sikerült szerződést kötni, sajnos, néhány esetben a vállalások csak a népművelő javaslata alapján történtek, mert a brigádtagoknak (a kiadott tájékoztatók, konkrét programtervek ellenére) fogalmuk sem volt arról, mit is lehet vállalni. Ez azt mutatja, hogy a kulturális vállalások minősége a brigád kulturális érdeklődésével áll egyenes arányban. A népművelő feladata a kulturális érdeklődés felkeltése, minőségi fejlesztése. Ezzel a tevékenységgel azonban nemcsak a népművelőnek kell foglalkoznia. Ezen a téren az élet által parancsolt szükségszerűséggel jelentkezik a brigádok műszaki beosztású tagjainak, és a szakszervezeti bizalminak a felelőssége. A közvetlen termelésirányítóknak, bizalmiaknak a kultúra társadalmi propagandistáinak is kellene lenniök. A szocialista brigádmozgalom egyik nagy célja a munka kultúrájának megteremtése, és ebben a műszaki dolgozóknak, a közvetlen termelésirányítóknak van a legnagyobb szerepük. Ők élnek nap mint nap a brigáddal, ők ismerik legjobban a dolgozókat, ők értesülnek leghamarabb a problémákról, és így a brigádok politikai nevelésében, ízlésük fejlesztésében, kulturális érdeklődésük, igényeik felkeltésében és fejlesztésében közreműködésük nélkülözhetetlen. Sajnos, ettől még messze állunk. Erre legjobb példa néhány, műszaki dolgozókból álló szocialista brigádunk kulturális érdeklődésének teljes hiánya. Egy-két kivételtől eltekintve, nem látogatják sem a könyvtárat, sem a művelődési intézmény rendezvényeit, sőt munkahelyi problémákra hivatkozva, gyakran akadályozzák az amatőr művészeti mozgalomban részt vevők kulturális tevékenységét is. Egy termelésirányító mondta: „A bányász ne balettozzon.” Ilyen hozzáállás mellett nehezen képzelhető el a művelődés segítése. A szocialista brigádok kulturális életének irányításában nagyobb szerepet kellene vállalni a szakszervezeti bizalmiaknak is. A bizalmiakkal szemben támasztott nagyobb követelményeknek ez a tevékenység is fontos része, a politikai nevelőmunka egyik alapja. A szocialista brigádmozgalom a sok ellentmondás, gond ellenére is fejlődik. Ezt elsősorban a kulturális munka fejlődésének köszönhetjük. Nagyon sok brigád már megértette, hogy a „szocialista módon tanulni és élni” jelszó megvalósítása döntő kihatással van a „szocialista módon dolgozni” jelszó végrehajtására. A szocialista brigádmozgalom munkával, tanulással, életmóddal kapcsolatos célkitűzései egymásra épülő egységet képviselnek, és ezt a végrehajtásnál és értékelésnél is egyenrangúan kell figyelembe venni. Papp András Szerkeéztőség: П» attak«!*. Kaidat a I» Pmimib: И» Ш [UNK]как* pt 1« Telein: 11-38*. 18-«81. nerkeuui lOBOu «u«*n Kiadja: ■ Bar*ad megy« Lapkiadd vallalat: Ja ® Ki»k«Jo. Bajoaguuanazkjr üt Paataclm: SS01 Utakat«, PL IT*. Telein: 18-m. Pejeid« kiadói VERES KIHALT, fades um. Készült ■ Benodi Nyemdaoaa, Utak*Ica«. Felele« vezetői KILIÁN BÉLA.