Borsodi Bányász, 1983. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-07 / 27. szám
«ГТ/ *U/Ul/VL/ Ф VILÁG EROLETARIAI* <G ¥ESÜUErtKi XXVI. évfolyam, 27. szám Д [UNK]»: 1 forint 1983. július 7. A bányabiztonság fokozása S*' ' ‘ ' *'’' '' i ■', ‘ 1 .• * :-Ш [UNK], • Ц Kapolyi László levele A bányabiztonság fokozása érdekében Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár személyes hangú levelet intézett a magyar szénbányászat dolgozóihoz. A Borsodi Szénbányák kollektívájának képviseletében hét szocialista brigádvezetőnek juttatta el ezt a levelet. Címzettek: Györfi Zoltán Mákvölgyi Bányaüzem, Kanalas Sándor Szuhavölgyi Bányaüzem, Krebán Béla Miskolci Bányaüzem, Nagy István Ormosi Bányaüzem, Pengő Bertalan Bükkalja Bányaüzem Szabó Béla Farkaslyuki Bányaüzem, Zsiga Ferenc Putnoki Bányaüzem. A levelet az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük. „Amint ezt а та [UNK] napon több brigádvezető elvtárssal személyesen is megbeszéltük, a szocialista brigádok tevékeny közreműködését, példamutatását kérem a bányászatban folyó fokozott munkavédelmi ellenőrzési időszak eredményes megvalósításához. Ennek érdekében szíveskedjék az üzemvezető elvtársnak levelemet bemutatni és az ebben foglalt felkérésem alapján munkatársai figyelmét ismételten ráirányítani a biztonságos munkavégzésre, a szabályok megtartására, megtartatására. Kérem, hogy ehhez a mozgósító-nevelő tevékenységhez használjon fel minden alkalmat, amikor társaihoz szólhat: beszállás előtt a felolvasóban, saját munkahelyén, bányában járva stb. Meggyőződésem, hogy a tapasztalt, tekintélyes szocialista brigádvezetők közösséghez intézett figyelemfelhívásai hozzájárulnak a munkabiztonság fokozásához. Arra is kérem, hogy észlelt veszélyforrásokra, hiányosságokra hívja fel az illetékes vezető figyelmét és tegye meg javaslatait a biztonság fokozására, a munkavédelmi ellenőrző, oktatónevelő tevékenység hatásosságának növelésére. A szocialista brigádok már sokszor és tettekkel bizonyították, hogy átlagon felüli tevékenységre készek. Most bányász munkatársaik, önmaguk, üzemük és egész bányászatunk érdekében kérem a biztonság fokozására összpontosított szakszerű, céltudatos fellépésüket. Tevékenységükért köszönetet mondok és kívánok eredményes munkát, jó szerencsét [UNK] Budapest, 1983, Jul*ius 29. Elvtársi üdvözlettel^ Xapolyi László (Folytatás a 2. oldalért) Fószellőzi erőberendezés remel Mocsolyáson A vállalat — hamarosan átadásra kerülő — legújabb leszállóhelyén felgyorsultak az események és szinte minden hónapban átadnak egy épületrészt, üzembe helyeznek egy gépet, működés közben is kipróbálnak egy berendezést. Mocsolyásaknán legutóbb a tirisztoros kaszkád szabályozású fő szellőztetőberendezés műszaki átadása történt meg. Az automatikus levegőszabályozó berendezésnek igen sok az előnye. Működéséről, műszaki érdekességeiről lapunk 3. oldalán adunk részletes tájékoztatást. Fotó: Pusztai Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium az elmúlt hét közepén adott engedélyt arra, hogy a márkushegyi bánya dolgozói gondos előkészületek után folytassák a termelést a robbanástól nem érintett bányamezőkben, és megkezdjék a tönkrement bányarészek újjáépítését. Hétfőn a 112-es frontfejtésben már megkezdték a folyamatos termelést. Rudolf aknaüzem Július 1-én történelmi eseményre került sor Mákvölgyön: Alberttelep 1-es aknát nyugállományba helyezték, illetve összevonták a rudolftelepi aknával. E dátumtól kezdve Rudolf Aknaüzem, néven szerepel. Riport a 4. oldalon. Kisgépek ötmillióért Lapunk is több alkalommal foglalkozott a kisgépek vállalati alkalmazásának lehetőségeivel, az egyes kísérletek tapasztalataival. Méltán nagy a közvélemény érdeklődése is, mivel a legtöbb bányamunka során ezek az ügyes berendezések igen jól hasznosíthatók, gyorsítják és nagyban megkönnyítik a munkát. Több aknán is folytattak kísérleteket a kisgépekkel, mindenekelőtt a fúrógépek és a csavarhúzógépek bányabeli alkalmazhatóságát vizsgálták a szakemberek. A hidraulikus csavarhúzógépből például összesen öt típust próbáltak ki. Elővároson dolgozó szocialista brigádok kapták meg az IW—05, az IW—06, az IW—08, az IW— 13 és az IW—22 típusú kisgépeket. A kísérletek során azt vizsgálták, hogy a gépek mennyire felelnek meg a borsodi bányák viszonyai között, milyen a teherbíró képességük, milyen problémák merülnek fel üzemelés közben. A hidraulikus csavarhúzógépekkel végzett kísérletek befejeződtek. A gyakorlat bebizonyította, hogy a különböző feltételeknek az IW —22 típus felel meg a legjobban. A tapasztalatok összevetése azt is megmutatta, hogy a prospektusban feltüntetett műszaki adatok nagy részét teljesítette a gép. Ezeken túlmenően azért is döntöttek a 22-es mellett, mert nagyobb méreténél fogva kevésbé sérülékeny. A kísérletek lezárultak, s a szakemberek véleménye alapján a vállalat már 21 darab kisgépre el is küldte a megrendelést. Az összesen ötmillió forint értékű megrendelés két darab fúrógépet és nagy mennyiségű alkatrészt is tartalmaz, de nagyobb részben az amerikai Stanley cég által gyártott hidraulikus csavarhúzógép érkezik. Ezeket a berendezéseket egyébként Európában garanciával a svéd Hagby Bruk cég forgalmazza. A megrendelt kisgépek előreláthatóan még ebben az évben megérkeznek. A kisgépek bányabeli kísérleteivel párhuzamosan néhány üzemben az alkatrészek kiváltásának lehetőségeivel is foglalkoztak. A KOSZGO-ben például olyan tűzőkulcsot alakítottak ki, amely kiválóan alkalmazható s TI-k bélelésénél. Az üzemben már le is gyártották a prototípust. A hír azért is figyelemre méltó, mert a devizamegtakarítást jelent a vállalatnak. A Szuhavölgyi Bányaüzemnél egy teljesen újfajta szűrőt készítettek el, amely ugyancsak az IW—22-es típushoz alkalmazható és megfelel a legmagasabb követelményeknek is. A szűrő használata megnöveli a gép élettartamát. — í. i. — Rinnrínt készíteni *ndultlipuuuitam a többszörösen kitüntetett bányásszal, brigádvezetővel. Éppen $iktábót jött, amikor találkoztunk. Sárosan, szénporosan fogott kezet, az első szóra ráállt a beszélgetésre, öt perc, amíg megfürdök, átöltözök — mondta —, aztán keresünk valahol egy nyugodt helyet. Alig lehet ráismerni, mikor visszatért. A ruhaváltással együtt felfrissült, megfiatalodott, még a tartása is egyenesebb lett. Könnyű pólót, világos farmernadrágot viselt, a pállasztó gumicsizmát, szellős szandálra cserélte, még mindig dús, egyenes szálú barna haját, azon vizesen, látható gonddal fésülte oldalra. Ha van egy kis ideje, menjünk hozzánk — közölte —, műszakváltáskor nemigen van itt csendes zug. Majd megnyugtatóig hozzátette: nem lakom messze. A zöldre festett kaput sarkig tárva engedett előre. Itt lakom a családdal, meg édesanyámmal — mutatott a takaros házra. Vajon miért említette külön, nyomatékkal, édesanyámmal? Akkor még nem érthettem ... Úgy gondolom, leülhetnénk oda, a diófa alá — javasolta —, itt levegőn vagyunk és hűvösben is. Szeretek itt leülni — magyarázta —, különösen műszak után, egy kicsit kiszellőztetni a tüdőmet, meginni egy-két pohárkával evés előtt. Mit hozzak, bort vagy egy kis házá szilvát? Előbbinél maradtunk, főleg a meleg miatt. Míg előkészítettem a tollat, jegyzetfüzetet, már megjárta a lakás alatt levő pincét, ígéretesen gyöngyöző literes üveggel tért vissza. A lugas, meg a kertben levő pár tőke termése — magyarázta. — Anyám mindjárt hozza a poharakat. Vékonyka, idős asszonyra gondoltam. Helyette termetes, szinte meghatározhatatlan korú hölgy jelent, meg a bejárati ajtó gőzfüggönnyel eltakart nyílásában. A tálcán három poharat hozott, s letette az asztalra. A bemutatkozás után mellénk telepedett, kihúzta a papucsból összeragalt lábait, egymáson keresztbe helyezve rakta az öreg lábbelire. Vendéglátóm töltött — nekünk tele, az anyjának félig — mondván, csak a jobb emésztés miatt szokott fogyasztani egy keveset. Miután belekortyoltunk, úgy éreztem, el kell indítanom a beszélgetést. Az anya azonban megelőzött. Elsőként a fiához szólt. Hogy haladtatok ma, fiam, ugye nem volt semmi baj? — Ne aggódjon, mama, jól haladtunk, most már — lekopogom — jó a bánya, átvágtuk magunkat a vetőn is — válaszolta, majd hozzátette —, most már csak szaporázni kell. A mama azonban nem érte be ennyivel, csak kérdezett, kérdezett volna... ! — Ugyan, anyám, a fiatalember nem erre kíváncsi! — Talán kezdjük az elején — javasoltam —, amikor a bányához került... — Hát hová került volna — ragadta ismét magához a kezdeményezést a nénike —, az apja is bányász volt, de már két éve, hogy elment... Áldott jó ember vót, mint a fiam, ő se keresi a kocsmát, a családjának él. No, meg a munkának. A mi családunknál mindig az volt az élet parancsa, a munka. Maholnap átlépem a hetvenet, de számomra sincs megállás. A fiamnak mindig én készítem be táskában az ennivalót, reggelit csinálok a menyemnek, előkészítem a gyerekeket, amikor iskolába mennek. Meg aztán itt van a ház körüli munka. A fiamnak nemigen van rá ideje, sokszor bemegy szabadnapján, vasárnap is. Alig van itthon. Ha hazajön, legtöbbször olvas, pihen, vagy alszik. A családnak, a gyerekeknek is sokszor hiányzik... — Most nagyon kell a szén — vette át a szót a házigazda — a sorozatos bányaszerencsétlenségek sok kiesést jelentenek, ránk, az élőkre vár a feladat, hogy helytálljunk a társakért is. Meg aztán, mivel fűtenénk, ha jön a tél? — Ezután még kevesebbet leszel itthon? — Ez egy újabb széncsata kezdete anyám! Nemcsak a mi érdekünk, a községé, a városé is. A bányászok mindig ott voltak a munkában az élen és ott lesznek ezután is. Ránk lehet számítani... Meggyőződéssel, sza vak súlyát átérezve fűzte a szavakat. Nem méricskélt, nem fontolgatott, a majd harminc év föld alatti szolgálat alatt megtanulta, csak két eset lehetséges, csinálni, vagy nem. De egyik esetben sem félig. Rövid csend telepedett közénk, gondolatnyi. Igen, miért is jöttem? Ezek után már nem izgatott a szokásos forma, a termelés, a számok, adatok, a brigádlétszám. Kérdések nélkül is kitárulkozott a lényeg — akár ha szavakkal közhelyként is hangzik — a felelősségérzet, a közösségvállalás. Fegyverneki Zoltán Az élet parancsa