Borsodi Bányász, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-05 / 1. szám
1 BORSODI RIVYASZ Értékelés és iránymutatás ráta: dr. Balogh Béla, műszaki vezérigazgató-helyettes (Folytatás az 1. oldalról) Az egyes üzemek fontosabb Termelési feladatainknak csak szabadnapok igénybevételével tudunk eleget tenni. Mértékét az 1983. évi szinten tervezzük, ami 8—9 százalék túlműszaknak felel meg. Az igénybevételnél alkalmazkodunk a fogyasztás ciklikusságához, ami összhangban van dolgozóink rendelkezésre állási készségével, így szabadnapi termelést csak az I. és IV. negyedévben tervezünk. A termelés biztosításához a már említett szabadnapokon túl szükséges, hogy körültekintőbben szervezzük meg a frontátállásokat. A korlátozott beruházási lehetőségek nem teszik lehetővé az előszereléseket. Ezért szorosabb kapcsolatot kell az üzemek között kialakítani az egymáson való segítés érdekében. A vágathajtási program teljesítése érdekében mindent meg kell tennünk. Ezen a területen a szervezettség még nincsen olyan fokú, mint a fejtéseknél. Lazább a munkafegyelem, a munkaidő-kihasználás. Ez bizonyos mértékig magyarázható, de nem elfogadható — azzal, hogy egy-egy aknánál az elővárások száma többszöröse a fejlesztéseknek. Voltak példamutató eredmények az elmúlt években több aknánknál, az általánossá válás azonban rendkívül lassú. Igen alacsony a géppel hajtott vágatok napi előrehaladási sebessége. Emiatt úgy véljük, joggal marasztalnak el felsőbb vezetőink és teszik fel a kérdést, hogy ilyen alacsony teljesítményekhez szabad-e gépeket venni. Az előrehaladás növelése érdekében ez évben is megtartjuk az ösztönzést. Vagyis: minden olyan hónapban, amelyben Putnokon, Iszahavölgyön 150 folyómétert, a vállalat többi aknáinál 200 folyómétert kihajt a csapat, 40 000 forint céljutalmat kap. Ebből a céljaFeladataink közül egyik legfontosabb a teljesítmények növelése. Ezen a területen stagnálás, illetve igen kismértékű növekedés tapasztalható. Pedig amikor a 40 órás munkahétre való átállás feltételeit fogalmaztuk meg, akkor azt mondtuk — többek között —, hogy 3 százalékkal fogjuk növelni a teljesítményeket. Sajnos, ez nem realizálódott. Ugyanez vonatkozik a veszteségidők csökkentésére. Amikor ezeket a problémákat feszegetjük, gyakran felvetődik a szakmányos dolgozók részéről, hogy ők többre lennének képesek, de a feltételek nincsenek biztosítva. Esetenként ennek a jogossága nem is vitatható, de ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy a feltételeket a kiszolgálóknak kell biztosítani. Éppen ezért, amikor a teljesítmények növeléséről beszélünk, a feladatok nemcsak a szakmányban dolgozókra vonatkoznak, hanem minden — Olyan fegyelmezett dolgozói magatartást valósítsunk meg, hogy a fejtési jövesztőgép üzemideje alatt senki ne merje indokolatlanul széttördelni a termelés folyamatosságát. — A fejtési, valamint az ahhoz csatlakozó szállítóberendezések, gépek tervszerű karbantartását úgy megszervezni, hogy az üzemzavarokból származó termeléskiesés csökkenjen. — Vezetők és dolgozók egyaránt megértsék, hogy fejlesztési lehetőségeink olyan mértékben korlátozottak, hogy a legfontosabb termelőgépek cseréjét sem tudjuk biztosítani. A meglevő berendezésekkel kell a feladatokat megoldani. Ez megköveteli, hogy vigyázzunk a gépekre, berendezésekre. I talomból részesülhetnek a termelésirányítók, -kiszolgálók, mindazok, akik jelentős tevékenységet fejtettek ki az eredmény elérése érdekében. EHOR rakodógépekkel hajtott vágatoknál ugyanez a céljutalom Edelényben és Szuha völgyén 100 lm, hó, Farkaslyukon 80 lm/hó eléréséhez kötött. A fejtésekhez hasonlóan a vágathajtásnál is igényeljük a szabadnapi munkát. Nagyobb mértékben kell élni az egyösszegű bérutalványozás lehetőségével, amely módot ad arra, hogy a kiszolgálókat is anyagilag tegyük érdekeltté a csapatok minél jobb kiszolgálásában. Természetesen itt csak a legfontosabb ösztönzési lehetőségeket említettem, ezeken túl még lehet számos formája is, csak élni kell vele. Hogy a vágathajtási program teljesítésének fontosságát aláhúzzam, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az üzemi és aknai vezetők tevékenységének komplex értékelésénél az elsők között fog szerepelni. dolgozóra, mert mindenkinek a munkája — ha közvetett módon is — a teljesítményekben kell realizálódni. A vezetők feladatáról külön fogunk szólni. A teljesítmények alakulását sok minden befolyásolja, én most csak azt emelném ki, hogy mindenkinek, vezetőnek, dolgozónak egyaránt — fegyelmezetten, többet és jobban kell dolgozni. E cél érdekében vezetőknél, dolgozóknál a bérnek a jelenleginél nagyobb mértékben kell függni a teljesítménytől. Az elmúlt évben ezen az úton elindultunk. Ez évben is — a bérfejlesztésnél — ennek kell lenni a fő rendező elvnek. Ezt a célt fogalmazzák meg a párthatározatok, kormányrendeletek, és ezt kell tenni nekünk is, még akkor is, ha jó néhányan ellene agitálnak. Ki merjük fizetni a nagy pénzt azoknak, akik munkájuk alapján azt megérdemlik, de merjünk nem fizetni azoknak, akik nem dolgoznak. Dolgozóink igazságérzetével ez nem ellentétes és meggyőződésünk, hogy nagy többségük is ezt akarja. Az üzemek részletes önköltség- és árbevételtervei most készülnek. A gazdasági szabályozók módosítását figyelembe véve, vállalati szinten készítettünk az ismertetett műszaki adatokra alapozottan egy előzetes tervet, amely alapján a mérleg szerinti eredménytervünk kb. 50 millió forintra fog adódni. Ez természetesen feltételez egy szigorú anyag- és energiatakarékosságot. E területeken meg sok a tenni-Itt sem törekedhetünk a tennivalók felsorolásának teljességére, csak a legfontosabbakat emeljük ki. — A fentiekben ismertetett tervfeladatokhoz a feltételeket az adott lehetőségeken belül a legjobban biztosítani. — Szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a dolgozók és vezetők között. Többet kell a bányákba járni, és a problémákat a helyszínen megbeszélni. A nehéz gazdasági helyzet következtében, bizonyos problémák jobban kiéleződnek. Ezek megvitatása, megbeszélése, több időt, türelmet kíván a vezetőktől. Erre mindig kell, hogy legyen idő, mert sok nehéz feladatot oldottunk már meg dolgozóinkkal, és a siker titka mindig az volt, hogy a dolgozók megértve a célok szükségességét, a vágathajtásban becsülettel helytálltak. — Javítani kell üzemeinkben, a vállalatnál a fegyelmet. Ennek első lépése, hogy vezetőink maguk is fegyelmezettek legyenek munkában, társadalmi és magánéletben egyaránt. Fegyelmet csak az követelhet, akinek megvan hozzá az erkölcsi alapja. — Elvárjuk vezetőinktől, hogy az itt-ott elvétve jelentkező demagóg megnyilvánulásokkal szemben határozottan lépjenek fel. Van érvünk bőven, akár a bányászat fejlesztéséről, vagy jövedelmi problémákról is legyen szó. — Határozottabb, következetesebb, számonkérőbb vezetést kell megvalósítani. A tétovázó vezetéssel ma nem lehet megélni. Minden tevékenységünknek célratörőnek kell lenni. Nem szabad belenyugodni az esetleges sikertelenségbe, elemezni kell az okokat és ha módosítás szükséges, tegyük azt meg és kitartóan kezdjük újra mindaddig, amíg a kitűzött célt el nem érjük. — Többet kell foglalkozni a munkaerő megtartásával, és pótlásával. Nem fogadható el az a vezetői magatartás, amely a feladatok meg/ A BÁNYÁSZOK Szándékosan a befejezésre hagytam a legfontosabbat, az emberek biztonságával kapcsolatos feladatokat. Itt a tennivalók elsősorban a vezetőké, de az eredmény csak akkor fog jelentkezni, ha a vezetők mellett a dolgozók is magukévá teszik, hogy a bányamunka veszélyes, és ebből fakadóan a munkavégzés során fegyelmezetten viselkednek és betartják a különböző munkavédelmi előírásokat. Vállalatunk baleseti helyzete az elmúlt években kedvezően alakult, de ez senkit sem tehet elbizakodottá, mert sajnos, az elmúlt év bővelkedett olyan eseményekben, amelyeknél a fegyelmezetlenség, az alapvető biztonsági előírások megsértése súlyos katasztrófalónk. Vezetőknél, dolgozóknál egyaránt messze vagyunk még a tulajdonosi szemlélettől. Tudunk követelni gépet, berendezést, de azt már kevesen gondolják végig, hogy a vásárlás finanszírozását a vállalati eredményből kell biztosítani. Hány pipacsavar vagy kengyel fekszik sárba taposva, pedig az áruk 31, illetve 86 forint. Hasonló példát még nagyon sokat lehetne felsorolni, oldásában csak addig jut el, hogy felsorolta, mi minden kell neki a feladat teljesítéséhez, de odáig már nem jut el, hogy őneki mit kellene tenni azért, hogy legalább mérsékelje a problémákat. Évről évre csökken a munkaidőmérlegünk. 1981-ben 240, 1982-ben 230, 1983-ban várhatóan 222 lesz, és az 1984. évi terv 217,5. Tudjuk, hogy ennek nagyon sok összetevője van. Nem könnyű és nem hálás a növelése érdekében tevékenykedni, de ha figyelembe vesszük, hogy 15 000 főnél ez milyen komoly munkaidőalap-csökkenést jelent, akkor nem lehet és nem szabad nem tudomásul venni. — A beruházási munkáknál a bányaépítési feladatok teljesítése érdekében mindent meg kell tenni. Vonatkozik ez elsősorban Feketevölgyre, Miskolcra és Putnokra. — A rendelkezésre álló bérrel úgy gazdálkodni, hogy az.?. legjobban segítse a kitűzött célok teljesítését. . — Feladataink teljesítéséhez szükséges bizonyos szervezeti változások végrehajtása (az Ormosi, Szuhavölgyi Bányaüzemek összevonása, az edelényi aknának a Bükkaljai Bányaüzemhez való csatolása), létszám-átcsoportosítások eszközlése, a termelékenyebb vastagtelepek munkaerőgondjainak megoldása érdekében. Konkrétan arról van szó, hogy Tervzáróról létszámot kell áthelyeznünk Miskolcra, Putnokra, illetve Szeles-aknára. Minden ilyen szervezési, áthelyezési feladat igen türelmes, körültekintő munkát igényel a vezetőktől. Az egyéni érdek ugyanis ezeknél az eseteknél sokszor ütközik a vállalati, népgazdasági érdekkel. De ha ezeket a feladatokat meggyőzéssel, humánummal hajtjuk végre, akkor a konfliktusok elkerülhetők. Hasonló problémákat az elmúlt években számos esetben oldottunk meg úgy, hogy senki nem volt elégedetlen. Ezt kell tennünk most is. BIZTONSÁGA fákat okozott. A tervek, a célok mind az emberek boldogulását szolgálják, természetes tehát, hogy a legfontosabb vigyáznunk a célokat megvalósító emberek életére. * Az 1984. évi feladatok semmivel sem lesznek könnyebbek az elmúlt évinél, de a teljesítés feltételei a mi kezünkben vannak. Ha dolgozók, vezetők, szocialista brigádok összefogunk, akkor megvan annak a reális lehetősége, hogy a borsodi bányászok becsülete újra azon a helyen lesz, ahol korábban, hosszú éveken át volt. E cél érdekében kell, hogy dolgozzon 1984-ben a vállalat minden dolgozója. A VÁGATHAJTÁS GYORSÍTÁSA A TELJESÍTMÉNYEK NÖVELÉSE A VEZETŐK FELADATAI ♦ 1984. január 5. Bányász munkásőrök 1984. január 19-én tartja soron következő és egyben utolsó egységgyűlését a Borsodi Szénbányák Vállalat Nógrádi Sándor nevét viselő önálló munkásőrszázada. Az elmúlt év feladatairól, azok végrehajtásáról és a további tervekről Jozefkó Józseffel, az egység parancsnokával beszélgettem: — Mi az általános tapasztalat, milyen munka folyt 1983-ban az egységnél? — Munkásőreink az 1982- es évi politikai kiképzés eredményeként 1983-ban nyugodtan, különösebb nehézségek nélkül tevékenykedtek. A testületen belüli feladatok minőségileg jóval nagyobb követelményeket támasztottak, de ezek nem jelentettek problémát. A munkahelyükön helytálltak a komoly nehézségek ellenére is, ezen kívül jelentős társadalmi munkát végeztek — mintegy 40 órát — és az egységen belüli feladataikat is dicséretesen ellátták. Meg kell jegyezni, hogy a munkásőrök nagy hányada pótműszakosként — tehát szombaton és vasárnap is —dolgozik, ezen felül évi mintegy 90 órát áldoznak szabad idejükből a testületnek. Állományunknak több mint a 90 százaléka szocialista brigádtag, néhányan azonban egy sor más beosztást is ellátnak a mindennapi életben, például Fazekas József Ormosbányán frontvezetőként egy nagy csapatot vezet, emellett az egységen belül parancsnokként is becsülettel helytáll. Egyre inkább meghatározóbbá válik a munkásőrök szerepe a politikai életben is. Szuhavölgyön például a 11 tagú végrehajtó bizottságban 6 munkásőr tevékenykedik. A másik legfontosabb feladatunknak 1983-ban az ifjúság honvédelmi nevelését tartottuk. Jelentős patronáló és együttműködési tevékenységet fejtettünk ki Ormosbányán, Sajószentpéteren, Albert- és Rudolftelepen. Reméljük és érezzük, hogy ebből az állományból kerül majd ki az utánpótlásunk. Nem hagyjuk figyelmen kívül azonban az idősebb korosztályokat és a mozgalmi életből eddig még részt nem vállalókat sem. Az idén felvett 13 új tagunkból mintegy 10-nek eddig még mozgalmi élete nem volt. Ezeknek az embereknek a poétikai nevelésére különös gondot fordítunk. Ha már a számszerű adatoknál tartunk, elmondom, hogy '83- ban állományunkból 9 ember lépett be a pártba, 6 fő végzett marxista esti egyetemet, jelenleg is járnak négyen. Állományunknak mintegy a 72 százaléka rendelkezik marxista esti , egyetemi, illetve marxista középiskolai végzettséggel, tehát az egység politikai képzettsége jónak mondható. Ez azonban mind nem elég ahhoz, hogy a munkánk is jól haladjon. A képzettségen kívül nagyon fontos, hogy munkásőreink helytálljanak a munkahelyükön, az életben egyaránt, és végül, de nem utolsósorban, az egységen belüli és kívüli magatartásuk se hagyjon kívánnivalót maga után, hiszen az egység fegyelme, erkölcsi és politikai értéke példakép a kívülállók felé. Az elmúlt évben állományunknak mintegy a 93 százaléka jelent meg a foglalkozásokon és a kiképzéseken. A fennmaradó hányada tagságunknak különböző betegségek miatt nem fudött jelen lenni, olyan is volt, hogy mi küldtük haza, mert bár beteg volt, mégsem akart hiányozni. Most is lejárnak még a foglalkozásra olyanok is, akik már az alapításnál — tehát 28 éve — jelen voltak, és személyes sértésnek veszik, ha valamilyen rendezvényünkre nem hívjuk meg őket. Nálunk a 3 korosztály szerencsésen ötvöződött, igazi közösséggé forrt össze, ami az eddig elért eredményekben is megmutatkozik. Az eredményekben azonban jelentős szerepe van a pártszerveknek is, akik figyelemmel kísérik tevékenységünket. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy a vállalat első számú vezetőségének megköszönjem azt a maximális támogatást és segítséget, amit egész évben nyújtott munkásőreinknek. Egységünk az éves feladatokat sikerrel teljesítette, a kiképzési fegyelem példás volt, és állományunk tagjai dicsérettel álltak helyt az életben is. A területi átszervezéssel párhuzamosan a munkásőrség vezetése is kiszerveződik, ennek következtében egységünk, mint önálló munkásőrszázad, nem lesz többé. A név azonban megmarad, mert az új, összevont egység is felveszi a Nógrádi Sándor nevet. Bánhegyi Gábor ise Gyakorlaton В 0 RI BÁNYÁSZ ; В ORS О ДI BÁNYA ВД Й ffttj 1'Д'Я Д Szerkesztőség: 3575 Miskolc, Kazinczy u. 19. Postacím:1501 Miskolc, pf. 14«. Telefon: 17-884, 18-461. Felelős szerkesztő: TÖRÖK ALFRÉD. Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. 1527 Miskolc, Bajcsy- Zsilinszky út 15. Postacím:1501 Miskolc, pf. 178. Telefon:76-131. Felelős vezető: VERES MIHÁLY, index: 32-801. Készült a Borsod m. Nyomdaipari Vállalatnál, Miskolcon. Felelős v.: KILIÁN BÉLA.