Borsodi Bányász, 1988. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-07 / 26. szám

m*. jffulm 7. Szuhavölgy esélyeiről Dubicsány az egyetlen alternatíva Valaha millió tonnás üzemnek kiáltották ki Szuhavölgyet. Talán e hírtől rettent meg az üzem, s szülte a kudarcokat sorra, aminek eredménye a tervteljesítményektől való lemaradás lett. A bányabeli viszonyok számlájára írhatók ezek a veszteségek, vagy legalábbis legnagyobb százalékban. Manapság is felvetődik, erősen megkérdőjelezve a szénbányászat jövője. Ebben az esélytelenségben a Borsodi Szénbányák Vállalat, a múlt évi teljesítmények alapján még nagyon is esélyes. Persze egy vállalati összegzés sok mindent eltakarhat. A belső egyenetlenségek, súlykülönbségek csak mélyebb elemzéskor tűnnek elő. Sok aknás vállalatnál ez természetes. De mi van akkor, amikor a szabályozók, a bűvös mérőszámok árnyékában kényszerűen leszűkülnek a lehetőségek, s úgy termelésben, mint létszámban összébb zsugorodik, zsugorodhat a borsodi bányászkodás is. Milyen esélyei vannak egy olyan üzemnek, aknának, amely az utóbbi években nem bírt kiugrót teljesíteni? Számára a felszínen maradás most létkérdés is. A Szuhavölgyi Bányaüzem, szűkebben Feketevölgy-akna sorsáról, esélyeiről beszélgettem Bíró Lajos igazgatóval. — Néhány hónapja irányítja az üzemet Ezt ,az évet már teljesen az elejétől az ön számlájára lehet írni. Mit tudott tenni a korábbi termelési sikertelenség ellen? — Félévi szinten 40 ezer tonna mínuszt. De rögtön hozzáteszem, a tervteljesítés lehetőségét nem adtuk fel. Úgy dolgozunk, hogy behozzuk ezt a lemaradást. Mi változatlanul 100 százalékot akarunk. — Mi az oka a mérleghiánynak? — A keleti bányamezőben nagyon rossz viszonyok között vagyunk kénytelenek dolgozni. Nyomásos telep, ahol a víz az úr. Konkrétan a 4 ezer tonna hiánynak a K/4—К/5-ös frontátállás, a két és fél hónapig elhúzódó átállás az oka. Ez maga már lefedezi ezt a mennyiséget. — öt éve van még ennek az aknának. Előkészítettségét tehát ennek függvényében határozták meg. Vágathajtásuk milyen ütemben halad? — Félévi szinten terven felül hoztunk 500 métert. Az éven 7600 méter a kihajtandó mennyiség, amelyben azonban Dubicsány is benne foglaltatik. Vágataink zöme frontelőkészítés. —■ Térjünk vissza a teljesítményekre. Bár jósolni éppen a szénbányászatban nem lehet, mégis megkérdezem, milyen kilátásai vannak a teljesítmény terén? — Körülbelül 2 tonna/műszak összüzemi teljesítményt fogunk produkálni. Még annak ellenére is, hogy július 15-ével 45 fő, többségében elővájót Putnokra irányítanak, az ottani nehézségek megkönnyítése végett. Ez a csapat valójában nem is csapat, hanem válogatott társaság, 30 előváró és 15 egyéb. S ezzel a létszám-átcsoportosítással tulajdonképpen vágathajtási tevékenységünk folyamatosan beszűkül Dubicsány felé. — Létszámuk elegendő lesz a feketevölgyi tervek megvalósításához? — Az aknán 1800 fő fizikai dolgozó marad, ami az éves programhoz elegendő. Nekünk mindenképpen vinnünk kell Dubicsányt, s csak annyit hagyunk itthon, amennyien szükségesek vagyunk a munka elvégzésére. — A bűvös, vagy átkozott, ezt ki-ki maga dönti el, tehát a kimondott Ft/GJ-hoz önök hogyan zárkóztak fel? — Az év első öt hónapjának mérlege szerint közvetlen üzemi költségünk 146,47 Ft/GJ. A vállalati 128,08 Ft/GJ. — Tehát önök rosszabbul állnak. Nem tudom, azért kérdezem, ha a szénbányászat helyzetének megítélésében a kormányzat, illetve az iparági vezetés „gazdaságosság” címén kedvezőtlenül lép. Kihez, kikhez nyúl, a vállalatokhoz, vagy közvetlenül az aknákhoz? Esetünkben ugyanis a vállalati érték kedvezőbb, mint az aknai. — Őszintén bevallom: nem tudom. Jelenleg a kormány még csak a vállalatokkal tárgyal. — Hogy az üzemi mutatók kedvezően, kedvezőbben alakuljanak a közeljövőben, milyen intézkedést kellett hoznia? — A továbbiakban elsősorban termelési növekedést kell produkálnunk, aminek szoros függvénye a minőség javítása. Elsősorban tisztán kell termelnünk, a darabos szemhullást kell növelnünk, legfőképpen az aprószén fűtőértékének növelését tűztük ki célul. El kell kerülnünk a talp- és fetevágást. Az éven a 120 Ft/GJ-t akarjuk elérni. A Feketevölgy kilátásai, az utolsó öt-hét év távlatában mennyi lehetőséget biztosít a szénvagyon gazdaságos kitermeléséhez? — Ez évben 783 000 tonnát, jövőre 630 000-et, s 1995 felé félmillió tonnát. Tehát folyamatosan csökken a termelésünk. Ezt részben tudatosan is tesszük, hiszen a folyamatosan Dubicsányba kerülők miatt az itt maradóknak munkát kell biztosítanunk. — Többször említette Dubicsányt. Ennyire hisz benne? — Nagyon. Ugyanis más alternatíva nincs. — Köszönöm a beszélgetést. — parázs -— Kedves Barátom• A legutóbbi találkozásunk alkalmával szóba került, hogy nem tudtam a szokott módon követni a tv-ben oly népszerű sorozatot, a Klinikát. Gondolataim kalandozása közben úgy érzem, bizonyos fokú összefüggést lehet találni a bányászat helyzete és a filmsorozat között Hogy miért? Általában a klinikán is műtenek, és a bányászatot is műtögetik! Ebből a nézőpontból kiindulva nehéz ma a helyzetünkről felelősséggel beszélni. Különösen akkor, amikor bizonyos nyilatkozatok alapján a közvéleményben kialakult, hogy a szénbányászat, főleg a mélyművelésű szénbányászat, — élősködője, eltartottja a társadalomnak. Anélkül, hogy mélyebben részleteznénk ezt a dolgot, történelmi tények igazolják: volt idő, amikor egy nemzetgazdaság helyretételével legfontosabb dolognak tartották az energetika, ezen belül a szénbányászat kondíciójának javítását! Soha nem a bányász volt az, akit győzködni kellett annak érdekében, hogy tegyen többet, mert nehéz helyzetben van az ország. Úgy érzem, nem én vagyok az egyetlen, akit az elmélet és a gyakorlat közötti különbség gondolkodóba ejt.• Nem értjük, miért nem fogadható el ma már, hogy a mélyművelésű szénbányászatban a ráfordított költség megtérülése hosszú távon realizálható. — Nem értjük hogy az import szénért kifizetett valutáris értéket miért nem a magyar szénbányászat fejlesztésére fordítják. — Stabil energetikaprogrammal miért nem adunk perspektívát a bányászatnak? — Ha kivisszük a köztudatba, hogy a bányászok mennyivel keresnek többet más iparágban foglalkoztatotakénál, a valóság hű tükörképeként miért nem tesszük hozzá, hogy hány túlműszakkal, milyen munkarendben. Szuhavölgyön — látva a Borsod területén levő foglalkoztatási gondokat —, egyre inkább sürgető jövőnk érdekében, de a szénigények kielégítése érdekében is a dubicsányi bánya felfutása. Aknánk hangulatára jellemző a bizonytalanság, a bizalmatlanság, de a lenni akarás is. A szakszervezet legfontosabb feladatának tartom, hogy az utóbbin tegyük általánossá úgy, hogy a reális jogos érdekeket maximálisan képviseljük. A reális és jogos szót hangsúlyozottan szeretném kiemelni, mert nem lennék őszinte, ha nem mondanám el, hogy a nehezedő gazdasági környezetben nemcsak ezek fordulnak elő — és a szelekció nem könnyű. Sajnos, egyre több az olyan tényező, ami nem használ a munkamorálnak és nem tükrözi vissza a munka, a jó munka becsületét — ilyen pl. a személyi jövedelemadó, a bruttósítás, a növekvő árak. Közel egy évtizedes viszonylagos sikertelenségünk alatt ezt is megtanultuk, hogy sikerélményt Feketevölgy csak saját maga által szerezhet. Aknánkon meg kell tanulni szót érteni a dolgozó értékteremtő emberrel. Lehet, sőt kell is felelőst keresni, de anélkül, hogy bárkinek a beosztásával arányos felelősségét csökkenteném. Ki merem jelenteni, hogy ezek nem a fizikai dolgozók között keresendők. A fizikai dolgozó azt hajtj,a végre, amire utasítást kap. Egyébként is ezek a kérdéskörök nem ezen a szinten dőlnek, vagy nem dőlnek el. Tudjuk a vállalat által megszabott feladatainkat. Érezzük az ezzel járó felelősségünket úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban. Biztos vagyok benne, hogy az emberséget nem mellőző, határozottabb, következetesebb, politikusabb vezetési stílussal, nagyobb tenni akarással eredményesebbek lehetünk. Hát így áll a mi diagnózisunk , hogy műtét előtt, vagy műtét után, én azt megítélni nem tudom, döntse el ki-ki érzése szerint. Tisztelettel: Farkas Ferenc vezető főbizalmi Feketevölgy-akna, szakszervezet Építőtábor A Nehézipari Műszaki Egyetem építőtábora július 3-án kezdődött, s augusztus 19-én zárja jelképes kapuit. Ez alatt az idő alatt megközelítőleg 200 hazai fiatal lesz a lakója, akik felvételt nyertek a miskolci egyetem különböző karaira. Kéthetenkénti váltásban dolgoznak. A hagyományoknak és a kialakult együttműködésnek eredményeként az idén is lesznek külföldi tagjai a labornak azokról az egyetemekről, amelyek baráti kapcsolatot tartanak a miskolci felsőoktatási intézménnyel. Az egymás jobb megismerését is szolgáló közös munkára a Szovjetunióból 60 diák érkezik. Az NDK-ból 45, lesz a tábor lakója. Különböző nyugat-európai, egyetemekről 30 diák vesz részt а közös munkában. BORSODI ВА [UNK]Т ASz Előretartás Lyukón Termelésben és vágathajtásban egyaránt Az év első felét követően irigylésre méltó helyzetben vígnak a lyukói bányászok. Ugyanis a számadatok egyértelműen bizonyítják, hogy Lyukóbányán jól használták ki az első hat hónapot. Az üzem számára előírt, alig több, mint 512 ezer tonnás termelési tervet 81673 tonnával teljesítette túl az üzem kollektívája, és végeredményben megközelítették a 600 ezer tonnát. A vágathajtó csapatokra sem panaszkodhatnak, hiszen ők is hozták a többletmétereket, a 3420 méter tervezett vágattal szemben 4034 métert hatottak. A 614 méter plusz jól jön még az év hátralevő részében. Ugyanis az igazi nehézségek csak júliustól következnek. A hónapban két frontátállás lesz a 2,03-as 320 méteres kifutással, 70 méteres homlokhosszúsággal. Ugyancsak a 3-as ereszkében szerel majd a 202-es, amely lyukói viszonylatban ritka nehézségek között dolgozott. A telepvastagságú vetők és a frontiumiok állandó kidőlése kicsit a putnoki viszonyokra emlékeztet, s alaposan próbára tette Kozák Ferenc csapatának tagjait. Nagyon úgy néz ki, hogy a júliusi terv veszélybe kerül, pedig az idén 50 éves lyukói bányászkodás tiszteletére valamennyi tervfeladatot maradéktalanul teljesíteni szerette volna az üzem ... 3 Kiváló ifjúsági brigád Villamos karbantartók — Sehogyan sem akartak itt az emberek akkoriban brigáddá szerveződni — kezdi meglepő kijelentéssel az alapító brigádvezető, Csepcsényi Péter a beszélgetést. — Már akkor, 1981- ben is szerteszét dolgoztunk a vállalat egész területén, mi villamos karbantartók, s mindenki ment a maga dolga után. Ritkán találkoztunk, meg az az igazság, hogy sokan azt se tudták, hogy mi fán terem a szocialista brigád, meg brigádmozgalom. Ennek ellenére az eltelt évek során úgy tűnik, nem volt meddő vállalkozás a Jedlik Ányos ifjúsági brigád megalakítása ... — Igen nehéz lecke volt, nem is sikerült mindenkivel elfogadtatnunk a közösségi eszméket, de mára elmondhatjuk, hogy valóban összekovácsolódtunk. Az évek során elnyertük a brigádmozgalom egymást követő fokozatait, míg végül tavaly óta a Kiváló Ifjúsági Brigád címet is a magunkénak tudhatjuk. Ma már nem kell könyörögni senkinek, hogy részt vegyen a társadalmi munkákban, vagy a kirándulásokon, de még azért sem, hogy egy-két hét végét egymás építkezésén töltsék. Pedig ma még talán szétszórtabb területre járnak a gépjavító kis műhelyéből dolgozni, mint a kezdetekkor — fordulok az utódhoz, Takács Lászlóhoz, aki jelenleg vezeti a brigádot. — Valóban. A farkaslyuki autójavítótól a miskolci D- telepig, a Központi Anyagtér, a Csorba-tó pihenője is hozzánk tartozik, valamint a bányabeli villamos berendezések karbantartása, felújítása is a mi feladatunk. De itt, a Központi Üzem gépjavítójában is tartunk ügyeletet, sőt úgynevezett készenléti lakásszolgálatot is adunk. Tizenhatan vagyunk a brigádban, van köztünk több szakmával rendelkező, sőt technikusi képesítésű is. A jó munkaszellemet bizonyítja az elért anyagtakarékosságunk, mely szerint tavaly a vállalat 15 000 forintos megtakarítás helyett 92 070 forintot spóroltunk meg a már használt anyagok felújításával, újrahasznosításával. Ezek szerint a munkához való feltételek is biztosítottak? — kérdezem bizonytalanul körbepillantva a nagyméretűnek éppen nem nevezhető szerelőműhelyben. — Az alapvető berendezésekkel, szerszámokkal el vagyunk látva, bár a műhely bizony sokszor kicsinek bizonyul. — mondja a brigádvezető elértve pillantásomat, ígéretet kaptunk már többször is egy nagyobb műhely kialakítására, már ki is lépték a helyét, — mondja tréfásan, ám valószínűleg nincs sok remény a megvalósításra a jelen gazdasági helyzetben. — Ennél nagyobb gondolt jelent nekünk a csoportjainkat szállító gépjármű — kapcsolódik a beszélgetésbe Kecskés Sándor brigádtag is. — A különböző területekrekiszállító autónkat ugyanis elvették tőlünk már korábban, s most sokszor félórakat, órákat is kell várni, míg visszaszállítanak minket a telephelyünkre. Igaz, kifizetik túlórának, de az ebédünk kihűl, a vidékiek most lekésve a műszakos járatot, több órával később érhetek csak haza. Arról nem is beszélve, hogy túlzsúfoltan szorongunk ezekben a járművekben, s ráadásul az anyagokat, meg az építészet felszereléseit is ezzel — velünk együtt — szállítják. Balesete veszélyes is, hiszen néha ránk borul egy-egy létra, deszka, a vasanyagról nem is beszélve. Egyszóval, szeretnénk, ha visszakapnánk a saját szállítóeszközünket, hiszen megalakulásunk óta a területünk is egyre növekszik. — A másik gondunk az, hogy szinte 3—4 évenként más-más üzemegységhez tartozunk — mondja Lepcsényi Péter, — s mint új részleg, mindenütt ismeretlenek vagyunk. Nem ismerik a munkánkat, s mindig új harcot kell vívnunk az elismerésekért. A baj nem is ez, de — mint új beosztottak — a mi brigádunkból szinte sose terjesztenek fel, illetve emelnek ki Kiváló Dolgozó elismerésre, kitüntetésre dolgozókat. Pedig minálunk is vannak ilyen emberek, s a mi csapatunkra bízott feladatok is mindig időben és jó minőségben elkészülnek. — kovács — Brigádvezető munka közben