Borsodi Bányász, 1989. január-december (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-01-12 / 1. szám
1989. január 12. BORSODI BÁNYÁSZ Dubicsány így is készül Aligha van ma a vállalatnak, de talán hazai energetikák is meghatározóbb kérdése, mint éppen a dubicsányi bányanyitás. Jelenleg ott tart a helyzet, hogy több változatban kell elkészíteni a beruházási célokmányt, amit a kormány illetékes bizottsága az év harmadik negyedévében tárgyal. Kérdés persze, hogy az idén miből teremtik meg a munkálatok folyamatos menetét, ugyanis az állami dotáció elmaradása miatt nincs mód arra, hogy a vállalat saját erőből kigazdálkodja a bányanyitás idei folytatásához szükséges pénzt. A vállalat vezetése mindent megtesz azért, hogy a hazai szénellátás és a vállalat léte érdekében oly lényeges bánya mielőbb zöld utat kapjon. Addig is a legszükségesebb munkákat folytatják. Ezek sorába tartozik a műhely építése. Ottjártunkkor a királdi építészet tagjai dolgoztak a létesítményen, szeretnék minél előbb elvégezni az időjárás függvényében a tetőfedést, s bizonyos belső munkákat. Ez is hozzá tartozik Dubicsány létéhez ... Hamarosan üvegezik a csarnokot Barta Csaba és Molnár György vasszerelést végeznek Jól zárták az óévet Újabb rekord Szelesen T Most, hogy már túlvagyunk az óéven, és az ünnepeket sikerült átvészelnünk, végre visszazökkenhetünk a munka igazi kerékvágásába. Mint mindig, most sem árt egy kis felmérést tenni, az elmúlt évet mérlegelve, még egyszer megkérdezni magunktól: vajon elégedett vagyok-e magammal, megtettem-e minden tőlem telhetőt, amire képes vagyok és amit elvárnak tőlem, mi az, amin változtatnom kell azért, hogy az idén már meg legyek magammal elégedve? A siklós buszra várakozva ezekről beszélgettünk Koós Józseffel, az egyik szelesaknai szakvezető-vájárral, aki az elmúlt évet úgy könyveli el majd az emlékezetében, mint az élete egyik legsikeresebb esztendejét. Több mint harmincéves bányászkodás során, szinte az első naptól kezdve, egészen mostanáig, (most 46 éves) egyfajta szakmai szeretetből az elővájáshoz kötelezte el magát. Legelőször is — még ma is, ha úgy adódik — a hagyományos, kézi műveléssel — találkozott, majd amikor a vállalatunknál is megjelentek az F6-osok, nyomban kitanulta az új mesterséget, és azóta is a gép szerelmese. Mint elmondta, munkája során voltak már olyan műszakjai is, amikor a víz, vagy a kisebb-nagyobb szakadások csak félmétereket engedett előre haladni, de azért legtöbbet mindig „kihozta” a gépből azt, amit elbírt. Munkája során soha nem volt szégyellni valója, igazán minden túlzás nélkül állíthatjuk — és ezt mások is, akik csak ismerik, úgy tudják, hogy igazi mestere a gépnek, ismeri az elővásár minden szakmai fortélyát. Az elmúlt év decemberében egy viszonylag jó munkaelvet, meg persze egy jó gépet is kaptak, és már akkor elhatározta a 10 fős brigádjával: most aztán megmutatjuk, hogy mire képes az ember, meg a gép együttes fúziója A 6, 7, 8 méteres előrehaladás szinte mindennaposak voltak, de a rekord, amit nagyon akartak, karácsony előtt, 22-én született meg, amikor is 10,5 métert bújtak előre a kemény kőzetben. Mondom: keményben, mert — mint köztudott — Szeles-aknán vegyesszelvényű vágatokat hajtanak és mint ilyen, ehhez legalább 60 centis földet kell vinni azért, hogy a kitörés mérete megfeleljen az előírt technológiai követelményeknek. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom — mondta —, hogy ezúttal minden vágyam teljesült és számomra jól végződött az 1988-as év. Most valahogy olyan jó érzés tölt el — és igazán nem dicsekedni akarok — mint a dobogós olimpiai bajnokainkat. Vagy még attól is többre tartom a teljesítményünket, mert hiszen amíg itt a mi esetünkben munkáról lévén szó, addig az ők érdemeiket „csak” játéknak nevezik. Tíz és fél méter egy műszakon! Valójában még megszámolni is sok ennyi ácsolatot. Hát még a kitermelt csillék száma, amelyet már három számjeggyel kellene regisztrálni. És a sok verejtékcsepp, amit még jószerivel letörölni sincs idő ... Ez a szép teljesítmény mindenesetre megint csak csúcs lett. Legalábbis Szelesaknán. Szívből kívánjuk Koós Józseféknek, hogy az idén is legyen folytatása. —paranai— A Herbert Wells és más fantasztikus írók által elképzelt „Utazás a Föld középpontjába — ma már realitássá vált a Szovjetunióban az 1980-as évek elején megkezdett mélyfúrásokkal. — A Föld mélyének hosszú távú kutatási programja 3—5, valamint 12—15 kilométeres mélyfúrásokat ír elő. Ilyen különleges műveletekre az ország legfontosabb kőolaj-, földgáz- és érclelőhelyein kerül sor — mondta Jevgenyij Kozlovszkij geológiai miniszter. — Ezeket a mélyfúrásokat számtalan nehézség kíséri, amelyeket alapvetően az ország geológiai struktúráinak különbözőségei okozzák. Ezek komplex kutatása lehetővé teszi a Föld felső és alsó rétegeinek vizsgálatát is. A szovjet program első eredménye a Kola-félszigeten eddig elért 12 kilométeres világrekord mélységű fúrás. Itt további munkák során a 15 kilométeres mélység elérése a cél. A Kola-félszigeten eddig végzett fúrások rendkívül gazdag információkat szolgáltattak a Föld mélyének geológiájára vonatkozóan. A miniszter szerint a közepes és nagy mennyiségű fúrások eredményeként 65 kmes geológiai réteg — beleértve a legrégebbi és legújabb kori rétegeket is — feltárására kerülhet sor. A szupermélységű kutatófúrások lehetővé teszik a mindez ideig elérhetetlen ásványi kincsek kiaknázását is. (APN) az atomerőművet Az SZKP KB és a szovjet kormány döntést hozott arról, hogy bezárják az örményországi atomerőművet. Az első energiablokkot február 25-én, a másodikat március 18-án állítják le. Ezt Szarén Arutyunján, az örmény KP KB első titkára jelentette be vasárnap, az örmény főváros, Jereván kommunistáinak választási beszámoló értekezletén. A központi televízió Vremja című híradóműsorában is közvetített bejelentést a hallgatóság nagy tetszésnyilvánítással fogadta. Az SZKP Központi Bizottsága és a központi kormány is osztozott az örmény lakosság aggodalmában, hogy az atomerőmű üzemben tartása egy esetleges újabb földrengés során beláthatatlanul súlyos következményekkel járhatna, s ezért hozott ilyen döntést — mondta az örmény pártvezető. 3 „Munkaajándékok” „Munkaajándékokkal” gazdagodik idén a gépjavító. A kiöregedett Skoda teherautók túlfogyasztása, meghibásodása sok gondot okozott, s voltaképpen az üzemben tartásuk nagyobb költséget jelentett szinte, mint amennyi hasznot hoztak. Jó hír, hogy 10 új Skodát kap a gépjavító, a jelek szerint januárra igazolta vissza őket a Merkur. Ugyancsak nagy szolgálatot lát el az alkatrészmosó is. Lényeges szempont, hogy környezetkímélő, mivel az olajos, sáros latyak eddig az udvart szennyezte, most egy csatornába gyűjtik össze, s vezetik el. S talán az sem hagyható figyelmen kívül, hogy eddig kézzel voltak kénytelenek lekaparni a szennyeződést, most már nagy nyomású vízzel távolítják el. S végezetül szólnunk kell a két új fékpadról is, amelyek szakszerűen beszabályozzák a fékhatást. Ez a hatósági vizsgák szempontjából fontos, ugyanis eddig a kézi bevizsgálások pontatlanok voltak, s az ellenőrzéskor sok kocsit „visszadobtak”. Ezekkel már csak a baj van Hamarosan helyére kerül a fékpad is A Bükkaljai Bányaüzem idei termelési elképzeléseiről már konkrét számadatok birtokában beszélt az üzem műszaki főmérnök-helyettese, Severnyák János. Mielőtt azonban erre rátért, egy 1989 november végén várható fontos üzemi eseményt említett: — Ha minden a tervek szerint történik, Szeles- és Edelény-akna november végén összelyukaszt. Ez jövőnk egyik záloga. — Addig azonban jó néhány tonnát és métert kell még valóra váltaniuk. Hallhatnánk ezekről bővebben? — Az üzemi termelési terv 1989-re: mélyművelési szénből 520 000 tonna, külfejtésből pedig 230 000 tonna. Az említett mennyiségeken értékesíthető szenet kell érteni. Üzemi szintű vágathajtásunkat 9500 méterben állapítottuk meg. Kezdjük a részletezést Szeles-aknával. A termelési terv zömét itt kell teljesítenünk, mintegy 370 000 tonnát. A múlt évről „átjött” D/7-es frontunk, mire ez az újság megjelenik, már leáll. A másik front, a D/12-es pedig februárig hajt még, aztán kiszereljük. Április közepétől szeptemberig gyakorlatilag csak egy front fog üzemelni, így az előzetes elképzelések szerint 30 000 tonnával kevesebb lesz a termelési terv is a szelesi vágathajtás idei porciója 6500 méter, tetemes mennyiség. Gyakorlatilag az északi mezőben levő frontokhoz és az edelényi összekötőhöz ennyi szükséges is. Már az elmúlt év decemberében megkezdtük a 4-es telepi fővonal — már nem ereszked — légvágatának kihajtását. Februárban pedig a K/l-es határvágatot folytatjuk, Edelény felé. Vágathajtáshoz küldjük át az edelényi aknára február 1-jétől az egyik elővájó csapatunkat Szelesről, hogy a másik oldalról is meggyorsítsuk a munkálatokat. A tonnaszámok mellett ugyanis a két akna összelyukasztásának határideje a másik fő „dopping” ebben az évben. — Nem veszít-e az előkészítettségéből Szeles ezzel a „csapatkivonással”? — Talán igen. De egyébként is távol vannak egymástól az elővárások, s az előkészítettség ezáltal lecsökken. 1990-re újból koncentrálódnak az erők, s ismét az előző évek termelését kívánjuk produkálni. — Edelény az utóbbi két évben sok nehézséggel küzdött. Az idén „tehermentesítik” az aknát a tervszámok is? — Edelény „önérzetébe” vágna, ha ezt tennénk. Sőt, az idei termelési terv annyi, mint tavaly volt, 150 000 tonna. Az elővárosi terv pedig 3000 méter, ezerrel több, mint 1988-ban. Ez utóbbi miatt is kell Szelesről egy vágathajtó csapatot Edelénybe vinni. Visszatérve a termeléshez, Edelény-aknán az idén kétszer annyi frontszerelés lesz, mint az elmúlt évben volt. Ez sajnos költségben éppen nem jó, de nem lehetett másként. A frontjaink itt rövid kifutásúak. — Végül a külfejtés. Az idén két helyről is szedik a szenet. — A Vadna—I-es ütemből még 40 000 tonnát szándékozunk Berentére szállítani. Ez kitart az év derekáig. Vadna—II-en pedig úgy kell dolgoznunk, hogy rögtön tudjunk váltani az I-es ütemről. Szeretnénk folyamatosan szállítani a szenet. Beszélgetésünk végén említette még Severnyák János, hogy az idén különösen nagy gondot fordítanak az anyagtakarékosságra, valamint ,,erőltetik” a TH- rablásokat. S ami szintén az ésszerű gazdálkodás egyik ismérve, ügyelnek arra is, hogy ne legyen, vagy csak minimálisan úgynevezett improduktív vágat a két aknán. pc. Háromnegyed millió tonná Búkkal járói Decemberre összekötik Szelest Edelénnyel