Borsodi Bányász, 1989. január-december (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-12 / 1. szám

1989. január 12. BORSODI BÁNYÁSZ Dubicsány így is készül Aligha van ma a válla­latnak, de talán hazai ener­­getik­­ák is meghatározóbb kérdése, mint éppen a du­­bicsányi bányanyitás. Jelen­leg ott tart a helyzet, hogy több változatban kell elké­szíteni a beruházási célok­mányt, amit a kormány il­letékes bizottsága az év har­madik negyedévében tárgyal. Kérdés persze, hogy az idén miből teremtik meg a mun­kálatok folyamatos menetét, ugyanis az állami dotáció elmaradása miatt nincs mód arra, hogy a vállalat saját erőből kigazdálkodja a bá­nyanyitás idei folytatásához szükséges pénzt. A vállalat vezetése min­dent megtesz azért, hogy a hazai szénellátás és a vál­lalat léte érdekében oly lé­nyeges bánya mielőbb zöld utat kapjon. Addig is a leg­szükségesebb munkákat foly­tatják. Ezek sorába tartozik a műhely építése. Ottjár­­tunkkor a királdi építészet tagjai dolgoztak a létesít­ményen, szeretnék minél előbb elvégezni az időjárás függvényében a tetőfedést, s bizonyos belső munkákat. Ez is hozzá tartozik Dubicsány létéhez ... Hamarosan üvegezik a csarnokot Barta Csaba és Molnár György vasszerelést végeznek Jól zárták az óévet Újabb rekord Szelesen T Most, hogy már túlva­gyunk az óéven, és az ün­nepeket sikerült átvészel­nünk, végre visszazökkenhe­tünk a munka igazi kerék­vágásába. Mint mindig, most sem árt egy kis fel­mérést tenni, az elmúlt évet mérlegelve, még egyszer megkérdezni magunktól: va­­­­jon elégedett vagyok-e ma­gammal, megtettem-e min­den tőlem telhetőt, amire képes vagyok és amit el­várnak tőlem, mi az, amin változtatnom kell azért, hogy az idén már meg le­gyek magammal elégedve? A siklós buszra várakozva ezekről beszélgettünk Koós Józseffel, az egyik szeles­aknai szakvezető-váj­árral, aki az elmúlt évet úgy könyveli el majd az emlé­kezetében, mint az élete egyik legsikeresebb eszten­dejét. Több mint harminc­éves bányászkodás során, szinte az első naptól kezd­ve, egészen mostanáig, (most 46 éves) egyfajta szakmai szeretetből az előváj­áshoz kötelezte el magát. Legelő­ször is — még ma is, ha úgy adódik — a hagyomá­nyos, kézi műveléssel — ta­lálkozott, majd amikor a vállalatunknál is megjelen­tek az F6-osok, nyomban ki­tanulta az új mesterséget, és azóta is a gép szerelmese. Mint elmondta, munkája so­rán voltak már olyan mű­szakjai is, amikor a víz, vagy a kisebb-nagyobb sza­­kadások csak félmétereket engedett előre haladni, de azért legtöbbet mindig „ki­hozta” a gépből azt, amit elbírt. Munkája során soha nem volt szégyellni való­ja, igazán minden túlzás nélkül állíthatjuk — és ezt mások is, akik csak ismerik, úgy tudják, hogy igazi mestere a gépnek, ismeri az elővá­­sár minden szakmai forté­lyát. Az elmúlt év decemberé­ben egy viszonylag jó mun­ka­­elvet, meg persze egy jó gépet is kaptak, és már ak­kor elhatározta a 10 fős brigádjával: most aztán meg­mutatjuk, hogy mire képes az ember, meg a gép együt­tes fúziója A 6, 7, 8 méte­res előrehaladás szinte min­dennaposak voltak, de a rekord, amit nagyon akar­tak, karácsony előtt, 22-én született meg, amikor is 10,5 métert bújtak előre a ke­mény kőzetben. Mondom: keményben, mert — mint köztudott — Szeles-aknán vegyesszelvényű vágatokat hajtanak és mint ilyen, eh­hez legalább 60 centis föl­det kell vinni azért, hogy a kitörés mérete megfeleljen az előírt technológiai köve­telményeknek. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatom — mondta —, hogy ezúttal minden vágyam tel­jesült és számomra jól vég­ződött az 1988-as év. Most valahogy olyan jó érzés tölt el — és igazán nem dicse­kedni akarok — mint a do­bogós olimpiai bajnokain­kat. Vagy még attól is több­re tartom a teljesítményün­ket, mert hiszen amíg itt a mi esetünkben munkáról lé­vén szó, addig az ők érde­meiket „csak” játéknak ne­vezik. Tíz és fél méter egy mű­szakon! Valójában még meg­számolni is sok ennyi ácso­­latot. Hát még a kitermelt csillék száma, amelyet már három számjeggyel kellene regisztrálni. És a sok verej­­tékcsepp, amit még jószeri­vel letörölni sincs idő ... Ez a szép teljesítmény mindenesetre megint csak csúcs lett. Legalábbis Szeles­aknán. Szívből kívánjuk Koós Józseféknek, hogy az idén is legyen folytatása. —paranai— A Herbert Wells és más fantasztikus írók által el­képzelt „Utazás a Föld kö­zéppontjába — ma már rea­litássá vált a Szovjetunió­ban az 1980-as évek elején megkezdett mélyfúrásokkal. — A Föld mélyének hos­­­szú távú kutatási programja 3—5, valamint 12—15 kilo­méteres mélyfúrásokat ír elő. Ilyen különleges műve­letekre az ország legfonto­sabb kőolaj-, földgáz- és érclelőhelyein kerül sor — mondta Jevgenyij Kozlovsz­­kij geológiai miniszter. — Ezeket a mélyfúrásokat számtalan nehézség kíséri, amelyeket alapvetően az or­szág geológiai struktúrái­nak különbözőségei okozzák. Ezek komplex kutatása le­hetővé teszi a Föld felső és alsó rétegeinek vizsgálatát is. A szovjet program első eredménye a Kola-félszige­­ten eddig elért 12 kilométe­res világrekord mélységű fú­rás. Itt további munkák so­rán a 15 kilométeres mélység elérése a cél. A Kola-félszi­­geten eddig végzett fúrások rendkívül gazdag informá­ciókat szolgáltattak a Föld mélyének geológiájára vo­natkozóan. A miniszter szerint a kö­zepes és nagy mennyiségű fú­rások eredményeként 65 km­­es geológiai réteg — bele­értve a legrégebbi és leg­újabb kori rétegeket is — feltárására kerülhet sor. A szupermélységű kutatófúrá­sok lehetővé teszik a mind­ez ideig elérhetetlen ásványi kincsek kiaknázását is. (APN) az atomerőművet Az SZKP KB és a szovjet kormány döntést hozott ar­ról, hogy bezárják az ör­ményországi atomerőművet. Az első energiablokkot feb­ruár 25-én, a másodikat március 18-án állítják le. Ezt Szarén Arutyunján, az örmény KP KB első titkára jelentette be vasárnap, az örmény főváros, Jereván kommunistáinak választási beszámoló értekezletén. A központi televízió Vremja című híradóműsorában is közvetített bejelentést a hall­gatóság nagy tetszésnyilvá­nítással fogadta. Az SZKP Központi Bizott­sága és a központi kormány is osztozott az örmény la­kosság aggodalmában, hogy az atomerőmű üzemben tar­tása egy esetleges újabb föld­rengés során belá­thatatlanul súlyos következményekkel járhatna, s ezért hozott ilyen döntést — mondta az ör­mény pártvezető. 3 „Munkaajándékok” „Munkaajándékokkal” gaz­dagodik idén a gépjavító. A kiöregedett Skoda teherau­tók túlfogyasztása, meghibá­sodása sok gondot okozott, s voltaképpen az üzemben tar­tásuk nagyobb költséget je­lentett szinte, mint amennyi hasznot hoztak. Jó hír, hogy 10 új Skodát kap a gépjaví­tó, a jelek szerint január­ra igazolta vissza őket a Merkur. Ugyancsak nagy szolgála­tot lát el az alkatrészmosó is. Lényeges szempont, hogy környezetkímélő, mivel az olajos, sáros latyak eddig az udvart szennyezte, most egy csatornába gyűjtik össze, s vezetik el. S talán az sem hagyható figyelmen kívül, hogy eddig kézzel voltak kénytelenek lekaparni a szennyeződést, most már nagy nyomású vízzel távolít­­ják el. S végezetül szólnunk kell a két új fékpadról is, ame­lyek szakszerűen beszabá­lyozzák a fékhatást. Ez a hatósági vizsgák szempont­jából fontos, ugyanis eddig a kézi bevizsgálások pontatla­nok voltak, s az ellenőrzés­kor sok kocsit „visszadob­tak”. Ezekkel már csak a baj van Hamarosan helyére kerül a fékpad is A Bükkaljai Bányaüzem idei termelési elképzelései­ről már konkrét számada­tok birtokában beszélt az üzem műszaki főmérnök-he­lyettese, Severnyák János. Mielőtt azonban erre rátért, egy 1989 november végén várható fontos üzemi ese­ményt említett: — Ha minden a tervek szerint történik, Szeles- és Edelény-akna november végén összelyukaszt. Ez jö­vőnk egyik záloga. — Addig azonban jó né­hány tonnát és métert kell még valóra váltaniuk. Hall­hatnánk ezekről bővebben? — Az üzemi termelési terv 1989-re: mélyművelési szénből 520 000 tonna, kül­fejtésből pedig 230 000 ton­na. Az említett mennyisége­ken értékesíthető szenet kell érteni. Üzemi szintű vágathajtásunkat 9500 mé­terben állapítottuk meg. Kezdjük a részletezést Sze­les-aknával. A termelési terv zömét itt kell teljesítenünk, mintegy 370 000 tonnát. A múlt évről „átjött” D/7-es frontunk, mire ez az újság megjelenik, már leáll. A másik front, a D/12-es pedig februárig hajt még, aztán kiszereljük. Április közepé­től szeptemberig gyakorla­tilag csak egy front fog üzemelni, így az előzetes elképzelések szerint 30 000 tonnával kevesebb lesz a termelési terv is a szelesi vágathajtás idei porciója 6500 méter, tete­mes mennyiség. Gyakorlati­lag az északi mezőben levő frontokhoz és az edelényi összekötőhöz ennyi szüksé­ges is. Már az elmúlt év de­cemberében megkezdtük a 4-es telepi fővonal — már nem ereszked — légvágatá­nak kihajtását. Februárban pedig a K/l-es határvágatot folytatjuk, Edelény felé. Vágathajtáshoz küldjük át az edelényi aknára február 1-jétől az egyik elővájó csa­patunkat Szelesről, hogy a másik oldalról is meggyor­sítsuk a munkálatokat. A tonnaszámok mellett ugyan­is a két akna összelyukasz­­tásának határideje a másik fő „dopping” ebben az év­ben. — Nem veszít-e az előké­szítettségéből Szeles ezzel a „csapatkivonással”? — Talán igen. De egyéb­ként is távol vannak egy­mástól az elővárások, s az előkészítettség ezáltal le­csökken. 1990-re újból kon­centrálódnak az erők, s is­mét az előző évek termelé­sét kívánjuk produkálni. — Edelény az utóbbi két évben sok nehézséggel küz­dött. Az idén „tehermente­sítik” az aknát a tervszá­mok is? — Edelény „önérzetébe” vágna, ha ezt tennénk. Sőt, az idei termelési terv annyi, mint tavaly volt, 150 000 tonna. Az elővárosi terv pe­dig 3000 méter, ezerrel több, mint 1988-ban. Ez utóbbi miatt is kell Szelesről egy vágathajtó csapatot Ede­­lénybe vinni. Visszatérve a termeléshez, Edelény-aknán az idén kétszer annyi front­szerelés lesz, mint az elmúlt évben volt. Ez sajnos költ­ségben éppen nem jó, de nem lehetett másként. A frontjaink itt rövid kifutá­­súak. — Végül a külfejtés. Az idén két helyről is szedik a szenet. — A Vadna—I-es ütem­ből még 40 000 tonnát szán­dékozunk Berentére szállíta­ni. Ez kitart az év derekáig. Vadna—II-en pedig úgy kell dolgoznunk, hogy rögtön tudjunk váltani az I-es ütemről. Szeretnénk folya­matosan szállítani a szenet. Beszélgetésünk végén em­lítette még Severnyák Já­nos, hogy az idén különö­sen nagy gondot fordítanak az anyagtakarékosságra, va­lamint ,,erőltetik” a TH- rablásokat. S ami szintén az ésszerű gazdálkodás egyik ismérve, ügyelnek arra is, hogy ne legyen, vagy csak minimálisan úgynevezett improduktív vágat a két aknán. pc. Háromnegyed millió tonná Búkkal járói Decemberre összekötik Szelest Edelénnyel

Next