Borsodi Fiatal, 1964 (1-10. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A vidám Expedíciós feladataink meg­valósítását lakóhelyünk, üze­meink meglátogatásával kezd­tük meg. Először a Béke­ téri buszmegállónál találkoztunk. Tíz perc múlva, pont nyolc óra­kor megérkeztünk utunk cél­jához, a Miskolci Pamutfono­dához. Nagy Sándor TMK technikus vezetett végig ezen a korszerű üzemen. Az üzem­részlegekben modern gépek vannak, és neonfénnyel világí­tanak. Megfigyeltük azt a fo­lyamatot, hogyan lesz az Af­rikából és a Szovjetunióból exportált gyapotbálákból szö­vésre alkalmas fonál. Követ­kező üzem a Miskolci Állami Pincegazdaság volt. Megmu­tatták nekünk a nagy beton­­hordókat, majdnem egész Bor­sod megye borkészletét, végül a Rum- és Likőrgyárba is el­mentünk. A hulladékgyűjtésben már teljesítettük felajánlásunkat. Elvállaltuk 2­0 vas, és 20 kg papír begyűjtését. Papírból még többet is gyűjtöttünk, 36 kg-ot. A hulladékért kapott pénzből megvettük az örsi naplót, a maradék pénzt pedig eltettük az őrsi zászlóra, amit rövidesen megvásárolunk. Örsünkben meg szoktuk ün­nepelni az őrs tagjainak név-, illetve születésnapját. Ezt úgy csináljuk, hogy az ünnepelt lehetőleg ne is sejtse, hogy mi­ről van szó. Például Tirpák Erzsébet névnapján, mintha így élünk mi mókusok, játszanánk, őt kikü­ldtük azzal az ürüggyel, hogy elrejtünk egy tárgyat, amit neki kell addig megkeresni. Míg ő kint volt, mi megbeszéltük, hogyan fog­juk köszönteni. Mire bejött, már készen voltunk a tervvel. Háromszoros éjjelnel, na meg egy doboz bonbonnal és egy csokor szekfűvel köszöntöttük fel. Előre! MAGDA ÉVA tudósító OTTHONOSAN BERENDEZETT TEREMBEN FOGLALKOZNAK A KÉPZŐMŰVÉSZ SZAKKÖR TAGJAIVAL A SÁROSPATAKI ÚTTÖRŐHÁZBAN. Utt­oro Milyen lesz a sárospataki fürdő 30 év múlva ? Az expedíciós mozgalom be­induláskor a csapatvezető elmondta, hogy az expedíciós őrsök milyen kutatási terüle­tek közül választhatnak. A mi őrsünk egyhangúan a fürdőre szavazott. Egész nyáron öröm­mel jártunk fürdeni, ismertük az egész fürdőt és környékét is, így gondoltuk, hogy szíve­sen megismerjük a jövőjét is. Első feladatunk az volt, fel­kutassuk, hogyan keletkezett a fürdő. Kutatómunkánk során megtudtuk, hogy Végardó mel­lett a Bodrog partján kőola­jat kerestek. A fúrás eredmé­nye az lett, hogy egy meleg gyógyvizű forrásra bukkantak. Az értékes vizet a felszínre juttatták, és először egy kis zuhanyozót építettek. Ez nem volt szép és egyszerre kevés ember zuhanyozhatott. A köz­ség vezetői eltervezték, hogy egy másik helyen, a zuhanyo­zóhoz közel fürdőt létesítenek. Egész Sárospatak megmozdult. Diákok, erdőgazdasági dolgo­zók, állami gazdaságok mun­kásai, tsz-tagok vállalták a társadalmi munkát a medence kiásásánál. A fürdő nagyrészt társadalmi munkával hamaro­san elkészült. Az avatás után már lehetett fürdeni. Azóta is az egész környék egyik legked­vesebb nyári szórakozása a jó meleg vízben való lubickolás. Mármost is megmutatkozik, hogy ez az egy medence nem tudja kielégíteni az igényeket. Több medencére és kabinokra van szükség. Mi már gondolkodtunk is azon, hogy milyen lesz ez a fürdő a jövőben. Közös elképzelésünk a következő: A bejáratnál ön­­kiszolgáló pénztár lesz. Az öl­töző is önkiszolgáló lesz. Ha valakinek nem lesz fürdőru­hája, az az öltöző fogasáról le­akasztja azt a fürdőruhát, amelyik neki a legjobban tet­szik és megy fürdeni abba a medencébe, amelyikbe óhajt. Mert nemcsak egy medence lesz, hanem három is. Külön lesz a gyerekek részére, külön az idősebbeknek. Hidegvízme­dence is lesz, ahol úszni, sőt versenyezni is tudunk majd. A fürdő mellett üdülők lesz­nek. Munkások százai fognak itt pihenni azért, mert jól dol­goztak. Aki a fürdés közben megéhezik, azt várja a jól be­rendezett önkiszolgáló ebédlő. Mi is szeretnénk hozzájárul­ni, hogy mindez megvalósuljon. Társadalmi munkát vállalunk a fürdő építésénél, szépítésé­nél. Az őrsünk vállalja, hogy tavasszal a fürdő területének egy részét virággal beültetjük és azt mi fogjuk gondozni. Most makettet készítünk, amely azt fogja ábrázolni, hogy a mi elképzelésünk sze­rint milyen lesz a fürdő 30 év múlva. A területet már feltér­képeztük. Az elképzelésünk már megvan, hogy hol fog áll­ni a kétemeletes üdülő, a há­rom medence, hol lesz a par­kírozó hely stb. Szeretnénk, ha ez a makett úgy sikerülne, hogy elküldhetnénk az expe­díciós kiállításra is. Sólyom őrs: Egy rajfogla­l­kozáson az osz­tályfőnökünkkel és az ifjúve­zetőkkel meglátogattuk a hely­beli malmot. Kíváncsian indultunk el, hi­szen még sohasem voltunk malomban. Az udvaron szeke­reket és lisztporos­ bácsikat láttunk. Bementünk az első terembe, ahol a garat volt. Ebbe öntötték a rengeteg ga­bonát. Sok zöld zsákba ömlött a kenyérnek való gabona, lát­szott jó termés volt az idén. Ezután egy meredek lépcsőn fölfelé a másik terembe men­tünk. Itt olyan volt a zúgás, hogy nem hallottuk a saját hangunkat. Hatalmas gépek forogtak, őrölték a gabonát, így mentünk mindig feljebb, a hatalmas épületben, követve a búza útját a­d­dig, amíg a tiszti kenyérliszt nem lesz belőle Legérdekesebb volt az a gép amelyik szitálta a lisztet. Lát­tuk a csomagolót is, ahol fe­hérkendős nénik egykilós cso­­magokba rakták a fehér lisz­tet. A bácsi elmondta, hogy bő­víteni fogják az üzemet és még modernebb gépekkel szerelik fel, de akkor nem kell más munkás, mert mindent gép fog végezni. A végén mosolyogtunk egy­máson, mert mindenünk tiszte fehér lett, még az arcunk is De egy pár év múlva ezt­­ megszüntetik, különböző por­elszívó­­berendezésekkel. Hattyú őrs (Th­m&k cl fLCutcLkL in­atri in­bajL NAGYÍTÓ BERENDEZÉSSEL ISMERKEDNEK A FÉNY­KÉPÉSZ SZAKKÖR TAGJAI. JARORVERSENY Decemberben az osztályunk arra az elhatároásra jutott, hogy járőrversenyt rendezünk. Kijelöltük a terepet és a célt. Az őrsvezetők előre mentek és az útvonalat két irányból meg­jelölték, persze útjelekkel. Ez után az osztályunk tagjait két csoportra osztottuk. Végül el­indultunk nótaszóval, vidámat a kijelölt cél felé. A gyors ha­ladást az is nehezítette, hogy több titkosírással írt levelet kellett lefordítani. A verse­nyen a T. csoport lett az első. Nemes Anna Jelentkezik a „vadvirág őrs“ Testnevelés óra közben kap­tuk meg a parancsot és elhatá­roztuk, hogy hozzákezdünk a munkához. Az elmúlt őrsi gyű­lésen arról érdeklődtünk, hogy a jövőben miként fejlődik a falunk. Az őrs tagjai örömmel vállalták ezt a munkát, és sok mindent megtudtunk a 20 éves tervből. Többek között azt, hogy az utakat portalanítják, az egész faluban járdát építenek. Most épült egy cukrászda, ezt 1963. december 31-én adták át. A jö­vőben fog épülni új sportpá­lya, hala nemcsak futballoz­ni lehet, hanem például röp­­labdázni, kosárlabdázni is. Épül majd egy bölcsőde is, korszerűen felszerelve. Az er­dőben dolgozók nem gyalog fognak járni, hanem autóval. A lófogat megszűnik és helyet­te autó jár majd. Az erdei utat is szabályozzák, és megjelenik a helikopter is, ami a fákat fogja kiemelni. A jövő héttől megkezdjük a hulladék gyűjtését. De a tanu­lásról sem feledkezünk meg hiszen mi már nyolcadikosok vagyunk, és jó bizonyítványt kell szereznünk, hogy a felvétel vizsgán megfeleljünk. Sokan akarnak közülünk továbbta­nulni. Ki asztalosnak, ki taní­tónak, vagy éppen matróznak Én Miskolcra szeretnék menni közgazdasági technikumba Egyrészt azért, mert nekem nagyon tetszik ez a város, más­részt pedig azért, mert a nővé­rem is ott van. Hogy sikerül-e nem tudom? ... Marosvári Hona őrsvezető, Cserépfalu

Next