Borsodi Fiatal, 1966 (1-11. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Irányelvek «­­■* akcióprog­ramhoz Ifjú arcok A KISZ-titkári értekezletekről Ki, miben tudós ? A Ward Leonardok­­orvosai­ Egy délután a Miskolci Úttörőházban 1966. JANUÁR HÓ Moszkvától Londonig — Expresssel 500 utas egy év alatt — 32 külföldi út 1966-ban Van a híres lipcsei vásár­nak egy közmondása: aki többet lát, az többet tud. Nemrég ilyen módosításban hallottam: aki többfelé jár, annak több jó barátja van. Van ebben valami. — Borsodból tavaly több mint ötszázan jártak külföl­dön az Expressz különböző csoportjaival. Van fiatal, aki szabadságának egy részét minden évben külföldön töl­ti. Hobbyja lett az utazás. Legtöbben a Szovjetunióba járnak, sokan kedvelik az NDK és Lengyelország ten­gerpartjait is. Általában a „vizes utak” a slágerek — mondja — Siska András, a KISZ megyei bizottsága mun­katársa. Hogy ezek a társasutazá­sok programjukat és a szol­gáltatásokat tekintve, igénye­sek voltak, azt egyrészt bi­zonyítja, hogy akik tavaly utaztak, azok az idén is je­lentkeztek valahová. Úgy­szólván kialakult a törzsgár­­da. Másrészt, sok új ember is van, aki mástól hallott egy­­egy jól sikerült útiélményt.­­ Az idén 32 csoport uta­zik Borsodból külföldre. Ennyi még soha sem ment. Összesen 1200 fiatal jelentke­zését fogadhatjuk el. Ez több mint kétszerese a tavalyi­nak. És a választék is bő­vül — mondja Siska elvtárs, a elém teszi az idei programot. Belelapozok. Április 1-től 6 nap Moszk­vában. Utazás repülőgépen. Részvételi díj: 1560 forint. (Erre az útra egyébként már­is elkezdődött a jelentkezés, és elég sürgős.) A hónap vé­gén lesz egy 11 és félnapos Moszkva — Leningrad Moszkva — 1750 forintért. Nyáron a Kaukázusba, Szo­­csiba, Ogyesszába és Jere­vánba is indulnak miskolci csoportok, összesen 10. A Né­met Demokratikus Köztársa­ságba 8 csoport készül. Drez­da, Berlin, Lipcse, Rostock, Szász-Svájc és Kühlungsborn szerepel a programban, 900— 1600 forintos útiköltséggel. Lengyelországba és Csehszlo­vákiába 6—6 csoport megy a tavalyi útvonalon. A sízők és a téli sport kedvelői részére március 2-án indul egy cso­port Zakopánéba és Krakkó­ba. 11 napig lesznek ott 1500 forintért. Ezek egy része ön­álló járási, vagy városi cso­port lesz. Sokan érdeklődnek a ju­goszláviai utak iránt. Egy csoport június végén megy Belgrádon és Szarajevón át Dubrovnikba, 15 napra Ugyancsak lesz ausztriai és franciaországi csoportos út is a megyéből, sőt, londoni útra is van kilátás. Mint újdonság szerepel az Expressz programjában a bel­földi osztály tevékenysége. 1—2—3 napos túrák, hazai, kirándulások és országjárás teszik gazdagabbá a lehető­ségeket 1966-ban. Előrelátha­tólag alacsony költséggel A KISZ Borsod megyei Bizottságán, a járási, városi és üzemi bizottságokon már­is elkezdődtek a jelentkezé­sek. Mint hallottuk, számos más tényező mellett a jelent­kezési sorrendet is „pontoz­zák” az utak biztosításakor. Talán ezért is van most olyan sürgés-forgás az uta­zással foglalkozó ügyinté­zőknél. Végtére: 1200 személy és 32 út. .. r. a. Tavasz a télben A Miskolci Kertészeti Vállalat fiataljai a téli hónapokban üvegházi virágokat ápolnak. ÁRA: 1 FORINT Akcióprogram, 1966 Nyilatkozik Kovács Sándor elvtárs, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára EZEKBEN A NAPOKBAN javában tart az alapszerveze­teknél, alsóbb bizottságoknál az akcióprogramok készítése és tart a múlt évi munka ér­tékelése is. Vagy már befeje­ződött. Papírra kerülnek azok az eredmények, amelyeket ta­valy értek el KISZ-szerveze­­teink, éppen az akcióprogra­mok „ösztönzésére” és papírra kerülnek azok az elgondolások is, amelyek megvalósítására most gyürkőzik Borsod megye ifjúsága. Olyasfajta számvetés ez, tervezéssel. S mind a szám­vetésből, mind a tervezésből kitűnik, hogy mennyivel terv­szerűbb, céltudatosabb lett az ifjúsági munkának egy-egy konkrét területe, az akcióprog­ramok tükrében. Most, hogy az idei akció­­programok készülnek, eszembe jutnak a félévvel ezelőtti be­szélgetések. Golopon jártam, s a KISZ-titkár egész fellelke­sülve mondta, hogy milyen jó, mennyire tervszerű a munka, mióta van akcióprogram. Óz­­don, a kohászati üzemekben dossziéra való programot tet­tek elém, s mellékelték a vég­rehajtásról és ellenőrzésről szóló dokumentumokat is. Ha­sonló volt a helyzet a Lenin Kohászati Művekben és a Diós­győri Gépgyárban is. Ezek alapján kérdeztem hát Kovács Sándor elvtárstól, a KISZ Borsod megyei Bizott­sága első titkárától, éppen most, a programkészítések kel­lős közepén, azután, hogy az irányelvek eljutottak alapszer­vezeteinkhez és közzétesszük az újságban is: a múlt évi ta­pasztalatok alapján milyen termelési mozgalmakat építse­nek be az alsóbb bizottságok és alapszervezetek, az akció­­programokba. — Ismeretes — válaszolta—, hogy a KISZ termelést segítő mozgalmaira 1966-ban is nagy szükség lesz. Arra kell vigyáz­nunk, hogy minden területen a helyi sajátosságok figyelem­­bevételével, azokat szem előtt tartva, határozzák meg a ten­nivalókat. Olyan módszereket alkalmazzanak, amelyekre a legnagyobb szükség van. És hozzá­tehetem azt is, amelyek korábban már beváltak. Az értékelésnél kapjon mindin­kább nagyobb területet a ter­melékenységi és a közgazda­­sági szemlélet, törekedjenek fiataljaink a belső tartalékok feltárására, az eleven és holt munka minél célszerűbb hasz­nosítására. Legyen a Borsodi Ifjúsági Radar is szerves része mindannak, amit 1966-ban tennünk kell. — Hogyan érvényesüljön a KISZ nevelő és tudatformáló tevékenysége az akcióprogra­mok megvalósítása során? — Azt szoktuk mondani, az ifjúság nevelése társadalmi ügy. Nagyjából nemcsak be­szélünk erről, hanem ki-ki a „saját asztalánál” sokat tesz azért, hogy így is legyen. Én csak a KISZ-ről beszélek. Min­denképpen javítanunk kell a tudatformálás egyik lényeges eszközének kihasználását, a tömegagitációs munkát. Az if­júság sajátosságának megfele­lően feltétlenül előbbre kellett lépnünk. Sokat vitatkoztunk erről, volt, aki azt mondta, csak az indirekt módszerek a helyesek. Azóta bebizonyoso­dott, hogy igen jó direkt mód­szereink is vannak. Nemrég volt egy ifjúsági tiltakozó nagygyűlés a Földes Ferenc Gimnáziumban, aktuális kül­politikai kérdésről volt szó, nevezetesen a vietnami agresz­­szióról. Direkt módszer volt és nagyon jó. A Miskolc városi KISZ-biz­ottságnál jól alkal­mazzák, az úgynevezett ifjú­sági parlamentek kérdezzk felelek módszerét. Népszerűek a vitadélutánok is. A kulturális és sportigények kielégítésére, egyszóval a sza­bad időre is nagyobb gondot kell fordítani KISZ-szerveze­­teinknek, már az akcióprog­ramok összeállításánál Ha megtalálják az érdeklődési kö­röknek megfelelő formáikat, s kihasználják az adott lehető­ségeket, minden bizonnyal még eredményesebb lesz mun­kájuk. Gondolok itt arra, hogy ahol az ifjúság egy napjának nagy részét és munkaidejét zárt helyiségekben tölti, ott rendezvényeinket vigyük a szabadba, vagy fordítva. Az ÉMÁSZ-nál pl. a szalonnasütés jól megfért az ideológiai irányelvek tárgyalásával. — Szervezeti életben mi a legfontosabb teendő 1966-ban — kérdeztem végül Kovács Sándor elvtárstól. — Legfontosabb feladatunk­nak tekintjük szervezeti mun­káink során az alapszervezetek vezetőségének, elsősorban tit­kárainak stabilizálását. A sta­tisztikai jelentésekből ugyan­is kitűnik, hogy tavaly elég sok titkár jött és ment. Ennek mindenképpen elejét kell ven­ni. Már vannak is elgondolá­saink, amelyektől sokat vá­runk. Azt szeretnénk, ha min­den alapszervezetünk élén egy-két éves tapasztalattal ren­delkező vezetők lennének a jövőben és megszűnnének az évközi változtatások. Ebben az évben tehát az alapszervi KISZ-titkárok stabilizálását tartjuk a legfontosabb felada­tunknak. Végül hadd említsem meg az akcióprogramok végrehajtá­sánál szeretnénk, ha érvénye­sülne a KISZ Központi Bizott­ságának két jelszava, egyik: Tervezzünk és cselekedjünk együtt, a másik pedig: Szót kér a KISZ-tag. Ez nagyon fontos munkánk során. Paulovits Ágoston Diósgyőr, 19661­ ­ScS2SESH5HS2S25H5H5HS2SE5H5H5H52S1SH5HSB5E525H5H525ES2SES FMKT a Diósgyőri Gépgyárban Újítások — Tanfolyamok — Lehetőségek A Diósgyőri Gépgyár 1965- ben egyenesr­e jött. Teljesí­tette a kitűzött feladatait. Arról kérdezem Krizsán Já­nos elvtársat, a gépgyár Fia­tal Műszakiak Tanácsa ve­zetőjét, hogy mivel járultak hozzá a fiatal műszakiak eh­hez az eredményhez. — A gépgyárban 700 techni­kus és 130 mérnök dolgozik — mondotta Krizsán elvtárs. Különböző vállalásokat tettek a műszakiak is. Ki-ki a ma­ga üzemében, munkaterüle­tén nyújtotta a maximálisát s ezzel nagyban elősegítette a vállalati műszaki fejlesztést. Külön kivitelező és műsza­ki fejlesztési csoportot hoz­tunk létre kisgépesítési fel­adatok megoldására. A fia­tal műszakiak a Kiváló Ifjú Mérnök és Technikus mozga­lomban vállalásokat tettek, főleg az exporttervek teljesí­tésére. Megszerveztük a Szak­ma Ifjú Mestere mozgalmat. Létrehoztunk egy társadalmi tervező irodát, amely sajnos nagyon rövid életűnek bizo­nyult —­ Mi lett volna a feladata? — Feladata lett volna az újításoknál adódó műszáli nehézségek megoldása, az újí­tások kivitelezése, műszaki szerkesztések elvégzése. A fiatal műszakiak külön­böző épülő gyárak, üzemek felett védnökséget vállaltak 1965-ben. Ide sorolhatnánk a vegyiparban a Borsodi Vegyi­kombinátot, valamint a Bu­dapesti Házgyár alkatrészei­nek legyártásában nyújtott se­gítséget. Védnökséget vállal­tak a gépgyár által készített szivattyútípusok felett is. Arra a kérdésre, hogyan vesznek részt a fiatal műsza­kiak az újítási mozgalomban, Krizsán János elmondotta, hogy kétszáz fiatal újító dol­gozik a gyárban. Ezeket a fiatalokat üzemeinkben újító csoportokba fogják össze. Ez­által könnyebben megvalósít­ható az újítások kivitelezése. Az elmúlt évben fő terület volt az anyagtakarékosság. Az ifjításokból megtakarított összeg több, mint félmillió forintot tett ki. — Hogyan biztosítják a fia­tal műszakiak továbbképzését? — kérdeztem ezután. — A vállalat oktatási osz­tálya intézményesen oldja meg a fiatalok továbbtan­ulá­­sát. Különböző szakmai tan­folyamokat, előadásokat szer­veznek, a Gépipari Tudomá­nyos Egyesületen keresztül. Nyelvtanfolyamok is vannak. A fiatal műszakiak részt vesznek az üz­emekben folyó szaktanfolyamok vezetésében. — Sok technikusi képesí­téssel rendelkező fiatal dolgo­zik fizikai munkakörben. Ho­gyan támogatják és biztosít­ják továbbképzését? — Ezeket a fiatalokat lehe­tőség szerint úgy helyezzük el, hogy az iskolában tanulta­kat hasznosíthassák munká­juk során. Az ifjúsági brigá­dokban brigádvezetőként dol­goznak. Ezekből kerülnek ki a műszaki középkáderek (cso­portvezetők, művezetők). Be­vonjuk őket az újítási mozga­lomba, szaktanfolyamokat szervezünk részükre. — Milyen terveik vannak 1966-ra? — Elsősorban az elmúlt években feltárt hiányosságo­kat kell megszüntetnünk. Nem volt kellőképpen össze­fogva a fiatal műszaki­ak munkája. Nem volt terv­­szerűség munkájukban. Kam­pányszerűen dolgoztak. El­készült a tanács művelő­dési szabályzata, amely jelen­leg jóváhagyás alatt van. Igyekszik a fiatal műszakia­kat egységesen összefogni, hi­szen ebben az évben nagy munka vár ránk. 1959. óta működik a Fiatal Műszakiak Tanácsa , a Diós­győri Gépgyárban. Hat mun­kával teli, nehéz évet hagyott maga mögött a tanács. Sok értékes, gazdaságos tervet, újítást valósítottak meg s ez­zel sok millió forintot takarí­tottak meg. Most új­­ évnek vágnak neki. Még nagyobb feladatot kell megoldaniuk, mint az előző években. Ren­dezni, egységessé tenni so­rainkat s mindemellett tel­jesíteni a vállalatvezetőség által kitűzött feladatokat. Nem lesz könnyű!

Next