Borsodi Fiatal, 1967 (1-11. szám)

1967-02-01 / 1. szám

4 líja lép a betegért ] Az önkéntes véradó mozga-­­ lomban tudvalévően csak a 18. életévüket betöltött fel­nőttek vehetnek részt. Mivel a tényleges véradásból nem ve­hetik ki a részüket, más vo­nalon kívánunk lehetőséget biztosítani úttörő és KISZ- fiatal­jainknak, akik részt kér­nek e nemes mozgalom fel­adatainak megvalósításából A Sárospatakon jól bevált példa alapján a járási Vörös­­kereszt meghirdette az Ifjú­ság a betegért mozgalmat, és azzal a felhívással fordult a sátoraljaújhelyi iskolák úttö­rő és KISZ-fiataljaihoz, hogy segítsenek a Sátoraljaújhelyi Véradó Napok előkészítésében, szervezésében és az önkéntes véradó mozgalom kiszélesíté­sében. Ötletnapokat hirdettünk, melynek keretein belül az is­kolák vöröskeresztes tanár­elnökeinek vezetésével a fia­talok összegyűjtik azokat a javaslatokat, ötleteket, ame­lyek alkalmasak az önkéntes véradás propagálására. Plakát­terveket, jelmondatokat és verseket várunk, az ötletna­pok legsikerültebb termékei­ből pedig kiállítást rendezünk. Buda Péter A KISZ tevékenysége a sportmunkában Feladatokról nehéz úgy be­szélni, hogy mellőzzük ered­ményeink mérlegelését, így hát szokás, hogy amikor a holnap tennivalóit meghatá­rozzuk, visszapillantsunk a megtelt útra is Ha e gondo­lat tükrében vizsgáljuk a KISZ-szervezetek és a sport­körök munkáját, szembetűnik, hogy a „kooperáció” eredmé­nyekben gazdagon gyümölcsö­zött 1966-ban. Erről az időszakról azt mondta Siska András, a me­gyei KISZ-bizottság munka­társa, hogy sikerült közelebb hozni a KISZ tevékenységét és a­­portmunkát Ezt igazolták a sportköri új­jáválasztó közgyűlések, ame­lyeken az ifjúság nem vala­mifajta csendes szemlélője volt, hanem aktív részvevő. Az OSN-en és a spartakiádo­­kon is egyre több fiatal vett részt. A pályaépítési akciók­ban a kirándulások, emlék­túrák szervezésében, falubaj­nokságokon, háziversenyeken és az üzemi tömegsportban egyaránt ott volt az ifjúság. Mindez szorosan összefügg a szabad­idő célszerű, hasznos kihasználásával. Egyre több fiatal tölti a hét végét télen és nyáron a szabadban. Erő­teljesebbé vált az üzemi sport­­bizottságok tevékenysége. Nos, ilyen mérleg után vessünk egy pillantást a soron következő feladatokra. — Szeretnénk megerősíteni a sportmunkát irányító szer­veket. Aktív, hozzáértő fiata­lokkal felfrissítjük a sport- és a turisztikai bizottságokat. Megvizsgáljuk azt is, hogy a sportszervekbe delegált kisze­­sek miként dolgoztak — mond­ta Siska elvtárs. Az idén új vezetőségeket vá­lasztanak a KISZ-szervezetek. Lehetővé válik a sportfelelő­­sök beszámoltatása, mert mi tagadás, van hely, ahol nem áll feladata magaslatán. S ezt megérezte az üzem, vagy in­tézmény ifjúsága. Éppen ezért az újjáválasztó taggyűléseken olyan sportfelelősökre sza­vaztunk, akik a fiatalok igé­­nyei alapján, képesek szervez­ni a sportprogramot, s meg­felelően képviselik a KISZ-t, a fiatalok érdekeit a sportkö­rökben, illetve a sporttaná­­csokban. A sport az akcióprogramok­ból sem maradhat ki. Az ifjú­sági napok során megrende­zik a „Köszöntjük a Tanács­­köztársaságot” elnevezésű me­zei futóversenyt. Április 4-re emléktúrák, május elsejére pe­dig villámtornák szerepelnek a programban. A KISZ továbbra is fontos feladatának­ tartja a nyári spartaikiád szervezésének se­gítését, különösen a sportkö­rökkel nem rendelkező falvak­ban. Az üzemi spartakiádok munkájába is bekapcsolódik az ifjúsági szövetség egy-egy szervezete. Falusi és üzemi fia­talok részére ,, Aranykerék” ke­rékpáros verseny lesz, sőt, több helyen motoros és kerékpáros túrákat is indítanak. Az atlétika, mint alapsport­­ág, változatlanul nagy szere­pet kap a fiatalok testi neve­lésében. Népszerűsítésére min­den alapszervezetben három­próbákat rendeznek, s a jelszó az lesz: Gyorsabban, maga­sabbra, messzebbre. Azt sze­retnénk, ha valamennyi KISZ- tag részt venne e vetélkedés­ben. A pályaépítési akciókban, új öltözők létesítésében tavaly is részt vállalt az ifjúság és a KISZ. Az idén ifjúsági sport­ligetek, sportparkok építését kezdeményezi a fiatalság. Tí­pustervek alapján, elsősorban faluhelyeken és ott, ahol kevés a létesítmény, újabb öltözőket, röplabda- és kézilabda-pályá­kat építenek Statisztikák bizonyítják, hogy a sport mennyire nép­szerű az ifjúság körében. Mind­ezt szem előtt tartva, a KISZ tervszerűen foglalkozik a fia­talság sportigényeinek kielégí­tésével, s az idei programban, úgy tűnik, még közelebb ke­rül a KISZ-munka és a sport­­tevékenység — pa — Vetélkedés Új kezdeményezésük való­­sult­ még szombaton és vasár­nap a Lenin Kohászati Művek fiataljainak. Az Ifjúság Házá­ban már hagyományossá vált vetélkedőket most az LKM Ifjúság Háza és a salgótarjáni József Attila Megyei Művelő­dési Ház ifjúsági klubja kö­zötti vetélkedővé szélesítették ki. A vetélkedőt kölcsönös ta­pasztalatcsere-látogatások előz­ték­ meg. Az első fordulóra szombaton reggel harminc diósgyőri fiatal utazott a KISZ-busszal Salgótarjánba Salgótarjánba. Varga B Vilmos, az ifjúsági klub veze­tője fogadta a csoportot. Nagy örömünkre a program első pontja a Salgótarjáni­­ Öblös üveggyár megtekintését tűzte ki célul. Nagy részünk nem járt még a híres gyárban, amelynek__terrpékei ,_sok-sok országba eljutnak. A gyár KISZ-titkárának irányításával most aztán bőven volt alka­lom a körülnézésre. Ámulva láttuk mily játszi könnyedség­gel fújnak ki a munkások hosszú fúvócsövük segítségével egy-egy gyönyörű formájú vá­zát, vagy poharat. Sorra vé­gigjártuk a gyár műhelyeit, láttuk milyen: villámgyorsan formálja az automatagép a vörös- és borosüvegeket, s mi­lyen ügyesen csiszolják bele a poharakba a munkások szép díszítéseiket. A legnagyobb sikert mégis azok a csodála­tosan szép kancsók és készle­tek aratták, amelyeknek kü­lönleges színeit egy belga ége­tőkemence segítségével nyerik. Az üveggyárban tett látoga­tás után a városi KISZ-bizott­­ságon Tóth András titkár ü­d­vözölte a csoport vezetőit, s elmondotta, hogy nagyon örül ennek a baráti találkozónak, mely közelebb hozza majd egy­máshoz a két város fiatal­jait. Ebéd után a József Attila Művelődési Ház megtekintése következett. A művelődési­ ház ,a­ város egyik legszebb épüle­te az új városnegyedben. Hi­permodern vonalaival, ké­nyelmes berendezéseivel vala­mennyiünk tetszését megnyer­te. A nézőtér világítása talán az országban a legkorszerűbb, az ifjúsági klub pedig az egyetlen olyan helyiség szerte a hazában, amelyet mennye­zetfűtéssel építettek. Még megnéztük a város múltját és jelenét bemutató fotókiállítást, s aztán elindul­tunk száláshelyünkre, Ereszt­­vénybe, ahol egy, a Salgóvár közelében levő turistaházban helyeztek el bennünket. Este hét órakor az ifjúsági klubban zsúfolt nézőtér előtt megkezdődött a két klub fia­taljainak vetélkedője. A zsű­riben Varga B. Vilmos és Vá­ri Dezső, csoportunk vezetője foglalt helyet, játékvezetőnek Párdi Györgynét, a Nógrád megyei Könyvtár munkatársát kérték fel, aki a közelmúlt­ban nyerte meg a tv Döntő a hegytetőn vetélkedőjét, s an­nak hatezer forintos nagydíját. A diósgyőriek vetélkedő -válo­gatottja ebben az összeállítás­ban állt fel: Stubnya Júlia, Korompai Béla, Énekes End­­r­e, Sarlai József és Kerekes György. Az első kérdést mi kaptuk: „Mondjatok olyan helységne­veket, amelyek a honfoglaló törzsek neveit foglalják ma­gukban.” A 30 másodperc gon­dolkodási idő letelte után Stubnya Júlia mintegy hetet sorolt fel, s ezzel megszerezte az első három pontot. A tar­­jániaknak arra a kérdésre kellett válaszolniok, melyik falu közelében és mikor talál­tak őskori leleteket Borsod­ban. Ők csak két pontot kap­tak, Stubnya Júlia viszont még egy pontot szerzett egy kisegítő válasszal. Az előny végig a játék fo­lyamán meg is maradt, s vé­gül is mintegy tízpontos előnnyel mi nyertük a ver­senyt, s az első díjat jelentő kerámiát. Az ügyességi szám­ban a tarjáni fiúk bizonyul­tak­­jobbnak, de az — nagy bánatukra — nem számított bele a végső értékelésbe. A diósgyőriek legtöbb pontját Énekes Endre szerezte. A ve­télkedő után táncmulatság kö­vetkezett. A rövid éjszakai pihenő után másnap ismét városnézés szerepelt a programban. Meg­néztük a gyönyörű környe­zetben levő SBTC sportpá­lyát, majd autóbuszunk fel­kapaszkodott a Rokkantra, ahol az új Salgótarján egy része épül. A hegyről szép ki­látás nyílik az egész városra, s mi idegenvezetőnk. Varga Vil­mos segítségével csakhamar megismertük a város vala­mennyi nevezetes épületét. Ezt követően került sor programunk egyik legérdeke­sebb részére. Megtekintettük a föld alatti bányamúzeumot, amely az egyetlen ilyen mú­zeum az országban, s ezen kívül csak­ Csehszlovákiában és az NSZK-ban van még ha­sonló. Végül ismét az ebédre ke­rült sor, s aztán elbúcsúztunk lelkes kalauzunktól, Varga Vilmostól, azzal, hogy szom­baton, március 4-én 7 órakor Diósgyőrött, az Ifjúság Házá­ban sorra kerülő visszavágón ismét találkozunk. — Nyikes — BORSODI FIATAL A KISZ Borsod megyer­etettsagának mozga lm) tájékoztatoja. -szerkeszti: a szerkesztő foizottsag. Szerk­ete vesz.: Nagy TÜMtr .’őszerkesz­tő: Paulo­vits Ágost ott, a szerkesztő bizottság tagjai: Baráth italos. Fotrv Lászlé: Székely Sándor Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Bitó Péter Kiadóhivatal: Miskolc. fiLossilth «• ti. Felelőn: 36­ m Szerkesztőségi Miskolc, Tanácsba* tér tu tét]­enitik a KISZ-szervezetek. El őrizete? 1 évre 12 t«m index-szám: 25 918 Borsod megyei Nyomdaipari V« Miskolc, Wt» Felek» vezető: Herr Cftergo BORBOI't FIAI*At 1967, febttsír Expressz-utak... Az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda programja 1967-ben is gazdag. Kellemes külföldi út várható Kijev—Ogyessza útvonalon. Képünk egy tengerparti üdülőhelyet mutat be. Évről évre többen látogatják Expresszel a Magas-Tátra festői környezetű üdülőhelyeit. Megyénkben évente értéke­lik a legjobban dolgozó ifjú­sági export brigádok versenyét. E nemes vetélkedésben 1966­­ben Tóth Pál szocialista bri­gádja szerezte meg az első he­lyet. Az elmúlt év munkáját most értékelte a megyei KISZ- bizottság és úgy találta, hogy újra a Tóth-brigád bizonyult a legjobbnak. A gépgyári bri­gádok közül Halász György kollektívája is elismerésre méltó helyezést ért el és ered­ményei alapján az ötödik he­lyet szerezte meg. A gyárban jól ismerik a Tóth-brigádot. Elismerően szólnak munkájukról. A bri­gád főként a 8 tonnás hid­raulikus emelőket gyártja. Ha­vonta 800—900 darabot készí­tenek ezekből az autóemelők­ből, amelyeknek több mint a fele exportra készül. A meg­­ yi győztesek rendelők között első helyen szerepel az IKARUSZ, de so­kat szállítanak a Vörös Csil­lag Traktorgyár és az AUTÓ­­KER számára is. A brigád munkájára jellemző, hogy az elmúlt évben az általuk ké­szített gyártmányok értékének összege megközelítően 16 mil­lió forint volt, 800 emelővel készítettek többet a tervezett­nél. 10 500 darab autóemelő hagyta el a gyárat, de egyetlen reklamáció sem érkezett. A jó minőségben gyártott kis­be­­rendezések a Tóth-brigád munkáját dicsérik. Sokat foglalkoznak az éssze­rű javaslatok kidolgozásával. A tavaly beadott négy újítá­suk bevezetésével 290 ezer fo­rintot takarítottak meg. A tár­sadalmi munkában is élen jár­nak. A brigád 600 óra társa­dalmi munkával 180 tonna anyaghulladékot gyűjtött és télen a havazás beálltával se­gítettek az almástéri annyag­­tárolóról a hó eltakarításában. Nemcsak a munkában, ha­nem a szórakozásban is együtt tartanak. Családias kirándulá­saik és a baráti összejövetelek nagyon népszerűek a brigád­ban. A győztesnek járó 3000 forintot most is ilyen célra fordítj­ák. Úgy határozott a brigád, hogy az Avas étterem fehér termében ünnepük meg legújabb munka«!’mini.Ket, a megyei verseny első helyezé­sét. Természetesen a családta­gok is ott lesznek, s az ilyen alkalmak jól szolgálják azt a célt, hogy a brigádok tagjai és hozzátartozói a munka mel­lett a magánéletben is köze­lebb kerüljenek egymáshoz. Tanítónőként kezdte, tizen­nyolc évesen, tele lendülettel, energiával. Kezében a frissen megírt, jeles érettségi bizonyítvány­­nyal egy fiatal lány — Karaf­­fa Gizella — jelentkezett a sa­­jószögedi általános iskola megüresedett tanítói állásá­nak betöltésére, így indult el, 1960-ban. — Igen, szeptembertől tanu­­tottam. Furcsa és új volt min­den. A gimnáziumban nem éppen arra oktatják az em­bert, hogy miként kell vezet­ni egy tíz-tizenkét éves gye­rekekből álló osztályt. Néhány hónapja még én is diák vol­tam. Aztán az is maradtam egy ideig, a kisdobosok rajve­zetője lettem. Szeretem a gye­rekeket ... A szép célú indulást szép folytatás követte. Érzéseit vi­szonozták. Nemcsak a gyere­kek, hanem kollégái is■ 1961-ben már az úttörőcsa­patot irányította. — Elképzeléseim voltak, de konkrét tapasztalataim saj­nos nem. A gyakorlat hiány­zott. Az akarat segített. Azóta már nemcsak Sajószö­geden, hanem a járás terüle­tén is számítanak rá, mint út­törő elnökségi tagra, ternnepel a falu. Mert Sajó­­snápeden — ebbe* * kés falu­ban, ahol korábban ritkaság­számba ment egy-egy minden­kit érdeklő előadás — még mindig ünnepet jelentenek a kulturális rendezvények. — A te gyereked is játszik? *- Játszik hát. Ez a Gizikó megbabonázta őket, meg tán bennünket is. — Én is azt mondom. Még, hogy színjátszás? Csak a rá­dióban hallottuk eddig. — Csuda szép volt az a Kő­szívű ember fiai is tavaly. Utána rögtön, mentem a könyvtárba és kivettem a könyvet... Nagy vállalkozás ez. Eljátszani!.. — Ügyes ez a tanítónő és sose fárad el. Most valami Há­rom szegény szabólegényt ta­nulnak. Te Mara, ma azt ve­szem észre, hogy a gyerekkel izgulok én is És nemhiába izgulnak a szü­lök. Az ifjúsági színpadnak mindig sikere van. Talán ezt irigyelték meg a felnőttek is, akik kedvet kaptak a gyere­kektől: nemrég Gizikó irányí­tásával színjátszó csoportot alakítottak Most izgatottan készülnek a tavaszi bemutat­kozásra az Egérét című darab­bal. Földrajzóra. Nyoma sincs az unalomnak. A gyerekek egymás után jelentkeznek. Nem szokásos feleletek ezek, hanem valóságos kis élmény­­beszámolók. — Nekem a visegrádi hajó­út volt a legjobb, és Budapest is nagyon szép! — Mennyi mindent láttunk Keszthelyen, Balatonföldvá­­ron. Esztergomban ... — Meg Debrecenben, Eger­ben. Sárospatakon! A gyerekek lelkesen mesél­nek. Érdemes volt szerepelni­ük, színdarabokkal járni a já­rás területét — Sajóörös. Ne­­mesbikk. Nagycsécs, Hejősza­­lonta községeket. Az előadá­sok élményein kívül, pénzhez is jutottak, s ebből bejárták a fél országot. Giziké ..néni” in­tézett mindent: levelezett, tele­fonált, programot tervezett, szállást foglalt... • Karaffa Gizella 1962-ben iratkozott be az Egri Tanár­képző Főiskola magyar—törté­nelem szakára. Ta­nított és közben tatnul. S mindkettőt jelesen* — Nem tudnám elképzelni az életemet máshol, csak az iskola falai között, s a tanít­ványaim mosolya, vagy éppen csínytevései között... Osztály­főnöknek lenni nagyon fele­lősségteljes dolog.. De a vilá­gon minden fáradságot meg­ér! Azt hiszem, eme is születni kell. A nevelés, az úttörőmunka mellett sok társadalmi funk­ciója is van. Tagja a járási pártbizottságnak, a járási KISZ végrehajtó bizottságnak, a helyi pedagógus szakszerve­­zet titkárhelyettese. 1963-tól nyaranta Csillebércen segéd­kezik a táborvezetésben. Ezen­kívül ... — ... Nagy terveim vannak, hosszú idő kell majd megva­lósítás­ukhoz: jó pedagógus, igazi tanító szeretnék lenni. A tények azt bizonyítják: belőle már csak jobb pedagó­gus lehet. Tanítónőként kezdte, tizen­nyolc évesen, tele lendülettel, energiával. Igazi mai fiatal. Jókedvét, lelkesedését a ku­darcok sem törik meg. Azt mondja: — Non numero haras, msi sere nos — csak a derűs órá­kat számolom! Pár hete kapta meg tanári diplomáját. Ebben az évben bi­zonyára még több derűs óra vár rá. B, Z*. A tanítónő

Next