Borsodi Szemle, 1961 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1961 / 5. szám - TÖRTÉNELMI HELYEK - TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSOK - HEGYI JÓZSEF: A műveltség igazi műhelye, a bölcsesség igazi aranybányája...

A műveltség igazi műhelye, a bölcsesség igazi aranybányája ... HEGYI JÓZSEF A 'm­vAm­inti néhány nagyobb városunkon kívül nincs még egy magyar /T JULCUUdUn város, amely idehaza is, külföldön is annyit hallatott volna magáról a letűnt századok folyamán, mint megyénk nagymúltú iskolavároskája, Sárospatak. Nem kétséges, hogy hírét, nevét az itt élt hősöknek s az innen szárnyra bocsátott, híressé vált diákoknak köszönheti. Hiszen Sárospatak az elmúlt közel félezer esztendő alatt sok államférfit, tudóst, írót, művészt, áldozatkész magyart nevelt iskolájában a hazának. Nagyszerű hivatás, kimagasló szerep hordozója volt mindenkor nemzetünk és művelődésünk történetében a Rákóczi-vár mellett a szellemi élet, a magyar kultúra egyik jelentős fellegvára, a Rákócziak iskolája, a kollégium is. Mohács után 5 évvel, 1531-ben alapította a pataki iskolát Perényi Péter, a vár akkori birtokosa. Első tanárai Kopácsi István s a harcos prédikátor író, Sztárai Mihály voltak. Eleinte csak alsóbb rangú iskola volt, de Perényi Péter halála után fia, Gábor idejében már kollégiumi rangra emelkedett. Ez azt jelentette, hogy a kor kívánalmainak megfelelően, a tantárgyak egész sorát tanították benne: latint,, görögöt, hébert, teológiát, retorikát, dialektikát, geometriát, zenét, poétikát, fizikát. A törökök 1566-ban az iskola régi épületét felégették, de Dobó Ferenc, aki 1573-ban lett a vár ura, nemcsak a korábbi Huta és Trója nevű épületrészeket állíttatta vissza, hanem egy harmadikkal, a Fazekas-sorral meg is toldotta. Huta— Trója—Fazekas: ez a három épület volt mintegy 300 esztendőn át a kollégium fo­kozatosan négyszögűvé alakuló tömbjének a magva. Időnként újabb sorokkal bő­vült a kollégium, amilyen volt a Paradicsom-, Katona-, Cigány-, Csengetyű- és Berna-sor. Lebontásukra 1858-ban került sor, s közülük jelenleg csak a Bern város adományából 200 évvel ezelőtt létesített Berna-sor maradt fenn, termeiben az iskolatörténeti múzeum értékes darabjaival. A sárospataki iskola a XVI. század végére annyira megerősödött, hogy legki­válóbb diákjait már külföldi egyetemekre küldhette, akik onnan hazatérve, a kol­légium tanítómesteri székeibe kerültek. Nemcsak a Felvidéknek, hanem a három részre szakadt országnak is egyik szellemi központjává emelkedett, és vele szem­ben a bécsi udvar érthető bizalmatlansággal viseltetett. Hogy az igaz hazafiságra, szabadság­szer­etetre való nevelés szempontjából milyen nagy szerepe volt már ek­kor is iskolánknak, mutatja az a körülmény, hogy a Bocskai-szabadságharc sikere után, az 1606-i kassai országgyűlésen azt kívánták a felkelő magyarok, hogy „az ország Sárospatakon főiskolát állítson és annak megfelelő javadalmáról gondos­kodjék.” A ballon'mm leggnagyobb pártfogója I. Rákóczi György fejedelem és Jaka- Kollégyim rékos, dolgos felesége, Lorántffy Zsuzsanna volt. Ők az isko­lát új épületekkel bővítették, s bőkezűen gondoskodtak a tanárok és diákok ellá­tásáról. A fejedelem 1621-ben elrendelte az iskola törvényeinek rendszerbe fogla­lását. Ez a 340 éves iskolai törvénykönyv teljesen mai rendtartásunk értelmében szabályozta az iskolai életet, szabta meg az igazgató, a nevelők, a segédtanítók és a tanulók jogait, kötelességeit. Lorántffy Zsuzsanna 1650-ben meghívta Sárospatakra az iskola nevelésügyi igazgatójául a híres cseh pedagógust, Comenius Amos Jánost, aki négy évig mű­ködött az iskolában. Már a fejedelemasszonyhoz írt első levelében „nagyfényű”­­nek nevezte a pataki kollégiumot, és azt kívánta, hogy „itt senki a nemességből, senki a polgári rendű ifjúságból, senki a jobb tehetségű paraszti népből a tanul­tabb csiszoltságtól ne legyen távol. Gondoskodni kell arról, hogy az otthoni szűk vagyoni helyzet senkit, aki művelődésre vágyik, ne akadályozhasson. Állítani kell

Next