Borsodi Szemle, 1966 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1966 / 4. szám - MÚLTUNK MEGISMERÉSÉHEZ - Gazsi József: Rövid áttekintés a magyar antifasiszta ellenállásról 1944-45-ben

1944. október 15-től a lakosság mind szélesebb rétegei fordultak szembe a né­met és magyar fasisztáikkal. Lelepleződtek azok a vágyálmok is, melyeket egyes rétegek tápláltak, hogy Horthy vezetésével az ország elkerülheti a háború pusz­tításait. A negyedszázadon át félreszorított baloldal és az ország demokratikus erői egyre növekvő befolyást gyakoroltak a közvéleményre. A kommunista párt, mint az antifasiszta harc szervezője és vezetője, az ellenzéki pártok körében vitat­hatatlanul a legnagyobb tekintélyre tett szert. A háború alatt megindult függetlenségi mozgalomból 1944 végére, 1945 ele­jére, fegyveres harc bontakozott ki. Ehhez társult a néptömegek passzív ellen­állása, amely abban nyilvánult meg, hogy minden fasiszta terror ellenére sem vonultak el nyugatra, megakadályozták a nemzeti vagyon elhurcolását, tönkre­tételét, a gyárak és üzemek felrobbantását. Méltán illeszkedett ehhez a folyamat­hoz a hadsereg agonizációja. A nép tömegméretekben virtusnak tekintette a fa­siszták parancsainak kijátszását, rendelkezéseik megtagadását. Joggal képviseli tehát számos magyar történész azt az álláspontot, hogy 1944 végén Magyarországon forradalmi tömegmozgalom bontakozott ki, s ennek nyo­mán az országban forradalmi helyzet alakult ki [19] A tömegek aktív és passzív fellépése, a fegyveres harc azonban nem nőtt át általános népfelkeléssé, anti­fasiszta­­szabadságharccá. A felgyűlt gyúanyag még mindig nem érte el azt a „kri­tikus tömeget”, amely — napjaink szólásával élve — megindíthatta volna a lánc­reakciót. Ennek a helyzetnek megértéséihez még alaposan tanulmányoznunk kell a fa­sizmusnak a középrétegekre kifejtett hatását, azt a propagandát, amely a hazánk­ban folyó háborúnak „honvédő” színezetet adott, az ellenforradalmi rendszer utolsó­­hónapjainak terrorszerveit, a terror hatását stb. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy Hitler számára létkérdés volt Magyarország megtartása, s a cél édeké­­ben nem sajnáltak vért, erőt, semmi fáradságot. A magyar nép tehát csak kis mértékben járulhatott hozzá hazája felszabadu­lásához. A negyedszázados fasiszta rendszer szétzúzását a Vörös Hadsereg végezte el, megnyitva az utat hazánk demokratikus, majd szocialista fejlődése előtt. A fasisztákkal szembeni passzív ellenállás, a hadsereg bomlása Az ellenállási mozgalom történetének kutatói a korábbi években nem nagyon vették figyelembe azokat a jelenségeket, amelyek a nép tömegeiknek a fasizmussal szembeni passzív magatartására utaltak. Ennek tanulmányozása azért is válik fon­tossá, mert hazánkban, ahol az ellenforradalmi rendszer gondosan megszervezett elhárító szolgálatot épített ki, s ahol a terror szinte megbénította az emberek cse­lekvőképességét, gyakran csakis passzív tonnában nyílt lehetőség a fasizmussal való egyet nem értés kifejezésére. A korabeli dokumentumokat tanulmányozva rögtön szembetűnik, hogy az esz­közöknek, módszereknek és eljárásoknak milyen változatos és sokrétű formái ke­rültek felhasználásra. Terményrejtegetés, az üldözöttek bújtatása, szabotázs, mun­kamegtagadás, Hitler-ellenes felvilágosító tevékenység, a szövetségeseit hadifog­lyainak segítése, a lengyel menekültek támogatása, áruelvonás, harc a kitelepítés ellen stb. — sorolhatnánk tovább az ellenállásnak ezeket a „láthatatlan” jelen­ségeit. Ezek a „hard” formák alkalmasak voltak arra, hogy a lakosság olyan réte­geit is bekapcsolják az antifasiszta mozgalomba, amelyek körében még nem érett meg a fegyveres fellépés gondolata. Az itt használt módszerek az ellenállási moz­galom alkalmazkodó képességét tükrözik, s azt, hogy mindig igyekeztek megtalálni az adott, a kihasználható lehetőséget. Fordított előjellel azonban azt is tanúsítják, hogy a fegyveres harc szükségességének gondolata csupán a lakosság kisebb részé­nél vált általánossá. Hazánk már a háborút megelőző években is Németország egyik legjelentősebb élelmiszer és nyersanyagszállító partnere volt. Míg 1938-ban teljes külkereskedelmi forgalmunknak csak 29%-a irányult a hitleri birodalom felé, addig 1944-ben a

Next