Borsodi Szemle, 1968 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1968 / 1. szám
BORSODI SZEMLE A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezete, a Megyei és Városi Tanács folyóirata Szerkesztőség: Miskolc, Széchenyi utca 16. Felelős szerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztő bizottság: Dr. Bodgár Ferenc, Csabai Kálmán, dr. Gutter József, dr. Hetényi György, dr. Kun László, Majoros Balázs, dr. Nemecskay Tivadar, dr. Novák István, H. Szabó Béla, Tok Miklós, Varga Jenő Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bíró Péter Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlapirodánál Budapest, V. József nádor tér 1. sz. és bármely postahivatalnál Előfizetési díj 1 évre 24 Ft. Csekkszámlaszám: egyéni 61 280, közületi 61 066, vagy átutalás az MNB 8. sz. folyószámlájára Kéziratot nem őrzünk meg. KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE SÁNDOR ISTVÁN: Az aradi vértanúk nótájáról. Ethnographia LXXVIII (1967), 507—522. Népi kéziratos verseskönyveinkben szép számban található olyan, több versszakos dal, amely az aradi tizenhárom vértanúról szól. Borsodban több helyen is ismeretes lehetett. Aristogiton néven egy miskolci tanárember közöl népdalokat a szabadságharc idejéből, többek között az említett dal első és utolsó versszakát, melyre még 1898-ban is jól emlékszik (Szabadság, 1898. aug. 3.). Peres János: „Az aradi vértanúk 1849. okt. 6.” címmel közli a dalt 14 versszakban (Szabadság, 1898. aug. 6.). Ehhez a következő megjegyzést fűzi: „A 13 vértanú halálára írt gyászdalt nem találtam meg jegyzeteim közt; valószínűleg az árvízkor veszett el. Ezt is csak emlékezetből írom tehát le, mint a többit. Abban az időben azt hallottam, hogy ezt vármegyénk egyik szülöttje írta. Nevet nem írok, mert az emlékezet nem mindig csalhatatlan.” Az említett dal megtalálható egy Mályinkáról származó népdalgyűjteményben is az 1938-as évből, 9 versszakban (HÓM Ad. 636.). Sándor István az általa ismert öt kéziratos lejegyzést soronként összehasonlítja Lévay versével. A folklorizációnak a szerző szerint kétféle módja lehetett: Ha az elsőbbség Lévay versét illeti, úgy a következőknek kellett történni: 1. Lévay József verse az önkényuralom ellenére kéziratos formában bizonyos nyilvánosságra tett szert. 2. Költeményét valaki átdolgozta, népszerűbbre hangolta. 3. Ez a változat ponyvára került. 4. A ponyvaszöveg teljesen kiszorította a köztudatból Lévay korábbi, s már bizonyos publicitással rendelkező költeményét. 5. Végre Lévay verse megjelent. Ha viszont a nép ajkán élő variáns-csoport korábbi voltát tételezzük fel, úgy Lévay versének kialakulását az alábbi módon képzelhetjük el: 1. Ismeretlen költő verset írt az aradi vértanúkról, amely az önkényuralom viszonyai között népszerűségre tett szert. 2. Lévay megismerte, átsimította, átdolgozta a verset. 3. A politikai légkör javulásával közzétette a költeményt. Sándor István a folklorizáció utóbbi módját fogadja el, s véleményét látszik igazolni a mályinkai variáns, valamint az Aristogiton által közzétett töredék és a Peres János által közzétett dal. Mindenesetre a nép között élő verset sokan Lévaynak tulajdonították, nemcsak most, hanem a szabadságharc utáni időkben, illetve a szabadságharc fél évszázados évfordulóján azok, akik a történeti eseményekben is aktívan részt vettek, illetve Lévayval szoros kapcsolatban állottak. B. F.