Szövetkezeti Élet, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-26 / 1. szám

M n M fSwHLe't'AKyAt, a`sfreirat,jrsft ¥ ic% A BORSOD MEGYEI PÖLÖSTOf­ES SZÖVETKEZETEK LAPJA VI. évfolyam, 1. szám. ÁRA: 1,50 FORINT 1968. december 26. Miért változtak az árak? L­assan a kirakatokkal is eltelünk, s az árvál­tozások alapos tanul­mányozását befejezzük. Egy­szóval: napirendre tértünk és térünk az árrendezés felett. Napirendre térünk, mert mint legtöbben mondják: kelleme­sen csalódtunk. Ha ez így van, miért írnak még­ most is az újságok e kérdésről, mi­ért írjuk mi is e cikket? Azért, hogy mindenki világo­san megértse, hogy nem va­lami hóbortról, egyesek el­képzeléséből hajtottunk vég­re árrendezést, hanem a szük­ségszerűségből. Azért cikke­zünk, hogy megértsék: a vég­­rehajtott fogyasztói árválto­zások­ összhangban vannak a párt és a kormány állásfog­lalásaival, az eredeti gazda­sági és életszínvonal-politikai elképzelésekkel. Miért is változtak az árak? Mindenki által ismert hétköz­napi tény, hogy a termékek árának nagy hatása van mind azok előállítására, mind pe­dig fogyasztásukra. A termelő elemi érdekét követve szíve­sebben termeli azokat a ter­mékeket, amelyeken nagyobb a jövedelme, s igyekszik mel­lőzni azok termelését, ame­lyekből nem sok hasznot lát. A fogyasztó hasonlóképpen gondolkodik: a különböző ára­kon forgalomba hozott ter­mékek közül azokat, igyek­szik megvásárolni, amelyek­kel legolcsóbban elégítheti ki szükségleteit. Az áraknak ez a termelést és fogyasztást együttesen sza­bályozó szerepe meglehetősen elvált egymástól az elmúlt 15 év alatt. A társadalom, a nép­gazdaság érdeke azt kívánja, hogy a termelés és a fogyasz­tás rugalmas igazodása révén a lakosság szükségleteinek ki­elégítése minél kisebb költ­séggel és minél magasabb­ színvonalon történhessék. Az előállítók és a fogyasztók ér­dekeit úgy a legkönnyebb egy­máshoz közelíteni, ha a ter­mékek árai megközelítően al­kalmazkodik előállításuk költ­ségeihez. A lakosság fogyasztását szolgáló árualapnak jelenleg csak 14 százalékánál érvénye­sült ez a követelmény. A többi terméknek az előállí­tási költségekhez viszonyítva vagy magasabb, vagy alacso­nyabb az ára. Az 1968-as évet ne­m kezd­hettük ilyen aránytalan árak­kal. A kiegyensúlyozott gaz­dasági fejlődéshez olyan árak szükségesek, amelyek a fo­gyasztást a viszonylag olcsón előállítható termékekből nö­velik és a drágán termelhető gyártmányok fogyasztását mérsékelik. Azzal is számolni kellett, ho­gy egyre nagyobb tömegben és mind szélesebb választék­ban hozunk be külföldről fo­gyasztási cikkeket. A világ­piaci helyzettől függően a hazai árakhoz hasonlítva az egyik terméket viszonylag ol­csón, a másikat viszonylag drágán tudjuk a külföldi pia­cokon beszerezni. Az áraknak alkalmazkodni kell ehhez a körülményhez is. Az új gazdálkodási rend­szerben, mint már ismeretes, a fogyasztási cikkeknek meg­­közelítően a fele kötetlenebb vagy éppen szabad áron ke­— -——*—•.fa- a termékeknél — a dolog ter­mészeténél fogva — az árak erőteljesebben közelednek majd a költségekhez. Szüksé­ges tehát, hogy a hatósági ár­megállapítás vagy ármaximá­­lás alá eső termékek árai is már most megmozduljanak ebben az irányban. Veszélyez­tetné ugyanis az ellátás folya­matosságát, megbontaná az árrendszer egységét az, ha a kötött árak más arányokat tükröznének, mint a kötetle­nebbek. K­övetelmény tehát egy­részt az, hogy a fo­gyasztói árak arányai közeledjenek a költségeket tükröző termelői árak ará­nyaihoz, másrészt kifejezésre jusson bennük a fogyasztó értékelése, a külföldi árviszo­nyok hatása, de egyúttal ér­vényre juttassák ezek az árak a szocialista társadalmi-gaz­dasági rendszer szociális, kul­turális, egészségügyi szem­pontjait is. Mindezek alapján nem lehe­tett kétséges, hogy a gazda­ságirányítási reform beveze­tésével egyidejűleg egy szolid árreformot is végre kellett hajtani. Szolid volt ez az ár­reform, mert a fogyasztói áru­alapnak csak 2g százalékát érintette. Egy radikális ár­reform a fogyasztói árualap 90 százalékára terjedne ki, s alapvetően megváltoztatná az árarányokat. Ilyen árreformot azonban egycsapásra nem valósítha­tunk meg. Ehhez hosszabb idő szükséges. Éppen ezért —■ néhány ter­méktől eltekintve — csak az egyes termékcsoportok­on be­lül (például élelmiszerek, ru­házat, építőanyagok stb.) haj­tottak végre ármódosításokat. Csökkentek általában azoknak a termékeknek az árai, ame­lyekben magas volt a forgal­mi adó, és emelkedtek az olyan árak, amelyek eddig csak jelentős dotációval vol­tak fenntarthatók. Vályi Pé­ter pénzügyminiszter legutób­bi parlamenti expozéjában érintette ezeket a változáso­kat. A hatósági árváltozások egy részének az a célja, hogy 1968 elején egy, az eddiginél alacsonyabb árszínvonalról in­duljunk. Várható­­ ugyanis, hogy a kötetlenebb és a sza­bad árakon értékesülő ter­mékeknél a termelés és a fo­gyasztás csak bizonyos ár­emelkedés mellett lesz képes egymáshoz igazodni. Ez meg­emelheti az általános árszín­vonalat. A szocialista állam alapvető kötelességének tart­ja, hogy őrködjön a pénz ér­tékállandóságán. Ezt a köte­lességét átérezve a kormány úgy döntött, hogy a várható áremelkedések részbeni ellen­súlyozására a hatósági árakat úgy módosítják számos ter­méknél, hogy az induló ár­színvonal az ült évinél ala­csonyabb . A­z ár SZi­sz-A vám­ ellenére másfél szik •< eszkö del ke nala4 sa a Zárszámadást vásár Sályban Megyénkben az idén első­nek a sályi termelőszövetkezet tartotta meg zárszámadását. A tsz nagyszerű eredménnyel zárta az 1967-es gazdasági évet. Egész éven át jócskán fizettek előleget a dolgozó ta­goknak, most a január 17-én megtartott zárszámadó közgyűlés alkalmával is más­fél millió forintnyi részesedés kifizetésére került sor. A további években előfor­dult, hogy az ilyen jól sike­rült zárszámadás után a tsz több tagja Miskolcra utazott, hogy ott intézze el nagyobb bevásárlásait. A mezőkeresz­tesi körzeti fmsz az idén megtakarította a sályiaknak ezt az utazgatást. A zárszám­adó közgyűlés alkalmával nagyszabású vásárt rendeztek a községben. Három napon át bőséges áruválasztékról gon­doskodtak a művelődési ott­honban megrendezett vásáron. A televíziótól kezdve a téli­tavaszi ruhaneműig minden megvásárolható volt a vásá­ron. Sokan vásároltak a falu­ban tv-készüléket, rádiót, textilanyagokat, háztartási gé­peket Országosan előbbre lépett a szövetkezeti kereskedelem Az elmúlt esztendőben is­mét számottevő eredményeket­­ ért el a szövetkezeti mozga­­­­lom. A már majdnem végle­ges, megközelítően teljesen pontos év végi számadatért­ arról tanúskodnak, hogy a szövetkezeti munka minden területén, így a szövetkezeti kereskedelemben is jelentős előrelépést hozott 1967. Szi­lárd alapokról tettük meg az első lépéseket az új gazdasági­­ mechanizmusban. Minden elő­­­­feltétel megvan arra, hogy­­ teljesítsük a SZÖVOSZ VI. kongresszusának célkitűzéseit, amelyek röviden így fogal­mazhatók meg: az általános fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek szolgálják még si­keresebben tagjaik és az egész lakosság életkörülmé­nyeinek javítását, társadalmi, gazdasági és kulturális fel­­emelkedését. Alapvető köve­telmény az is, hogy a fogy­asz­­tási és értékesítő szövetke­zetek még gazdaságosabban működjenek, s érvényesítsék következetesebben a szövet­kezeti demokráciát. Megyénkben az elmúlt esz­tendőben 7108 új belépővel 170 730 főre növekedett a szö­vetkezeti tagság s 809 000 fo­rint volt a befizetett részje­gyek összege. Megyénk fal­vaiban húsz új létesítmény épült teljesen helyi források­ból, s terven felül a község­­fejlesztéssel közösen 34 jelen­tősebb beruházást kezdtek meg. Mintegy 80 millió forint volt az az összeg, amit me­gyénkben a szövetkezeti háló­zat fejlesztésére, korszerűsíté­sére fordítottak.­ A sárospataki műszaki bolt, amely 1966-ban tízmilliós, az elmúlt esztendőben pedig már több mint 11 milliós forgalmat bonyolított le. Kelengyéből­ nyílt Miskolcon A közelmúltban újjávarázsolt szövetkezeti bolt nyílt Miskolc belvárosában, a Széchenyi utca 68. számú házban. A Miskolc és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet az új kelengyebolt gazdája. A város lakossága nagy örömmel fogadta a szép üzletet, amit a nyitás utáni napok nagy for­galma bizonyít a legjobban. Az üzlet nagyon szép, ízlé­ses kirakatára a járókelők is felfigyelnek. Belülről még von­zóbb az üzlet. Nemcsak a mo­dern berendezések, a szép el­adótér és az udvarias kiszolgá­lás miatt, hanem elsősorban azért, mert itt minden kapha­tó, amit a kelengyeboltban a vevő meg szeretne vásárolni. A régi helyiséget mintegy 300 ezer forintos költséggel va­rázsolta újjá, valóban nagyvá­rosi üzletté a szövetkezet. Ta­mási Márton boltvezető és a há­rom eladó számára itt való­sággal öröm a munka. Az áru­­választék igen gazdag. A meny­asszonyi fátyoltól és koszorútól kezdve a vőlegényingig, az ágyneműig minden kapható. Megváltozott a bolt nyitvatar­tási ideje is. Reggel 8-tól, rö­vid félórás ebédszünettel dél­után 6 óráig várják a vevőket A mezőkeresdesiek helyes kezdeményezése A Mezőkeresztesi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet a közelmúltban ta­nácskozást tartott a környék hét termelőszövetkezetének ve­zetőivel. Megbeszélték, hogyan oldhatják meg legered­ménye­sebben, közös összefogással a szövetkezethez tartozó közsé­gek zöldáru-ellátását, hogyan növelhetik a helyi árualapo­kat. A megbeszélés eredmén­­nyel járt. A szövetkezet és a termelőszövetkezetek vezetői megállapodtak abban, hogy az érintett községekben zöldárut csakis a fogyasztási szövetke­zet árusítson, külön tsz-értéke­­sítésre ne kerüljön sor. Ez a megállapodás kölcsönösen szol­gálja mindkét fél előnyeit. A szövetkezet többek között a kö­vetkező gyümölcsféleségek és zöldáruk termelésére, illetve felvásárlására kötött szerző­dést a környék tsz-eivel: szőlő 290 mázsa, alma 100, őszibarack 200, szilva 1200, görögdinnye 1100, sárgadinnye 300 mázsa, fejeskáposzta 1300, zöldpaprika 300, paradicsom 300, sárgarépa 100, gyökér 160, karalábé 20, kelkáposzta 60, zöldborsó 20, szárazborsó pedig 50 mázsa. Ezenkívül 5000 csomó zöld­hagymát, 500 kiló tollat, 10 va­gon lucernát és 40 vagon szal­mát is átvesz a szövetkezet a tsz-ektől. Ezek a mennyiségek a kör­nyék községeinek áruigényeit teljes mértékben kielégítik, sőt ebből központi készletekre is jut áru. A gesztelyi kisáruházban *gj gondolat volt a Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­­k gesztelyi kisáruház megnyitása. Az előző hónapokban, azok a­t kisáruház alakult kereken 300 ezer forintos forgalmat bo­­■\ kisáruház októberben 573 ezer, novemberben 630 ezer i­rgalmat bonyolított le. A jó eredmények, a gesztelyi Emil boltvezetővel az élen a kisáruház valamennyi­énak­ Jé asaa&árát is dicsérik. I kertszövetkezetel életéből ben elért eredményeket és a további tennivalókat. Megyénk­ben 175,5 holdon, közel 700 fős taglétszámmal ma már kilenc kertszövetkezet működik. A megye egyik legnagyobb és legeredményesebben tevékeny­­kedő kertszövetkezete a pe­re­ces­i „Fekete gyémánt”, amely­nek 227 tagja 60 hold egykori parlagterületet varázsol gazda­gon termő gyümölcsössé és sző­lővé. E kertszövetkezet tagjai például már mintegy 65 ezer forint értékű társadalmi mun­kát is végeztek. A gyermekek részére például egy kis játszó­teret építettek. A kilenc kertszövetkezet tag­jai az elmúlt évben 7000 gyü­­mölcsfacsemetét, 10 000 szőlő­­oltványt és több ezer tő bonyós gyümölcsöt telepítettek. Mint­egy kilencvenen már kisebb hétvégi házikót is építettek te­rületükön. Sajnos nem áll még rendelkezésre néhány jó típus­terv, amely biztosítaná a hét­végi házikók csinosságát. A kezdeti nehézségek után szépen fejlődnek megyénk kertszövetkezetei. Miskolcon sajnos korántsem sikerült ki­elégíteni az érdeklődők igé­nyeit, pedig még bőségesen lennének területek, ahol kert­­­szövetkezetet lehetne alakíta­ni. A legnagyobb baj, hogy az állami tartalékterületek tulaj­donjogi nyilván­tartása rende­zetlen és néhány illetékes túl­zott követelményeket is tá­maszt a kertszövetkezetek ala­kításával kapcsolatban A MÉSZÖV elnöksége a kö­zelmúltban­­ tárgyalta meg a kertszövetkezetek szervezésé­

Next