Borsodi Szövetkezeti Élet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

4 A József Attila emlékbizottság felhívása Közeledik József Attila születésének 75. évfordulója, 1980. április U-e. Az évforduló méltó megünneplésére emlékbizottság alakult, amelynek elnöke Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Az emlékbizottság január 11-én felhívást tett közzé, melyet a napilapok teljes terjedelemben közöltek. A felhívás többek között hangsúlyozza: József Attila költészete itthon — és egyre inkább a nagyvilágban — nemcsak emlékeztető tanúság, hanem történelmi feladataink megoldásának erőteljes művészi ösztönzője: a szocializmus által formált, gyarapodó ember — köztük a mindenkori fiatalok egyik legközvetlenebb művészi nevelője; ars poeticájával líránk, egész művészeti életünk eleven hagyománya, élő példaképe. A közelgő évforduló alkalom arra, hogy még többen és mélyebben éljük át, értsük meg költészetének idővel gyarapodó tanulságait. „Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz és a magyar költészet határainkon túli barátaihoz, elsősorban művének széles körű és mélyebb megismerésével, megismertetésével, valóban méltó módon emlékezzünk meg József Attila születésének 75. évfordulójáról” — olvashatjuk. * * József Attila: ARS POETICA Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás — fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők — mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdit a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok /erseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübörögni rímert. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET mo. JANUÁR az ifjúsági párthatározat végrehajtásáért . A fogyasztási szövetkezeti mozgalomnak az ifjúsághoz fűződő érdekei alapvetően megegyeznek az egész társadalom érdekeivel. Tíz év távlatából tudjuk, hogy a párt ifjúságpolitikai határozata, az ifjúsági törvény egyetértésre, táptalajra talált megyénk fogyasztási szövetkezeteiben. Az itt tevékenykedő fiatalok, a KISZ-szervezetek, s ma már mindinkább az ifjúsági bizottságok is, részesei az elmúlt évek jelentős munkasikereinek, amelyeket mozgalmunk a szövetkezés szocialista jellegének továbbfejlesztésében, a belső önkormányzat és a szövetkezeti demokrácia erősítésében, a tagok igényeire alapozott és a társadalmi érdekekkel összhangban álló gazdaságpolitikai, ifjúságmozgalmi célkitűzések megvalósításában elért önvizsgálatra, önkritikára, s a nem kevés eredmény ellenére is még több cselekvésre késztetett bennünket mindaz a tapasztalat, amely az ifjúságpolitikai párthatározat időarányos végrehajtását összegzi. Voltaképpen ez a lényege a gondosan elkészített jelentésnek, a felszólalásoknak, amelyek a MÉSZÖV elnöksége december végi ülésén elhangzottak. 0 A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban az összes taglétszámhoz viszonyított 30 életéven aluliak aránya megközelítően 20 százalékra tehető. Az alkalmazotti létszámot tekintve ez az arány 39 százalék. Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a fiatalokkal való törődés a szövetkezeti mozgalomban csöppet sem elhanyagolható. A szövetkezet többsége jól tudja ezt, illetve azt, hogy tevékenységük jelentékeny hatással van a fiatalok életére. Olyan tevékenységek ezek, amelyek a fiatal szövetkezők élet- és munkakörülményeit egyaránt meghatározzák. A fiatalokkal való sokoldalú foglalkozás fontos politikai, társadalompolitikai kérdés, bár sok oldalról, de lényegre törő közelítését jól érzékelteti a jelentés: az elmúlt tíz év bázist jelent, erre támaszkodhatunk. Mi benne a legfontosabb? — Az ifjúságpolitikai munkában minden fontos. Mégis — mint azt az elnökség megállapította — eszmei, politikai világnézeti szempontból kell az eddiginél is gyorsabban előbbre lépnünk. Ez a meghatározó. Valamely, a szövetkezeti ifjúságot érintő szociális gond megszüntetése inkább csak pénz kérdése. A tudati ráhatás nem ilyen egyszerű. Már csak azért sem, mert a tudatformálás módszere nem egységes. Nem is lehet az. Egy biztos: a tapasztalatok bizonyítják, a fiatalok mozgalmunkban sem szeretik a sablont, a szólamokat. Nem szeretik a direkt módszereket. A ráhatás az indirekt nevelés helyes módja az olyan társadalmi közeg, munkahelyi légkör, amely magával ragadja a fiatalt, ily módon befolyásolja eszmei , politikai, emberi magatartását. A fiatalok nevelésében döntő szerepük van az idősebb munkatársaknak, a szocialista brigádoknak, a KISZ- szervezeteknek. A családi környezeten túl a munkahely járul hozzá elsődlegesen politikai, erkölcsi, szakmai fejlődésükhöz. Vagyis mint az a testületi ülés vitájából is kitűnt, fontos, hogy a politika és a gyakorlat legyen egységes. Ha nem az, a fiatal bizonytalanná válik. Az ifjúságpolitikai munka gyakorlati végrehajtásának összegezése arra is felhívja a figyelmünket, hogy felelősségünk lényegében a párthatározat egységes végrehajtásában van. Változott-e a felnőtt társadalomi ifjúságszemlélete? — Erre a kérdésre a vezető testület egyértelműen igennel válaszolt. Eredmények különösen a kereskedelemben dolgozó fiatalok körében észlelhetők. Mindjobban kezd rangja, becsülete lenni a kereskedői szakmának. Milyen a felnőttek magatartása, életformája. Arra is fény derül, hogy ..kétszínű”. A fiataloktól fegyelmet követelünk, de magunk ... Legyünk hát őszinték magunkkal, egymással szemben, mert a jó és a rossz példa is ragadós. Néhány megállapítás — megannyi izgalmas kérdés. A téma is az. Miért? ..Akié az ifjúság, azé a jövő.” Nem bölcselkedés. Tény. Az ifjúság ügye társadalmi ügy. Ez az ügy nem tűr mulasztást, közönyt, mindig átgondolt, célratörő cselekvést kíván, hozzáértést és hajlékonyságot, mert az ifjúság érzékeny, mint a szeizmográf ... 0 A tapasztalatok sok-sok kérdésre választ adnak. Arra is, hogy több vonatkozásban kedvező a változás. Az elnökség tudomásul vette az eredményeket, tekintettel azonban az ügy fontosságára, a további tennivalókra összpontosította a figyelmet. Úgy határozott, hogy az előterjesztést és a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat — hasznosítás céljából a szövetkezetek rendelkezésére bocsátja. Számol vele, hogy a következő évek munkája sem lesz könnyebb. Sőt nehezebb, még bonyolultabb, mert maga a fejlődés is bonyolult problémákat állít elénk. Azonban az ifjúságért érzett felelősséget nehezebb körülmények között is közösen kell váljuk. T. B. smerősbe botlom a miskolci főutcán, melynek gyalogos- és gépjárműforgalma egy világvároséval vetekszik. Látom, lógatja az orrát. Mi baj? Mi baj? Keserűen legyint — Nagy baj. Feleségem egy hét óta alig hunyta le a szemét, csak sir és sir... Ilyen bevezető után a legrosszabbra gondol az ember: haláleset ... leégett a háza ... Egyik sem. Nagykorúvá lett fiúk faképnél hagyta őket, albérlő lett Miskolcon, állandóra jelentkezett be. A falu, melynek a fiatalember végképp hátat fordított, mindössze 15 kilométerre van Miskolctól. A vonat menettartama 40 perc. A rendszeres bejárás szempontjából igen előnyös település. Kereskedelmi, oktatási, egészségügyi ellátottsága szinte kifogástalan, régóta vezetékes vízzel rendelkezik. Egy fekete mellett, az ingázással járó időveszteségről faggatom. Húsz éve maga is bejáró dolgozó, tehát pontos képet tud róla adni. Délelőtti műszak esetén hajnali fél négykor ébresztő. A vonat negyed ötre érkezik a falu állomására. Délután fél négyre otthon van. Ez 12 óra, amiből a veszteségidő négy óra. Miskolci lakosként ebből legalább két órát megtakarít, havonta tehát 60 órát. Mivel 800 forintot fizet az albérletért, időnyerése naponta 26 forintjába kerül. Az ifjú szakmunkás havi keresete 2200 forint, mellékkeresetre — egyelőre — aligha számíthat, tehát a maradék 1300 valahány forintból kell gazdálkodnia. A szüleivel való szakításnak nem voltak szembeötlő előjelei. Kijelentkezését titokban csinálta. Mint mindig, azon a szomorú napon is anyja melegen tartotta az ételt, az asztalt megterítette — a férj délután műszakba ment — és várta haza egyetlen fiát. Mivel máskor is előfordult, hogy a negyedötössel jött, semmi rosszra nem gondolt. A temérdek baromfi, az eladásra nevelt négy sertés jussát követelte. Megszokottan látott dolgához. Amikor a negyedötös elfüttyentette magát a kertek alatt, sietve befejezte az etetést — a „fiatalúrnak” igen érzékeny az orra, ki nem állhatja a disznószagot. A nyári konyhában lelökte gumicsizmáját, munkaköpenyét, szaladt megmosakodni, felvenni fehér kötényét. Egy srác, fia barátja nyitotta rá az ajtót. A Pista azt üzeni, ne várják haza, albérletet vett ki Miskolcon. Az apa ökle összeszorul a tehetetlen dühtől, foga is megcsikordul. — Címét a tanácson tudakoltuk meg. Az asszony rimánkodott, keressem meg, beszéljek a fejével, ne csináljon bolondot, hiszen otthon mindene megvan. — A férfi sóhajtott, keserűen folytatta: — Megmakacsoltam magam. Egy tapodtat se megyek utána, még széttalálom verni a pofáját. Hát ez a hála a nevelésért, a kényeztetésért, meg mindenért?! Valamikor az urak nem járatták úgy a kölyküket, mint mi, az anyja meg csak nyalla-falta, mint tehén a borját, hiába figyelmeztettem, nem lesz ennek jó vége. Nekem még úgy-ahogy szót fogadott, nem mert visszapofázni, hogy nem hányja ki a disznó alól a trágyát, de az anyja szóba se mert előtte hozni ilyesmit. — Megkerested a fiad? — vetettem közbe. — Most jövök tőle. — Mit mondott? Ismerősöm pozdorjává morzsolt egy cigarettát, amire pedig rá akart gyújtani. — Jól kifizetett! Azt mondta, ő nem akar „paraszt” lenni. Ha nem ott vagyunk, abban az idegen lakásban, élete végéig megemlegetné ezt a napot — elverem, hogy megfekszi. — Jókora ökle felreppent az asztalról, belekaszált a levegőbe. — Megtiltottam az anyjának, hogy pénzt vagy csomagot küldjön neki. Ha a maga lábára állt álljon meg rajta, én nem leszek olyan jó bolond, mint mások. Kíváncsiskodtam: — Miért, mások mit csinálnak ilyen helyzetben? — Hogy mit?! — Kényszeredetten nevetett. — Elkezdik a gyűjtést, fogukhoz verni a garast, hogy a drágalátos úrfi vagy kisasszony ne várjon hat-nyolc, netán tíz évig lakásra. Elhallgatott. Tekintete hosszan időzött a világvárosi forgatagon. A nem ekkora tömegnek szánt járda dugig emberrel, a sietősebbek lelépnek az úttestre, hogy némi előnyre tegyenek szert ismeretlen céljuk felé loholtukban. A fáradt emberek esetlenségével mutatott ki az ablakon: — Nem tudom, mit esznek rajta. Nekem futkos a hátamon a hideg, amikor belekeveredek ebbe az áradatba. Akkor érzem jól magam, amikor otthon földet ér a lábam. Csend fogad, ismerősök köszönnek rám, nem akarnak letaszítani a járdáról, hogy a kerekek alá kerüljek. — Megcsóválta a fejét. — Ha nekem fizetnének, akkor is megszöknék a bérházból. Fejét lehorgasztva ült magának, hirtelen elszótlanodva. Gondolatai olyan világban járhattak, mely számára meghitt, mindörökre visszahívó, de amiben a fia már nem érzi jól magát, nem hajlandó folytatni szülei „strapás" életmódját. Arca olyan bánatos volt, ha netán konyakoztunk volna, talán sírva fakad. Tűnődve beszélt: — Pedig már kinéztem neki egy jó házhelyet. Szegről-végről rokon, akivel alkudoztam, olcsón adta volna. Képzeld el, öregem, majdnem ötszáz öl! Mit ki lehet abból hozni! Kész programja volt a jövőre. A ház, amit összeküszködött, marad a lányának (még csak tizenkét éves), fiának megveszi a telket, besegít az építkezésbe is — lényeg: egy faluban lakjanak velük. Hát tessék! Az a piszkos kölyök keresztülhúzta a számítását ... — Mit szólsz hozzá — fordult hirtelen felém —, az Alkotmányt vagdosta a fejemhez. — Az Alkotmányt?! — hüledeztem. — Azt! Hogy az kimondja: nyolc óra munka, ugyanannyi tanulás, szórakozás, nyolc óra alvás. Megverte a mellét, arca belevörösödött a méregbe. — Hát rám nem vonatkozik az Alkotmány?! Úgy nézz rám, hogy húsz évi házasságom alatt egyszer voltam üdülni az asszonnyal. A nyáron is zsákolással töltöttem a szabadságom a téeszben, naponta egy mázsa árpát kerestem, hogy azért se kellessen pénzt kiadni. Ez a kölyök meg a hasát süttette a napon. A szalonnára már csak fintorgott, mindig kolbász, de a villanyelet nem fogná meg. A disznószar büdös, a kolbász nem büdös, se a hurka, a sonkáért a világ végére elmenne. A paprikás krumpliból kiszemezi a húst, a többit ott akarja hagyni. Már hogyne öntött volna el az epe. Megeszed vagy a képedre kenem! Ne turkálj nekem az ételbe, amin apád asztalánál falsz — én a te korodban mind a tíz ujjam megnyalta ■ volna ilyen paprikás, krumpli után. — Szomorú beletörődéssel jegyeztem én. — Hát ilyesmi is megesett köztünk. Ráképeztem: — És megette azt a krumplit? Nemet intett fejével. — Én trappoltam ki a házból, nehogy eljárjon a kezem. Mentem ki a kertnek, dühömet kapálással csendesíteni. — Felvetette a fejét, fájdalmasan felnyögött, hangja megáradt keserűség volt. — Nem tudom, hogy vadulhatott el így, aranyos egy gyerekvolt. Kijárt elém az állomásra . . . Hangja elcsuklott, szeme megtelt könnyel — Elvesztettem a fiam! riggyel tehát többei is vagyunk megyeszékhelyünkön, ahol tíz éve 12 ezer liánjainkban több mint 20 ezer lakásigénylő vár sorára Rövidesen az új jövevény is beáll a sorba .. Gulyás Mihály: „Elvesztettem a fiam...”