Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
'•'tu v Disznótorok idején Hotel - akkor disznótor manapság is sok-sok falusi és városkörnyéki portán Néhol még „hagyományosan az az igazi!" de a legtöbb helyen már korszerűbb eszközökkel, vagyis pb-gáz!ánggal pörzsölve-pirítva a holnapi sonka és szalonna bőrkéjét. Ilyenkor - disznótorok idején különösen „kapósak” és népszerű emberek az ügyes kezű böllérek Miként Kovács János szikszói böllér is (képünkön), aki - disznótorok idején - gyakran két hízóval is „elbánik” naponta. Fotó: Laczó József A Munkánk tükre és iránytűje z új esztendő első hónapjának vége felé járunk és - érthetően - egyre több szó esik az idei tennivalóinkról. A gazdálkodó egységek és szervezetek már elkészítették vagy éppen most összegezik az elmúlt évi munkáról szóló jelentést, az 1986-ban elért eredményeket, illetve a hiányokat kimutató mérlegeket. Tulajdonképpen ez az alapja az idei tervkészítésnek, hiszen a tanulságok figyelmeztetőek: hol, mivel maradtak el, miben kell előbbre lépni, mit kell másként, jobban csinálni, hogy a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célok megvalósításához az idén és az elkövetkezendő években - a Központi Bizottság múlt év novemberi határozatának szellemében - hatékonyabban járuljunk hozzá. A kulcsfeladat: a gazdálkodás hatékonyságának javítása. Erre kell törekedni mindenütt, ez a jövőbeni előrelépés, a gazdasági nehézségekből való gyorsabb kilábalás, társadalompolitikai céljaink elérésének lehetséges módja. Érthető tehát a közvélemény széles körű érdeklődése, hogy itt, az északi tájon, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében mit mutat az elmúlt évi gazdálkodás mérlege. A megyei pártbizottság január 15-i ülése elé terjesztett jelentés alapján főbb vonatkozásaiban már meg is ismerhettük az elmúlt évi munkánk, gazdálkodásunk tükörképét. (Az Észak-Magyarország január 17-i száma bő terjedelemben tárta a közvélemény elé.) A tájékoztatás átfogó képet nyújt a termelés, az értékesítés, a hatékonyság és a jövedelmezőség, a munkaerőhelyzet és az életkörülmények alakulásáról. Tételesen és összegzően is elemzi az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egyes ágazatok és fontosabb termelőegységek, nagyüzemek munkájának eredményeit és fogyatékosságait. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek gazdálkodásáról például a jelentés megállapítja, hogy 1986-ban 17,7 milliárd forint bruttó termelési érték elérését tervezték. A tervezett 9 százalékos növekedés helyett 3 százalékos teljesítményjavulás valósult meg. Az eltérés az aszálykár okozta 460 millió forintot meghaladó hozamérték-kiesésből, valamint a kiegészítő tevékenységek árbevételének 2-3 százalékos csökkenéséből származik. A megye mezőgazdasága minden kalászos növényből többet termelt, mint az előző évben, bár a tervezett átlaghozamokat nem sikerült elérni. Kivételt képez a zab- és a rozstermés, melynek hozamai kedvezőbbek voltak a tervezettnél. A kedvezőtlen időjárás következtében az őszi betakarítást növények (cukorrépa, kukorica) terméseredményei sem érték el a tervezett hozamokat. A szőlő- és almaültetvényeken jó közepes terméseredmények születtek. A 89 631 hektár őszi búza vetésállapot minősítése rendkívül kedvezőtlen. A vetésterület 3 százaléka jó, 18 százaléka közepes, 79 százaléka gyenge minősítésű. A mezőgazdasági üzemek a száraz talajállapot ellenére a tervezett őszi mélyszántást mintegy 90 százalékban elvégezték. A megye szarvasmarha- és baromfiállománya az elmúlt évinél számottevően kevesebb, sertésállománya tavaly ősz óta gyarapszik. A felvásárló szervek 291 ezer torma kalászos gabonát vettek át, 37 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az éves vágóállat-felvásárlás csupán baromfiból lesz több, mint az előző évben. Az állati termékek közül tejből bázisszintű, gyapjúból a tavalyinál kevesebb értékesítésre lehet számítani. Az ipari és fogyasztási szövetkezetek szerteágazóbb munkájának eredményeit és gondjait ugyan nem összegzi a jelentés, de „magukra ismerhetnek" az ipar egyes ágazatainak teljesítményét, illetőleg az életkörülmények alakulását értékelő fejezetekben. Tehát tulajdonképpen mindenki a „tükörbe nézhet” és önmagára ismerhet most, az év elején, s levonhatja a szükséges következtetéseket az idei tennivalókra vonatkozólag. Ezek eredményes végrehajtásához a megyei pártbizottság január 15-i határozata ad „iránytűt", a pártszervezeteknek és a gazdálkodó egységek kollektíváinak. Az a határozat, melyet az előterjesztett jelentés megtárgyalása alapján dolgozott ki és fogadott el megyénk vezető politikai testülete. A MEZfIGAZDASÁGI, IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ara: 3 Ft 1987. január A miskolci vasasok megalapozóit bizakodással kezdi az öt évet Egy évvel ezelőtt, amikor a Miskolci Vasipari Szövetkezet vezetősége számot adott a tagságnak az előző évben végzett munkáról, a mérleg adataiból egyértelművé vált, hogy sikeres gazdasági évet zártak. A szövetkezet egyaránt növelte rubel-, valamint dollárelszámolású exportját, s ennek köszönhetően tizenhárommillió forinttal emelkedett az előirányzott árbevétel, amely így meghaladta a 160 milliót. A nyereségre sem lehetett panasz, hiszen az eredeti tervben szereplő tizennyolcmillió forintot csaknem ötmillióval, meghaladta. A szövetkezet tehát teljesítette a hatodik ötéves terv utolsó esztendejére előirányzott termelési, gazdasági feladatokat, így azután jó alapokról kezdhetett hozzá a hetedik ötéves középtávú terv céljainak valóra váltásához is. Hogy milyen eredménnyel járt a szövetkezeti tagság múlt évi gazdálkodása, arról Fehér Miklós elnökkel váltottunk szót 1987 első napjaiban. — A gyakran változó piaci helyzethez igazítottuk termelésünket, amely — nem végleges adatok alapján — az 1985. évhez hasonlóan tavaly is 160 millió forint körül alakult — mondta bevezetőként az elnök. — Az árbevételnek körülbelül egyharmada szocialista exportból származott. 1986 elején 42 millió forint értékű nem, rubelelszámolású kivitellel számoltunk, de hát evés közben jön meg az étvágy, így hát menet közben még tizennégymillió pluszt vállaltunk, aminek természetesen eleget tettünk. Jól jött a szövetkezetnek, hogy bővíteni tudtuk a külföldi kooperációnkat. A Kelet-szlovákiai Kohászati Kombinát után kapcsolatot teremtettünk az osztravai és más csehszlovák kohászati üzemekkel is, ahová — összesen mintegy 46—47 millió forint, értékben — különféle speciális berendezéseket, mint például üstacélszerkezeteket, függesztett üstemelő horgokat szállítottunk. — Hosszú évek óta gyárt a Miskolci Vasipari Szövetkezet hagyományos csomagolóedényeket, azaz ónozott lemezből készült dobozokat hazai felhasználóknak. Milyen volt ez a gyártási profil az elmúlt esztendőben? — A hagyományos profilú csomagolóedényzet gyártása évről évre emelkedett a mátrabányai telepünkön, amely tavaly is nyolcvanmillió forint értékű terméket szállított a nagy hazai felhasználóknak, mindenekelőtt a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárának és a Budalakknak. Árbevételünk még nagyobb is lehetett volna, ha a TVK több dobozra tartott volna igényt, de hát az utolsó negyedévben, nem érkezett megrendelés Leninvárosból. — De azért nem estek kétségbe? — Azt kár lenne tagadni, hogy az set nem hatott gazdálkodásunkra, hiszen a magas készlet lényegesen nagyobb terheket jelent számunkra. Ennek ellenére a szövetkezet eredménye a várakozásnak megfelelően alakult: múlt évi munkánk alapján 25 millió forint körüli nyereségre számítunk. — Minek köszönhető mindez? — Mondjam azt, hogy rugalmasan alkalmazkodtunk az igényekhez, a piac változásaihoz. Persze, másképpen nem is tudtuk volna vevőinket megtartani, hiszen a mai világgazdasági helyzetben igen nagy a konkurencia. A szövetkezet múlt évi nyereségéhez az is hozzájárult, hogy megfelelő piaci munkával sikerült a jövedelmezőbb termékekből többet vállalni, ugyanakkor a veszteséges gyártmányaink előállítását mérsékeltük. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy tovább korszerűsítettük belső érdekeltségi rendszerünket. — Szó esett már róla, hogy a piac szüntelenül változik, s ehhez kell igazítani a gazdálkodást. Vajon 1987-ben módosult a szállítások iránya? — A hazai festékgyárak termelésére továbbra is szüksége van a népgazdaságnak, tehát értelemszerűen szükség van csomagolóedényekre is. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a mátrabányai üzemünk, ahol a dobozok készülnek, az első fél évre elegendő megbízással rendelkezik. Folytatódik természetesen a csehszlovák kohászati üzemekkel kialakult gyártási kooperáció is, de nem olyan nagyságrendben, mint az elmúlt esztendőben. A tavalyi negyvenhatmillió forinttal szemben az idén mindössze 20 millió forint értékű csehszlovák exportmegrendelést kapunk a központi keretből. — Tehát törhetik a fejüket, hová szállítsák a különbözetet, azaz huszonhatmillió forint értékű terméket ? — Nem marad más hátra, tőkés piacot kell keresni, oda kell többet gyártanunk. Fiz viszont nem könnyű manapság. Úgy tervezzük, hogy 1987-ben mintegy negyvenmillió forint értékű nem rubelelszámolású kivitelt teljesítünk. Erre jó esélyünk is van. Exportunk egy részét, a korábban tőkés relációban szállított berendezésekhez szükséges artatékalkatrések teszik ki, de gyártm különféle erőművi berendezéseket is nyugatnémet megrendelőknek L. L. tartalomból:A MIRE ÖSSZPONTOSÍTSANAK SZÖVETKEZETEINK? 2—3. oldal A MEZŐKERESZTESI PÉLDA 3. oldal A REKONSTRUKCIÓS PROGRAM EREDMÉNYEI MEGYÉNKBEN 4. oldal A HŰSÉG ÉS HELYTÁLLÁS ÉRDEMRENDJE 4. oldal MISKOLC SZÖVETKEZETEI A FELSZABADULÁS ELŐTT 5. oldal HÁZUNK TÁJA - ARANYBÁNYA 5. oldal A KERESKEDELEm NEHÉZ NAPJAi 6. oldal A COOPTOURIST MÉRLEGE ÉS IDEI PROGRAMJA 6. oldal SZIBÉRIA TITKAI 6. oldal