Borsodi Szövetkezeti Élet, 1987 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

4 E rekonstrukciós program eredményei megyénkben A Szovosz elnöksége 1984. februárjában felhívást tett közzé „ a községek, kistele­pülések kiskereskedelmi há­lózatának, tüzelőanyag- va­lamint felvásárlótelepeinek rekonstrukciójára”. E felhívás összhangban volt a fogyasz­tási szövetkezetek IX. kong­­resszusa határozatával, mely szerint a középtávú terv egyik legfontosabb feladata, hogy a szövetkezetek a kis­településeken javítsák az árukínálatot, a hálózati fel­tételeket, a vásárlási körül­ményeket, s ezzel járuljanak hozzá a falvak népesség­megtartó képességének foko­zásához. Megyénk kistelepüléseinek egy része a lakosság áruel­látásához megfelelő hálózati feltételekkel rendelkezik, sok helyen viszont az egységek annyira elavultak és korsze­rűtlenek, hogy az ellátás színvonalának javítását nem teszik lehetővé. E kedvezőt­len körülmény csökkentését, illetve megszüntetését segí­tette elő az 1984-ben meg­hirdetett hároméves rekonst­rukciós program eredményes végrehajtása. A program megvalósításá­hoz az áfészek az országos közös alapból (Szövosz KTA) 43 millió forint támogatást kaptak. A sa­ját erő, valamint a megyei Közös Fejlesztési Alap felhasználásával és ta­nácsi támogatással mintegy 76 millió forintos pénzügyi megvalósulást teljesítettek a megye 199 településén, ame­lyekből 79 község állandó lakossága az 500 főt sem éri el. A korszerűsítések szinte kivétel nélkül úgy valósul­tak meg, hogy azok eredmé­nyeként minőségi javulás következett be a vásárlási körülményekben, a kiszolgá­lás kulturáltságában és a raktározási feltételekben. A lehetőségek és igények fi­gyelembevételével 16 egy­ségben korszerűsödött a ki­szolgálási forma; a hagyo­mányos élelmiszerboltból ön­kiszolgáló boltot, illetve kis ABC-t, az ún. kocsmákból italboltot és presszót alakí­tottak ki. Jelentős mértékben bővült a hűtőkapacitás is; 58 mély­hűtőt, 69 hűtővitrint (bemu­tatóvitrint), illetve hűtőszek­rényt helyeztek üzembe, amelyek jól szolgálják a kis­településeken élők korsze­rűbb táplálkozási igényeinek kielégítését, s a mélyhű­tött, mirelitáruk választéká­nak bővítését. A korszerűsítések során az áfészek hosszú távú megol­dásokra törekedtek. Csak az élelmiszer-kiskereskede­lemben az értékesítési tech­nológiához igazodva közel 10,2 százalékponttal, összesen 1362 négyzetméterrel bőví­tették az alapterületet, mi­közben javultak a raktáro­zási és a dolgozók munka­helyi körülményei is. A kü­lönböző szállítókocsik beál­lításával, szeletelő és más eszközök biztosításával a ne­héz fizikai munkát kívánták csökkenteni. A vezetékes vízellátást 17 egységben oldották meg, biz­tosítva ezzel is a dolgozók higiéniás ellátottságát, s nem utolsósorban az árukezelés és egyéb technológiai igé­nyek kielégítését. Az egyedi fűtésről — figyelembe véve az energiaracionalizálási elő­írásokat is — áfészeink a központi fűtés bevezetésére törekedtek, gáz- illetve szi­lárd tüzelésű kazánok alkal­mazásával. Az áfészek rekonstrukciós prog­ramjának sikeres meg­valósítását jelentős mérték­ben segítették a megyei, va­lamint a helyi párt-, tanácsi és más szervek is erkölcsi és anyagi támogatásukkal, társadalmi munkák szerve­zésével. A helyi tanácsok például az átalakítások ide­jére — többnyire bérleti díj nélkül — megfelelő helyisé­get biztosítottak a lakosság zavartalan ellátásához. A szövetkezeti tagság és a lakosság magáénak érezte e program végrehajtását. Ezt bizonyítja az is, hogy mint­­­egy 14 ezer társadalmi mun­kaórát ajánlott fel és telje­sített az érdekelt települé­seken. 77 üzletnél döntően takarítási, bontási, berende­zési és tereprendezési mun­kát végeztek. Jelentős társadalmi mun­kával valósult meg a bód­­vaszilasi áfész területén a szögligeti presszó; a szendrői áfész működési körzetében a szalonnai italbolt; az Unió Áfész területén a bükkara­­nyosi és az ómassai vegyes­bolt; a Kazincbarcika és Vi­déke Áfész hálózatában a mályinkai és a dövényi egy­ség stb. A tagság a társadalmi munkán túlmenően jelentős pénzbeli támogatással is se­gítette a kistelepüléseken üze­melő boltegységek felújítá­sát, korszerűsítését. A tár­sadalmi munka és a célrész­jegy együttes értéke a há­rom év alatt 4,1 millió fo­rint volt, s ez 22 százalék­kal több, mint az eredeti kötelezettség-vállalá­s. A program gyorsabb vég­rehajtását akadályozta a te­lepülések széttagoltsága és az, hogy a kivitelezésre sem állami, sem más szocialista építőipari szervezet nem pá­lyázott. Ezért az áfészek döntően házilagos építőbri­­gádokat, illetve egyes szak­ipari munkákra kisüzemi termelőket vontak be. A rekonstrukciós program eredményes végrehajtása je­lentősen hozzájárult a kis­településeken élők gondjai­nak enyhítéséhez, a kereske­delmi munka kulturáltságá­hoz, s nem utolsósorban a kereskedelmi dolgozók jobb munkakörülményeinek bizto­sításához. A program végre­hajtásával azonban még nem fejeződött be valamennyi kisközség kereskedelmi egy­ségének felújítása korsze­rűsítése, illetve az ott dol­gozók munkakörülményeinek a javítása. Az akció folyta­tására szükség van — álla­pította meg a Mészöv elnök­sége december 28-i ülésén, ahol összegezte a hároméves program eredményeit. Me­gyénkben még közel 70 olyan kistelepülés van, ahol halaszthatatlan és műszaki­lag sürgős felújításokat kell megoldani, többnyire az ap­rófalvas és gazdaságilag el­maradottabb településeken. A mintegy 80—85 üzletet érintő felújítási-beruházási feladat megvalósítása közel 50 millió forint pénzügyi forrást igényel, melyből — az épületek rossz állaga miatt — 20—25 millió fo­rint a beruházási részarány. A szükséges pénzeszközöket azonban szövetkezeteink ön­erőből nem tudják biztosíta­ni, ezért feltétlenül szükség lesz állami támogatásokra is. Wolf Lajos a Mészöv főelőadója SORSODI 57ÖVFfXE?Fn­st FT Arcok a szövetkezeti életből A hűség és helytállás érdemrendje CSEGE GÉZA nevével és a közéleti szerepléséről szó­ló hírekkel nem először ta­lálkozhatnak lapunk régebbi olvasói. De — több mint négy évtizede — többször találkozhattak vele más la­pok hasábjain és személye­sen is közéletünk különböző posztjain és fórumain. Tizen­nyolc éven át mint a megyei Mészöv elnökével. Ebből ere­dően megyénk szövetkezeti mozgalmában — különösen a fogyasztási szövetkezetek­ben ma is sokan ismerik és tisztelik. Ma már a Mészöv nyugalmazott elnökeként. Nem kevésbé — és az előbbinél is szélesebb körben — ismerik megyénk munkás­­mozgalmában: a pártszerve­zetekben, a Munkásőrségben, s a társadalmi, politikai élet más fórumain, amelyekhez ifjú korától mély és erős szá­lak fűzik. Családi környeze­téből és életútjának indulá­sából eredően is. De tart­sunk sort. A sokgyermekes uradalmi gépész fia eredetileg az asz­talos szakmát tanulta ki. Ezt követően, 1941 és 43 között napszámosként dolgozott a diósgyőri vasgyárban, ahon­nan 1943-ban behívták kato­nának. Innen azonban 1944 márciusában megszökött és hazatérve Hejőcsabára, a fel­­szabadulásig bujkált... Mis­kolc felszabadulásának elő­estéjén, 1944 november vé­gén, december elején viszont már — édesapjával és há­rom fiú­testvérével együtt — a legendás hírű MOKÁN Ko­­mité tagja; 1945 januárjától tagja a Magyar Kommunista Pártnak; februárban az el­sők közt jelentkezik a de­mokratikus hadseregbe, amelyben­­ három hónapot szolgált. Leszerelése után, 1945-től 48-ig eredeti szakmájában, Diósgyőr-Vasgyárban, ponto­sabban a nyírjesi asztalos­üzemben dolgozik. Kommu­nistaként az üzem alapszer­vezetében, ahol politikai tisztánlátására, jó szervező­készségére és határozott kiál­lására hamarosan felfigyel­tek a felsőbb pártszervek is. Már 1945 júliusában el­küldték az MKP debreceni pártiskolájára, 1948 márciu­sában pedig az MKP Mis­kolc Járási Bizottságának tit­kárává választották. 1948 no­vemberétől 1950-ig a Magyar Dolgozók Pártja Borsod Me­gyei Bizottságának politikai munkatársa, majd öt hónapos pártiskola elvégzése után az MDP Központi Vezetőségé­nek munkatársa, 1955. janu­ár 1-től pedig — az ellenfor­radalom kirobbanásáig — az MDP Borsod Megyei Bizott­sága mezőgazdasági osztályá­nak vezetője. Az ellenforradalom nehéz napjai mindenütt próbára tették a kommunisták jelle­mét, elvhűségét és szilárdsá­gát. Csege Géza­­ elvtárs azonban — más elvtársakkal együtt — hűségből és helyt­állásból jelesre vizsgázott a legnehezebb napokban, he­tekben is. 1956. november 4-ét követően, az MSZMP Központi Ideiglenes Intéző Bizottságának felhívására ké­sedelem nélkül létrehozták az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságát, amelynek titkárává Csege Gézát vá­lasztották meg. (Tagjai vol­tak: Grósz Károly, Tajti Gyula, Laczkó Béla, Benyák Béla, Kovács Zoltán, Varga Zoltán és más elvtársak is.) Az Intéző Bizottság ugyan­csak késedelem nélkül hoz­zálátott a párt sorainak ren­dezéséhez , a Magyar Szo­cialista Munkáspárt megala­kításához és szervezeteinek kiépítéséhez. Egyidejűleg megszervezték a karhatal­mat, gondoskodtak a lakos­ság nyugalmának, alapvető ellátásának biztosításáról, az ellenforradalom „utóvédhar­­cainak” visszaszorításáról, az értelmetlen „összkomfortos” sztrájk megszüntetéséről, a törvényes rend, a fegyelem, a munka , a normális élet konszolidálásáról. Csege Géza 1956 novembe­rében ott van a karhata­lomban is (felesége a karha­­talmisták élelmezéséről gon­doskodik). 1957 februárjában a Munkásőrség egyik alapí­tó tagjaként a Miskolci Mun­ka­sör Zászlóalj (a mai Op­­rendek Sándor nevét viselő munkásőregység) 4. századá­nak munkásőre, később raj­­parancsnoka, 1962 óta pedig — jelenleg is — a megyei törzs munkatársa. (Egyéb­ként 1957 februárjában a párt hívó szavára a Csege családban egyszerre hatan fogtak fegyvert, léptek be elsőként a Munkásőrségbe. .. Közülük ketten, az egyik öccsével még jelenleg is ak­tív munkásőrök.) Közben Csege Géza kerté­szeti középiskolát és agrár­­tudományi egyetemet vég­zett. 1957-ben elvégezte az MSZMP első egyéves köz­ponti pártiskoláját is. Ezt követően 1958-tól 1961-ig a megyei pártbizottság mező­­gazdasági osztályának veze­tője, 1962-től 1980-ig a me­gyei Mészöv elnöke; mintegy másfél évtizeden át a me­gyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak is tagja volt. Jelenleg a megyei párt­­végreha­j­tó bizottság mellett működő politikai tanácsadó testület tagja; a Munkásőr­ségben pedig — mint mond­ja — 2000-ig vállalt aktív szolgálatot... Pedig már pihenhetne. Márciusban betölti a 65. élet­évét is. De szerencsére jó egészségnek örvend és úgy vélekedik, hogy elveinknek és elkötelezettségünknek nincs nyugdíjas korhatára... A hajdanvolt diósgyőri napszámos fiú, az egykori asztalos szakmunkás hűségét és helytállását népi álla­munk számos kitüntetéssel honorálta. Megkapta a Fel­­szabadulási Jubileumi Em­lékérmet, a Munka Érdem­­tát, a Munkás-Paraszt Ha­talomért Emlékérmet, a Sza­badság Érdemrend bronz fo­kozatát, háromszor a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Kiváló Munkásőr Parancsnok jel­vényt és 5 évenként a Szol­gálati Érdemérem min­den fokozatát. Most, ja­nuár 9-én Budapesten, a Munkásőrség központi jubi­leumi ünnepségén átvehette az Április Negyedike Érdem­rendet is. Érdemes és eredményes munkásságát több mint négy évtizedes hűségét és helyt­állását ismerte el vele a Népköztársaság Elnöki Taná­csa. Tulajdonképpen a hű­ség és helytállás érdemrend­jének is nevezhetnénk... A többi kitüntetéseivel együtt. Szívből kívánjuk, hogy so­káig viselhesse erőben és jó egészségben! Cs. L. A télen etetett madarak egész évben „meghálálják" a gondoskodást­­­Fotó: D. K, 1987. január ­­­unkaügyi jogszabályok Január elsejével több új munkaügyi jogszabály lépett életbe. A változások egye­bek között érintik a mun­­ka mellett továbbtanulók­nak nyújtott kedvezménye­ket. Fizetett munkaidő-ked­vezmény és tanulmányi sza­badság továbbra is minden esetben megilleti azokat a dolgozókat, akik munka mellett akarják elvégezni az általános iskola nyolc osz­tályát. Azok a dolgozók azonban, akik a középisko­lákban, illetve felsőfokú ok­tatási intézményekben ta­nulnak tovább esti vagy le­velező tagozaton, csak akkor részesülhetnek fizetett ta­nulmányi kedvezményekben, ha a tanulásra a vállalatuk kötelezte őket, illetőleg ta­nulmányi szerződést kötöt­tek a munkáltatójukkal. A szabadságolások új rendjére vonatkozó előírá­sok ugyan már november 1-jén napvilágot láttak, de ezeket az 1987. évre járó szabadságok kiadásánál kell először alkalmazni. Az idén már a korábbi tíz munka­nap helyett a rendes évi szabadság kétharmadát kell egybefüggően kiadniuk a vállalatoknak. A munkálta­tók és a dolgozók azonban ennél nagyobb arányban is megállapodhatnak a vállala­ti kollektív szerződésekben. Szabadságot egyik évről a másikra csak akkor lehet átvinni, ha a munkák tor­lódása miatt a munkáltató nem tudta dolgozóit szabad­ságra engedni. Az emiatt megmaradt szabadságot nem lehet azonban korlátlan ide­ig tartalékolni, hanem azt legkésőbb a következő év márciusának végéig fel kell használni. Nem vonatkozik ez az előírás azokra a dol­gozókra, akik amiatt nem tudtak szabadságra menni, mert például gyeden vagy gyesen voltak, netán hos­­­szan betegeskedtek. Az ő számukra az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni a meglévő szabadságukat. A munkaidő védelmére, a munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében az elmúlt hónapokban a munkavi­szonnyal összefüggő több jogszabály módosítására is sor került. Egyebek között­­ szeptember 15-étől a válla­latok csak igen indokolt esetben mentesíthetik a munkavégzés alól a felmon­dási idejüket töltő dolgozói­kat. Ilyen kivételes eset le­het az, amikor valakinek a vállalata mond fel, a mun­kaerő szervezett átcsoporto­sítása miatt. Egy másik rendelet lehetővé tette a vállalatok számára, hogy a korábbi hat nap helyett már három egymás után igazolatlanul távol töltött munkanap után is jogelle­nes kilépés címmel meg­szüntethessék a mulasztó dolgozó munkaviszonyát, ha csak nem tudja utólag elfo­gadhatóan igazolni távol­létét. Nemrégiben arról is határozat született, hogy a vezetők csak kivételes, való­ban indokolt esetekben en­gedélyezhetik a dolgozók el­távozását munkaidőben. Az erről szóló rendelet azt is kimondja, hogy a munká­ból v­aló eltávozás idejére — még ha arra a munkál­tató engedélyével is került sor — nem jár munkabér, kivéve, ha azt utólag ledol­goznék A munkafegyelem javítá­sának követel­mén­yével kap­csolatos az az új rendelet is, amely január elsejétől megtiltotta a szeszes italok árusítását és ónTvasztá­st a munkabel­­eken A szigorú rendelkezés nemcsak mun­kaidőben érvényes, hanem a munkaidő után tartott vál­lalati rendezvényeken is megtiltja az égetett szeszes italok árusítását és fogyasz­tását.

Next