Borsodi Vegyész, 1964. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)

1964-03-05 / 1. szám

SM*. vtAKcmsS i 90V509H rwmz MIT TUDUNK EGYMÁSRÓL? Gyenge rajt után nekigyűrkőznek a feladatoknak a BVK-ban BEVEZETŐKÉNT el kell mondani: az 1964-es esztendő első két hónapja nem a kívánt és várt eredmények jegyében telt el, a Borsodi Vegyikombi­nátban. Különösen január zá­ródott sok sikertelenséggel, s jórészt ennek tudható be, hogy a BVK — két legfonto­sabb termékéből — tetemesen adós maradt népgazdaságunk­nak. Műtrágyából nyolcezer, tonnával, PVC-porból pedig 450 tonnával termelt keveseb­bet az előírtnál. A lemaradást elsősorban a­ kedvezőtlen időjárás és az eb­ből fakadó különböző üzemza­varok idézték elő. Januárban például két alkalommal is le­állt az egész gyár a villamos­­energia ellátásban előadódott nehézségek miatt, amelyeket a­ hideg idő okozott Ugyanak­kor az elektrolízis üzem 20 százalékkal termelt keveseb­bet, mivel az üzemet kiszol­gáló III. számú transzformátor meghibásodott. (Ezen a téren most sem változott a helyzet. A transzformátor garanciális javítását a Siemens-cég már­cius folyamán fejezi be.) A hosszantartó hideg eddig soha nem tapasztalt elfagyásokat okozott az ammónia-termelő egységekben. Az oxigén és műtrágya üzem gázvezetéke elfogyott. Súlyosbította az egyébként is nehéz körülmé­nyeket az is, hogy az új réz­­súg-regeneráló berendezés pró­baüzemeltetését — különböző konstrukciós tévedésekből adódó átalakítások miatt — november első fele helyett — február közepén kezdhették meg. Az amónia­termelés­­ben 20 százalékos csökkentést okozott januárban, hogy a szintézis üzem egyik­­ szénsav­mosó tornya meghibásodott. A torony töltetének­­ kicserélése, február elejéig fejeződött be. Sorolhatnánk tovább az oko­kat, amelyek közrejátszottak az elmúlt kéthavi lemaradás­ban.. De most már — a gyárve­zetés véleménye szerint ■ — nem a „bizonyítvány magyará­zásra’­ kell az időt, s energiát fordítani. Annál kevésbé, mi­re­ a Borsodi Vegyikombinát előtt az év során jelentős fel­adatok állnak: mintegy 215 ezer tonna műtrágyát, 6 ezer tonna PVC-port, 2 ezer tonna PVC-granulátumot és 13 300 tonna marónátront kell adnia a népgazdaságnak. Ezek a feladatok nem kis erőfeszítést kívánnak a BVK kollektívájától. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy me­net közben az év eleji tervle­maradással is meg kell birkóz­ótok. Ez pedig 12 napos hát­rányt jelent. Most tehát a BVK műszaki gárdája azt ku­tatja, mit kell tenni az évi terv maradéktalan teljesítésé­ért, a megoldás módját jó­részt már ki is dolgozták. El­határozták, hogy a BVK 1964-re tervezett 26 napos nagyjavítási idejét a lehető legminimálisabbra csökkentik. Persze ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik. Ahhoz, azonban, hogy megvalósítható­vá váljon, igen dereka® mun­kát kell végezniük a BVK karbantartóinak. A gyár életé­ben egyébként is nagy szere­pe van a TMK-nak. Jórészt rajtuk múlik a zökkenőmentes, zavartalan termelés műszaki feltételeinek biztosítása. Any­­nyira egymástól függ az üze­mek termelése, hogy sok eset­ben egyetlen berendezés meg­hibásodása elegendő ahhoz, hogy leálljon az egész gyár, megakadjon a termelés folya­mata. És, hogy ez mit jelent népgazdasági szempontból, an­nak megértéséhez egyetlen adat elegendő. A termelésből kiesett időnek minden perce ezerötszáz forint veszteséget jelent. A BVK karbantartói tehát nagy felelősséget vállalnak magukra az évi terv teljesíté­séért. Nem kevesebbről van szó, mint, hogy a naponként adódó javítási, karbantartási munkák mellett fokozatosan és folyamatosan oldják meg az egyébként 26 napra tervezett gi­szi nagyjavítás nagytestét. Csakis így lehetséges az 1964. évi tervelőírások maradéktalan teljesítése. Az elgondolások szerint a tervezett 26 napból csupán annyi időt vennének igénybe, amennyi az új létesítmények, beruházások üzembekapcsolá­sához elengedhetetlenül szük­séges. Köztudott, hogy a Bor­sodi Vegyikombinát jelenlegi — napi 230 tonnás — ammó­nia termelését 1966-ig 400 ton­nára növelik, s áttérnek a je­lenleginél nagyobb hatóanya­got tartalmazó karbamid mű­trágya gyártására. A PVC- ü­zem termelési kapacitását pe­dig — a gazdaságossági köve­telmények figyelembevétele mellett — a jelenleginek az ötszörösére bővítik. 1964-ben mindezekből a beruházásokból mintegy 668 millió forint érté­kű részt kell megvalósítani. Ebben az esztendőben meg kell kezdeni az évenkénti 100 ezer tonna kapacitású karba­­mid-gyár építését. Folytatni kell a kaprolaktám-v­zém épí­tését olyan ütemben, hogy — a terveknek megfelelően — 1965 második felében havi 6 ezer tonnás kapacitással üze­meltethető legyen. Mindezek mellett persze, a bővítésekkel arányosan fejleszteni kell az áram-, víz- és gőzellátást biz­tosító részlegeket is. Pótolják a gyárbővítés során a műszaki fejlesztésben történt elmara­dást. Jelenleg ugyanis például a műtrágya hűtése nem kielé­gítő. Mert míg a termelés a kezdetinek a kétszeresére nőtt, a hűtőberendezés kapacitása nem változott. Ahhoz, hogy a kívánt 30 Celsius fok alá hűthessék a műtrágyát, újfaj­ta technológiai megoldást kell alkalmazni. A régi hűtési módszer mellett — amelyet egy tartalék hűtőberendezés üzembeállításával is javítanak — jobb műtrágya-púderozási technológiát vezetnek be. Ez szovjet szabadalom; lényege, hogy a műtrágya-szemcsék fe­lületére — 2—3 százalékos adagolásban — igen finomra őrölt gipszet visznek fel. A gipsz a szemcsék felületén megköt, s meggátolja a hid­­roszkópos folyamatokat. (Ezzel lehetővé válna a műtrágya­tapadás megszüntetése.) Most folynak a kísérletek a perkupás gipsz felhasználásá­ra. A szakemberek bíznak benne, hogy ez a hazai gipsz alkalmas lesz ilyen púderező anyagnak. A nitrogéngyár bővítése mellett nagyarányú fejlesztést ír elő népgazdasági tervünk a PVC-üzemnél is. Négy év alatt 2 milliárd forint értékű beru­házást eszközölnek itt. Ebből az idén elkészül a PVC-granu­­láló üzem, amely évi 4 ezer torma PVC-por granulálását (szemcsésítését) teszi lehetővé. A tervek szerint a harmadik negyedévben már teljes kapa­citással kell üzemelnie ennek a részlegnek is. A munkák jó ütemben haladnak, főként gé­pészeti feladatok várnak még megoldásra. A GYÁRBŐVÍTÉSEK mel­lett számos új szociális léte­sítmény is születőben van a BVK-nál. Még ebben az évben átadásra kerül egy ezer szemé­lyes öltöző, felépül két 200 sze­mélyes munkásszálló, egy 250 férőhelyes tanácsterem, két 1500 személyt ellátó konyha, 126 lakás, sportpálya, üzletház, MÁVAUT-állomás és a vegy­ipari technikum felsőoktatási szárnyépülete a diákotthonnal. Persze ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, igen sok fel­tétel megteremtése szükséges. Különösen nagy gondot okoz a BVK kollektívájának, a külön­­böző gépi berendezéseket szál­lító vállalatok nehézkes mun­kája, a szállítási határidők ösz­­szehangolása. Ezt a problémát súlyosbítja, hogy a KGM még sok vonatkozásban nem sorol­ta be a BVK-t a kért határidőre. Pedig ez elengedhetetlen elő­feltétele annak, hogy a Borsodi Vegyikombinát a termelés fo­lyamatos biztosítása mellett eleget tehessen beruházási fel­adtainak is. Radványi Éva Népgazdaságunk összes ipar­ágai közül 1963-ban a vegyipar termelése növekedett a leg­gyorsabban. Tizenegy száza­lékkal termelt többet, mint egy évvel korábban, és 9 szá­zalékkal többet, mint ameny­­nyit az ötéves terv 1963-ra előírt. Ehhez az eredményhez az Észak-Magyarországi Vegyi­művek dolgozói is hozzájá­rultak, s a jövőben még na­gyobb részt akarnak vállalni az iparág előtt álló feladatok­ból. Az ÉMV­ 1964. évi termelési terve 316 millió 555 ezer fo­rint, s az 1963-as évhez viszo­nyítva a termelési értéknek 5 százalékkal, a termelékenységi mutatónak 4,5 százalékkal kell emelkednie. A számítások alapján a termelés felfutását 90 százalékban termelékeny­séggel, és csak 10 százalékos létszámemeléssel lehet fedezni. Ez a tény igen hatékony intéz­kedéseket követel, és egyben igényli a vállalat minden dol­gozójának őszinte, önzetlen se­gítségét. Ezért a vállalat veze­tősége a szakemberekből ala­kított brigádokkal felülvizsgáltatja az egyes üzemeieken a munkaerő ki­használtságát, és ahol szükség van, javaslatot tesznek az erők megfelelő át­csoportosítására és a termelé­kenységet növelő egyéb mű­szaki és szervezési intézkedé­­sekre. Az évi termelési terv­ teljesí­tés­­biztosítása érdekében a vállalatvezetés részletes intéz­kedési tervet dolgozott ki, a termelékenység emelésére. A tervben jelentős helyet kap a dekorit impregnáló kapacitás emelése, a jelenlegi 130 ezer négyzetméterről 200 ezerre, az impregnáló gép lehúzási sebes­ségének növelésével. Emellett a távlati tervezésben szerepel a dekorit előkészített papírok gyártása oly módon, hogy a préselést — mivel ez gépészeti mechanikai folyamat — más üzem végezné. A számítások szerint a dekorit lemez gyár­tása így sokkal gazdaságosabb lenne. A dekorit gyártásnál ez évben a legfőbb cél a minőség további javítása és a technoló­giai fegyelem megszilárdítása. Tovább akarja fejleszteni a vállalat a poliuretán-hab gyár­tást és kiterjeszteni a rideg­ hab gyártására is. E témában sze­repel a rideg-habosítás techno­lógiájának kidolgozása és fel­használási területének növelése (például üres idomdarabok ki­töltése rideg-habbal), a hajó­iparban való alkalmazás le­hetőségének kikísérletezése, to­vábbá technikai kísérleteket akarnak folytatni a poliuretán rideg­ hab felhasználására az építőipar területén is. E főbb célkitűzésekkel pár­huzamosan a műszaki vezetés intézkedési tervet dolgozott ki az import anyagok felhaszná­lásának csökkentésére. Ez a terv elsősorban a gyógyszer alapanyagok és a poliuretán hulladék felhasználásánál, to­vábbá a karbantartási mun­káknál tűz ki fontosabb fel­adatot a vállalat egész kollek­tívája elé. A célkitűzések ma­radéktalan megvalósítása — mivel ezek tervezési és mű­szaki fejlesztési feladatok — elsősorban a műszaki ve­zetők, mérnökök, techniku­sok alkotó kezdeményezé­sét kívánja, de feltételezi a dolgozók szo­cialista munkaversenyében rejlő korlátlan lehetőségek ki­­használását is. A vegyipar nagyfokú fejlesz­tésére országosan előirányzott beruházási összegből, tekinté­lyes hányaddal részesedik az Észak-Magyarországi Vegyi­művek is. Ebből a legnagyobb részt a már folyamatban levő kazánházi rekonstrukciós mun­kálatok igénylik. A rekonst­rukció tervszerű és folyamatos elvégzése a vállalat szempont­jából rendkívül fontos, mert lényegében az egész vegyimű­­vek távlati fejlesztése ezen alapszik. Jelenleg 10 darab rossz hatásfokú, korszerűtlen, alacsony teljesítményű kazán biztosítja az egész üzem ener­giaszükségletét. Ezek lecseré­lése létkérdés. Az újonnan be­építésre kerülő 3 darab — egyenként 30 tonna/óra telje­sítményű, 40 atmoszféra nyo­mású, olajtüzelésű — kazán a legkorszerűbbek közé tartozik és a későbbiekben a nagyobb arányú üzemfejlesztés ener­giaszükségletét is biztosítani tudja. Az építési munkák há­rom szakaszra tagozódnak, és­ a befejezés végső határideje 1966. júniusa. Ez a határidő a jelek szerint máris veszélyben forog, mert a tervdokumentá­­ciók egy részét a Vegyt­­m­­től, illetve az Erőtervtől késve kapja meg a vállalat, s emiatt a kivitelezőkkel nekzi tudja idejében megkötni az építési szerződéseket. Ha a ter­vek e hónap végéig nem ér­keznek meg, akkor az építés illetve a befejezés határideje eltolódik, és ez komoly ener­­giagondot jelenthet a vállalat­nak, ami a folyamatos terme­­lésben zavart idézhet elő. A korszerű kazánok kezelő sze­mélyzetének biztosításában a vállalati veztésnek talán a KISZ-szervezet tudna hatható­sait segíteni — hiszen a mun­kálatok is KISZ-védnökség alatt folynak — tanfolyam vagy esetleg beiskolázás útján. A vállalat vízellátását biz­tosító vízmű építése, illetve bővítése a másik nagyobb jel­legű beruházás. A távlati fej­lesztések a jelenlegi vízrend­szerrel nem biztosíthatók. A vízellátási építkezésekkel egy­időben épül egy nagyteljesít­ményű víztisztító berendezés, továbbá a már egyszer felhasz­nált víz újrahasznosítására egy vízvisszaforgató berendezés. A tervek szerint ez a beruházás is három szakaszban valósul meg. Ma már az összes terv­dokumentáció a vállalat ren­delkezésére áll, azonban eze­ket is késve kapták a terv­­szolgáltatóktól, és a kivitelező vállalat nem vállalja a mun­kát az előírt 1965 decemberi határidőre. Az egyik legel­etesebb ruházás, ami jelenleg folya­matban van, és a vegyipar te­rületén országos viszonylatban is egyedi, a formaldehid-prés­­por üzem építése, ásmi tulaj­donképpen két új üzemmel gazdagítja az ÉMV-t. A for­maldehid üzem előirányzott költsége több mint 70 millió forint, és felépítése után 10 ezer tonna 100 százalékos formaldehidet ad majd a nép­gazdaságnak. Az új — szinte teljesen automatizált — üzem gépi berendezéseit a Szovjet­unió szállítja. A partnerek­ gyorsaságát dicséri, hogy a tárgyalások csak a közel­­­múltban fejeződtek be, s a műszerek és egyéb gépi berendezések már megér­keztek a vállalathoz. A termelt formaldehidnek csak egy részét fogja a préspor üzem feldolgozni, így valószí­nűleg lehetőség nyílik export­­szerződések kötésére is, vagy az üzem bővíteni fogja a formal­dehid-gyártmányok skáláját, a tervezettnél is több használati cikk és elektromos ipari ter­mék előállításával. A vállalat dolgozóinak la­kásgondjait próbálja enyhíteni a párt- és gazdasági vezetés igen célszerű elgondolása. A rendelkezésre álló beruházási keretből lakásokat kell építeni a kivitelező és szerelő szakem­berek számára. A felvonulási — barakk-szerű — épületek helyett 24 összkomfortos bér­házi lakást akarnak építeni Miskolcon. Ezekbe beköltöz­hetne a túlzsúfolt sajóbábon­y lakótelepről néhány család, s az itt felszabadult lakások­at bocsátanak a kivitelező szak­emberek rendelkezésére. Az elgondolás helyes, mert némi­leg enyhítené az egyik legve­­tőbb problémát, azonban a végrehajtásához hiányzik szég a Vegyipari Tröszt hozzájáru­lása. Szert ist­ottak ki ÉSZAK MAGYARORSZÁGI VEGYIMŰVEKRŐL II próbaüzemelés gondos előkészítésén dolgoznak a TVK-ban A­mikor a TVK műtrágyagyára, eléri majd a tervezett­ termelési kapacitást, kétszer annyi nitrogén-műtrá­gyát kell adnia a népgazdaságnak, mint amennyit jelenleg a péti és a kazincbarcikai gyár együttesen termel. Ez még a távolabbi jövő célkitűzése. A vegyikombinát épí­tésének most azt a szakaszát éljük, amikor a sikeres próba­­üzemelés érdekében a beruházónak és a kivitelezőnek egy­aránt döntő feladatokat, kell közös erővel megoldania. Az elmúlt években végzett eredményes munka, az építők és szerelők alkotó ereje a legkézzelfoghatóbb biztosíték a jövő sikereinek megalapozásában. Az építési jellegű munkákat alapjában véve már 1963- ban befejezték. Az idei feladatok azonban még nagyobb erőpróba elé állítják az egész kollektívát. A technológiai szerelés befejező része és a műszerezés zöme ugyanis még hátra van Ez pedig lényegesen sokrétűbb munkát, nagyobb találékonyságot igényel, hiszen most még inkább adódhat­nak előre nem látott nehézségek egy-egy gép szerelése köz­ben, egy bizonyos műszerezési folyamat végzésénél, mint eddig bármikor. Ismeretes, hogy a műtrágyagyár próbaüzemelését 1964 végére tervezik. S mivel ez fontos népgazdasági érdek, nem lehet közömbös, hogy sikerül-e megvalósítani a tervet, vagy sem. A beruházó ebből az elvből és más szükségszerűségből kiindulva, nagyszabású koordinációs tervet dolgozott ki, amely mintegy 30 kivitelező vállalat munkáját hangolja össze, figyelembe véve az egyes üzemrészek és munkák fontossági sorrendjét. E nélkül el sem képzelhetnénk a nor­mális munkafolyamat kialakítását. Gyakorlatból a kivitele­zők tudják legjobban, hogy egy-egy üzemrészben milyen zsúfoltság adódik a különböző munkálatok torlódása foly­tán. Találunk most is olyan munkahelyet, ahol egyszerre végeznek gép- és csőszerelést, egyidőben burkolnak és ká­belt fektetnek, állványoznak, műszereket szerelnek stb. A koordinációs terv gyakorlati megvalósítása végső so­ron a kivitelező vállalatokon múlik. Egyrészt érdekük, mert tervszerűbbé teszi munkájukat, másrészt kötelességük an­nak betartása, mivel ez alapul szolgál a népgazdasági terv messzemenő követésére. A kivitelezők munkáját összefogó koordinációs prog­ram szerint a levegő-szétválasztó II. számú blokkot május 1-ig, az I. számú blokkot pedig július 30-ra kell nyomás­próbára elkészíteni. Megvalósítható-e ez a konkrét feladat? T­udvalevő, hogy a levegő-szétválasztó üzem építése, szerelése a legsúlypontibb feladatok közé tartozik. Korábban lemaradás mutatkozott ebben az üzemrész­ben, bizonyos szállítási késedelemből adódó anyaghiány mi­att. Ezért a Vegyszer Vállalat kirendeltsége ide irányította szar­aki gárdája java részét, és kettős műszakot vezetett be. A nappalos és éjszakás műszak bevezetésével egy-egy ön­álló művezető technikust bíztak meg, és mindkét blokkhoz külön még egy művezetőt is beosztottak. A jó munka­­szervezéssel és az erők átcsoportosításával lényegében elér­ték, hogy mindkét blokkot határidőre el tudják készíteni. A műszerezés méreteit tekintve a savi­zem az a munka­­területet, ahol január közepe óta a legnagyobb erőkifejtéssel dolgoznak a kivitelezők. A Villamos Automatikai Intézet irányítása mellett az MMG, mint fő alvállalkozó végzi a műszerek állapotának vizsgálatát, javítását, hitelesítését, valamint azok táblákba szerelését. Nem is olyan régen még munkaerőhiánnyal küzdöttek, de végül ezt a problémát is sikerült megnyugtató módon rendezni Ehhez hathatós se­gítséget nyújtott a megyei pártbizottság is, amely a közel­múltban felhívással fordult a megye nagyüzemeihez, hogy küldjenek minél több szakembert a Tiszai Vegyikombinát­rá­ba. A felhívás nyomán a Lenin Kohászati Művekből, Ózd­­ról és Kazincbarcikáról 30 — műszerezésben jártas — szakmunkás jött a TVK-ba. Velük együtt jelenleg több mint 200 szerelő vesz részt, a savüzem szerelési munkálatai­ban. » Kedvezőnek mondható a helyzet a nitrogén kompresz­­szorok szerelésénél is. «Kezdetben itt is lassú volt az üzem, és csak azután történt lényegesebb változás, amikor a Vegy­szer Vállalat intézkedése nyomán újabb csoportot irányítot­tak ebbe az üzemrészbe, így most már van remény arra, hogy az I. számú nitrogén kompresszort május 15-re forgat­ható állapotba tudják helyezni a szerelők. S­zakmai körökben általánosan tudott dolog, hogy a próbaüzemelés sikere nagymértékben attól is függ, hogy van-e elegendő számú és megfelelően kiképzett irányító és kezelő személyzet: mérnök és szakmunkás, gép­kezelő és technikus. A TVK vezetői erről is jó előre gondoskodtak. Főként a Szovjetunióban, részint pedig idehaza már az elmúlt év­ben 150 gépkezelő és mérnök sajátította el azokat a szak­ismereteket, amelyek a műtrágyagyár beindulásához, s a további termeléshez szükségesek. Ezenkívül még szovjet szakemberek is részt vesznek a technológiai üzemindítás­ban. A szerelési munkák tervszerű megvalósításában és az egész kombinát létrejöttében nagy mozgató erő az egyre szélesedő munkaverseny-mozgalom. Már eddig is sok fel­adatot sikerült éppen e mozgalom kiszélesítésével és népsze­rűsítésével végrehajtani. Szinte kivétel nélkül minden kivi­telező vállalatnál dolgoznak brigádok, amelyek az egészsé­ges versenyszellem kialakításával kiemelkedő eredményeket értek el Csak üdvözölni lehet Gaál Elemér és 13 műszerész­társa kezdeményezését, akik a közelmúltban szerveztek szo­cialista brigádot, és konkrét vállalást tettek a savüzemben folyó műszerezési munka meggyorsítására. Lovas Lajos $

Next