Borsodi Vegyész, 1964. július-december (1. évfolyam, 18-44. szám)

1964-07-02 / 18. szám

2 Növekvő követelmények Sokoldalú, tartalmas ! ÜZEMEINK pártszervezetei a politikai felvilágosító mun­kában nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Az alapszerve­­zetek a helyi körülmények is­merete alapján önállóan, fe­lülről jövő utasítások és előre kidolgozott szempontok nél­kül is folyamatosan végzik az agitációs munkát, így is kell tenniök, mert az élet naponta szállítja az új, megválaszolás­ra, magyarázásra váró kérdése­ket s az emberek — joggal — a pártszervezetektől, a pártta­goktól várják ezekre a választ. De hogy ez a válasz pontos legyen, ahhoz ismerni kell egy-egy kérdés népgazdasági, belpolitikai, sok esetben nem­zetközi összefüggéseit is. Ezek után jogos a kérdés, hogyan tehet eleget ezeknek a követelményeknek az alap­szervezetekben dolgozó min­den kommunista? Tudott do­log, hogy a pártban most nin­csenek külön az agitációs mun­ka céljára kiválogatott csopor­tok, nincsen népnevelő hálózat. Minden párttag agitáljon — ez most a politikai nevelő tevé­kenységünk alapelve, és ez a követelmény minden párttag­ra vonatkozik. De lehet-e min­denki naprakész a mondani­, valójával? Érthet-e az agitá­tor egyszerre mindenhez, a termelés speciális problémái­tól a nagy világpolitikai kér­désekig? Nyilvánvalóan nem vállalhatja egyetlen ember sem, hogy minden jelentkező kérdést egymaga megválaszol­jon. Együtt az egész párt, a benne egyesült sokféle felké­szültségű és érdeklődési körű tehetséges emberek összefogá­sával képes erre a feladatra. Annak érdekében, hogy ezt a feladatot minél eredménye­sebben teljesíthessük, a párt vezető szervei az alapszerve­zetek segítségére sietnek. Nem a régebbi gyakorlathoz hason­ló, „előregyártott” válaszok­kal, hanem tudományos meg­alapozottságú, mégis könnyen áttekinthető, és mai életünk új jelenségeire gyorsan reagáló, a politikai munkát hasznosan segítő praktikus kiadványok­kal. AZ IDÉN már második éve jelenik meg a „Tények­ és ér­vek” című sorozat. Az eddig megjelent 18 füzet tematikája rendkívül változatos. Ne saj­náljuk a helyet, és legalább a címeiket soroljuk fel a meg­­­jelenés sorrendjében: A lakás­­kérdésről, A tanácsokról, A -■Thjnkabérről, A jövedelemről, A fegyverkezésről, A termelő­­szövetkezetek gazdálkodásá­ról, Az ipari átszervezésről, A sztrájkharcokról, A béren felüli juttatásokról, A fogyasz­tásról, A nemzeti jövedelem felhasználásáról, A termelő­­szövetkezetek állami támoga­tásáról, A szocialista orszá­gokról, A főiskolai és egyete­mi felvételekről, Iparunk szer­kezetéről, Országunk lakossá­gáról, Az ötéves terv negye­dik évéről, A gabonahelyzet­ről. Elég egy pillantás erre a felsorolásra, hogy érzékeljük a szerkesztési elképzeléseket. Ez pedig nem más, mint a munka, és ennek javuló vég­zése során, előrehaladásunk következtében jelentkező leg­különbözőbb kérdések nép­szerű, de szigorúan a tények­re támaszkodó megválaszolá­sa. És ezeknek a tényeknek az ismerete teheti gazdagabbá és m­eg-e­zőbbé pártszervezete­ink nevelő, felvilágosító mun­káját. Ennek ellenére, nem min­den alapszervezet él e kedve­ző lehetőségekkel. Előfordul az is, hogy a pártszervezet fel­bontatlanul visszaküldi a cí­mére érkező Tények és érvek kiadványokat, s ugyanakkor a felsőbb pártszervekhez fordul segítségért a területén jelent­kező különböző politikai kér­dések megválaszolása érdeké­ben. Természetesen minden felsőbb pártfórum kötelességé­nek tartja az alapszervezetek politikai nevelő munkájának segítését, de az alapszerveze­teknek meg kell érteniök, hogy a párt kiadványai — jelen esetben a Tények és érvek so­rozat — is ezt a segítségnyúj­tást hivatott szolgálni. A TÉNYEK és érvek ha­vonta egyszer jelenik meg. Minden alapszervezetben ha­vonta legalább egy taggyűlést tartanak. Miért ne egyesülhet­ne e két dolog, miért ne lehet­ne minden taggyűlésen ott a Tények és érvek is. _ Várjuk, hogy minden párttag­ agitál­jon, de hogy ezt a célkitűzést tartalmában is tökéletesíthes­sük, minden párttagot segíte­nünk kell agitációs munkájá­ban, hogy valóban a tények erejével érvelhessen. Juttas­suk el tehát hozzájuk rendsze­resen az agitáció hatékony eszközeit, a párt kiadványait. Simon Ferenc Körkép Saj­óbábony­ból. A változások egészen szem­­betűnőek Sajóbábonyban. Egy időben nem is olyan régen a gyár bejáratánál egy sor fel­vonulási épület akadt az em­ber útjába, amelyekben laká­sokat alakítottak ki. Nem volt ideális, igényes és otthonos ez a környezet. Elvágytak innen az emberek, érthetően és jo­gosan. Az illetékes szervek az ittlakók kérésére és anyagi hozzájárulásával is találtak megfelelő megoldást. Ott, ahol az út a régi falunál a gyár felé kanyarodik új, modern, minden igényt kielégítő lakó­házak magasodnak. Új szín­folt ez Sajóbábonyban, amely egyben arra is utal, hogy a szorgalom, a jól végzett mun­ka, az egyéni érdeket és bol­dogulást tekintve is gyümöl­csöző. Persze mindezzel még ko­rántsem oldódtak meg a gyár környékén és a lakótelepen a lakásgondok, általában a kommunális ellátottság. Mi ta­gadás, éppen emiatt sokan el­vágyódnak innen, keresik az utakat, módokat és lehetősé­geket olyan helyeken, ahol ilyen tekintetben is ki tudják elégíteni az igényeket. Az üzem pártbizottságán mesél­ték el, hogy nemcsak a gyár­iján, de a vegyiparban, itt Borsod megyében mindössze két olyan ember található, aki szakmájának tekintheti az ólomhegesztést. Nincs mit ta­gadni azon sem, hogy ezeket az embereket Kazincbarcika csalogatta és nem is akármi­vel, hanem lakással. Ha elfo­gadják az ígéretet, senki nem vethetne rájuk követ, de az élet a népgazdaság érdeke másként teszi fel a kérdést. S ez a két dolgozó éppen azt ér­tette meg, hogy a népgazda­ság szempontjából, no meg olyan értelemben is, hogy vég­eredményben ott telepedtek meg, minden emlék, egész éle­tük Bábonyhoz köti őket, nem álltak kötélnek. Az elől vi­szont, ha a BVK érdeke is úgy kívánta, soha nem zár­kóztak el, hogy kisegítésként­­,kiránduljanak” a testvér­üzembe. Erre is volt már pél­da. Persze nem minden szakem­ber gondolkodik így. Igen so­kan eljöttek már Bábonyból, ami emberileg megérthető, de az egyéni hagyományokat, a kialakult szokásokat, és a nép­gazdaság érdekét tekintve már nem. Ide vezethető visz­­sza, hogy bár az üzem a leg­nagyobb erőfeszítéseket teszi a kommunális ellátottság meg­oldására, mégis szakember­­hiánnyal küzd. Még csak arra sem tudnak ígéretet tenni, hogy hónapokon belül kedve­zően mindenki megelégedésé­re megoldják ezeket a problé­mákat. Az a helyzet ugyanis, hogy mintegy két éven belül kap összesen 150 lakást Sajó­­bábony. A megoldás útja ez, de addig is a lehetőségekhez képest, megfelelően gondos­kodni kell az emberekről, a gyár dolgozóiról. Nemcsak a gyár vezetői, de illetékes fel­sőbb fórumok is keresik a le­hetőségeket, hogy kedvezően alakítsák ilyen irányban is a helyzetet Sajóbábonyban. BORSOD! VEGYÉSZ G CD 6 13­6­ 0 G­S *Q G 1 0­0­73 0 N­m 1964. JÚLIUS 1 A BVK pártbizottságának napirendjén: A TUDATFORMÁLÁS E­szmei offenzíva. Két szó, kurta kis mon­dat és mégis mily sokat mond. Egy életreszóló harcot, küzdelmet, szívós,, megalapo­zott, türelmes nevelési munkát sűrít magába. Ez került ma társadalmi életünk, pártéletünk homlokterébe. Pártunk VIII kongresszusa összegezve az el­múlt évek történelmi jelentő­ségű eredm­ényeit megállapítot­ta, hogy hazánkban befejező­dött a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Szocialista vívmányaink továbbfejlesztésé­­nek záloga pártunk helyes po­litikája, amely megfelel a dol­gozók legszélesebb tömegeinek. A szocializmus teljes felépíté­séhez azonban nem elegendő a helyes politika. Éltetően szük­ség van arra, hogy politikán­kat, ideológiánkat, a marxiz­­mus-leninizmust szüntelenül hirdessük, magyarázzuk az em­bereknek. Az eszmei offenzíva, a párt ideológiai nevelő munkája nem öncélú, nem a politikai gya­korlattól távoleső célokért fo­lyik. Része a szocializmus épí­tésének, fegyvere és formája a most folyó osztályharcnak. Munkásosztályunk forradalmi élcsapatának politikáját né­pünk túlnyomó többsége he­lyesli és támogatja. Ez a poli­tika nagy győzelmeket aratott. A szocialista termelési viszo­nyok osztatlanul uralkodnak, a kizsákmányoló osztályok megszűntek, a parasztság szo­cialista útra tért, társadalmunk osztályszerkezete átalakult. Éppen ez indokolja, hogy az ideológiai munka jelentősége az osztályharcban, a szocializ­mus építésében betöltött szere­pe ma nagyobb mint bármikor eddig volt. A VIII. kongresz­­szus határozatában megállapít­ja: „A marxizmus eszmei of­­fenzívája egész szocialista épí­tőmunkánk szükséglete és kö­vetelménye." Érthető, hiszen a szocializmus teljes felépítésé­ben folytatott harcban nélkü­lözhetetlenek az emberek gon­dolkodását átalakító, a fejlő­dést meggyorsító eszmei fegy­verek. Mindenekelőtt a szoci­alista nemzeti egység politiká­ja követeli ezt. Nem mondha­tunk le arról, hogy a felépített szocialista társadalom egysége a marxizmus-leninizmus vi­lágnézetére épüljön. Elenged­hetetlenül szükséges, hogy a marxizmust-leninizmust győ­zelemre vigyük az emberek tu­datában, gondolkodásában, er­kölcsében és érzésvilágában is. És ez nem lehet­ ösztönös fo­lyamat. A szocialista világné­zet csak a párt következetes, nevelő, felvilágosító munkájá­val küzdheti le a csökönyössé­gen, a maradiságon, a hará­­csoláson alapuló kispolgári né­zetet, az évszázadok során ki­alakult és szokássá rögződött téveszméket, erkölcsöket. Az eszmei offenzíva tehát az osztályharc szerves része. S e harc feltétele: a kommunisták tekintélyének növelése. Mód­szere: a reális tényeket nem nélkülöző érvelés, a meggyő­zés, az igényesség, a színvona­las viták. E küzdelmet maguk az emberek vívják. Éppen ezért nem mindegy, hogy a mindennapi harcot vívó embe­rek milyen tulajdonságunk, milyen erkölccsel és jellem­mel rendelkeznek. Az embert­­formáló munka célja, hogy az egyén minden törekvését a kö­zösség célja alá rendelni tudó, az akadályokat legyőzni tudó, állhatatos, határozott, elvei mellett szilárdan kitartó, ve­szélyektől nem félő szocialista jellemű embertípust formál­junk ki a munka során. Nos, mit tettek, milyen ered­ményeket értek el e célok és feladatok elérésében a mar­xizmus agitátorai az üzemben? A tapasztalatokat összefoglaló vizsgálati jelentés részletes elemzést ad mind az eredmé­nyek, mind pedig a munka so­rán észlelt fogyatékosságokról. Jó dologként lehet nyugtázni — s ez a jövőre nézve biztató is —, hogy a vállalat dolgo­zóira nagymértékben jellemző a tanulás. Az üzem létszámá­nak több mint fele vesz részt valamilyen formában és szin­ten a tudományok, s a marxiz­mus ideológiájának elsajátítá­sában. Azt lehet mondani: csak azok a dolgozók nem vesznek részt rendszeres tanulásban, akik vidékről járnak be az üzembe. A pártbizottság és az alapszervezetek — a fennálló körülmények között e dolgozók továbbképzéséről sajnos kevés­bé tud gondoskodni. E problé­ma megoldását a helyi községi pártszervezeteknek kell meg­oldaniuk, amihez természete­sen segítséget ad az üzemi pártbizottság is A jövő évi pártoktatás meg­szervezésében és előkészítésé­ben a pártbizottságot az az elv vezérli, hogy a vidéki dol­gozók kivételével, senki ki ne maradjon az ideológiai to­vábbképzésből. Ez az elv meg­valósítható. Akik vállalati, vagy állami oktatásban vesz­nek részt, azoknak a tematiká­jukban biztosítva" van a lehe­tőség, míg a vállalati szakmá­sító tanfolyamok keretében a pártbizottság beépíti az ideoló­giai­, anyagok tanulmányozását is. Akik a fent említett okta­tásban nem vesznek részt, azokat a pártoktatásba vonják be. A pártoktatás kereté­ben az eddiginél lé­nyegesen nagyobb hely jut a gazdasági kérdések propagan­dájának, ezért növelik a gaz­daság­politikai tanfolyamok számát. Az eddigi munka során kialakult olyan tapasztalat, hogy a különféle vállalati és főleg állami oktatásban részt­vevők nagy száma nemcsak a társadalmi munkákat akadá­lyozta, hanem a termelő mun­kában is vissza-visszatérő problémát okozott. Ezért a pártbizottság a vállalati okta­tási bizottsággal úgy határo­zott, hogy a jövő évi iskolai továbbtanulást az egyes üze­mek káderszükséglete szerint, időben előre tervezve eszkö­zöli i­s. (Folytatjuk) 05 N cOj 6 cc Elismerést érdemelnek A dolgozók Hszaszedi örké­­nyi vegyipari-gépészeti tech­nikumában a múlt héten vé­get értek az osztályoizsgák. Eredményességét méltatva, dr. Kiss Imre, a vizsgabizott­ság elnöke találóan jegyezte meg: a dolgozók nemcsak a vizsgát vették komolyan, ha­nem tárgyi tudásuk aránján az is lemérhető volt, hogy eredményesen dolgoztak az egész tanévben. És ez nagy szó. Már csak ha azt vesszük, hogy a mindennapi munka után, a család mellett, és egyéb nehézségek ellenére is volt elegendő erejük, hogy elsajátítsák az anyagot, hogy aztán k­i-ki képessége, szor­galma alapján a lehető leg­jobb eredményt érje el. Többségük fizikai munkás: esztergályosok, lakatosok, szerelők. Két egész napon át izgultak az általános iskola folyosóján, s benn a terem­ben. Drukkoltak egymásnak és önnönmaguknak, amikor húzták a tételt, ha feleltek, vagy éppen amikor várták az osztályzatot. Az első évfolya­mon harmincketten, a máso­dikon pedig tizennyolcan vizsgáztak. Ami a legszembetűnőbb volt még a külső szemlélő számára is, hogy az érettsé­gizett és a nyolc általánost végzett hallgatók között nem volt színvonalkülönbség. Sőt, gyakran előfordult, hogy a kisebb előképzettségűek szor­galmuk révén megelőzték társaikat. Mindettől eltekintve, vala­mennyien kitettek magukért. Mindannyian csak elisme­rést érdemelnek. Tanárok és tanítványok egyaránt.

Next