Borsodi Vegyész, 1964. július-december (1. évfolyam, 18-44. szám)
1964-07-02 / 18. szám
2 Növekvő követelmények Sokoldalú, tartalmas ! ÜZEMEINK pártszervezetei a politikai felvilágosító munkában nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Az alapszervezetek a helyi körülmények ismerete alapján önállóan, felülről jövő utasítások és előre kidolgozott szempontok nélkül is folyamatosan végzik az agitációs munkát, így is kell tenniök, mert az élet naponta szállítja az új, megválaszolásra, magyarázásra váró kérdéseket s az emberek — joggal — a pártszervezetektől, a párttagoktól várják ezekre a választ. De hogy ez a válasz pontos legyen, ahhoz ismerni kell egy-egy kérdés népgazdasági, belpolitikai, sok esetben nemzetközi összefüggéseit is. Ezek után jogos a kérdés, hogyan tehet eleget ezeknek a követelményeknek az alapszervezetekben dolgozó minden kommunista? Tudott dolog, hogy a pártban most nincsenek külön az agitációs munka céljára kiválogatott csoportok, nincsen népnevelő hálózat. Minden párttag agitáljon — ez most a politikai nevelő tevékenységünk alapelve, és ez a követelmény minden párttagra vonatkozik. De lehet-e mindenki naprakész a mondani, valójával? Érthet-e az agitátor egyszerre mindenhez, a termelés speciális problémáitól a nagy világpolitikai kérdésekig? Nyilvánvalóan nem vállalhatja egyetlen ember sem, hogy minden jelentkező kérdést egymaga megválaszoljon. Együtt az egész párt, a benne egyesült sokféle felkészültségű és érdeklődési körű tehetséges emberek összefogásával képes erre a feladatra. Annak érdekében, hogy ezt a feladatot minél eredményesebben teljesíthessük, a párt vezető szervei az alapszervezetek segítségére sietnek. Nem a régebbi gyakorlathoz hasonló, „előregyártott” válaszokkal, hanem tudományos megalapozottságú, mégis könnyen áttekinthető, és mai életünk új jelenségeire gyorsan reagáló, a politikai munkát hasznosan segítő praktikus kiadványokkal. AZ IDÉN már második éve jelenik meg a „Tények és érvek” című sorozat. Az eddig megjelent 18 füzet tematikája rendkívül változatos. Ne sajnáljuk a helyet, és legalább a címeiket soroljuk fel a megjelenés sorrendjében: A lakáskérdésről, A tanácsokról, A -■Thjnkabérről, A jövedelemről, A fegyverkezésről, A termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, Az ipari átszervezésről, A sztrájkharcokról, A béren felüli juttatásokról, A fogyasztásról, A nemzeti jövedelem felhasználásáról, A termelőszövetkezetek állami támogatásáról, A szocialista országokról, A főiskolai és egyetemi felvételekről, Iparunk szerkezetéről, Országunk lakosságáról, Az ötéves terv negyedik évéről, A gabonahelyzetről. Elég egy pillantás erre a felsorolásra, hogy érzékeljük a szerkesztési elképzeléseket. Ez pedig nem más, mint a munka, és ennek javuló végzése során, előrehaladásunk következtében jelentkező legkülönbözőbb kérdések népszerű, de szigorúan a tényekre támaszkodó megválaszolása. És ezeknek a tényeknek az ismerete teheti gazdagabbá és meg-ezőbbé pártszervezeteink nevelő, felvilágosító munkáját. Ennek ellenére, nem minden alapszervezet él e kedvező lehetőségekkel. Előfordul az is, hogy a pártszervezet felbontatlanul visszaküldi a címére érkező Tények és érvek kiadványokat, s ugyanakkor a felsőbb pártszervekhez fordul segítségért a területén jelentkező különböző politikai kérdések megválaszolása érdekében. Természetesen minden felsőbb pártfórum kötelességének tartja az alapszervezetek politikai nevelő munkájának segítését, de az alapszervezeteknek meg kell érteniök, hogy a párt kiadványai — jelen esetben a Tények és érvek sorozat — is ezt a segítségnyújtást hivatott szolgálni. A TÉNYEK és érvek havonta egyszer jelenik meg. Minden alapszervezetben havonta legalább egy taggyűlést tartanak. Miért ne egyesülhetne e két dolog, miért ne lehetne minden taggyűlésen ott a Tények és érvek is. _ Várjuk, hogy minden párttag agitáljon, de hogy ezt a célkitűzést tartalmában is tökéletesíthessük, minden párttagot segítenünk kell agitációs munkájában, hogy valóban a tények erejével érvelhessen. Juttassuk el tehát hozzájuk rendszeresen az agitáció hatékony eszközeit, a párt kiadványait. Simon Ferenc Körkép Sajóbábonyból. A változások egészen szembetűnőek Sajóbábonyban. Egy időben nem is olyan régen a gyár bejáratánál egy sor felvonulási épület akadt az ember útjába, amelyekben lakásokat alakítottak ki. Nem volt ideális, igényes és otthonos ez a környezet. Elvágytak innen az emberek, érthetően és jogosan. Az illetékes szervek az ittlakók kérésére és anyagi hozzájárulásával is találtak megfelelő megoldást. Ott, ahol az út a régi falunál a gyár felé kanyarodik új, modern, minden igényt kielégítő lakóházak magasodnak. Új színfolt ez Sajóbábonyban, amely egyben arra is utal, hogy a szorgalom, a jól végzett munka, az egyéni érdeket és boldogulást tekintve is gyümölcsöző. Persze mindezzel még korántsem oldódtak meg a gyár környékén és a lakótelepen a lakásgondok, általában a kommunális ellátottság. Mi tagadás, éppen emiatt sokan elvágyódnak innen, keresik az utakat, módokat és lehetőségeket olyan helyeken, ahol ilyen tekintetben is ki tudják elégíteni az igényeket. Az üzem pártbizottságán mesélték el, hogy nemcsak a gyáriján, de a vegyiparban, itt Borsod megyében mindössze két olyan ember található, aki szakmájának tekintheti az ólomhegesztést. Nincs mit tagadni azon sem, hogy ezeket az embereket Kazincbarcika csalogatta és nem is akármivel, hanem lakással. Ha elfogadják az ígéretet, senki nem vethetne rájuk követ, de az élet a népgazdaság érdeke másként teszi fel a kérdést. S ez a két dolgozó éppen azt értette meg, hogy a népgazdaság szempontjából, no meg olyan értelemben is, hogy végeredményben ott telepedtek meg, minden emlék, egész életük Bábonyhoz köti őket, nem álltak kötélnek. Az elől viszont, ha a BVK érdeke is úgy kívánta, soha nem zárkóztak el, hogy kisegítésként,kiránduljanak” a testvérüzembe. Erre is volt már példa. Persze nem minden szakember gondolkodik így. Igen sokan eljöttek már Bábonyból, ami emberileg megérthető, de az egyéni hagyományokat, a kialakult szokásokat, és a népgazdaság érdekét tekintve már nem. Ide vezethető viszsza, hogy bár az üzem a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a kommunális ellátottság megoldására, mégis szakemberhiánnyal küzd. Még csak arra sem tudnak ígéretet tenni, hogy hónapokon belül kedvezően mindenki megelégedésére megoldják ezeket a problémákat. Az a helyzet ugyanis, hogy mintegy két éven belül kap összesen 150 lakást Sajóbábony. A megoldás útja ez, de addig is a lehetőségekhez képest, megfelelően gondoskodni kell az emberekről, a gyár dolgozóiról. Nemcsak a gyár vezetői, de illetékes felsőbb fórumok is keresik a lehetőségeket, hogy kedvezően alakítsák ilyen irányban is a helyzetet Sajóbábonyban. BORSOD! VEGYÉSZ G CD 6 136 0 GS *Q G 1 0073 0 Nm 1964. JÚLIUS 1 A BVK pártbizottságának napirendjén: A TUDATFORMÁLÁS Eszmei offenzíva. Két szó, kurta kis mondat és mégis mily sokat mond. Egy életreszóló harcot, küzdelmet, szívós,, megalapozott, türelmes nevelési munkát sűrít magába. Ez került ma társadalmi életünk, pártéletünk homlokterébe. Pártunk VIII kongresszusa összegezve az elmúlt évek történelmi jelentőségű eredményeit megállapította, hogy hazánkban befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Szocialista vívmányaink továbbfejlesztésének záloga pártunk helyes politikája, amely megfelel a dolgozók legszélesebb tömegeinek. A szocializmus teljes felépítéséhez azonban nem elegendő a helyes politika. Éltetően szükség van arra, hogy politikánkat, ideológiánkat, a marxizmus-leninizmust szüntelenül hirdessük, magyarázzuk az embereknek. Az eszmei offenzíva, a párt ideológiai nevelő munkája nem öncélú, nem a politikai gyakorlattól távoleső célokért folyik. Része a szocializmus építésének, fegyvere és formája a most folyó osztályharcnak. Munkásosztályunk forradalmi élcsapatának politikáját népünk túlnyomó többsége helyesli és támogatja. Ez a politika nagy győzelmeket aratott. A szocialista termelési viszonyok osztatlanul uralkodnak, a kizsákmányoló osztályok megszűntek, a parasztság szocialista útra tért, társadalmunk osztályszerkezete átalakult. Éppen ez indokolja, hogy az ideológiai munka jelentősége az osztályharcban, a szocializmus építésében betöltött szerepe ma nagyobb mint bármikor eddig volt. A VIII. kongreszszus határozatában megállapítja: „A marxizmus eszmei offenzívája egész szocialista építőmunkánk szükséglete és követelménye." Érthető, hiszen a szocializmus teljes felépítésében folytatott harcban nélkülözhetetlenek az emberek gondolkodását átalakító, a fejlődést meggyorsító eszmei fegyverek. Mindenekelőtt a szocialista nemzeti egység politikája követeli ezt. Nem mondhatunk le arról, hogy a felépített szocialista társadalom egysége a marxizmus-leninizmus világnézetére épüljön. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a marxizmust-leninizmust győzelemre vigyük az emberek tudatában, gondolkodásában, erkölcsében és érzésvilágában is. És ez nem lehet ösztönös folyamat. A szocialista világnézet csak a párt következetes, nevelő, felvilágosító munkájával küzdheti le a csökönyösségen, a maradiságon, a harácsoláson alapuló kispolgári nézetet, az évszázadok során kialakult és szokássá rögződött téveszméket, erkölcsöket. Az eszmei offenzíva tehát az osztályharc szerves része. S e harc feltétele: a kommunisták tekintélyének növelése. Módszere: a reális tényeket nem nélkülöző érvelés, a meggyőzés, az igényesség, a színvonalas viták. E küzdelmet maguk az emberek vívják. Éppen ezért nem mindegy, hogy a mindennapi harcot vívó emberek milyen tulajdonságunk, milyen erkölccsel és jellemmel rendelkeznek. Az embertformáló munka célja, hogy az egyén minden törekvését a közösség célja alá rendelni tudó, az akadályokat legyőzni tudó, állhatatos, határozott, elvei mellett szilárdan kitartó, veszélyektől nem félő szocialista jellemű embertípust formáljunk ki a munka során. Nos, mit tettek, milyen eredményeket értek el e célok és feladatok elérésében a marxizmus agitátorai az üzemben? A tapasztalatokat összefoglaló vizsgálati jelentés részletes elemzést ad mind az eredmények, mind pedig a munka során észlelt fogyatékosságokról. Jó dologként lehet nyugtázni — s ez a jövőre nézve biztató is —, hogy a vállalat dolgozóira nagymértékben jellemző a tanulás. Az üzem létszámának több mint fele vesz részt valamilyen formában és szinten a tudományok, s a marxizmus ideológiájának elsajátításában. Azt lehet mondani: csak azok a dolgozók nem vesznek részt rendszeres tanulásban, akik vidékről járnak be az üzembe. A pártbizottság és az alapszervezetek — a fennálló körülmények között e dolgozók továbbképzéséről sajnos kevésbé tud gondoskodni. E probléma megoldását a helyi községi pártszervezeteknek kell megoldaniuk, amihez természetesen segítséget ad az üzemi pártbizottság is A jövő évi pártoktatás megszervezésében és előkészítésében a pártbizottságot az az elv vezérli, hogy a vidéki dolgozók kivételével, senki ki ne maradjon az ideológiai továbbképzésből. Ez az elv megvalósítható. Akik vállalati, vagy állami oktatásban vesznek részt, azoknak a tematikájukban biztosítva" van a lehetőség, míg a vállalati szakmásító tanfolyamok keretében a pártbizottság beépíti az ideológiai, anyagok tanulmányozását is. Akik a fent említett oktatásban nem vesznek részt, azokat a pártoktatásba vonják be. A pártoktatás keretében az eddiginél lényegesen nagyobb hely jut a gazdasági kérdések propagandájának, ezért növelik a gazdaságpolitikai tanfolyamok számát. Az eddigi munka során kialakult olyan tapasztalat, hogy a különféle vállalati és főleg állami oktatásban résztvevők nagy száma nemcsak a társadalmi munkákat akadályozta, hanem a termelő munkában is vissza-visszatérő problémát okozott. Ezért a pártbizottság a vállalati oktatási bizottsággal úgy határozott, hogy a jövő évi iskolai továbbtanulást az egyes üzemek káderszükséglete szerint, időben előre tervezve eszközöli is. (Folytatjuk) 05 N cOj 6 cc Elismerést érdemelnek A dolgozók Hszaszedi örkényi vegyipari-gépészeti technikumában a múlt héten véget értek az osztályoizsgák. Eredményességét méltatva, dr. Kiss Imre, a vizsgabizottság elnöke találóan jegyezte meg: a dolgozók nemcsak a vizsgát vették komolyan, hanem tárgyi tudásuk aránján az is lemérhető volt, hogy eredményesen dolgoztak az egész tanévben. És ez nagy szó. Már csak ha azt vesszük, hogy a mindennapi munka után, a család mellett, és egyéb nehézségek ellenére is volt elegendő erejük, hogy elsajátítsák az anyagot, hogy aztán ki-ki képessége, szorgalma alapján a lehető legjobb eredményt érje el. Többségük fizikai munkás: esztergályosok, lakatosok, szerelők. Két egész napon át izgultak az általános iskola folyosóján, s benn a teremben. Drukkoltak egymásnak és önnönmaguknak, amikor húzták a tételt, ha feleltek, vagy éppen amikor várták az osztályzatot. Az első évfolyamon harmincketten, a másodikon pedig tizennyolcan vizsgáztak. Ami a legszembetűnőbb volt még a külső szemlélő számára is, hogy az érettségizett és a nyolc általánost végzett hallgatók között nem volt színvonalkülönbség. Sőt, gyakran előfordult, hogy a kisebb előképzettségűek szorgalmuk révén megelőzték társaikat. Mindettől eltekintve, valamennyien kitettek magukért. Mindannyian csak elismerést érdemelnek. Tanárok és tanítványok egyaránt.