Borsodi Vegyész, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-07 / 1. szám

ms. J Amr An, J. BORSODI VEGYÉSZ Eredmények és feladatok a BVK ban (Folytatás az 1. oldalról.) arányú beruházási és javítási munkák miatt nehezek lesznek. Ez a tény nagy erőfeszítéseket követel a vállalat valamennyi dolgozójától, hiszen a BVK beruházási munkái országos viszonylatban a legnagyobbak közé tartoznak, sőt a vegyipart tekintve, Európában is rangosnak mondhatók. A beruházásoknál súlyponti kérdés az ésszerű és a feladatokra jól koncentráló műszaki vezetés — mondta Szántó elvtárs —, hiszen a munkáknak nem úgy, ahogy, hanem határidőre kell elkészülniük. Éppen ezért a műszaki vezetésnek a beruházási munkákat illetően, bizonyos fokú rangsorolást kell kidolgoznia, és mindig egy adott területre koncentrálni az erőket Hogy mennyire fontos a beruházási és üzembehelyezési munkák ütemterv szerinti végrehajtása, ezt néhány példával lehet illusztrálni, ha a Vetrocoke szénsavmosás nem lép be április 1-én — a meghatározott időre —, akkor ez dekádonként 600 tonna műtrágya termeléskiesést, s az üzemi eredményben 1 millió 158 ezer forint romlást jelent. Tehát, ha a szénsavmosás miatt a termelési szintet csökkenteni kell, az önköltségszint csak egy-két nap csúszás esetén is 100 százalék fölé emelkedik. Továbbá, ha a két levegőkompresszor és a két ikerkompresszor üzembehelyezése 1965. augusztus 1. után történik, ez naponta 300 tonna műtrágya termeléskiesést jelent. A munkafegyelem megszilárdítása Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az 1965-ös évben a termelés mennyisége mellett, inkább a minőség állandó javítása, a gazdaságos termelés biztosítása a legfontosabb feladat. Ezzel kapcsolatban ok, vétlenül szükséges, hogy szilárdabbá tegyük a miunka- és technológiai fegyelmet, valamint átgondolt és célszerű munka- és üzemszervezési intézkedéseket kell majd foganatosítani. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy továbbra sem szabad lemondani a nevelés, a meggyőzés eszközéről, sőt e tekintetben éppen ez kell, hogy a munka középpontjában álljon. A fegyelem és a fegyelmezés egyoldalúságát illetően, az egyik felszólaló, Fancsali Béla elvtárs, a következőket mondta: A fegyelemnek és a felelősségre vonásnak a legfelsőbb szinten is érvényesülnie kell. Ha egy műszaki vezetőt meghatározott feladattal látnak el, akkor követeljék meg annak időbeni végrehajtását is, hiszen a felelősség mindenkit egyformán kötelez. Példákat is lehetne felsorolni, mert nem egyszer előfordult már — mondta Fancsali elvtárs —, hogy ha egy dolgozó ügyeit intézni az irodaházba jön, ott esetleg durvasággal, egyik helyről a másikra való küldözgetéssel, felelőtlen — és időt rabló — ügyintézéssel találja magát szemben. A pártbizottság segítsége Bebizonyosodott, hogy az 1964-es év termelési eredményei a pártbizottság intenzív gazdasági, szervező munkája nélkül nem lettek volna elérhetőek. A pártbizottság minden olyan problémával foglalkozott, amelyek alapvetően hatottak a termelés menetére, és a megoldást illetően, hatékony intézkedéseket tett, mozgósította a BVK-nál dolgozó párttagokon keresztül a vállalat valamennyi dolgozóját. Például az önköltség alakulásával kapcsolatban a végrehajtó bizottság határozatot hozott, hogy a második félévben üzemenként ki kell dolgozni a feladatokat, és a termelési tanácskozásokon azokat ismertetni kell a dolgozókkal. Számos más intézkedés mellett, végrehajtó bizottsági határozat hívta fel a figyemet a műszaki fejlesztési osztály és az üzemgazdasági főosztály közötti jobb együttműködésre, valamint az anyag- és áruforgalmi főosztálynál fennálló hiányosságok megszüntetésére. A segítségnyújtás sok esetben konkrét formában is megnyilvánult, sőt a pártbizottság maga járt el — eredményesen — a szovjet óriáskompresszorokhoz szükséges tartalék alkatrészek beszerzésének ügyében, más esetben a Vegyterv pártbizottságával lefolytatott tárgyalás biztosította a tervek határidőre való elkészítését. A pártbizottság 1964. évi munkáját ismertetve, Takács István elvtárs, a pártbizottság titkára kitért a pártbizottság munkáiéval kapcsolatos hiányosságokra is. A beruházási munkákat a pártbizottság például nem kísérte kellő figyelemmel, és ebből következően, nem tudott megfelelő segítséget nyújtani. Ezzel kapcsolatban azonban a vállalatvezetést is zárólét illeti, hiszen nem mindenkor kérték és nem szénvelték a pártbizottság segítségét, pedig sok esetben bebizonyosodott, hogy ha a beruházási munkák során felmerült problémákat megosztották a párt-, a KTPE-, valamint a szakszervezeti bizottséggal, akkor a segítségnyúnjtás minden esetben eredménnyel járt. Az 199 éves év názimunkájának sokrétűségét és eredményesését bizonyítja, how a pártbizottság sok ovan, a szolgozókat érintő, szociális kérdést oldott meg, amely mér nem fúrt haidetést. A többi között pártbizottség vetette fel a vasárnani 1éráé műszak megszimtetésének kérdését, mely végül is, a közelmúltban jianuár 1 -jan megoldódott. A válalat áttért a vasárnapi nvoieha-maroe műszakbeosztásra. A nők fokozottabb munkahelyténának kérvéeésel is foglalkozott a várbizottság. Evnic ményekében a vállalattal és a szakszervezeti biszottsággal történt mepáilenölés értelmében, a második félévben, a létszámzárlatig 90 dolgozé nő nyert alkalmazást a vállalatnál. A közeljövőben beinduló céltanfolyam még több lehetőséget nyújt majd a nők alkalmazására. A pártbizottsági ülésen részt vevő és felszólaló elvtársak mindannyian utaltak arra, hogy az 1965-ös év termelési feladatai rendkívül nehezek lesznek, de a jól átgondolt munka, a feladatokra való koncentrálás, s a vállalat minden területén érvényre jutó és hasznos kooperáció biztosíthatja ez évben is az eredményes munkát. Sz. D. Zátonyra futottak A kislány szüleiben élt a vágy, jó partit csinnálni. Ha már tanult ez a lány, no meg okos, szép és csinos is, neki való férjet akartak. Titokban mérnök vagy orvos volt az ideál — hátha megjön?! Júlia mit sem tudott erről. Szívesen volt Péter társaságában, szívesen rótta vele az utcákat órákon át, boldogan. Sejtelme sem volt arról, mit, milyen terveket szövögetnek a szülei. Odahaza is jókedten, boldogan teltek a napjai, énekelt, dalolt, munka közben is dudorászott. Anyjának fel is tűnt ez. Eleinte még örült is, hiszen nagy öröm, ha a szülök szemefénye, a gyermek nem bánatos, nem szomorú, nem savanyú, mint az uborka. A lány csaknem mindig ugyanabban az időben elment hazulról, de későn soha nem jött haza. Végül is édesanyja unta meg a dolgot, s egy napon kíváncsian kérdezte: — Hová jársz te lány mindennap? Juliska titkosan, sejtelmesen mosolygott, és így kérdezett vissza: — Na, mit gondolsz anyukám, hová?... — Hát hiszen éppen azt kérdezem... — Aztán merően nézett lánya csillogó szemébe. Csöndesen rázta a fejét, s halkan megjegyezte: — Csak tán nem?... — De igen, anyukám! Úgy van, ahogy gondolod. Szerelmes vagyok. ■— S fürge táncléptekkel perdült beljebb a másik szobába. A tükör elé állt, fésűt kapott elő, megigazította hajfürtjeit, kézbekapta a táskát, s mielőtt édesanyja újabb kérdést tehetett volna fel, már be is zárult mögötte az elás—''a ajtaja. Anyja tanácstalanul, vegyes érzelmekkel nézett utána, még az ablakból is megleste, merre ment. Alig várta, hogy hazatérjen a lánya. Alig lépett be Juliska az ajtón, még alig csattant el a csók édesanyja barázdált homlokán, már hullott is az első kérdés: — Aztán miféle? — Jóféle! — felelt derűsen, pajkosan a gyerek. — Na, ne viccelj, lányom! Ez nem vicc, halálosan komoly dolog. MAj megrettent egy kicsit a lány a komolyan kisebejtett szavakra. Csöndben lerakta ruháját, letelepedett anyja mellé a heverőre, és beszélni kezdett. — Tudod anyukám, nagyon rendes fiú. Szép, magas, fekete hajú. S okos. Komoly. — Jó, jó, de ... — Igen, tudom ... Abból él, hogy a gyárban dolgozik. Kiváló dolgozó. Esztergályos. S én nagyon szeretem. — Az még nem minden. Szerelemből nem lehet megélni. — Mi megélünk, persze nem a szerelemből, hanem a munkából. Péter jól keres. S ha szükséges, egy ideig én is dolgozom, csak addig, amíg egyenesbe jövünk... — Aztán hogy hívják a fiút? — Takács Péternek. Most huszonöt éves, csinos, szép, s ami a fő, becsületes, őszinte ember. Nagyon szeretjük egymást. Mindent elmondtam anyukám... Édesanyja ölébe ejtett, összekulcsolt kézzel, szótlanul ült. Csak szeme húzódott kicsit, alig észrevehetően összes szemöldöke szaladt egy kissé feljebb. — Még valamit elfelejtettem, özvegyember. — Hogy mi?! — szapta fel hirtelen a fejét az anyja. — özvegy?!... S te ezzel?... — Igen, ezzel, anyukám. Több szó nem esett közöttük. Csak akkor csattant újra édesanyja szava, amikor másnap, a megszokott időben el akart menni otthonról. — Nem mehetsz sehová! Megtiltom!... Megtiltom!... — szórta idegesen a szavakat. A kislány dermedten ült egy pillanatig. Dacosan felvetette a fejét és így kérdezte: — Miért? — Nem hozzád való! — zárta le a vitát az anya, s visszatuszkolta lányát a szobába. Rácsapta az ajtót. 2. Az esküvő minden különösebb ceremónia nélkül zajlott le. A szülők akarata érvényesült. A férj magas, megnyerő külsejű, olyan férfi, aki után megfordulnak az utcán. Orvos. A szülők szemében partiképes. Az első hónapok minden különösebb baj nélkül futottak el. Olykor Júlia is felvidult, de Pétert soha nem feledte. Ha egyedül ült otthon, bekapcsolta a rádiót, elmélázott komoran, és szállt, szállt az emlékek szárnyán... 7. Külön-külön érkeztek a járásbíróságra. Zoltán, a férje szolgálati helyéről, az asszony otthonról édesanyjával. A tárgyalóterem ajtajánál találkoztak. Némán várakoztak. Zoltán félrehúzódva, a homályos előszoba legárnyékosabb sarkában cigarettázott. Kinn a folyosón éhtesebb hölgy sétált. Elegáns, csinos, annak ellenére, hogy szeme körül néhány szarkaláb árulkodott koráról. Időnként meg-megállt az ajtóban, fülelt, nem szólítják-e, aztán tovább sétált. Cigarettát is dugott a szájába. Az illatos füst körülfonta még illatosabb alakját ... A tárgyalóterembe szótlanul, némán léptek be. Zoltán idegességében hol egyik, hol másik lábára állt. A formaságok után elhangzik a bíró első kérdése, amit Zoltánhoz intézett: — Megértette a keresetet? ... A férfi egy pillanatig hallgat. Lesüti a szemét, lopva az asszonyára néz, aki úgy áll mellette, mint egy kérdőjel és vád. Aztán bizonytalanul felel, megrázva a fejét is: — Nem... nem egészen... A másik asszony, a tanúságtételnél vádol. Már szóra nyitná a száját, amikor a bíró közbevág. Zoltánhoz intézve a szavakat: — Folytassa kérem ... — Nem tagadom — embereli meg magát az egyébként magabiztos férfi — volt kapcsolatom... Itt egy pillanatra az idegen asszonyra néz, és egy kézmozdulattal int feléje: — . .. vele. De a gyerek nem az enyém. — Mivel bizonyítja? — hangzik a következő kérdés. Küszködik a szavakkal. Hogy mondja el, hogy ez az asszony nemcsak az övé volt.... szóval nemcsak vele tartott fenn viszonyt. Végül is kivágja: — Más is volt az életében, nemcsak én — summázza a feleletet. Az asszony arcát enyhe pír futja át. Idegeset megrándul, s anélkül, hogy a bíró kérdezné, más ömlik belőle a szó gátlástalanul, szinte durván Amikor kivörösödve a végére ér, csak ennyit mond — S nem azt ígérted, hogy elválsz és az én férjem leszel? Néma csönd. A bíró is vár. Zoltán küszködik önmagával, és alig hallhatóan mondja: — Igen, mondtam ilyet, de nem ígértem ... — Nem-e?! — szalad a méreg az asszony fejébe A bíró csendet int. Az asszony keblére tett kézzel kissé előrehajolva folytatja: — Kérem, amióta őt ismerem, mindenki mássa megszakítottam a kapcsolatot. Én csak neki élten — néz a férfira keserű szájízzel. — S amikor megszületett a gyerek, boldog voltam, hittem az ígéretében. Megtakarított pénzem elfogyott, ráköltöttem nekiadtam — mutatott Zoltánra. A férfi lesújtva, mint akit villámcsapás ért állt a bíróság előtt gyámoltalanul, bénán A tanúvallomások és a tények alapján a bíróság meghozta ítéletét, s megszabta a tartásdíjként fizetendő összeget is. Zoltán szemlesütve, úgy ment ki a teremből, min akit leforráztak. A fiatal, elvált asszony az emlékeiből élt. Azokból amikor még olyan szépnek, boldognak tervezték a jövőt Péterrel, akiről azóta se hallott... TÓTH FERENC Lesz-e elég szakember? AZ iparban és elsősorban a nehézvegyiparon belül közkeletű, szinte mindennapos téma a szakember-utánpótlás. A legsürgetőbben éppen azért ennél az iparágnál jelentkezik, mivel napjainkban a legnagyobb, a leggyorsabb ütemű a fejlődés ezen a téren. S a távlati fejlesztési, beruházási tervek tanúsága szerint ez az ütem évről évre fokozódik, ami mindenképpen azt jelenti, hogy központi, országos érdekű a kérdés: vajon arányban áll-e a szakemberképzés, a szakember-utánpótlás az iparágnak ezzel a fejlődésével? Az Északmagyarországi Vegyiműveknél Szvaratkó Viktor személyzeti osztályvezető a saját területükön keresztül biztatónak látja az utánpótlás helyzetét, annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőkben, de különösen 1964-ben, mindig nagyobb volt a „keresletük”, mint amennyit valóban biztosítani is tudtak a felettes hatóságok, az egyetemek, főiskolák, technikumok és iparitanuló intézetek. Az óesztendőben például ,21 műszaki, közgazdasági diplomával rendelkező mérnökre lett volna szüksége az ÉMV-nek. Státuszunk is van ezekre a helyekre. De mindössze csak négy szakembert kaptunk a huszonegy helyre .— mondotta Szvaratkó elvtárs. A fejlődés távlatában már korántsem jelentkezhet enynyire élesen ez a gond. Biztosíték erre elsősorban az, hogy a gyár évente több egyetemista, főiskolai és technikumi hallgatóval köt társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződést. Jelenleg mintegy harminc egyetemi hallgatóval vannak ilyen szerződéses viszonyban, akik között éppen úgy megtalálhatók a vegyészek, a gépészek, a villamosmérnökök, mint a közgazdászok. Három főiskolát végző szakembert biztosítanak, vegyipari-gépész területre ugyancsak hasonló szerződéskötés útján a felsőfokú technikumi hallgatók közül az elkövetkező X—2 éven belül. Ugyanakkor hat vegyész és egy villamosipari technikust szerződtettek hasonló módon. — Ha évről évre biztosítani tudunk legalább öt vegyész és két-három villamos-gépész szakos mérnököt, ugyanakkor öthat végzős — elsősorban természetesen vegyész technikust a gyár részére ezen az úton, akkor fedezni tudjuk a műszaki szakember-szükségletünket — fejtette ki véleményét a személyzeti osztály vezetője. Ezen túl azonban igen fontos és nem kevés eredményt ígérő megoldás is kínálkozott a szakember-utánpótlás biztosítására, amellyel igen jól éltek is Sajóbábonyban: a vállalaton belüli beiskolázás. Levelező tagozaton jelenleg nyolc vállalati dolgozó folytat egyetemi tanulmányt, s több mérnököt javasoltak különböző szakmérnöki karra. Igen kedvező képet mutat a technikumban tovább tanuló dolgozók száma az Északmagyarországi Vegyiműveknél: ötvenen az I. évet, harminchatan a II. évet, huszonhatan a III. évet és húszan a IV. évet végzik 1965-ben, összesen tehát 132-en képezik magukat technikussá az itt dolgozók közül, akikből 3—4 éven belül már érett műszaki szakember lesz, hiszen az elmélet mellett bőséges alkalmuk nyílik a tanulmányi idő alatt megismerkedni a gyakorlattal is. Persze a műszaki képzéseken kívül igen nagy gondot fordítanak a szakmunkásképzésre is, hiszen az utánpótlás gondja nem kevesebb ezen a területen sem. Különösen nagy hiány mutatkozik jelenleg turbinagépész, kazángépész és hőtechnikai szakmunkásokban. A szakmunkás-utánpótlásnál is elsősorban arra kell törekednünk és arra is törekszünk, hogy külső segítség nélkül se kerülhessünk „zavarba” — mondta Szvaratkó elvtárs. — Jelenleg 167 ipari tanulót várunk három évfolyamról a különböző iparitanuló intézetektől, akik gyakorlati munkájukat már itt, az ÉMV-n belül végzik, tehát szakmunkássá nevelésükből nem kis mértékben vesszük ki részünket. Ugyanakkor 35 dolgozónk végzi a 400 órás szakmunkás tanfolyam I. évét. 1965-ben már szakmunkás bizonyítványt kapnak ők is, ami szintén nem csekély segítség számunkra. s Új célok, új feladatok A TVK központi karbantartó gyáregység párt-alapszervezete az egyik legnagyobb alapszervezet a Tiszai Vegyikombinátban. Mintegy ötven párttagot és tagjelöltet számlál. Két hónap telt el azóta, hogy a vezetőséget újjáválasztották. A héttagú vezetőség kidolgozta azokat a tennivalókat, amelyek a politikai munka megjavítása, a pártélet fellendítése, az üzem gazdasági tevékenységének jobbátétele érdekében az elkövetkezendő hetekben, hónapokban megvalósításra várnak. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a közelmúltban a pártvezetőség tagjaival. A beszélgetés során felszínre kerültek mindazok a tennivalók, melyek fontos helyet kaptak a pártvezetőség programjában. A pártvezetőség olyan légkör kialakítására törekszik, amely serkentően hat minden egyes párttagra, ahol nyíltan, minden párttag elmondhatja véleményét, a jót és a roszszat egyformán szóvá teheti. Az új pártvezetőség sokat akar tenni a pártcsoportok munkájának megjavításáért is. A pártcsoportok eddig nem töltötték be feladatukat. A jövőben munkájuk fellendítése érdekében minden vezetőségi ülés előtt összehívják a pártcsoport tagjait, s ott részletesen megbeszélik, megvitatják a problémákat, amelyek a pártvezetőségi ülés napirendjére kerülnek. A karbantartó üzem pártvezetősége ebben az esztendőben új alapokra kívánja helyezni a termelőszövetkezetek megsegítését, vagy ahogy szokták mondani, a téeszek patronálását. Személyesen felkeresik a környékbeli termelőszövetkezetek vezetőit és velük egyetértésben kidolgozzák a segítségadás formáját, majd a pártvezetőség tervet készít az ebből adódó feladatok végrehajtására. A pártvezetőség a munkatervben sokrétű probléma megtárgyalását tűzi a vezetőségi ülések és a párttaggyűlések napirendjére. A januári első vezetőségi ülésen a Dárfe-szervezet 1964-es politikai munkájának értékelése, a pártépítés helyzetének megjavítása, az üzem szakszervezeti és KISZ-titkárának beszámolója szerepelt. Itt vitatták meg továbbá azokat a problémákat is, amelyek a téeszek megsegítése terén a pártszervezetre hárulnak. A szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom, a pártcsoportok munkájának értékelése egy másik vezetőségi ülés anyagát képezi. Márciusra tervezik, hogy a pártszervezet vezetősége meghallgatja a gazdasági vezetőknek, a karbantartó üzem 1964. évi munkájáról szóló beszámolóját. A pártvezetőségi üléseken szerepelnek továbbá a pártoktatás, a különböző tömegszervezetek tevékenységének értékelése, a párttag munkásőrök munkájának megvitatása és így sorolhatnánk tovább. A beszélgetés során elmondták a pártvezetőség tagjai, hogy a jövőben különös súlyt helyeznek a gazdasági vezetés és a pártszervezet közötti együttműködés kiszélesítésére, a megfelelő összhang kialakítására. Ez irányú célkitűzésüket szigorúan elvi alapokon igyekeznek megvalósítani. Az új pártvezetőségnek az a célja, hogy a központi karbantartó üzem gazdasági munkája mindenekelőtt a nitrogén műtrágyagyár érdekeit szolgálja. A központi karbantartó üzem párt-alapszervezetének vezetősége a jövőben arra törekszik, hogy a pártszervezet a gazdasági munkát segítő tevékenységével, a dolgozók szocialista szellemben való nevelése terén, a pártélet lenini normáinak érvényesítésével példát mutasson a TVK valamennyi párt alapszervezetének.