Borsodi Vegyész, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-06 / 1. szám

9IL£13 PROLETÁRJAII EGYESÜLJETEK! A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: SO FILLÉR 1966. JANUÁR 6. Eredményekben gazdag óesztendő Túlteljesítette vállalását a TVK műtrágyagyára A Tiszai Vegyikombinát nit­rogén-műtrágyagyárának 1965. évi termelési terve 300 ezer tonna 20,5 százalékos műtrá­gya előállítását irányozta elő. Mint ismeretes, ennek a fel­adatnak a gyár dolgozói de­cember 1-én eleget tettek. Ekkor olyan kötelezettséget vállaltak, hogy a hátralévő egy hónap alatt 30 ezer tonna műtrágyát adnak terven felül a népgazdaságnak. Harminc nap elteltével, most arról szá­molhatunk be, hogy az adott szónak eleget tettek. December 31-vel bezáróan a TVK terven felül 32 ezer tonna műtrágyát állított elő. A gyár teljesítményének ér­tékét növeli emellett még az az örvendetes tény, hogy je­lentős mennyiségű ammónia kiszállítására is sor került. Az elmúlt évben mintegy 8 ezer 500 tonna cseppfolyós ammóni­át exportált, illetve szállított a különböző testvérvállala­toknak a Tiszai Vegyikombi­nát. Ha ezt az ammóniameny­­nyiséget átszámítjuk műtrá­gyára, és hozzáadjuk a terv­ben szereplő és a terven felül legyártott műtrágyához, a tel­jesítmény meghaladja a 360 ezer tonnát. Ez a kimagasló termelési eredmény mindenekelőtt a gyár dolgozóinak példamu­tató munkájáról, nagyszerű helytállásáról tanúskodik. Ez mindenképpen biztató jel az ez évi tervteljesítés várha­tó alakulására. Kamid üzem csaknem 40 tonna 46 százalékos nitrogéntartal­mú műtrágyát gyártott. Ez­t a szintet azonban még tovább szeretnék emelni. Elsősorban a A legfrissebb értesülések szerint a műtrágyagyár előtt álló feladatok között igen elő­kelő helyen szerepel az am­mónia-exporttal kapcsolatos kötelezettség. A múlt évihez képest 1966-ban közel még­34 százalékos műtrágya ter­melését igyekeznek fokozni. A gyár vezetői úgy számítják, hogy 670—680 tonnás napi át­lag elérésével teljesíteni lehet az 1966. évi tervelőirányzatot, duplázódik a külföldre szállí­tandó ammónia mennyisége. Az idén ugyanis összesen 9200 tonna cseppfolyós ammóniát kell a gyárnak exportra előál­lítani, melynek értéke megha­ladja az 53 millió forintot. 53 millió forintos exportfeladat A TVK „minaretje”. Csaknem 100 ezer tonna ammónia Az A-oldali gyáregység az üzemindulást követő egy esz­tendő alatt a vártnál jobb termelési eredményt mutatott fel. Már maga az a tény, hogy a februári üzemzavar okozta egy hónapos termeléskiesést mindössze néhány hónap le­forgása alatt pótolta, és más­fél hónappal a határkő előtt teljesítette éves tervfeladatát, egészen kiemelkedő, úgy is mondhatnánk, párját ritkító teljesítményre vall. Az óév utolsó napján Sólya László elvtárstól, a gyáregy­ség vezetőjétől érdeklődtünk a pillanatnyi helyzetről. Kérdésünkre a következőket válaszolta:­­ örömmel közölhetem, hogy a tervben előírt 83 ezer 500 tonnával szemben mintegy 98 ezer tonna ammóniát állí­tottunk elő. Ez a dolognak csupán csak az egyik oldala. A termelés szorgalmazása mellett nem feledkeztünk meg a jövő évre történő felkészü­lésről sem. Időben gondoskod­tunk arról, hogy a karbantar­tási munkákat 1965. utolsó hó­napjában maradéktalanul el­végezzük. Így például az am­mónia-konvertereknél kata­lizátorcserét hajtottunk végre, a metánbontónál átalakítást végeztünk, ezenkívül a nitro­génmosónál is tettünk egyet s mást az ammóniatermelés további növelése érdekében. Úgy ítéljük meg a gyáregység helyzetét, hogy a megnöveke­dett feladatok teljesítésének megvan a reális alapja. Vége­zetül még csak annyit szeret­nék elmondani: megtettünk minden szükséges intézkedést azzal kapcsolatban is, hogy amikor a IV. óriáskompresz­­szor üzemelésre kész állapot­ban lesz, nyomban be lehes­sen kapcsolni a folyamatos termelésbe Sok függ a sav üzem­től Már az elmúlt évben szem­mel látható különbség volt az ammóniát előállító és az am­móniát feldolgozó egyik üzem­rész, nevezetesen a savüzem kapacitásánál. Az üzem szűk keresztmetszete az ammónia gyáregység javára billentette a mérleg serpenyőjét. Ez a kü­lönbség az idén még inkább érezhető lesz, hiszen a IV óri­áskompresszor rövidesen be­kapcsolódik majd a termelés­be. Mi a teendő ebben a hely­zetben? Erre adott választ a műtrá­gyagyáregység vezetője, Gálik Pál elvtárs, amikor azt mon­dotta: ahhoz, hogy a tervet teljesíteni lehessen, elsősorban az szükséges, hogy 1966-ban a savüzem egész éven át a leg­magasabb termelési értéket hozza. Ezt elsősorban azáltal lehet elérni, ha magasszintű kar­bantartási tevékenységet fej­tenek ki ebben az üzemrész­ben. A gyáregységvezető tújé­lő szilveszterük volt a Pet­­rolber tiszaszederkényi kiren­deltségén dolgozó műszaki ve­zetőknek és a szerelést végző kivitelező vállalatok dolgozói­nak is. December 31-én ugyan­is a tervnek megfelelően be­fejezték a kompresszor szere­lését, s ha csak néhány órára is, sikerült üzempróba alá vat­koztatása szerint ezt a mun­kát már a múlt évben meg­kezdték. Decemberben elvé­gezték a különböző egységek revízióját. Olyasmit is megcsi­náltak, hogy „előre hozták” egy bizonyos gép, berendezés javítási idejét, hogy erre ja­nuárban már ne legyen gond­juk. A B-oldali gyáregység 1965. évi munkáját szintén pozití­van kell értékelni. Nemcsak a terven felül ígért 30 ezer ton­na műtrágyát gyártotta le az üzem, hanem több mint 2200 tonnával túl is teljesítette vál­lalását. A gyáregységhez tartozó karbamid üzem hasonlókép­pen valóra váltotta a hozzá­fűzött reményeket. Annak el­lenére, hogy még próbaüze­melés alatt áll a létesítmény, december 31-ig mégis több mint 830 tonna 46 százalékos nitrogéntartalmú műtrágyát állítottak elő a karbamid üzem dolgozói,­nn a nagygépet. Ezekben a na­pokban várható, hogy meg­kezdik a kompresszorral a próbaüzemelést, amely hivata­losan január végéig tart majd. Ezzel egyidőben viszont hoz­záfognak az V. óriáskomp­resszor építéséhez, melynek során először a különböző elő­­szerelési munkákat végzik el. Elkészült a IV. óriáskompresszor Jól kezdődött az új esztendő is A Tiszai Vegyikombinát 1966. első napjaiban tovább folytatta múlt évi kiemelkedő termelési sorozatát. A műtrá­gyagyár január 1-én mintegy 650 tonna 34 százalékos, a kar-. Tervteljesítés és műszaki fejlesztés 0 * Új létesítményekkel gazdagodik az ÉMV A naptár szerint már túllép­tük az 1965-ös évet, de ipar­vállalatainknál, így az Észak­­magyarországi Vegyiműveknél is, most történik az elmúlt évi termelés analizálása, és tulaj­donképpen csak a mérlegbeszá­moló után kaphatunk képet az ÉMV termelésének pontos ala­kulásáról. Annyi azonban is­meretes, hogy a vegyiművek dolgozói az elmúlt esztendőben már december 3-ra teljesítet­ték termelési tervüket, és az év vég­éig várható volt mint­egy 30 millió forint értékű túl­teljesítés is. A jövő feladatai . Tehát még nem tettünk pon­tot az elmúlt esztendő végére, hiszen az akták, a kimutatá­sok még nyitottak, s a számok emberei, a statisztikusok még az eredmények összegezésén dol­goznak, de a vállalat vezetői előtt már ismeretes az idei terv, a jövő feladatai. A terv­számok ismeretében elmond­hatjuk, hogy az ÉMV dolgozói nehéz, kemény munkát igény­lő esztendő előtt állnak, s a terv teljesítéséhez még az ed­diginél is jobb, átgondoltabb munkára lesz szükség, hiszen —­ hogy csak két számot említ­sünk — az idei terv a termelés 150 százalékos felfutását irá­nyozza elő, és ezen belül 485 millió forint érték legyártását tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy a termelési érték ilyen volu­menű növelése, a jó termelő munkán kívül, komoly mű­szaki és műszaki fejlesztési munkát igényel, hiszen egy vállalaton belül a termelés nö­vekedésének, a terv teljesíté­sének az egyik legfontosabb mozgató­rugója a műszaki fej­lesztés. A műszaki fejlesztéssel kap­csolatos feladatokról és a ter­vezett intézkedésekről kérdez­tük Gribovszki Pál elvtársat, az ÉMV műszaki fejlesztési osztályának vezetőjét. Követelmény: a széleskörű szakismeret — A műszaki és technológiai fejlesztési feladatok, valamint a kísérleti és kutatási munkák a jövőben mind mennyiségileg, mind minőségileg gyarapodni fognak vállalatunknál — mondja Gribovszki elvtárs. — A termelési érték növekedését elsősorban a jelenleg gyártott termékeink mennyiségi növe­lésével és új termékek gyártá­sának bevezetésével kívánjuk biztosítani. Vállalatunk jelen­leg mintegy 40 fajta terméket gyárt. Ez a viszonylag magas termékszám széleskörű, alapos műszaki ismeretet kíván a fej­lesztési feladatok kidolgozásá­nál. A termelési kapacitás nö­velését — a már meglevő gyártmányaink többségénél — nem egyszerűen a készülékek és termelő berendezések szá­mának, illetve a készülékek méreteinek megnövelésével akarjuk elérni, hanem elsősor­ban a gyártástechnológiák fe­lülvizsgálásával, a termékek „átfutási” idejét kívánjuk csökkenteni. E korszerű és gazdaságos módszerek kémiai és technológiai részletkérdései­nek megoldásával foglalkozik vállalatunk kutatólaboratóriu­­­ma. — A jövőben milyen új léte­sítményekkel gazdagodik a vállalat, s milyen termékek gyártását kívánják bevezetni? .— Vállalatunk ebben az év­ben is tovább fejlődik. Többek között termelni kezd a for­maldehid üzemünk, s az új ter­mék belépése egy új gyárt­mányprofil kialakítását teszi lehetővé. A továbbiakban fog­lalkozunk a faipari ragasztó, a paraformaldehid, valamint az aminoplaszt-préspor termékek bevezetésével. Mintegy 17 mil­lió forint értékű beruházással bővítjük a már közismert po­­liuretán üzem­et és ebben az évben befejeződik a vízmű építése, valamint a kazánház rekonstrukciós munkája is. A gyógyszergyártás népgaz­dasági szempontból is rendkí­vül nagy jelentőségű, ebből következően a műszaki fejlesz­tési tervek rangsorolásában előkelő helyet foglal el a gyógyszer alapanyag gyártásá­nak fejlesztése, korszerűsítése. A vállalatnál a jelenleg kor­szerűtlen megoldásokkal gyár­tott gyógyszer alapanyagokat, a budapesti gyógyszergyáraktól átvett néhány termékkel együtt 1968-ig új, modern gyógyszercsarnokokban kíván­juk elhelyezni. A gyógyszer­­csarnokban a termelés gazda­ságosabb lesz, és munkásvé­delmi, biztonságtechnikai szem­pontból is jobb megoldású lesz. 1,5 millió négyzetméter dekoritlemez — A bútoripar számára szük­séges dekoritlemez gyártmá­nyunknál szintén komoly fejlő­dés várható. A jelenlegi üzem évi 200 ezer négyzetméter de­­koritlemezt gyárt. Az üzem­rész további fejlesztése során új, modern gépparkkal, 1970- ben évi másfélmillió négyzet­méterre növeljük az üzem ter­melési kapacitását. Ebben az évben saját erőből elkészül a nitráló csarnokunk is. Az itt gyártott intermedier nitro ter­mékekkel is vállalatunk ter­melési értékét kívánjuk növel­ni. A laboratóriumi kísérletek alapján tervezett technológiai változtatások gyorsabb és jobb üzemesítése céljából a félüzemi kísérleti gyártások jobb meg­szervezését tervezzük ebben az évben. — Mi a legfontosabb szem­pont a műszaki fejlesztési munkában? — Sorolni lehetne még mun­kánk részletkérdéseit, terve­inket a legkülönbözőbb terü­leteken, de talán célszerűbb általánosabban jellemezni fel­adatainkat: a fejlesztési ter­vek elkészítésénél és e mun­káknál fő szempontként ke­zeljük azt a kérdést, hogy a termelés emelkedését főleg a termelékenység növelésével kell biztosítanunk. A harmadik ötéves terv első évében pedig alapvető feladatunk a műszaki színvonal és a technológia to­vábbi fejlesztése, valamint termékeink minőségének és korszerűségének állandó javí­tása. 20 millió forint a népgazdaságnak Nagyszerű hagyományai vannak a BVK-ban az újító­mozgalomnak. Az elmúlt esz­tendő is szép sikereket hozott. Örömmel mondják el a vál­lalatnál, hogy az újításokból eredő népgazdasági haszon 1965-ben kereken 20 millió fo­rint. Ennyit tettek a BVK újí­tói az ország asztalára. Most készülnek az ez évi újítási feladattervek, ame­lyekben a legmesszebbmenőkig igyekeznek hasznosítani azo­kat a gazdag tapasztalatokat, amelyek fémjelzik a gyár újí­tómozgalmát az elmúlt eszten­dőben. SZILVESZTER ÉJSZAKÁJÁN a laboratórium csendjében Az év utolsó napjára mindig különös izga­lommal és megilletődöttséggel készülnek az emberek. Éjfélkor összecsendülnek a poharak, s amikor az óra mutatója átbillen a 12-es számon, még egy pillantást vetnek az ünnep­lők az óévre és átlépve az új év küszöbét, régi kedves szokás és hagyomány szerint örömteli, boldog új esztendőt kívánnak egy­másnak. Ezekben az élményt jelentő pillanatokban azonban nem mindenki állt az ünnepi asztal­nál, igen sokan voltak olyanok, akiket mun­kába szólított a kötelesség. Ezek közé tartozik Vigh Zoltán is, aki helyettesként a labora­tóriumban teljesített szolgálatot. Vigh elvtárs már veteránnak számít a BVK-ban. Nyolc esztendeje, hogy először lépte át a gyár kapuját. Nemcsak munkahelye, de második otthona is neki a vállalat. Amikor közölték vele, hogy az év utolsó napjának éjszakáján, szilveszterkor műszakba kell m­ennie, mi tagadás, megtepte. A IV-es szintéziskörnél, a főműszerszobában dolgozik, táblakezelő. De most a laboratóriumba küldik, ott van rá szükség. S ő nem ellenkezett. Pedig fiatal házas, alig négy hónapja nősült. Feleségével készült ezen az éjszakán épp úgy, mint sok száz és ezer ember, kellemesen, szórakozva eltölteni a szilvesztert. Az asszonya megértette, amit a férje mondott. — A gyár nem állhat le, az élet, a munka tovább halad. Ennek a szilveszternek az emléke mara­dandó, hiszen a legnagyobb élményt a munka adja még­­akkor is, ha ilyen különleges fel­adatokat ró az emberre. Reggel, amikor kilépett a gyár kapuján, azzal a jóleső érzéssel indult haza: megtettem a kötelességem. Otthon a felesége várta, szinte útrakészen. Amolyan pótszilvesztert indultak csinálni. Meglátogatták a rokonokat, az ismerősöket, s már korán újra hazatértek, mert Vigh elv­társat várta a kötelesség. Éjszakára újra műszakba indult.­­

Next