Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

Minden erőt a próbaüzemelésre! H­­­a minden jól megy, az I-es reforming és szénsav­mosó kivételével, egy hónapon belül próbaüzemel valamennyi új létesítmény a BVK I. gyáregysé­gében. Van, amelyik a jelenlegi számítások szerint már egy héten belül működésbe lép — ilyen például a II-es reforming és szénsavmosó —, de július végén, augusztus elején a IV. szintéziskörnek, a kaprolaktámgyárnak és a karbamid üzemnek is terméket, illetve végterméket kell produkálnia. Ez a körülmény, a próbaüzemelések kezdésének ilyen — időben való — összeesése hallatlanul nagy feladatokat ró a vállalat kollektívájára, fizikaiakra és műszakiakra egyaránt. S nem csupán azokra, akik az új létesítmények vezető- és kezelő-munkaposztjain állnak, hanem — szinte kivétel nélkül — mindenkire, aki legalábbis az I. gyár­egységben dolgozik, ideértve természetesen az érdekelt beruházókat is. Emlékszem egy év eleji műszaki konferenciára, ame­lyen sok szó esett a próbaüzemelésekről, a rájuk való jó felkészülés fontosságáról. Az utóbbira most­ már vajmi kevés az idő,­­ ezt bizonyára az ott hallottak szellemé­ben végezték el az illetékesek. Most már arra van szük­ség, hogy a gondos előkészületek után — s nem utolsó­sorban azok eredményeként — minél zökkenőmente­sebben kezdődjék el és folytatódjék a berendezések együttes, összehangolt „erőpróbája”, s ennek során fokról fokra, mennyiségileg és minőségileg egyaránt, mind job­ban megközelítsék a garantált teljesítmény­szintet. Természetesen ez korántsem olyan egyszerű és prob­lémamentes, mint ahogyan az elv szól. Igen koncentrált figyelmet követel a rendszer- és műszertábla-kezelőktől, gyors elhatározást és intézkedést az üzem- és műveze­tőktől, s­­ nem utolsósorban igen gondos, körültekintő és gyors munkát a karbantartóktól. A legváratlanabb hibák adódhatnak ugyanis elő ilyenkor a legváratlanabb helyen és időben. Ezek, s a nyomukban lehetséges üzem­zavar-veszély elhárítása olykor pillanat alatt döntést és utasítást, olykor csak egy csavar vagy egy szelep igazí­tását, beállítását, olykor meg egy egész üzem vagy üzem­rész leállítását, egy csőszakasz vagy egy egész berende­zés cseréjét, lehűtését, javítását, majd felfűtését követeli meg. Igen változatos hibalehetőségekkel kell tehát szá­molniuk a próbaüzemeltetőknek, de a segítésükre hiva­tott valamennyi dolgozónak is. A vállalat termelési hely­zete pedig megköveteli, hogy a segítés is a lehető legrövi­debb időn belül sikerrel realizálódjék. Csakis így érhető el, hogy az új létesítmények mielőbbi — maximálisan jó hatásfokú — működtetésével a lehető legkisebbre csök­kentsék a tervlemaradások mértékét. Ez az, amiben a vállalatnak kivétel nélkül minden dolgozója erkölcsileg és anyagilag érdekelt. Érdekelt tehát — mégpedig elsődlegesen — a próbaüzemeltetés sikerében. Éppen ezért, azoknak a vállalásoknak, ame­lyeket az egyes kollektívák a kongresszusi verseny kere­tében, vagy csupán szocialista brigádszerződéseikben tet­tek, most — ez évben — elsősorban e munkák, a próba­­üzemeltetések maximális segítésében kell realizálódniuk. Ahogyan tavaly a nagyjavítás során tanúsított helytállás volt az áldozatkészség fokmérője, az idén mindenek­előtt a próbaüzemeltetés segítése jelent hasonló, vagy még nagyobb erőpróbát. V­alószínű, hogy ez nem lesz olyan általános alka­lom, de kétségkívül széleskörű lehetőséget nyújt majd a szocialista brigádok segítőkészségének maximális kibontakoztatására, megnyilatkozására is. S aki ezen a „fronton” tehet és tesz is valami többet a munkaköri kötelességén túl, az a vállalat valamennyi dolgozója szempontjából a lehető legfontosabb területen fejti ki képességeit a köz javára. (m­a­n) V Mi a határidő a barcikai kórház 1965. április 29-én a kór­házépítés ellenőrzésével fog­lalkozó társadalmi bizottság ülésén, dr. Melles Zoltán fő­orvos, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy a kór­ház átadására eredetileg 1966. december 31-i határidőt jelöl­tek meg. Közölte azt is, hogy a 31. sz. Építőipari Vállalat a tervhez képest 15 százalékos lemaradásban van, emiatt 1967. december 31-ig határ­idő-meghosszabbítást kért. Az Egészségügyi Minisztérium nem értett egyet az építők kérésével, de így is 1967. jú­nius 30-i határidőt jelölt meg. Felkerestük Horváth Sán­dor főépítésvezetőt, aki el­mondotta: — A jelenleg érvényben levő határidő 1968. augusztus 20. A határidő eltolódása a tervmódosítások miatt történt. Ennek részleteire nem kívá­nok kitérni. Meg kell azon­ban mondanom: eredetileg 79 millió forintos költségvetéssel indult az építkezés, s ma már 93 millió forintnál tartunk. A jelenlegi szerződés szerint tartani tudjuk az 1968. augusztus 20-i határidőt, de számolhatunk további terv­­módosításokkal is, amelyek ismét befolyásolhatják az építkezés befejezésének idő­pontját. Most is van folya­matban tervmódosítás, amely­nek költségvetését augusztus­ban kapjuk meg. — Kilátás van tehát arra, hogy a legújabb határidő is módosul majd? — Előfordulhat. Ma még nem tudok erre vonatkozóan megnyugtatóan nyilatkozni. — Hol tartanak most a munkálatokkal? — Az épület, külső állagát tekintve, készen van. Jelen­leg belső munkák: falazás, betonozás, villany- és vízve-sz­erelések folynak. — Munkaerőhiány és anyag­beszerzési nehézségek nem hátráltatják a munkát? — Nem. Az alvállalkozók dolgozóival együtt 161 a lét­szám. Az anyagellátásban sincs fennakadás. A munkák kellő ütemben haladhatnak. — Mi a helyzet az új kór­ház műszerekkel való ellátá­sában? — A műszereket, orvosi gé­peket szállító Medicor Művek­kel a szállítási szerződést megkötötték, így megvan a remény arra, hogy a vállalat kellő időben szállítja a beren­dezéseket. Esetleg a külföldi gépe­k beszerzésénél adódhat­nak nehézségek. Remélhető­leg ott sem lesz azonban fennakadás. — Hogyan alakult az új nővérszállás építése ügyében a vita? — Konkrétumot nem tudok mondani. Annyi tény, hogy új nővérszállás építésére terv­dokumentáció nincs. Valószí­nűleg a régi kórház épülete kerül majd erre a célra, fel­újításra. Bizonytalan érzéssel búcsú­zom. Szomorú dolog, hogy a kórház befejezésének biztos időpontját ezek szerint senki nem tudja. Lehet, hogy né­hány évig még erre is várni kell?!... L. É. Vietnami vendégek Szederkényben A hazánkban tartózkodó vietnami kulturális küldött­ség, Pham Ngoc Thuannak, a vietnami kulturális kapcsola­tok bizottsága elnökének ve­zetésével július 2-án, szomba­ton egynapos látogatásra Bor­sod megyébe érkezett. A késő délelőtti órákban a vendégek Tiszaszederkénybe is ellátogattak. A küldöttséget elkísérte Deme László, a me­gyei pártbizottság titkára, akiket a Tiszai Vegyikombi­nátban Kovács Miklós, a vá­rosi-üzemi pártbizottság tit­kára, Szénása Tibor főmér­nök és Varga Károly, a szak­­szervezeti bizottság munka­társa fogadott. Ezt követően a küldöttség tagjai, a helyi párt és gazda­sági vezetőkkel baráti beszél­getést folytattak. A gyár munkájáról, a fejlesztési ter­vekről és a tiszaszederkényi dolgozók életéről Kovács Miklós és Szénási Tibor tájé­koztatták a küldöttséget ' -Í VILÁG RkOLEJA&Í­S, EG'L'EStfEJETEK? A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA , 111. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. Ára: 50 fillér 1966. JÚLIUS 7. Az új gazdasági mechanizmus szellemében Beszélgetés Szilágyi Gyulával, az EMV főmérnökével­ ­ Vitathatatlan tény, hogy­­ napjainkban a közgazdasági­­és műszaki szakemberek kö­rében a legnagyobb érdeklő­dést kiváltó téma az új mechanizmus, gazdasági éle­­­tünk reformja. Véleményeit 1százai, ezrei hangzanak el, amelyekbe a bizakodás mel­lett nem egyszer­ű kétkedés i vegyül, tanácstalanság, vagy­­éppenséggel értetlenség. Egy­ben azonban valamennyi kö­zös i s ez a várakozás. A [„majd meglátjuk” — szinte minden esetben vitazáró, ami­kor az új mechanizmus gya­­­korlati bevezetésének prob­lémái kerülnek szóba. Persze ezen a téren valóban nem­­könnyű határozott, kikristá­­­lyosodott álláspontot elfog­­­lalni márcsak azért sem, mi­vel az elmélet próbaköve —­­éppen, mert a gyakorlatban­­gyökeredzik — minden eset­iben a gyakorlat kell, hogy’ legyen. A gyakorlati életben­­ pedig számos, sokszor előre [nem látható sajátosságokból [fakadó akadályok, zökkenők [adódhatnak. Az elmélet nem [automatikusan nyilvánul meg [a gyakorlatban. Átplántálója [minden esetben egy-egy kol­lektíva, az ezeragyú ember. [ Gazdasági mechanizmusunk [reformjának részletes kidol­gozása mei" Tollyámáttján'H­'a'fi" i Pártunk Központi Bizottságé­inak határozata azonban pon­­­tosan megszabja, az ezzel­­kapcsolatos legfontosabb fel­adatokat, vezérfonalat nyújt a gazdasági életünkben ural­kodó szemlélet átalakításá­hoz. A határozat pusztán lé­tével is fokozottan perspek­tivikus gondolkodásra késztet, s ezzel többé-kevésbé már hat is a reform gazdasági életünk minden területén. Konkrétan példázza ezt Szi­lágyi Gyula elvtársnak, az EMV főmérnökének a be­szélgetésünk során elhangzott első mondata is: — Az imént befejeződött értekezletünkön az 1968. évi feladatokról volt szó. Termé­szetesen azokat már az új mechanizmus szellemében kell megformálni, kidolgozni — mondotta. A világpiaci árral összhangban Gazdasági mechanizmusunk reformja minőségi változást hoz gazdaságirányításunkban. Nem szakít azokkal az el­vekkel, eredményekkel, ame­lyeket az elmúlt két évtized alatt a munkásosztály, a párt vezetésével kivívott. Megőrzi, továbbfejleszti az irányítás pozitív elemeit, ezeket fel­használva, az eddiginél jóval hatékonyabb eszközöket te­remt, mind az irányítás, mind a gazdálkodás számára. Meg­teremti az eszközöket,­ ame­lyek nélkülözhetetlenek a továbbfejlődéshez. — Véleményem szerint, — mondotta Szilágyi elvtárs — az új mechanizmusban meg­határozó, alapvető a gazdasá­gi vezetők önállósága. Ez persze nem valamiféle anar­chiát feltételez. Éppen el­lenkezőleg! Fokozza a felelős­séget, tehát nagyobb hozzá­értést igényel. S ez a továb­biakban szükségszerűen átszö­vi gazdasági életünk minden területét. Fontos ez elsősorban azért, mivel a reform meg­növeli a piac aktív szerepét, az értéknek megfelelő ár­rendszert hoz létre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a piac értékítélete kényszerít arra, hogy azt termeljék, ami­re szükség van, és olyan áron, amilyen az értéke. Tehát az ár az értékhez igazodjék. Udvariakkor a termelők kö­zötti verseny kényszerít — de a termelő egység, tehát, a gyár kollektívájának is érdeke —, hogy mindig olcsóbban állít­sam elő ezt az értéket. Külö­nösen fontos ez véleményem Gazdaságosabb, hatékonyabb beruházás Az elmúlt években , gyakor­ta jogos bírálat érte beruhá­zási rendszerünket. A beru­házási szükséglettől a beru­házás üzembe töréséig sokszor olyan hosszú idő telik el, hogy amit korszerűnek, idő­szerűnek terveztek, az a meg­valósuláskor esetleg már nem volt az. Beruházási, tervezési előírásaink bonyolultak, nem rugalmasak, egy-egy beruhá­zás megindításához rengeteg szerv hozzájárulása szüksé­ges. Ez a módszer nemcsak elnyújtja, hanem meg is drá­gítja beruházásainkat. — Gazdaságirányítási mechanizmusunk reformja — mondotta ezzel kapcsolatban Szilágyi elvtárs —, ezen a téren is alapvető változásokat hoz. Ez feltétlenül szükséges is ahhoz, hogy mindenkor a piac kívánalmainak megfele­lő termékeket tudjunk előál­lítani. Az anyagi erőforrások gazdaságos felhasználása ugyanakkor elengedhetetlen követelmény, sőt i­s fokozott követelmény lesz. Ezt bizo­nyítja, hogy a fel nem oszt­ható, központosított anyagi forrás nagyobb százalékáért szabad verseny folyik. Ez azt jelenti,­­hogy az egyes vállala­tok beruházási „pályázato­kat” nyújtanak be a központi szervhez, amely ezek alapján bírálja el, hogy melyik beru­házás a népgazdaság szem­pontjából a legszükségesebb, a leggazdaságosabb. — Konkrétan: a vállalatnak mi a feladata ezen a téren? — Természetesen az, hogy a biztosított pénzt, valóban a leggazdaságosabban használja fel. Ne csak az adott időszak átlag világtechnikai színvo­nalához mérje beruházásait, de vegye figyelembe azt is, hogy a beruházáshoz biztosí­tott pénzt mennyi időre köti le. Ehhez persze szükséges az is, hogy a kivitelezők érde­­­keltségét az eddigi gyakor­lattól eltérően fokozottabb mértékben teremtsük meg. Ezen túl­ a vállalatokhoz de­centralizált amortizációt és a fejlesztési alapot igényeseb­ben kell felhasználni. Nem szabad megelégedni azzal, hogy a magyar színvonalnak esetleg egy kevésbé igényes gyártmány is megfelel. Véle­ményem szerint itt elenged­hetetlen a vállalat anyagi erőforrásának bizonyos, vál­lalaton belüli központosítása, központosított felhasználása. Van ezzel kapcsolatban egy igen találó angol közmondás: nem vagyok elég gazdag em­ber ahhoz, hogy olcsó ruhát vegyek magamnak. szerint a tőkés export szem­pontjából. — Hogyan képzeli el ezt a gyakorlatban Szilágyi elvtárs? — Szilárd meggyőződésem: elsősorban a vállalatokon mú­lik, hogy az ár az érték körül mozogjon. Ehhez szükséges, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat úgy használjuk fel, a termékkivá­lasztásokat úgy határozzuk meg, hogy a termék legalább a világszínvonal átlagszintjét elérhesse. Az Északmagyaror­szági Vegyiműveknél már megkezdtük az 1968-as új, piaci árak kialakítását, ame­lyek szukesszíve lépnek élet­be. Döntő fontosságot tulaj­donítunk annak, hogy minden termék termelői árát a világ­piaci árak szempontjából is elemezzük. Ezeknek az elem­zéseknek alapján határozzuk meg a későbbiek során, hogy melyik terméknél, milyen műszaki fejlesztési intézkedé­sek szükségesek ahhoz, hogy egy-egy termékünknél az ön­költséget csökkenthessük. Vé­leményem szerint csakis így érheetjük el, hogy a képzett ár valóban az értéket tükrözve és összhangban legyen a vi­lágpiaci árral. műszaki fejlesztési intézkedé­­ben a túlzott központosítás sok szükségesek ahhoz, hogy helyett előtérbe kerül a gáz­ Az irányítás új rendszeré­ben a túlzott központosítás helyett előtérbe kerül a gaz­dasági ösztönző szélesebb kö­­rű felhasználása. Jelentősen nő a jutalmazó és büntető szankciók szerepe. — Alapvető követelménye az új gazdasági mechaniz­musnak az ösztönzőbb bér­rendszer kialakítása is — mondotta Szilágyi elvtárs. Eh­hez feltétlenül szükséges dif­ferenciálni a fizetési skálák­ban. A reformnak érvényesí­tenie kell az elvet: ki-ki ami­lyen mértékben hozzájárul az anyagi javak termeléséhez, olyan mértékben részesüljön belőle. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett „jószívűséget" az ésszerűségnek kell felválta­nia. A vállalatnak feltétlenül arra kell törekednie, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt és béralapot a lehető leggaz­daságosabban használja fel, a munkaerőt úgy csoportosít­sa, ahogy azt a gazdaságossági mutatók megkövetelik.­­ Az utóbbi időben — többnyire meg nem értésből fakadó olyan aggályok is hangzanak el, hogy emiatt esetleg munkanélküliség adódhat egy-egy területen. Mi a véleménye erről Szilágyi elvtársnak? — A vállalatoknál koráb­ban is volt egy, szinte állan­dónak tekinthető, kisebb-na­­gyobb mértékű fluktuáció. Lehetséges, hogy a fluktuáci­ók száma növekszik majd, adott időszakban egyszerre többen fognak vándorolni. Ez azonban a későbbiek során önmagát szabályozza. Aggo­dalomra véleményem szerint ilyen területen nincs ok, már­csak azért sem, mivel napi­lapjaink is azt tükrözik, hogy országos szinten nagyobb a munkaerő-keresleti mint a kínálati A vándorló munká­sok tehát — nyilvánvalóan — a keresletnek­­ megfelelően csoportosulnak át. A lényeg véleményem szerint elsősor­ban az, hogy mindenki, tehát az egyén a vállalaton belül képességéhez mérten a leg­jobban, felelősségteljesen dol­gozzék. Éppen azért, mert az önállóság legfontosabb köve­telménye a felelősségtudat — fejezte be Szilágyi Gyula fő­mérnök. Hogy megtaláljuk a számításunkat R. É. Hazautazott a wolfeni delegáció Egyhetes látogatás után, a múlt hét végén elutazott a wolfeni vegyigyár — Farben­fabrik — küldöttsége, amely a BVK KISZ-bizottságának az NDK-beli vállalat fiatal­jaival létesített — s immár hagyományos — együttműkö­dés keretében látogatott el a vállalathoz. A kapcsolatik bővítése jegyébe ezúttal Wol­­fenből a fiatalok mellett a párt-, gazdasági- és szakszer­vezeti vezetés is képviseltet­te magát. Ennek megfelelően az egyes területek képviselői eszmecserét folytattak BVK- beli partnereikkel. Ennek so­rán megállapodtak a többi között abban is, hogy a kap­csolatokat a jövőben kiter­jesztik a műszaki tapasztalat­­cserére, ilyen jellegű problé­mák tanulmányozására. Rész­letes tájékoztatást adtak a vendégeknek a mozgalmi élet különböző területeiről is. A wolfeniek — vendéglá­tóik kalauzolásával megis­merkedtek Borsod megye ne­vezetességeivel, s végül meg­tekintették Budapest legszebb látnivalóit is. Új tartálykocsik a TVK-sran Mint arról korábban már hírt adtunk, a Tiszai Vegyi­kombinát igazgatósága 1965- ben 120 ezer dollár értékben nyolc, cseppfolyós ammónia szállítására alkalmas tartály­­kocsit vásárolt Franciaország­tól. A tartálykocsik a múlt hét második felében megérkeztek Tiszaszederkénybe, így zavar­talanná válik az exportra ke­rülő ammónia szállítása. Első próba a TVK zsákgyárában Július 2-án, szombaton a délelőtti órákban kipróbálták az egyik zsákfólia-extrudert a Tiszai Vegyikombinát zsák­­gyárában. A gép közel egy órán át üzemelt. Ezen a héten tovább folytatják a többi zsákfólia-extruder, illetve a mezőgazdasági fóliát gyártó, valamint a nyomda- és hegesztő gépek szerelését, beállítását. Az első próbák alkalmával a zsákgyártáshoz olasz granu­­­látumot­ használnak. Később áttérnek a Japánból vásárol alapanyag használatára. A napokban már megérkezett három vagon granulátum e távolkeleti országból.

Next